– Gyurcsány Ferenc szerint győzött a papírforma, azaz előre megjósolható volt az igenek győzelme. Valóban papírformaszerű eredmény született?

– Az egyértelmű volt, hogy győznek majd az igenek. Ilyen magas részvételre viszont senki nem számított, még a Fidesz sem. A második világháború óta Európában – Svájcot, a közvetlen demokrácia hazáját nem számítva – nagyjából negyven népszavazást rendeztek. Magyarország a részvételek tekintetében ezzel a népszavazással az élmezőnybe került. Magyarországon 1990 óta az országgyűlési választásokon az első fordulóban 55–70 százalék volt eddig a részvétel, de volt, hogy a második fordulóban az ötven százalékot sem érte el. Ez a nagyarányú részvétel a népszavazást az országgyűlési választások rangjára emelte. Ebből következik, hogy politikai és morális jelentősége a választásokéval ér fel.

– A kormánypártok szerint komolytalan volt a népszavazás, mert a választók csak a pénztárcájukra hallgattak. Holott a tizenharmadik kerületben volt a legkisebb az igenek aránya, és a budai kerületekben a legnagyobb. Úgy tűnik, mégsem a pénztárca döntött.

– Így van, az adatok azt igazolják, ez politikai szavazás volt. Azokban a megyékben és városokban volt nagyobb a részvétel és az igenek száma, ahol a jobboldali szavazók vannak többségben. Az igennel szavazók döntő része a népszavazást szimbolikus szavazásnak tartotta. Biztos, hogy volt pár százezer ember, akik döntően a díjak eltörlése miatt szavaztak igennel, de a többség politikai és morális kérdésként kezelte a referendumot. Ugyanis a demokráciát 2006-ban óriási törés érte azzal, hogy Gyurcsány félrevezette a választókat. A demokrácia egyik alappillére, a választások tisztasága került veszélybe. Az volt a tét, hogy sikerül-e ezt a demokratikus normát megőrizni. Ha nem, a demokrácia felszámolódott volna és csak formális elemeiben marad meg. A népszavazás morálisan helyrerakta azt a kérdést, hogy Magyarországon csak tiszta választásokkal lehet nyerni. A választópolgárok kaptak egy lehetőséget, hogy politikai ítéletet mondjanak a választási visszaélésekről. Éltek is ezzel a lehetőséggel, nem is akárhogyan. Ez morális siker.

– Orbán Viktor a népszavazás előtt azt mondta, ha elsöprő lesz a részvétel, az elsöprő következményekkel járhat. Sólyom László is felhívta a figyelmet arra, hogy a politikai szereplőknek számolniuk kell a megfelelő következményekkel. Most mi következik?

– A politikában minden a politikai akaraton múlik. Ha nincsenek szándékok, nincsenek következmények sem. Ezek lehetnek jogi és lehetnek morális-politikai jellegűek. Jogi következmény például a vizitdíj eltörlése. Viszont a morális-politikai következmények csak akkor következhetnek be, ha a politikai szereplők alávetik magukat a demokratikus normáknak. A kormányoldal bebizonyította, hogy semmiféle demokratikus normát nem tart magára nézve kötelezőnek, azaz nem vonnak le következtetést az eredményből. Gyurcsány rögtön kijelentette, hogy a kormány a helyén marad. Amikor Orbán Viktor először vetette fel az előrehozott választásokat 2007-ben, Lendvai Ildikó úgy reagált, ő nem lát erre semmiféle jogi indokot. Morálisan talán indokolt lenne, de ez nem érdekes, mondta. A szocialisták politikájában a morális kérdések nem játszanak szerepet. Ezért képtelenek arra, hogy egy egyértelmű vereségből levonják a megfelelő következtetéseket.

– Elképzelhető, hogy egyedül Horn Gábor fog távozni, mert ő kimondta, ami teljesen nyilvánvaló?

