Hunok nyomában Kazahsztánban
Magyar expedíció járt a közép-ázsiai országban, az út célja a hunok minél mélyebb megismerése, a friss információk tudományos feldolgozása volt. A Demokrata riportja a kőolaj, a végtelen sztyeppék és távoli rokonaink hazájából.
Ahogy a repülőgép leszáll a kazahsztáni Nur-Szultan melletti Nurszultan Nazarbajev nemzetközi repülőtéren, egyből érezni, hogy ez egy másik világ. A reptér és a város névadója, Nurszultan Nazarbajev az egykori Kazah Kommunista Párt első titkára volt, majd 30 esztendeig a független Kazahsztán elnökeként vezette országát, és bár másfél éve látványosan visszavonult, 81 évesen kiváló egészségnek örvend, és a háttérből még mindig ő irányítja a világ 9. legnagyobb területű országát. Teszi ezt a Biztonsági Tanács vezetőjeként, amelynek jogkörét az ő uralma alatt szélesítették ki. Megtartotta emellett a „nemzetvezetői” státusát, amelyet 2010-ben törvényesen ruháztak rá. Továbbá a legerősebb párt, a Nur Otan politikai szervezet vezetői posztja is a kezében maradt. „Már akkor is ez volt az első lépés a hatalomátmeneti rendszer kiépítése felé” – magyarázta Doszim Szatpajev kazah politológus.
De ne ítéljük el az egykori elnök és köre hatalmi törekvéseit, hiszen a tekintélyelvű rezsimeknek Közép-Ázsiában ősi hagyományai vannak. Errefelé úgy tartják: bűn lecserélni azokat a karizmatikus, örökösödés nyomán pozícióba kerülő férfi vezetőket, akik beválnak, hiszen idővel egyre bölcsebbek lesznek, így mind jobb irányítójuk a törzsnek, a népnek, az országnak. Idős bölcssé, kazahul akszakaddá válnak. Valójában mindig klánok irányították a kazah társadalmat, amelyek családi-nemzetségi befolyása kiterjedt a politikai-gazdasági életre még a szovjet időkben is.
Kazahsztán függetlenségének kikiáltása utáni történelme tehát legfeljebb az európai demokráciákban élő emberek számára meglepő, hiszen bár az első években jelentős reformokat hajtottak végre, fennmaradt a sajátos keleti, de mégis szovjet stílusú gazdaság és az egypártrendszer. Ám ha lassan is, de Nurszultan Nazarbajev jelentős lépéseket tett a piacgazdaság irányába, aminek következtében 2000 óta soha nem látott növekedés zajlik az országban. Nagy kőolaj-, földgáz-, ásványkincskészleteket tárnak fel. Demokrácia azonban nem jött létre. 2007 júniusában a kazah parlament törvénybe iktatta, hogy Nazarbajev élete végéig gyakorolhatja a köztársasági elnök minden jogosítványát, kijelölheti utódját, mentelmi joga van, és befolyása alatt áll a bel- és külpolitika. Magyarország a keleti nyitás szellemében jó kapcsolatot tart fenn a térséggel, és nem szól bele az említett és egyéb közép-ázsiai államok belpolitikájába, kizárólag a gazdasági kapcsolatok erősítésén fáradozik. Mindemellett azért a kulturális szálak is egyre erősödnek.
Sírrabló tudósok és bűnözők
A Dunától egészen Mongóliáig terjed az a végtelennek tűnő sztyeppe, amelyet évezredeken keresztül uraltak a különféle nemzetiségű, mégis rokon kultúrájú lovas nomád társadalmak. Ezek a nagyállattartó, harcos törzsek megannyi pusztai, föld alá mélyített, mondhatnánk, „negatív” piramist hagytak maguk után, amelyek fellelt kincsei időutazásra csábítják napjaink érdeklődőit. A határtalan fűtengeren ma is százával emelkednek a halomsírok, amiket a mi Alföldünkön kunhalomként ismerünk. Közülük a szkíta fejedelmek túlvilági lakhelyei a leggazdagabbak és legérdekesebbek, de a hun és türk kurgánok is sok kincset rejtenek. E népek rangjukhoz méltó, akár huszonöt méter magas és százhúsz méter átmérőjű kurgánokat is emeltek vezetőiknek, rejtekükben gerendaácsolatú föld alatti kamrák készültek telis-tele csodálatos aranykincsekkel.
