Hun őseink nyomában

– Nemrég tértek haza Mongóliából. Mit végeztek az ázsiai országban?

– Hatvan éves múltra visszatekintő, de több évtizedes szünet után két évvel ezelőtt újraindult az együttműködés a mongol és a magyar régészet között. Ebben nagy szerepe van hazánk ulánbátori nagykövetének, Obrusánszky Borbálának. A közös munka újabb lépéseként júniusban elkezdődött az Ulánbátortól néhány kilométerre északra található Ar Gunt hun temetőjének feltárása a Magyarságkutató Intézet és a Mongol Tudományos Akadémia közreműködésével. Kollégáimmal nemrég negyedszer látogattunk Mongóliába, részt vettünk a világ egyik legnagyobb tudományos konferenciáján, aminek szakmai súlyát mutatja, hogy 17 ország 240 tudósa tartott előadást 6 tematikus szekcióban. A Magyarságkutató Intézet három előadással járult hozzá az eszmecsere sikeréhez. Az Ar Gunt-i hun temetőben feltárt sírokból mongol kollégáinkkal együtt emeltük ki a leleteket, tárgyakat és emberi maradványokat egyaránt. Utóbbiakból genetikai mintákat vettünk. A Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának nemzetközi elismertségének jele, hogy a Mongol Tudományos Akadémia régészei kifejezetten minket kértek fel a közös munkára. Tapasztalták ugyanis, hogy minden vállalt feladatunkat maradéktalanul elvégezzük.

– Mit mutatnak a leletek?

– A sírok legalább 2000, de talán 2500 évesek, ez a legkorábbi hun temetők egyike, és az első, amit terveink szerint teljes egészében feltárnak a mongol és a magyar kutatók, teljes körű archeogenetikai vizsgálattal együtt. Sajnos a 40 sír többségét megbolygatták, de így is minden eddig feltárt sírban találtak koponyamaradványt, amelyekből a helyszínen csontmintát vettünk. Egy sírban rabolatlan, teljes csontvázat találtunk europid jellegekkel. A kinyert minták két nappal a hazatérésünk után már a laborban voltak. Fegyverek, ékszerek, lószerszámok is előkerültek, amiből következik, hogy gazdag és fejlett technológiájú nép temetkezési helye az Ar Gunt-i. Eddig hét sírt tártunk fel, ha a többi is hasonló eredményekkel szolgál, akkor kijelenthetjük majd, hogy hun előkelők temetőjére bukkantunk. Az ar­cheo­genetikai vizsgálatokból pedig akár az is kiderülhet, hogy egy előkelő család temetkezési helyét azonosították a mongol és a magyar tudósok, amelynek a rokoni kapcsolatai vizsgálhatók a Turul-nemzetséggel és a honalapító magyarsággal. Ami a fellelt tárgyakat illeti, a vasművességről tudni kell, hogy ez az érc 1538 Celsius fokon olvad, a vasfegyverek, eszközök előállításához hosszú órákon át kellett ilyen magas hőmérsékletet fenntartani. Tavaly a második mongóliai expedíciónkon eljutottunk abba az egykori hun városba, ahol valaha teljes öntőműhelyek voltak. A kor egyetlen más civilizációja sem rendelkezett ilyen tudással. A tárgyi emlékek közül ezért is kiemelkedik a világ eddigi legrégebbi öntöttvas üstje, amit Magyarországon restaurálunk, majd a jó együttműködésnek köszönhetően a hazai nagyközönség számára is kiállítjuk, mielőtt visszaszállítják Mongóliába.

– Tavaly francia tudósok is megerősítették archeogenetikai vizsgálatokkal a Magyarságkutató Intézet azon tudományos bizonyítását, amely alátámasztja az Árpád-ház hun eredetét. Mi ennek az üzenete?

– A francia kollégák a közép-mongóliai Tamir Ulaan Khoshuu hun sírjainak feltárása és az onnan nyert minták ar­cheo­genetikai vizsgálatával jutottak arra az eredményre, hogy a Turul-nemzetség és az ázsiai hun minták között genetikai kapcsolat van. Ez megerősíti azt, amit egyébként a krónikáink is leírnak és amit nagyjából a XIX. század második feléig minden magyar tudott. Más szempontból ez a fejlemény arra is felhívja a figyelmet, hogy milyen súlyos lemaradásban van a magyar történettudomány jelentős része, amikor képviselői homokba dugott fejjel nem hajlandók tudomást venni a külföld által is bizonyított tényekről. Ha a Magyarságkutató Intézet sokak bűnös mulasztását behozandó nem rúgja be a motort három évvel ezelőtt, és nem kötünk széles körű tudományos együttműködéseket világszerte, akkor gyakorlatilag passzív külső szemlélőként néznénk, amint mások felfejtik a saját őstörténetünket.

