Hosszú távra tervezünk

– Az infláció meglepően alacsonyan zárult tavaly, decemberben már csak 5,5 százalék volt, amit minden elemző elismeréssel fogadott. Valószínűleg példátlan a magyar gazdaságtörténetben, hogy másfél év alatt sikerült visszanyomni egy 20 százalék körüli drágulást, és nemzetközileg sem sok példa van erre. Működtek a kormány különleges módszerei, vagy ez az infláció eltért a szokványostól?

– A kormány beszállt abba a munkába, amit a világban általában a monetáris politika, vagyis a jegybank szokott végezni. Azért volt erre szükség, mert brutális volt a mérték megugrása, ráadásul az okok nem kizárólag a monetáris folyamatokból következtek. Két meghatározó tényező tolta föl a pénzromlást, az egyik az orosz–ukrán háború nyomán kialakult energiaválság volt. Az energiahordozók ára egyébként is növekedett volna, ahogy lassan kezdett helyreállni a kereslet és kínálat a Covid-időszak egyensúlytalansága után, de erre a háború és a szankciók rendkívüli mértékben rátettek. A másik ok a kamatkörnyezet megváltozása volt. Magyarország államadóssága az uniós átlagnál alacsonyabb, de a régiós országokénál magasabb, ami magas kamatszolgálatot eredményez. Ha megugrik az infláció, és a kamatok följebb mennek, akkor az adósság kamatterhei is jelentős terhet raknak a gazdaságra. Ha koncentráltan indítunk meg egy lépéssorozatot, amely megpróbálja csökkenteni az inflációt, akkor ez eredményre vezet. Az átmeneti ár- és kamatintézkedések jelentősen befolyásolták a piaci magatartást, 25,7 százalékkal nőttek tavaly januárban a fogyasztói árak, ami decemberre 5,5 százalékra csökkent, és jó okunk van feltételezni, látva az online kasszák januári napi adatait, hogy január–februárban tovább mérséklődik.

– Van valami különleges a magyar néplélekben a tekintetben, hogy ha megindul nálunk az infláció, történelmileg mindig meglehetősen magasra tör? Pár hónapig most is nálunk volt a legmagasabb az Európai Unióban.

– Szoktak azzal a képpel élni, hogy a magyar lakosság gazdasági várakozása olyan, mint a hajó fedélzetén utazó turisták csoportja: egyik pillanatban az egyik oldalra szalad, aztán a másikra, és ez kicsit instabillá teszi a hajót, vagyis időnként túlreagál. Ebben is van igazság, de alapvetően racionálisan gondolkodunk. A magyar lakosság egyből válaszolt az energiaválságra, érezhetően csökkentette a fogyasztását, vagyis alkalmazkodott a helyzethez. Ez is nagyban segítette az infláció mérséklődését. A költekezésben, hitelfelvételben is óvatos volt, reagált a hitelek magasabb kamatszintjére. Szerencsére az ősz eleje óta a lassú gazdasági élénkülés jegyeit tapasztaljuk, ezért azt mondjuk: tovább kell mérsékelni a drágulást, vagyis a munkát folytatni kell. Idén éves átlagban 5,2 százalékos árváltozással számolunk, a kamatok párhuzamos csökkenése nyithat teret a lakossági fogyasztás és a beruházások növekedésének.

– Egy konferencián óvatos gazdaságélénkítést ígért. Ez mit jelent, mire lesz pénz?

– Egyszerre tartjuk feladatnak az egyensúly helyreállítását, a magas államadósság és államháztartási hiány csökkentését és a fenntartható növekedés megteremtését. Ezt a kettőt kell összhangba hozni, a kettő között kompromisszumot találni. Hosszú távon csak az egyensúlyra alapozott növekedésnek van lehetősége. A baloldali kormányok sokszor megtették, hogy költségvetési forrásokból kezdtek élénkíteni, aminek eredményeként békeidőben és konjunktúrában sem tudták a magas hiányt csökkenteni. A legutóbbi következménye ennek a gondolkodásnak csődhelyzet, az IMF visszahívása lett. A felelős polgári kormányzásnak az is része, hogy az adófizetőket nem terheljük a jövőre vonatkozóan sem, azaz csökkentjük az államadósság és az államháztartási hiány mértékét. Addig nyújtózkodjunk, ameddig a takarónk ér. Európa egyik legmagasabb kamatterhét fizetjük az államadósság után, ez fékezi a növekedést, ebből a csapdahelyzetből ki kell jönni. Az adósságszolgálat terheinek csökkenése nyit fenntartható pályát a növekedéshez.

– Két évvel ezelőtt több állami beruházást leállítottak éppen az egyensúlyi szempontok miatt. A beruházásokra nézve mit jelent ez a célrendszer?