– Horn Gábor vérig sértette a miniszterelnököt, ezért elvárható lenne, hogy eltávolítják. De még ez sem fog megtörténni. Oly mértékben rettegnek a hatalom elvesztésétől, hogy bármit mondhatnak egymásra, már az önérzetük is semmivé foszlott. Egzisztenciális félelmükben csak még jobban összezárnak. Talán egyetlen következmény várható. A szocialisták, nem tudni mikor, előbb-utóbb felismerik, hogy Gyurcsánnyal már nem lehet választásokat nyerni. Ez leghamarabb 2008 őszén, de legkésőbb egy év múlva történhet meg.

– A Fidesz milyen stratégiát választ a jövőben?

– Úgy tűnik, a Fidesz nem erőlteti az előrehozott választásokat, hanem hosszabb távú folyamatokra rendezkedik be. Készül a következő népszavazásra, majd az európai parlamenti választásokra és a 2010-es országgyűlési választásokra. Most sikerült megszerezniük a középen lévő bizonytalanok és a baloldali szavazók egy jelentős részét is. A 3,3 millió igen szavazóból 2,5 millió jobboldali, így 600-700 ezer a bizonytalanok, a baloldaliak közül került ki. Ezt a 600-700 ezer embert úgy szeretnék megtartani, hogy nem rontanak neki a kormánynak ultimátumokkal.

– Nem fordulhat elő, hogy emiatt a jobboldalról veszítenek majd szavazatokat?

– Előfordulhat. Szerintem ezt a helyzetet egy kicsit erőteljesebben kellene kihasználnia az ellenzéknek. Európai demokráciákban a kormányok ilyen helyzetben távoznak. Ha nem, akkor az ellenzék követeli a lemondásukat. Azzal a kormányzattal szemben, amelyik felrúgja az összes demokratikus játékszabályt, az ellenzéknek kötelessége erőteljesebben fellépni, mert ezzel a demokráciát védi. A jobboldali szavazók döntő része a népszavazástól kormányváltást remélt. A Fidesznek van tehát kötelezettsége a jobboldali szavazók felé is. A feladat nem könnyű: megtartani a megszerzett szavazókat és közben nem veszíteni a jobboldali szavazókból. A radikálisabb Fidesz-szavazók határozottabb politikát várnak el. Ők elbizonytalanodhatnak, ha a Fidesz nem jelenti ki, hogy a kormánynak le kellene mondania. Ultimátumot hiba volna adni, mert 2007-re elszállt a forradalmi hangulat. Helyette politikai nyomásgyakorlásra volna szükség. Nem valószínű, hogy emiatt lemondanak, mégis meg kell tenni. Ha a legkisebb esély is van arra, hogy a kormány ettől megrendül, akkor nem szabad ezt az esélyt elmulasztani. Ha a Fidesz nem próbál nyomást gyakorolni a hatalomra, elmulaszt egy politikai lehetőséget, amely a kötelessége is egyben. De ez nem csak a Fidesz feladata lenne. Itt kapnának fontos szerepet a civil társadalom reprezentáns képviselői: a szakszervezetek, a kamarák, az egyesületek. Ők is végig tiltakoztak a kormány intézkedései ellen. Miután győzött a népszavazás, újra a nyilvánosság elé kellene lépniük, mondjuk egy nagygyűlés formájában, és kifejezni szándékukat az illegitimmé vált kormányzattal szemben. Követeljék, hogy a parlament oszlassa fel önmagát, és legyenek előrehozott választások. Ez a Fideszt tehermentesítené. Ha a civil mozgalmak is csatlakoznak a politikai nyomásgyakorlás folyamatába, a kormánynak nehezebb rásütni a bélyeget az ellenzékre, hogy ez csak a hatalomról szól, és Orbán hatalommániás. A civil társadalom ugyanis nem akar hatalomra kerülni. Ha a civil társadalomnak is nemet mondanának, akkor tényleg nyilvánvaló lenne, hogy ez a kormányzat teljesen semmibe veszi a civilek véleményét, magyarul, a demokrácia alapelveit sem tartják be.

