Mechwart András-mellszobor a főváros II. kerületében, a Mechwart ligetben. A Ganz-gyár egykori főmérnökének és vezérigazgatójának szobrát Kocsis András alkotását az Öntödei Múzeum megnyitását követően avatták fel 1965. december 4-én
Fotó: MTI/Róka László

Az 1834. december 6-án született Mechwart Andrásnak döntő szerepe volt abban, hogy a XIX. század második felében a magyar gépipar világszínvonalú eredményeket ért el.

Hirdetés

Lakatosként szerzett gyakorlati tapasztalatokkal és augsburgi gépészmérnöki diplomával a zsebében 1859-ben érkezett Magyarországra, ahol élete egyik legmeghatározóbb élményeként találkozott Ganz Ábrahámmal, a magyar nehézipar egyik megteremtőjével.

Mechwart a friss ismeretség nyomán hamarosan belépett Ganz Ábrahám 1844-ben Budán alapított vasöntő műhelyébe, amelyet néhány évtized alatt pár százfős vállalkozásból világhírű gépipari gyárrá fejlesztett.

Ganz Ábrahám váratlan öngyilkosságát követően a részvénytársasággá alakult Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár műszaki-, majd vezérigazgatója lett.

Mindössze 40 éves volt, amikor feltalálta a magyar malomipar aranykorát megalapozó hengerszéket. A berendezés egymással szemben elhelyezkedő, különböző sebességgel megforgatott, fémből öntött hengerpárok segítségével őrölte meg a szemes terményt.

Néhány évvel a hengerszék felfedezését követően a több lábon állás jegyében a gyár elektromos osztályát is megalapította, ahol a kor legkiválóbb szakembereivel, köztük Déri Miksával, Kandó Kálmánnal és Bánki Donáttal dolgozott együtt, de munkatársa volt a később világhírűvé vált feltaláló, Nikola Tesla is.

1899-ben munkásságának nagyrabecsüléseként I. Ferenc József osztrák császártól és magyar királytól nemesi címet kapott. Nevét Budapest II. kerületében közterület őrzi, ahol mellszobra is áll.

A Vasárnapi Újság 1899-ben így tudósított a Ganz-gyárban töltött 40. jubileumáról: „Különös megemlítést érdemel az a jó viszony, mely Mechwart igazgatósága alatt a Ganz-gyárban a vezetőség, a hivatalnokok és a munkások között fennáll. A vállalat hivatalnokai részére nyugdíjalapot, a munkások részére pedig segélyezési alapot létesített, s munkásházakat is építtetett. A Ganz-gyár valóságos iskolája nemcsak a magyar, hanem sok esetben külföldi mérnököknek is; sok, ma már vezető állásban levő férfi került ki ebből a jó hírű iskolából. S hogy Mechwart valóban hű fia lett második hazájának, Magyarországnak, bizonyítja az, hogy a Ganz-gyár ma már ügyviteli nyelvében s alkalmazottainak származását tekintve is, majdnem teljesen megmagyarosodott; tisztviselőinek 90 százaléka magyar, s vállalatainak sikerei hazai iparunknak sikerét és diadalát jelentik.