Holland exodus

Harminc évvel ezelőtt ki gondolta volna, hogy majd a nyugat-európaiak menekülnek Magyarországra, mert szerintük már csak itt tartják becsben az európai értékeket? Évtizedek óta költöznek hazánkba azok a hollandok és németek, akik a magyar vidéken úgy élhetnek – a régi holland mondás szerint –, mint az Isten Franciaországban. 2010 és 2020 között évente átlagosan 383 holland állampolgár telepedett le Magyarországon, ám az utóbbi két évben a KSH mérései szerint már évente 600 holland bevándorló érkezett hozzánk. Ráadásul ezek csak azok, akik hivatalosan is bejelentkeznek, és a becslések szerint jelenleg 5-6 ezren élhetnek itt.

Újdonság, hogy már nemcsak azok jönnek ide, akik Nyugaton alig élnek meg a nyugdíjukból vagy egyéb állami juttatásukból, hanem olyanok is egyre többen választják hazájukul Magyarországot, akik akár Spanyolországban vagy Portugáliában is vehetnének házat. Hollandokkal beszélgettünk, akik már ide­gennek érzik magukat a saját hazájukban, ahol eluralkodott a balliberális korszellem. Mégis mi kell ahhoz, hogy pont az a konzervatív, jobboldali réteg hagyja el szülőhazáját, amely mindenekelőtt a magyarok hazaszeretetét csodálja?

Miért épp hozzánk?

Néhány hete jelent meg Wierd Duk holland újságíró cikke a hazánkba költöző hollandokról a De Telegraafban, Hollandia legnagyobb napilapjában. Ebből kiderült, hogy sokan a koronavírus idején döntöttek úgy, ideköltöznek, mert Magyarországon szabadabbnak érezhetik magukat, és egyáltalán nem zavarja őket az itteni „önkényuralmi rendszer”. Sőt, örülnek neki, és leginkább a 70-es évekbeli Hollandiára emlékezteti őket a magyar vidék.

Ezt a cikket olvasta Dirk (41) is, aki már egy ideje azon gondolkodik, hogy Magyarországra emigrál két gyermekével és feleségével. Világéletében Frízföldön élt, Hollandia egyik legnyugodtabb és legkonzervatívabb tartományában, ahol nemrég a helyiek átfestettek egy szivárványszínű utcai padot, akárcsak nálunk, a Ferencvárosban. Dirk mégis úgy gondolja, hogy ez a józan, konzervatív réteg nem tud érvényesülni, és nem tud hatni a holland társadalmi folyamatokra. Elpanaszolja nekünk, hogy az iskolában egyre jobban harsogják a woke propagandát; a klímavész hatására a televízióban az időjárás-jelentés szerint már nincsenek kellemesen meleg napok, hanem vészjósló pirossal vannak megjelölve azok a helyek, ahol nyáron hét ágra süt a nap; ráadásul a bevándorlók ingyen kapnak lakást és ételt, miközben a holland állampolgárok egyre inkább elszegényednek.

Dirk egyelőre még csak ábrándozik arról, hogy Magyarországra költözik, de a Duolingo nevű programmal már tanulgat magyarul, mert jól tudja, hogy a magyar nyelv nagyon nehéz. Ha egy-két év múlva eltökélik magukat, és Magyarországra költöznek, akkor saját vállalkozást szeretne indítani.

Felmegy a pumpa

Vele szemben René (64) már 40 éve jár Magyarországra, hisz a felesége magyar. Három és fél éve telepedett le végleg, és közben a harmincas évei elején járó fia is követte példáját (utóbbi egy multinacionális cégnek dolgozik Budapesten). René egy sikeres futárcég tulajdonosaként költözött hazánkba, és ingatlanok kiadásával foglalkozik. Apa és fia egyaránt tökéletesen beszél magyarul, ráadásul René fel akarja venni a magyar állampolgárságot.

– Nincs már semmi, ami Hollandiához kötne. Az az ország tönkrement – legyint lemondóan René, aki régen a holland politikában is aktívan részt vett.

Évekkel ezelőtt lelkesen lépett be az egyik konzervatív pártba (amely ma már nem létezik), hogy változtasson országa politikáján, de rájött, hogy már nem lehet jó irányba kormányozni Hollandia hajóját. Ő pedig nem szeretne olyan országban élni, mint amilyenné Hollandia vált az utóbbi években. Ha a holland politikáról hall, csak felmegy a vérnyomása.

– A holland kormány a saját népét diszkriminálja – mondja René. – A bevándorlók minden ellátást ingyen kapnak meg, miközben a holland családoknak nemritkán 15 évig kell várniuk egy kiadó állami lakásra.