– A megkezdett beruházásokat folytatni kell, a többinél erős pénzügyi kontroll és áttekintés indokolt. Változik a gazdasági környezet. Az idei évben az infláció visszaszorításával párhuzamosan a kamatszintek csökkennek az alapkamat vágásával és a banki termékek átárazódásával. Mindenki osztja azt a gondolatot és egyetért abban, hogy az idén már gazdasági növekedés lesz Magyarországon. Vita csak abban van, hogy ez a 2-4 százalékos sávban hol lesz, vagy esetleg kerülhet-e 4 százalék fölé is. Ez azon is múlik, hogy az inflációt és ezzel párhuzamosan a kamatszinteket mennyire tudjuk leszorítani. Ha lesz olcsó hitel, akkor a fogyasztási hitelekre is nagyobb kereslet lesz, ezzel párhuzamosan pedig a vállalkozók is tudnak a beruházásokhoz hitelt igényelni. A két dolog összefügg, fogyasztás és beruházás. A vállalkozók nemcsak a kamatszintektől teszik függővé, hogy beruházási hiteleket vegyenek fel, hanem attól is, hogy az értékesítési kilátásaik milyenek. Ameddig a lakossági keresletet az óvatosság határozza meg, addig a vállalkozók is csak óvatosan fektetnek be.

– Költségvetési hiány tekintetében valójában nem is rossz a tavalyi válságév 6 százalékos deficitje, figyelembe véve, hogy például a Gyurcsány-kormány a 2006-os választási évet, optimális gazdasági feltételek mellett is, közel 10 százalékos deficittel zárta. Miért nem tudnak a liberálisok hosszú távra, egyáltalán egyensúllyal tervezni, miközben az egész liberális oldal tulajdonképpen a pénzügyi területen dolgozó reformkommunistákból nőtte ki magát?

– A hangsúlyokat máshova teszik. A baloldal számára mindig fontosabb volt, hogy ő ossza el a pénzt, mint az, hogyan állítja elő a gazdaság. Egyrészt már 2010-ben a gazdaságpolitika alaptételévé tettük a munkahelyteremtés ösztönzését, azt a célt, hogy minél magasabb legyen a foglalkoztatás mértéke a gazdaságban, másrészt pedig az államadósság csökkentését, a kockázatok leépítését. A felelős és hosszú távra tervező gazdaságpolitika nem a mának él, nem azt nézi, hogy a meglévő forrásokat milyen szociális, bér- vagy egyéb tényezőkre fizesse ki, nem az olcsó népszerűséget keresi, hanem olyan növekedési pályát akar megteremteni, ami hosszú távon jó a gazdaság minden szereplőjének.

– Tehát a stabil növekedés megteremtésében az a bizonyos egymillió új munkahely jelentette a kulcsot, amit 2010-ben tűztek ki?

– Ez a kályha, ahonnan el kell indulnia minden gazdaságpolitikának. Ha az embereknek van munkahelyük és jövedelmet kapnak, akkor el tudják magukat és a családjukat tartani. Ez stabilitást ad hosszú távon is, arról nem is beszélve, hogy ha egymillió emberrel több van a munkaerőpiacon, ez bevételt hoz a költségvetésnek is, az egészségbiztosításnak, a nyugdíjbiztosításnak, sokkal biztosabbat, mint ha az adók emelésével próbálnánk ugyanezt elérni.

– A baloldali kormányok válságidőszakban alkalmazott megszorításai tükrében figyelemre méltó, hogy a több munkahely több adóbefizetéséből még a Covid-, illetve energiaválság időszakában is jutott a családpolitika támogatására, nyugdíjemelésre…

– A nemzet legfontosabb kihívása a demográfiai helyzet, a népesedési trendek megfordítása. Ha egy országban 30-40 ezerrel vagyunk évről évre kevesebben, akkor egy kormánynak nem is lehet más célja: a családokon múlik a nemzet megmaradása. A jól célzott családpolitikai támogatások és az ezek pozitív hatásaként jelentkező növekvő születésszám rövid és hosszú távon is pozitívan befolyásolja a gazdasági növekedést. Európa legnagyobb arányú családtámogatási rendszerét azonban úgy tudjuk fenntartani, ha van gazdasági növekedés is. Ebből a szempontból sikeres tíz év van mögöttünk, hiszen a családi adókedvezmények kiépítése, a lakástámogatási rendszer megteremtése, a 25 év alattiak adókedvezménye vagy a négygyermekes édesanyák élethosszig tartó adómentessége jelentősen segítettek abban, hogy a gyermekvállalás ne legyen teher, mint a megelőző években. A családpolitika részének tekinthető a foglalkoztatásra, szakképzésre, a munkavállalás megkönnyítésére adott adókedvezmény is.