– Az eredményeket azért elismerik idehaza, olyannyira, hogy egyes műhelyek időnként néhány éves késéssel saját szenzációjukként tálalják.

– Valóban, 2019 őszén közöltük többek között az avarok keleti eredetéről szóló publikációnkat, aminek lényegét 2022-ben nemzetközi dominanciájú, magyarokkal is együttműködő kutatócsoport tulajdonképpen megerősítette egy szakcikkben, ami egyébként hivatkozik is a mi eredeti publikációnkra. Ez utóbbi tényt viszont a nemzetközi konzorcium közlését népszerűsítő hazai sajtó elfelejtette megemlíteni. Arra is volt példa, hogy egy magyar archeogenetikai azonosítást egy német laboratórium eredményeként tálalt valaki, ami egész egyszerűen hazugság, nem mellesleg a magyar tudományos teljesítmény semmibe vétele.

– A közelmúltban azonosították Szent Lászlót, megállapítva, hogy ázsiaibb, mint a többi Árpád-házi királyunk. Hogy kell ezt érteni?

– Többen félreértették ezt. Az apai ázsiai vonal tisztán megvan és végigkövethető az összes Árpád-házi uralkodónkban, de a német-római és bizánci irányú tudatos dinasztikus kapcsolatépítés, ami értelemszerűen házasságokat jelentett, anyai ágakon más genetikai készlet megjelenését eredményezte. Szent László királyunk genetikája ehhez viszonyítva „ázsiaibb.” Továbbá kiemelendő, hogy kutatóink ezt az ázsiai örökséget a honalapító magyarokból magyarázzák, azaz nem egy idegen dinasztia uralkodott a magyarságon, ahogy egyes történészek sugallták. A dicső emlékű lovagkirály azonosítása egyébként nemzetközi szenzáció, a világon elsők között sikerült igazolni egy szent ereklyéről genetikai módszerrel, jelen esetben a győri Szent László-hermáról, hogy az valóban az adott szent ereklyéjét őrzi.

– Sikerrel azonosítottak más Árpád-háziakat is a székesfehérvári osszárium feltárása során. Hol tart ez a folyamat?

– Áprilisban jelentettük be, hogy két személy Árpád-házi származását sikerült igazolni Székesfehérváron. Ma már négynél tartunk, egyikük nagy valószínűséggel II. András fia, Endre halicsi herceg. És van még egy szenzációs személy szerinti azonosításunk is, de erről egyelőre nem akarok többet elmondani. Azt viszont elárulhatom, hogy ráfordulunk a vegyesházi uralkodókra. Nemzetközi egyeztetések után mostanában kezdődnek el azok a külföldi mintavételek, amelyek az ő azonosításukhoz szükségesek. Remélem, hogy még az idén kezünkben lesznek azok az információk, amelyek alapján nagyjából egy év múlva konkrét bejelentéseket tudunk tenni.

– E héten zárult a Magyarságkutató Intézet szakmai vezetésével rendezett Királyok és szentek – az Árpádok kora című kiállítás, aminek ugyancsak Székesfehérvár adott otthont. Mi a tárlat mérlege?

– A Szent István Király Múzeumban március közepén megnyílt identitáserősítő kiállítást közel ötvenezren nézték meg. A gazdag gyűjtemény egy 18 tanulmányt tartalmazó kötetet ihletett, immár a hatvanadikat a Magyarságkutató Intézet kiadványainak sorában. Szent István ünnepére jelentettük meg, ahogy a Mi megvédjük a koronát, a korona megvéd minket című könyvet is. Ez a Magyar Királyi Koronaőrség történetébe enged bepillantást a mai Honvéd Koronaőrséggel és a Szülőföld Kiadóval együttműködésben. E jeles intézményt 1425-ben alapította Zsigmond király, de ez valójában csak a deklaráció időpontja, hiszen a Szent Koronát addig is őrizték. A Koronaőrség Európa legrégebbi olyan katonai alakulata, amely ma is azt a feladatot látja el, mint alapításakor. Régebbi, mint a híres Svájci Gárda. Egyébként a Szent Korona eredettörténete is további kutatásokat igényel, ez is szerepel a Magyarságkutató Intézet tervei között. Nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy több köze van a kaukázusi IV–V. századi hunkori ötvösműhelyekhez, mint Bizánchoz.