– Népszavazás után vagy azt teszi a kormány, amit az emberek akarnak, vagy elkergethető lesz, mondta Orbán Viktor. Az emberek akarata a díjak eltörlésével megvalósult. Mégsem kergethető el a kormány?

– Nem az a kérdés, hogy eltörlik-e a díjakat vagy sem, mert ez az Országgyűlés közjogi kötelessége. Ha nem törölnék el, az totális diktatúra lenne. Akkor joga lenne a népnek forradalmi eszközökkel elkergetni a kormányt. Szerintem nem erre gondolt Orbán. Az a kérdés, hogy miután ítéletet mondott a nép felettük, a díjak eltörlésén kívül történik-e változás a politikájukban. Felhagynak-e a reformdiktatúrával, és leülnek-e tárgyalni a civil szervezetekkel? Történik-e paradigmaváltás a hozzáállásukban? Az, hogy eltörlik a vizitdíjat, nem elég, hiszen nem is tehetnek mást. De látjuk, hogy semmiféle változás nem történik. Nemhogy alkalmazkodnának az emberekhez, hanem szembe mennek velük, büntetik őket. Alantas szándékkal előre hozták a díjak eltörlését, mert már ebben az évben rá akarják bizonyítani a Fideszre, hogy a nehéz helyzetért ők a felelősek. Pedig az Alkotmánybíróság azért engedte népszavazásra a kérdéseket, mert nem erről a költségvetési évről volt szó, hanem a 2009-esről.

– Azzal vádolják Orbán Viktort, hogy nem mondta el, mi fog történni a népszavazás után, vagyis becsapta az embereket.

– Inkább arról nem beszélt, ha sikeres lesz a népszavazás, akkor hogyan lehet a politikai következményeket érvényre juttatni, hogyan lehet a kormánnyal szemben fellépni. Érhető, hogy erre nem adott konkrét választ, mert egy népszavazás után nem lehet elkergetni a kormányt. A kormányváltást a politikai nyomásgyakorlás eszközeivel lehet kicsikarni. Számtalan politikai helyzet adódhat, például a koalíciós pártok összevesznek. A következményeket csak szívós, kemény ellenzéki politikával lehet végigvinni.

– Ezek szerint az ellenzék térfelén pattog a labda?

– Ha normális demokráciában élnénk, a kormány oldalán pattogna. Mivel nincsenek normáik, értékeik és erkölcsük, az ellenzéknek kell lépnie. Ha érzékenyek lennének a társadalom véleményére, ha fogékonyak lennének a demokratikus normák iránt, ha nem posztkommunisták lennének, akkor nem az ellenzék lépéseire várnának. A félig sikerült rendszerváltásnak az oka, hogy a népszavazásnak nem lehet politikai következménye. Azok papolnak demokráciáról, akik cenzúrát működtettek, és a diktatúrát szerették. Most már nem az MSZMP-sek vannak hatalmon, mint Horn Gyula idején, hanem a KISZ-es generáció, amelyik nem demokráciát tanult, hanem szocializmust. Eljátsszák, hogy ők a legnagyobb demokraták és kioktatják az ellenzéket demokráciából. Amikor a hatalom átadásáról lenne szó, akkor azonban rögtön előjönnek a régi autokratikus ösztönök. Pedig demokráciában tudomásul kell venni, hogy a hatalmat át is lehet adni, a hatalmi szerepek cserélődnek. Mert nem diktatúra van. A közép-európai országok közül nálunk maradt meg a legerősebben a posztkommunizmus. Nagyon hosszú küzdelem lesz, mire eltüntetjük a közéletből ezt a nem demokratikus gondolkodásmódot. Még akkor is hosszú lesz ez a küzdelem, ha sikerül kivívni az előrehozott választásokat.

Lass Gábor