– Első körben azt gondolja az ember, hogy a demográfiai programok rövid távon költségvetési áldozatot kívánnak, és csak egészen hosszú távon hoznak bevételt, amikor a fiatalok felnőnek. De ha például a lakásépítésekre gondolok, akkor rövid távon is hozhat bevételeket?

– Így van. Munkahely és lakhatás nélkül nehéz lenne felelősen családot tervezni. A lakhatást, otthonteremtést célzó döntések számottevő hatást gyakorolnak a gazdasági növekedésre. 2016 és 2021 között 111 ezer új lakás épült fel az országban, amelyből 49 ezer jött létre a családi otthonteremtési kedvezmény keretei között. A csokos ingatlanok nagyságrendileg 0,3 százalékponttal járultak hozzá a növekedéshez. Családtámogatási rendszerünk oly módon is ösztönzi a gyermekvállalást, hogy a támogatásokat a jövedelemhez is köti. Az értékteremtő emberre tesszük a hangsúlyt. Azok a családok, amelyek a gyermekvállalás mellett jövedelmet kapnak, fokozottan számíthatnak a kormány támogatására, ez nyilvánul meg az adókedvezményekben. Támogatjuk, hogy a fiatal ne csak a munkahelyét találja meg, hanem a lakhatás tekintetében is kapjon segítséget. Olyan lakástámogatási programot akarunk kidolgozni, ami a gazdaság egészének segít: az építőiparnak, az építőanyag-iparnak, a szolgáltató szektornak.

– Változott a kormányzati szerkezet, decemberben létrejött a Nemzetgazdasági Minisztérium – egy időben épp a Pénzügyminisztérium volt a Nemzetgazdasági Minisztérium –, és több tárcától számos funkciót is átvett. Az új rendszer úgy is értelmezhető, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium tervezi hosszú távon a gazdaságot, miközben a Pénzügyminisztérium inkább az egyensúlyt őrzi? Nem beszélve arról, hogy a külföldi tőkével megvalósuló gyáravatókon pedig Szijjártó Péter külügyminiszter jelenik meg.

– A Pénzügyminisztérium elsődleges feladata a kormány által meghatározott költségvetési politika megvalósítása, a stabilitás megőrzése, a gazdasági növekedés lehető legjobb előkészítése érdekében. A Nemzetgazdasági Minisztériumnak a gazdaság fejlesztésére kell elsősorban koncentrálnia, a gazdasági növekedés ösztönző faktorait kell megtalálnia, miközben a Pénzügyminisztérium az államháztartás és a költségvetés egyensúlyára fókuszál. Persze fontos feladatunknak tartjuk, hogy a gazdasági növekedés legjobb lehetőségeit készítsük elő. Hosszú távon a növekedés teszi lehetővé az emberek boldogulását, a jobb életet. Ebben együttműködésre van szükség a kormányon belül. A kormányzati szerkezet változása létrehozta a Költségvetési Munkacsoportot, amely vétóval élhet a különböző kabinetek döntései után. Számos ilyen döntést hoztunk már. Ez kellő kontrollt ad ahhoz, hogy az egyensúlyi szempontok is érvényesüljenek.

– A Nemzetgazdasági Minisztérium egyik célja a magas nyomású gazdaság ösztönzése, merthogy ez alapvetően belső erőforrásokból valósítható meg. Eszerint a bérek erős feltolásával keresletet gerjesztenek, ami pörgeti a növekedést. Veszélye lehet azonban, hogy átcsúszhat túlfűtöttségbe. Mintha az említett szereposztásban a Pénzügyminisztériumnak itt a fék szerepe jutna…

– Ha már ez a példa, akkor egy autóban valóban nemcsak gáz-, hanem fékpedál is kell. Fenntartható növekedés nem létezhet egyensúly nélkül, ennek biztosítása ebben a rendszerben óhatatlanul a Pénzügyminisztériumra hárul. Látjuk, hová vezetett a korábbi kormányok laza költségvetési politikája. Ők a konjunktúra évei alatt állítottak elő olyan helyzetet, hogy Magyarországnak 2008-ban az elsők között kellett külső segítséget kérnie. Egyetértés van abban, hogy a versenyképességet, a hatékonyságot, a termelékenységet növelni kell, eközben azonban nem szabad abba a hibába esni, hogy úgy csinálunk, mintha korlátlanok volnának az erőforrásaink. Nincs fiskális alkoholizmus. Úgy kell kihasználni a lehetőségeinket, hogy azokból a maximumot hozzuk ki.