A halomsíroknak, kőbálványoknak és áldozati helyeknek, illetve a múzeumokba került régészeti leleteknek a felkutatása és filmre vétele céljából indultunk el másodszor Kazahsztán végtelen sztyeppéin dr. Daubner György expedíciójával, aki az ázsiai és európai hunok kiváló szakértője. Sztyeppei-hegyi utunkat megelőzően több kutatóval is konzultáltunk, többek között Krim Altinbekov kazah főrestaurátorral.
– A nemzetségfők pompás körülmények között tölthették túlvilági létüket, hiszen ünnepi öltözékükben helyezték őket nyugovóra, mégpedig úgy, hogy melléjük fektették megfojtott ágyasaikat, kegyenceiket, leölt kedves lovaikat, sokszor teljes méneseiket és természetesen ínyenc ételeiket, imádott fegyvereiket – mutat rá Krim Altinbekov.
A nagyurak örök álmát először kortársaik zavarták meg, hiszen a törzsi torzsalkodások miatt a különböző népcsoportok gyakran kénytelenek voltak elhagyni szállásterületeiket, az ellenség sírrablói pedig azonnal nekifogtak a sziszifuszi, de igen kifizetődő munkának. Erőfeszítéseik ellenére azonban a földből és kőből épült „kunhalmok” nem adták könnyen az áhított kincseket. Valójában az oroszok voltak azok, akik a XVII. században láttak neki a kurgánok ipari szintű „kitermelésének”. Mivel az arany- és ezüsttárgyakat az ortodox egyház az ördög művének tekintette, ezért azokat a tisztító tűz segítségével ismét nyersanyaggá olvasztották, majd tömbökben eladták, mesélte a főrestaurátor. A bugrovscsikok, vagyis a dombkitermelő jobbágyok az aratást követő dologidő után rugaszkodtak neki a kurgánok kifosztásának, hogy kiegészítő jövedelemre tegyenek szert.
Mérhetetlenül sok víz folyt le a szibériai folyókon, amíg megérkeztek a felvilágosult szovjet elvtársak, de ők sem hoztak sok áldást a kurgánokra. Nyikita Hruscsov és Leonyid Brezsnyev főtitkárok idején mai szóval élve zöldberuházásokat hajtottak végre a Kazah SZSZK-ban, de nem akárhol, hanem éppen a halomsírokból álló temetőkben, ahol például mezőgazdasági gépjárműjavító bázisokkal pusztították a kazak történelmet, tudjuk meg a kazah szakembertől.
Abban sem volt sok köszönet, amikor megérkeztek a szovjet tudósok, mert a moszkvai régészek szakszerűtlen kutakodásai újabb bajokat hoztak a kazahsztáni halomsírokra. Úgy tűnt, hogy az a legbiztonságosabb, ha a kazah nemzet kulturális örökségét a föld őrizheti tovább.
– Képzelje el, hogy kazah nemzetünk jelképének, vagyis az Aranyembernek a szovjet múzeumi raktárban szőrén-szálán eltűnt a csontváza! – magyarázza a magyarázhatatlant Altinbekov. – Jelenleg azt sem tudjuk pontosan, hogy az illető férfi volt-e, vagy nő. Emiatt a későbbi ásatásokon az is megtörtént, hogy Moszkva előtt eltitkoltunk bizonyos felfedezéseket. Egyszerűen visszahánytuk rájuk a földet, majd jóval később, csak országunk önállósodását követően mertük őket feltárni – teszi hozzá.
– A szovjet tudósok több kárt okoztak a kazah tudománynak, mint hasznot. Az akkori politikai elvárásoknak magukat alávető régészek, történészek, muzeológusok szakszerűtlen feltárásaikkal, a régészeti leletek kontár konzerválásával és őrzésével, majd azok tudatos félremagyarázásával egy célt szolgáltak: azt, hogy népünk ne ismerje meg valódi történelmét – állítja Ajman Boszimbajeva régészprofesszor, aki kéthetes expedíciónk nyomkeresője és idegenvezetője volt.
