Hová tűnt a tél?

– Hová tűnt idén a tél?

– Nem tűnt el teljesen, hiszen tavaly december elején egy hidegebb periódus erejéig megmutatta magát, akkor hótakaró is volt az országban, főként a hegyvidéki területeken. Januárban egy kiterjedt anticiklon következtében összességében átlag körüli hőmérsékletet tapasztalhattunk, a nappali legmagasabb hőmérséklet tartósan nem érte el a két fokot sem. Ennek oka az volt, hogy a Kárpát-medencében egy hideg légpárna épült ki, csekély volt az átkeveredés, áthűlt a levegő. A február viszont valóban rendkívül enyhe.

– Mi okozza a tavaszias időt?

– Az egész atlanti térség és a mi régiónk időjárását meghatározza, hogy nyugatról keletre folyamatosan alakulnak ki és helyeződnek át a ciklonok, amelyek között ebben a hónapban több viharciklont is meg lehetett figyelni. Arról van szó, hogy az Atlanti-óceán felől a kontinens irányába érkező enyhébb légtömegek esetenként délnyugatias áramlással keveredve nedves, tavaszias időjárást eredményeznek.

– Sorra dőltek meg a napi rekordok februárban, tizedikén például az eddigi legmagasabb hőmérséklet 15,5 fok volt, ezt az értéket 1925-ben a Gellérthegyen mérték, ugyanezen a napon idén 16 fok fölé emelkedett Lágymányoson a hőmérséklet.

– Ez főként az enyhe, szeles idő eredménye, de a tél utolsó havában már magasabb a napállás, jobban fel tud melegedni a levegő napközben, gyakrabban alakul ki tavaszt idéző időjárás.

– Valóban szeles, sőt viharos az időjárás. Megdőlt a fővárosi szélrekord is, február 11-én a budai János-hegyen 112 kilométer per órás széllökést mértek. A korábbi, 87 kilométeres rekord 2019-ből származik. Még a Balaton is kibillent a medréből…

– Mindezt a Ciara viharciklon okozta, amely a nyugat-európai régióban pusztított, és komoly esőzéseket okozott. Kissé szelídülve, február 10-én érte el Budapestet, orkánerejű széllökések kíséretében. Ugyan a viharciklonok a téli félévben nem szokatlanok, de a Ciara kivételes erőssége mindenképpen rendkívüli. Ezt igazolja az is, hogy a Balaton hosszanti tengelye mentén fújó erős délnyugati szél északkelet felé tolta a magyar tenger 80 kilométer hosszan húzódó vizét. A viszonylag sekély mederben a Ciara szinte átnyomta a víztömeget, és hatalmas hullámzás közepette közel egy méter szintkülönbséget okozott a nyugati és a keleti medence, konkrétan Keszthely és Balatonfűzfő között. Tavaly decemberben ehhez hasonló jelenség húzódott meg az olaszországi Velencét elárasztó árvíz mögött is, csak ott éppen a sirokkó fújt és korbácsolta fel az Adriai-tenger hullámait, szinte bepumpálva a vizet a lagúnákba.

– A régi bölcsek azt szokták mondani, hogy a hótakaró hiánya nem tesz jót a megművelt földeknek. Kompenzálja ezt, hogy ezen a télen elmaradtak a komoly fagyok is?

– Az őszi vetések megerősödve, jó állapotban mentek a télbe, a mezőgazdaság jelenleg az enyhe tél előnyeit élvezi. A talajok is kellőképpen feltöltődtek csapadékkal. Ugyanakkor a talajban áttelelő és szaporodó kártevőket nem pusztította el a hideg, így nagyobb lehet a kártétel, és egyes gomba-, illetve baktériumfertőzéseket megelőző tavaszi földmunkák, permetezések költségesebbek lehetnek.

– Számítani lehet újabb poloskajárásra is?

– Az idegenhonos inváziós fajok a behurcolásuk óta folyamatosan jelen vannak hazánkban. A klimatikus viszonyok olyannyira kedvezőek a számukra, hogy erősen elszaporodnak, nagy kártételt okoznak. Egyes invazív növények pedig akár ki is szoríthatják azokat az őshonosakat, amelyek élettere a szélsőséges időjárás, a csapadékhiány és a magas nyári hőmérséklet miatt beszűkült.

– Az Arizonai Egyetem friss publikációja szerint ha teljesítjük a párizsi klímaegyezményben foglalt célokat, akkor 2070-re a Föld minden tíz állat- és növényfajából kevesebb mint kettőt veszítünk el. Amennyiben azonban az előirányzottnál nagyobb hőmérséklet-emelkedést idézünk elő, a fajok több mint egyharmada kipusztulhat. Ön szerint sokkoló figyelemfelhívásról vagy valós veszélyhelyzetről beszélhetünk?

