Horthy Miklós nem volt Hitler csatlósa

A német–magyar viszonyt a reálpolitika határozta meg, és bár a Harmadik Birodalom nyomása egyre erősebb lett, Horthy Miklós kormányzó nem hódolt be Hitlernek, hanem igyekezett kitérni követelőzései elől – derült ki a Veritas-estek előadássorozat legutóbbi eseményén.

Bár Hitlerre kezdettől ellentmondásos, talányos emberként tekintett az európai politika, Németország az 1930-as évek közepére elfogadott közép-európai hatalom lett – hívta fel a figyelmet Olasz Lajos, a Szegedi Tudományegyetem főiskolai docense. A Veritas Történetkutató Intézet havi rendszerességű rendezvényén, melyet Ujváry Gábor, a tudományos műhely Horthy-kori kutatócsoportjának vezetője moderált, Joó András, a Veritas tudományos főmunkatársa emlékeztetett, hogy Lloyd George korábbi brit miniszterelnök magánemberként meglátogatta a Harmadik Birodalom diktátorát, akit géniusznak nevezett. Az európai politikai elit tehát korántsem volt egységes Hitler megítélését illetően, annak ellenére sem, hogy a demokrácia felszámolása és a belső ellenzék brutális lemészárlása intő jel volt.

– Horthy Miklós az első pillanattól tartózkodó volt Hitlerrel szemben, ugyanakkor az erősödő Németországban a magyar nemzeti érdekek érvényesítésének reményét látta a magyar politikai osztály – vázolta a korabeli közgondolkodást Joó András.

A beszélgetés résztvevői áttekintették a magyar kormányzó és a német diktátor – ahogy a rendezvényt kísérő kivetítőn állt: két egyéniség, két világlátás – hat találkozójának eseményeit. Az első, kötetlen, inkább ismerkedésnek tekinthető tárgyalásra 1936-ban került sor Berchtesgadenben, amikor Horthy Miklós Nyugat-Ausztriában vadászott. A találkozón a magyar kormányzó egyebek mellett óva intette Hitlert Ausztria bekebelezésétől, felhívta figyelmét a német–brit együttműködés fontosságára és a bolsevista Szovjetunió jelentette veszedelemre, emellett szóba hozta a nemzetiségi kérdést. 1938-ban Kielben uralkodónak kijáró külsőségek mellett fogadták Horthyt – nem véletlenül, Hitler arra akarta rávenni a kormányzót, hogy Magyarország fegyveresen provokálja Csehszlovákiát, ami után Németország igazságosztó döntőbíróként léphet fel. Horthy ezt elutasította, és faképnél hagyta az emiatt sértő kifejezéseket használó Führert.

– Németország szerette volna katonai akcióba vonni Magyarországot – foglalta össze a lényeget Joó András, Olasz Lajos pedig azzal támasztotta alá e tény komolyságát, hogy a német vezetők 1938-ban – a diplomáciában merőben szokatlan módon – külön is igyekeztek megpuhítani a magyar delegáció többi tagját, többek között Imrédy Béla miniszterelnököt és Rátz Jenő honvédelmi minisztert, így kísérelve meg Horthyt eltéríteni álláspontjától. A magyar küldöttség tagjai azonban egységesen elutasították a német kezdeményezést.

Ennek egyebek mellett az is oka volt, hogy Horthy Miklós és a korabeli magyar politikai elit nagyobb része a revíziós sikerek mellett is jó nyugat-európai, főleg angolszász kapcsolatokkal rendelkezett, amit nem akartak kockára tenni.

A Jugoszlávia elleni 1941-es német támadás és gróf Teleki Pál miniszterelnök tragikus halála után azonban jelentősen megváltozott a helyzet – mondta Joó András, hozzátéve, hogy az az év áprilisi München melletti, egy vasúti kocsiban lezajlott, mindössze másfél órás találkozón Hitler titkolta a Szovjetunió elleni támadás tervét, noha akkor már jó eséllyel létezett a szándék.

– 1941 szeptemberében Rastenburgban, Hitler főhadiszállásán Horthy kezdeményezte a magyar csapatok hazahozatalát a keleti frontról, amibe a németek bele is egyeztek eltolt időtávval, ugyanakkor rövid távon további létszámerősítést akartak. Mindemellett Horthy tartott attól, hogy a magyar katonák hazatérése után Hitler balkáni megszállásban való részvételbe akarja belerángatni Magyarországot, amit mindenáron el akart kerülni – tudtuk meg Olasz Lajostól.

Az esten az is elhangzott, hogy az 1943 áprilisában Klessheimben tartott találkozón Hitler már nyíltan követelte Kállay Miklós miniszterelnök menesztését a titkos magyar–angol tárgyalásokról szerzett hírszerzési információkkal zsarolva a kormányzót. Emellett szemrehányásokkal illette a magyar honvédek teljesítményét, és a „zsidókérdés megoldását” is sürgette. Ezen a találkozón Horthy kitért Hitler követelései elől.

A magyar kormányzó és a Führer utolsó találkozójára 1944. március 18-án került sor ugyancsak Klessheimben. Ide a magyar állam minden fontos vezetője meghívót kapott – Kállay miniszterelnök nem is támogatta a kiutazást, hívta fel a figyelmet Joó András –, azért, hogy aztán Hitler így közölhesse Horthyval Magyarország megszállását, annak ellenére, hogy a kormányzó garantálta a szövetség fenntartását.

Az est során a résztvevők által előadott tényekből egyértelmű kényszerpálya rajzolódott ki, melyet ugyan elkerülni aligha lehetett, ugyanakkor Horthy Miklós az utolsó pillanatig igyekezett kitérni, ellenállni a német követeléseknek.