René szerint a woke-aktivisták az egész társadalmat „át akarják operálni”, Orbán Viktor magyar miniszterelnök pedig pont ezt akarja megakadályozni, és szerinte paradox módon ez azt eredményezi, hogy Magyarország biztonságosabb hely lett például a meleg párok számára is, mint Hollandia. Miközben a holland média azt állítja, hogy a magyar kormány diktatórikus, a Mark Rutte vezette kormány brutálisan lépett fel a gazdatüntetések résztvevői ellen, és a túlontúl szigorú Covid-intézkedések ellen tiltakozó tömegeket is kíméletlenül oszlatták fel (a helyi BLM-tüntetést zavartalanul megtarthatták ugyanekkor – a szerk.), a klímatüntetőket pedig hímes tojásként védte a rendőrség.

René sok olyan hollandot ismer, aki hasonló okból ide szeretne költözni, de gyermekeik vagy idős szüleik miatt még nem teszik. Természetesen tudja, hogy nálunk sincs kolbászból a kerítés, de neki tetszik, hogy a magyar kormány meg akarja védeni a népét mindattól, ami Nyugaton félrement.

Náci, aki jobboldali

Gerard (58) az idén költözött végleg Magyarországra. Néhány éve elvált feleségétől, eladta a hollandiai birtokát, és új hazát keresett.

– Az egyes országok politikája igen fontos szerepet játszott e keresésben. Éppen ezért Franciaország és Németország szóba sem jöhetett, de már Spanyolországot és Olaszországot is elárasztják a migránsok – mondja Gerard.

Akkoriban hallotta Orbán Viktor egyik beszédét, ami annyira megérintette, hogy utána elkezdett házat keresni Magyarországon. Talált is a Facebookon egy hirdetést, és hihetetlenül hangzik, de a következő napon már meg is vette a Somogy vármegyei ingatlant (azóta még több házat is, és éppen a renoválásukkal van elfoglalva). Akkor szeretett bele igazán Magyarországba, amikor látta, hogy karácsonykor az adventi koszorút és a betlehemet nem rongálják meg, míg Hollandiában gyakran tönkreteszik az utcai karácsonyi díszeket.

Gerardnak különben nincs baja a bevándorlókkal és semmiképpen sem tartja magát rasszistának, de annak örül, hogy Magyarországon még vannak olyan reklámok, amelyeken csak európai emberek, illetve igazi családok láthatók.

– Hollandiában nagyon szegényesnek ábrázolják Magyarországot, pedig valójában nyugati színvonalú ország, amely reálpolitikát folytat – mondja Gerard. Elege volt abból, hogy Hollandiában simán lenácizták, ha honfitársai megtudták, hogy egy jobboldali pártra szavazott.

Mindezt azért is abszurdnak tartja, mert felmenői a németek ellen harcoltak. Gerard szereti, hogy a magyarok nagy becsben tartják a történelmüket, és állítja, hogy Hollandiában meg akarják hamisítani a magukét. Például Michiel de Ruyter tengernagyot mindig is a XVII. század legnagyobb holland hőseként tartották számon, ám ma már bűnöző kalózként beszélnek róla. Gerard nagyon örült, amikor megtudta, hogy Debrecenben Michiel de Ruyternek emlékművet állítottak és hősnek tartják, ugyanis a tengernagy magyar protestáns prédikátorokat szabadított ki a gályarabságból.

Gerard igyekszik magyarul tanulni, bár nem megy úgy, mint a karikacsapás. Mégsem szeretne itt olyan lenni, mint azon hollandiai bevándorlók, akik nem hajlandók megtanulni hollandul. Amikor megkérdeztük tőle, hogy mi nem tetszik Magyarországon, azt válaszolta, hogy az utak lehetnének jobb állapotúak, ám azt is megemlítette, hogy a járműadó itt sokkal kedvezőbb, hisz Hollandiában havonta 83 eurót (32 400 forint) fizetett a Ford Fiestájáért.

Elég a woke-ból!

Edwin (58) és felesége, Denise (53) tavaly novemberben vették meg a házukat Szigetvár környékén, és idén márciusban költöztek ide.

Először Spanyolországban kerestek házat, de a koronavírus idején rájöttek, hogy olyan helyre szeretnének költözni, ami kocsival is könnyen elérhető. Nyugalomra és nagyobb térre vágytak.

– Hollandia területe akkora, mint a Dunántúl, és 18 millió ember lakja, de ez a szám egyre növekszik a migráció miatt – mondja Edwin.

Szeretik a magyar vidéki, igazán sötét éjszakákat, ez Hollandiában már elképzelhetetlen luxus a fényszennyezés miatt. Az időjárás is kedvére való, hisz Baranya vármegyében 800 órával több napsütésnek örvendhet, mint Hollandiában. Edwin is magyarnyelv-órákra jár, mert a magyar társadalom részévé szeretne válni, de ő is nagyon küzd a nyelvvel. Úgy látja, hogy egyre több olyan ember költözik ide Hollandiából, akik egyébként ott anyagilag jól állnak. Edwin segít azoknak, akik nem csupán az alacsony árak miatt akarnak ideköltözni; egy honlapot is létrehozott, amellyel népszerűsíti a szolgáltatását.