– Nekem úgy tűnik, hogy a kutatás körültekintő és alapos tudományos módszerekre épült. A végkövetkeztetések pedig valóban aggasztóak, noha tartalmaznak bizonytalanságot.

– Hogy halad az emberiség a klímacélokkal kapcsolatos vállalások teljesítésével?

– Évente több éghajlatváltozási világkonferenciát is rendeznek, de nagy áttörést nem sikerült elérni a tavaly decemberi madridi találkozón sem. Úgy tűnik, hogy az egyes országok jelenlegi vállalásai alapján a felmelegedés mértéke nem állítható meg három fok alatt, tehát optimizmusra egyelőre nincsen okunk. Ahhoz, hogy a globális hőmérséklet emelkedését két Celsius-fokon megállítsuk, a kibocsátáscsökkentési vállalásokat meg kellene háromszorozni, ahhoz pedig, hogy 1,5 fokra korlátozzuk, meg kellene ötszörözni.

– Mennyire vagyunk klímatudatosak mi, magyarok?

– Véleményem szerint egyre inkább. Ez fontos is, mivel Magyarországon a kibocsátott üvegházhatású gázok 69 százaléka a gazdasági tevékenységből származik, a többi, tehát a maradék 31 százalék pedig a háztartások kibocsátásából, ami főként fűtéssel és gépkocsihasználattal jut a légkörbe.

– A miniszterelnök évértékelő beszédében hangsúlyos témaként említette a klímavédelmi akciótervet. A kormány célja, hogy 2030-ra a hazai energiatermelés 90 százaléka klímasemlegessé váljon, főként a nukleáris és a napenergia használatával. Mi lehet az egyén szerepe ebben a rendszerben?

– A sikeres klímavédelemhez össztársadalmi szemléletváltásra is szükség van. Ezért igyekeznünk kell visszaszorítani a túlfogyasztást, korlátozni a felesleges vásárlásokat, törekedni rá, hogy a térségünkben megtermelt alapanyagokat fogyasszuk annak érdekében, hogy a káros gázok kibocsátásával járó szállítással ne terheljük a környezetünket. Célszerű visszafogni az egyszer használatos műanyagok jelenlétét a hétköznapokban, és takarékoskodni a vízhasználattal. Ezek mind olyan lehetőségek, amiket mindenki ismer, de valóban következetesen ezek szerint élni komoly elhatározást jelent.

– Mi, emberek már tanuljuk az alkalmazkodást, de a legtöbb növény és állatfaj nem képes elég gyorsan új élőhelyet találni a kihalás elkerülése érdekében. Februárban például több százezer kagyló főtt halálra a tengerben Új-Zéland partjainál. Az országban 40 napja nem esett eső, a szokatlan hőhullám és az aszály egyre inkább veszélyezteti a tengeri állatokat.

– A tengerek élővilágát is komolyan érinti az éghajlatváltozás, a gyorsan emelkedő hőmérséklet a tengervíz melegedésével is együtt jár. A tengeri életközösségekre további drámai hatást gyakorol a tengervíz savasodása is, ami a vízben elnyelt, emberi tevékenység okozta szén-dioxid-kibocsátás miatt alakul ki. Köztudott, hogy az Ausztrália keleti partjainál levő Nagy-korallzátonynál már egyértelműen láthatók a folyamat kedvezőtlen hatásai a korallfehéredésen keresztül. A tengerekben élő fajokra gyakorolt hatások a jövőben élelmiszer-ellátási problémákat is okozhatnak, és kedvezőtlenül befolyásolhatják a halászati ágazatban dolgozók megélhetését.

– A szélsőséges példákat a végtelenségig lehetne sorolni: Délnyugat-Franciaországban 28 fok feletti hőmérsékletet mértek februárban, a Déli-sarkvidéken pedig húsz foknál is magasabbat, de folyamatosan csökken az északi-sarki és 2016-tól az antarktiszi tengeri jég kiterjedése is.

– Ugyanez figyelhető meg Grönland jegén is, gyorsul a jégolvadás az ezredforduló óta. A hatalmas mennyiségű vizet tároló szigetről óriási jégtáblák szakadtak le, s ez már a tengerszint emelkedésében is szerepet játszik az antarktiszi jégvesztéssel együtt.

– Extrém időjárási jelenségeket, forró nyarakat és enyhe teleket száz évvel ezelőtt is megfigyeltek már…

– Ezek a jelenségek akkor még elvétve fordultak elő, mára viszont a szélsőséges időjárás gyakoribbá vált. A tavaly júliusi európai hőhullám például az ember okozta melegedés nélkül 1,5-3 fokkal alacsonyabban tetőzött volna.