A nur-szultani múzeumok megtekintése és a kazah szakemberekkel való konzultáció után spontán városlátogatásra mentem. Gyorsan kiderült, hogy a főváros bizonyos mértékig Potemkin-falu, a külvárosok csupa lelakott hruscsovi épületből áll, igaz, mindenütt tisztaság fogadott. Egy dvornyik, magyarul házmester annyit mondott lakonikusan a közkazah életéről: „Mi nem élünk, csak túlélünk.” A későbbiek során másoktól is hasonló véleményt hallhattam. Idetartozik, hogy az élelmiszer-ellátás európai színvonalú, a közüzemek a nagyvárosokban kifogástalanul működnek (nem így vidéken), de alacsonyak a bérek és a nyugdíjak, az infláció pedig a 9 százalékhoz közelít.
Mindemellett érezni lehet az erős oroszellenességet, annak dacára, hogy a kazah lakosság fele nem beszél kazahul, csak oroszul tud, ennek értelmében gyermekeit orosz iskolába járatja. Bennünket pedig a legtöbb helyen sajnos orosznak néztek, és ennek megfelelően bántak velünk. Mindezek mögött az 1735-re visszavezethető erőszakos oroszosítás, illetve a nemzeti öntudat feléledése és a nemzetállam fokozatos megerősödése áll. Napjainkban a 19 milliós lakosság húsz százaléka orosz, illetve ukrán nemzetiségű, de aki csak teheti a szlávok közül, igyekszik elhagyni szülőföldjét.
Úttalan utakon a szent hegyekbe
Végül nekivághattunk Kazahsztán nagy kiterjedésű sztyeppeterületeinek és félsivatagjainak. A táj jelentős része keserűen szomorú. Kies pusztaság vesz körül, állatokat terelő pásztorral mindössze háromszor találkoztunk, és csupán két jurtát láttunk a több ezer kilométeres utunk során.
De ezen át kell magunkat verekednünk, hogy elérjük az Altajhoz és a Tien-sanhoz tartozó vidéket, ahol a szent hegyek emelkednek. Mielőtt azonban a misztikus kőszobrokkal tarkított varázslatos hegygerincekre feljutottunk volna, meg kellett küzdenünk a szó szerint úttalan utakkal, ahol az autóink rendre mondták fel a szolgálatot, továbbá a rendkívül ritkán elszórt benzinkutak gázolajhiányával, a leírhatatlan állapotú illemhelyekkel és a shopokban uralkodó káosszal. A legmeglepőbb mindezek közül, hogy alig lehet gázolajat kapni ebben a kőolaj-nagyhatalomban. Vidéken ugyanis vagy hiánycikk, vagy ha van, csupán 50 litert vehet egy autós, ami a hatalmas országban semmire sem elegendő; vagy pedig kaphat bármennyit, de számla nélkül és drágábban.
A napi 600-700 kilométeres utazásaink közben Daubner György, expedíciónk kulcsembere vázolta tudományos céljait.
Az egyik nagy kérdés, hogy a Mode sanjü ázsiai és Attila európai hunjai egy tőről fakadtak-e, és ha igen, mivel bizonyítható az azonosságuk?
– Filmet forgatok az ázsiai és az európai hunokról. Nem tipikus dokumentumfilm lesz, hanem egy tudományos kutatás dokumentálása. Az utóbbi 30 évben az európai és ázsiai hunok megismerésének a témája kikerült a magyar tudományos világ érdeklődési köréből. Ezt az űrt kívánom az expedícióimon és filmjeimen keresztül betölteni. Azért nem fogtam össze például az MTA-val, mert a Magyarságkutató Intézet megjelenéséig nem kutatták ezt a témát sem ők, sem mások. Ezért határoztam el, hogy összegyűjtöm a nemzetközi tudósok véleményét. Egy filmem már elkészült, A hunok titkos története, eddig majdnem másfél millióan látták. A mostanit tíz éve készítem, és több kérdésre keresi a választ. Én abból indultam ki, hogy amennyiben meg tudom érteni a hunok történetét, megértem a hun–magyar azonosság, rokonság kérdését is. Mindezeken belül az ázsiai hunok őshazájában kezdtem meg a kutatásaimat, majd érdeklődésem fokozatosan kiterjedt az európai hunokra is. Azokat a tényezőket keresem, amelyek a két népben közösek. Két kazahsztáni utam során azt akartam kideríteni, hogy megtalálhatóak-e ott az ázsiai hunok nyomai, és bizonyítható-e, hogy innen vándoroltak át Európába, vagy csupán hatást gyakoroltak az európai hunokra – magyarázta az expedíció vezetője.