– Nyugaton minden emberi köteléket felszámolnak; még a szülők és gyermekek közötti kapcsolatba is belenyúlnak. Az iskolákban azt mondják a gyermekeknek, hogy a klíma és a woke témák kapcsán ne hallgassanak a szüleikre, hiszen ők már idősek, és nem értenek hozzá. Ráadásul szó szerint arra tanítják a gyerekeket, hogy ne hollandnak, hanem európainak tartsák magukat. Egyszerre támadják az egyént, a családot, illetve a történelmi és kulturális értékeket – mondja Edwin. Úgy látja: Magyarország utolsó bástyaként még őrzi ezeket az értékeket, és reménykedik benne, hogy ez így is marad.

Bár a holland jobboldali, bevándorlásellenes pártokat támogatja, mégis úgy döntött, hogy kitántorog, mert már nem hisz a változásban. Tovatűnt az ország, amelyben felnőtt; a városokban alig beszélnek már hollandul, ám a rengeteg bevándorlóval nem lenne különösebb gondja, ha hozzájárulnának a társadalom működéséhez, csakhogy zömük segélyekből él.

– Lehet, hogy önzőek vagyunk, de fel kellett tennünk magunknak a kérdést, hogy vajon 10-15 év múlva még boldogok lennénk-e hazánkban? Magyarország sokkal élhetőbb, mint Hollandia. Az ottani média rendkívül negatívan ábrázolja, pedig itt tartanak népszavazásokat, és megválasztják a polgármestereket. Szerintem Magyarország szabadabb és liberálisabb, mint Hollandia – mondja Edwin.

„Itt élni ajándék”

Simone (53) régóta ismeri Edwint, jó barátok. Szintén Szigetvár környékén vett házat, erre Hollandiában soha nem lett volna lehetősége. Ott havonta 1800 euróért (700 ezer forint) bérel lakást. Még nem költözött ide teljesen, mert részben Hollandiához köti a munkahelye. Négy felnőtt fia Hollandiában él, ám amikor csendre és nyugalomra vágynak, meglátogatják édesanyjukat Magyarországon, sőt az egyik fia jövőre fél évig Pécsett fog tanulni.

Simone rokonszenvez a magyar politikával, szerinte is fontos szigorúan szabályozni a bevándorlást, és jónak tartja, hogy itt az iskolákban nem engedik meg a woke ideológia terjedését. Édesanyaként pláne fontosnak tartja gyermekeink védelmét, azt viszont nem érti, hogy hazánkban miért ennyire kicsi a tanárok fizetése, hiszen az oktatás a legfontosabb frontvonal.

Simone már kilenc éve energia-tanácsadóként dolgozik, Hollandiában ugyanis több energiaszolgáltató működik, és Simonénak az a feladata, hogy felmérje az egyéni körülmények alapján, melyiket érdemes választani. Éppen ezért egészen jól ismeri az utóbbi évek energiaár-emelkedésének társadalmi hatását.

– Hollandiában már az ukrán–orosz háború előtt, 2021 októberében megduplázódott az energia ára. Miután kitört a háború, sok ember számára megfizethetetlenné vált a gáz. Rengetegen sírva hívtak fel. Volt, aki már este hétkor lefeküdt, hogy ne kelljen fűtenie, másoknak választaniuk kellett, hogy meleget esznek-e, vagy fűtenek, de volt olyan is, aki spórolt, hogy a születésnapján bekapcsolhassa a fűtést a vendégek kedvéért – mondja Simone. Szerinte Magyarországon sokkal minőségibb életet lehet élni, mint Hollandiában.

Azon magyar fiataloknak, akik mindenáron ki akarnak költözni Hollandiába, azt tanácsolja, hogy vegyék le a rózsaszínű szemüveget, és lássák meg a valóságot, illetve beszéljenek hollandokkal. Szerinte nem szabad elámulni a holland fizetések láttán, mert hiába nagyobbak, mint a magyarországiak, ott is rohamosan nőnek a költségek.

– Gondoljon csak bele, hogy Hollandiában jövőre már egymillióan fognak a szegénységi küszöb alatt élni – mondja Simone.

De nem csak az alacsonyabb életköltségek miatt érzi úgy, hogy itt élni ajándék. Ő is dicséri a magyar tájak szépségét és a vidéki emberek kedvességét. Úgy látja, hogy itt vidéken még sokkal kedvesebben és őszintébben teremtenek kapcsolatot egymással az emberek; a rendezvényeken vidáman beszélgetnek, és csak akkor kerülnek elő a telefonok, amikor Simone érkezik, hogy használják a szótárat.

– Magyarországon mindig vendég leszek, és vendégként meg kell tanulnom a nyelvet, és alkalmazkodnom kell a helyi szokásokhoz. Igazából csak ezt várnám el azoktól is, akik Hollandiába „menekülnek” – mondta Simone, aki régen még büszke volt hazájára és holland identitására.