– Végül 520 milliárd forint megérkezett tavaly a felfüggesztett uniós forrásokból, ami szintén kedvező lehet a gazdaság élénkítésére. Viszont 2500 milliárd forint még kinn van, amivel kapcsolatban immár az LMBTQ-, a migránsok jogaihoz való hozzáállás megváltoztatására vagy az Ukrajnával kapcsolatos konstruktívabb viselkedésre próbálnak bennünket kényszeríteni. Meddig húzhatják ezt?

– A politikai után a gazdasági zsarolás eszközét próbálgatja Brüsszel. Tisztázzuk a helyzetet: Magyarországnak ezek a források járnak. Magyarország befizetője is az Európai Uniónak, több mint 600 milliárd forintot utalunk a közös büdzsébe. Ezekre a forrásokra tehát joggal tarthatunk igényt, pláne úgy, hogy egy bizonyos részüket, vagyis a helyreállítási forrásokat hitelből finanszírozza az Európai Bizottság, amihez Magyarország hozzájárulása is kellett. Miközben egy fillért nem akartak nekünk adni ezekből a helyreállítási pénzekből, hazánknak mint kezesnek a törlesztésben hamarosan részt kell vennie. Magyarországot nem lehet zsarolni. A magyar költségvetés helytállt a pandémia alatt, a háború kitörése után, aztán másfél évig nem jött a pénz, de előfinanszíroztunk. Továbbra is azon dolgozunk, hogy minden egyes korábban blokkolt eurócentet felszabadítsunk.

– Karácsony Gergely viszont azzal kampányolt, hogy ő járta ki a fővárosnak a fejlesztési forrásokat, aztán kiderült, hogy ezen pénzek 99 százaléka a kormánytól érkezett. Mindeközben panaszkodik is Karácsony, a kormány kiéhezteti Budapestet, merthogy szolidaritási adót kell fizetnie.

– Budapestnek kötelezettsége volna mint nagyobb és gazdagabb településnek, hogy részt vegyen abban a finanszírozásban, amelynek keretében a szegényebb települések kaphatnak segítséget, szolidaritási hozzájárulás formájában. Több mint 800 önkormányzat fizet ilyet az idén, és a beérkező 300 milliárd forintot a központi költségvetés azoknak a településeknek utalja tovább, ahol gondot okoz a közvilágítás, a fűtés, de akár egy jegyzői állás fenntartása is. A főpolgármester az ország leggazdagabb városának vezetőjeként ebben nem kíván részt venni, ezért a kincstár tavaly év végén inkasszóval élt a pénz behajtására. Miközben a fővárosi polgárok, vállalkozások eleget tesznek adófizetési kötelezettségüknek, erre Karácsony Gergely nem hajlandó.

– Más települések egyébként arányosan fizetik a szolidaritás hozzájárulást?

– Igen. Hogy kinek kell fizetnie és mennyit, annak az eldöntése a település adóerő-képességén múlik. Karácsony Gergely büszke arra, hogy a leggazdagabb település polgármestere, ugyanakkor törvényt sért, amikor a társadalmi együttműködést fölrúgja. Tarlós István 200 milliárd forintos tartalékkal adta át a főváros kasszáját. Nemcsak ez a pénz tűnt el, az is, ami a gazdasági növekedésből az iparűzésiadó-bevétel miatt többletként keletkezik a fővárosnál. Tavaly 250 milliárd forint befizetést kapott iparűzési adóból a budapesti önkormányzat, de úgy tűnik, ebből nem jut a rászoruló települések megsegítésére.

– A gazdaság említett élénkítéséből tulajdonképpen a nyugdíjasok is kivehetik a részüket, a friss nyugdíjkifizetési hírek legalábbis erre is utalhatnak.

– A kormány továbbra is tartja azt az ígéretét, hogy megőrzi a nyugdíjak értékét. Nemcsak ezt sikerült teljesíteni, de 2010 óta 20 százalékos reálérték-növekedés volt a nyugdíjakban. A különbség jól látható: amikor válság volt, a baloldali kormányok rögtön a nyugdíjakhoz nyúltak, elvették a 13. havi juttatást. A polgári kormány viszont nemcsak hogy növelte őket, de nyugdíjprémiumot is fizetett, 3,5 százaléknál nagyobb gazdasági növekedésnél ez jár…

– Az idei évre 3,6 százalék a prognózisuk…

– Bízzunk benne, hogy így is lesz, és ezt is tudjuk fizetni. Bízhatnak bennünk a nyugdíjasok, hiszen nem csak visszaépítettük a 13. havi nyugdíjat, de idén februárban ismét fizetjük is. A Magyar Államkincstár összesen 1040 milliárd forintot utal, egy átlagnyugdíjra számítva februárban összesen 460 ezer forintot fog vinni a postás.