A Kárpát-medencében megtelepülő magyar eleink társadalmi szerkezete, törzsszövetségi struktúrája, részleges lovas temetkezése, az ebből egyenesen fakadó hitvilága, a korabeli krónikákból jól ismert hadászati stratégiájuk, taktikájuk, rájuk jellemző fegyvereik, tevékenységeikhez való ruházatuk, lószerszámaik, nomád életmódjukhoz igazodó lakhelyeik, berendezési tárgyaik, szállítóeszközeik erősen hajaznak a hunok életmódjára.
– Azt gondolom, hogy az uráli nomadizáló magyarságnak egy jó ideig együtt kellett élniük a hunokkal. Első kazahsztáni utunk alkalmával ez volt a legfontosabb felismerésem. Azóta újabb ismeretekre tettem szert, amelyek hatására újabb gondolatok fogalmazódtak meg bennem, ezekre az új információkra fog épülni a következő filmem – mondta Daubner György, a hunok kutatója.
Magyar törzs Kazahsztánban
A Daubner által vezetett expedíciónak most nem volt célja a kazahsztáni magyarok felkeresése, de néhány szóban meg kell említeni az ő létüket is. Mándoky Kongur István, az Ázsiát személyes tapasztalatai alapján a legjobban ismerő magyar turkológus-nyelvész kutatta sokáig a keleti magyarok leszármazottait, a Torgaj régió magyar törzsét. Munkáját Benkő Mihály történész folytatta, akit komoly tudományos támadás ért. Ellenfelei „tudományos” állítása szerint a kazah magyarok elnevezésének semmi köze a Kárpát-medencei magyarok népnevéhez, mivel az előbbi etnikai név a Muhammadjar (Mohamed barátja, híve) személynév rövidített változatából, a Madjarból alakult ki. Elméletük alátámasztásaként úgy érveltek, hogy a közép-ázsiai törökök nem tudják kiejteni a „gy” betűt, így az ő szájukból a magyar név kizárólag „mazsar” vagy „madzsar” formában hangozhat. Ezzel szemben valójában a közép-ázsiai törökök, így a kazakok és az üzbégek is tökéletesen ejtik a palatalizált d-t, vagyis a gy-t. A kazah–magyarok elsődleges felfedezője, Tóth Tibor antropológus ellen az 1960-as évek végén hasonló típusú lejáratókampány folyt, olyan sikerrel, hogy a XXI. század elejére a közép-ázsiai, a kazahsztáni és üzbegisztáni magyarok léte tudományos berkekben és az érdeklődő nagyközönség köreiben is teljes feledésbe merült. A témát Benkő Mihály történész 2002-től, majd Bíró András antropológus 2005-től folytatott tudományos kutatóútjai támasztották fel. Az említett vitában kazah részről többek között Ajbolat Kuskumbajev egyetemi tanár, a történettudományok doktora, az Arany Horda korának neves kazak kutatója is állást foglalt: magát is kipcsak–magyar származásúnak vallja. A kazak tudós szerint ki van zárva, hogy a kazah–magyarok népneve a Muhammadjar személynévből százmazzon. A török törzsi-nemzetségi nómenklatúrákban rövidített nevekből vagy becenevekből kialakult törzsnévre, nemzetségnévre nincs adatolt példa. A hagyományőrző kazah–magyar öregek, vagyis akszakadok a Muhammadjar nevet soha nem hallották. Önmagukra és nemzetségeikre kizárólag a „magyar” nevet használják.
