Meg kell őrizni a legmagyarabb fegyvernem hagyományait
Huszárok Erdélyben
Küldetésünk, hogy a magyar huszárhagyományok ne vesszenek el, aktív, kezdeményező csapattá kívánunk válni. Szeretnénk, ha minél többen csatlakoznának hozzánk akár Magyarországról, akár Erdélyből – mondta a Demokratának Ferenczi Annamária, a székelyföldi Földváry Károly Huszáregyesület elnöke. A közösség céljairól, az első Székelyföldi Vadászlovaglás és Huszárbál élményeiről beszélgettünk.
– Ki volt Földváry Károly?
– Honvéd ezredes, az 1849-es tavaszi hadjárat egyik hőse, akit az Aradon kivégzett gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok a naplójában Magyarország első katonájának nevezett. Gyergyószentmiklóson született 1809-ben, számos csatában harcolt. Világos után halálra ítélték, a döntést utóbb tizennyolc év várfogsága változtatták, végül egy amnesztiarendelettel 1850-ben másokkal együtt ő is kiszabadult. 1852-ben azonban függetlenségi szervezkedés miatt ismét letartóztatták. 1857-ben külföldre távozott, 1862-től a kiegyezésig a Klapka-féle olaszországi magyar légió egyik parancsnoka volt. 1868-tól 1883-ban bekövetkezett haláláig Cegléden élt. Tápióbicskén és Vácon általános iskola, sőt utóbbi városban polgárőr-egyesület is viseli a nevét. E városoknál olyan győztes csatákat vívott a honvédsereg, amelyekben Földvárynak döntő szerepe volt. Adósságunk, hogy szülőhelyén is méltó emléket állítsunk neki.
– Milyen múltra tekint vissza a róla elnevezett székelyföldi hagyományőrző közösség?
– A Földváry Károly Huszáregyesület tavaly ünnepelte negyedszázados fennállását. Ez volt az első hivatalosan bejegyzett huszárhagyomány-őrző közösség Erdélyben. Az egyesület két évtizedig igen aktívan tevékenykedett, ám az elmúlt években részben a Covid, részben pedig személyes okok miatt kevesebb megnyilvánulási lehetősége adódott. Az alapító elnök, Parászka Géza nevéhez fűződik a csíksomlyói lovas zarándoklat hagyománya, ezt első ízben 1998-ban szervezték meg. Nyolc évvel ezelőtt, egy ilyen zarándoklat hatására lettem tagja a huszáregyesületnek. Tavaly januárban választottak meg a közösség elnökévé. Személyes küldetésem, hogy ismét aktív, kezdeményező csapattá váljunk. Gyergyóditró szülötteként szívügyem az erdélyi hagyományőrzés, folytatni szeretném, amit az elődeink elkezdtek. Jelenleg húsz aktív taggal tevékenykedünk.
– Mivel foglalkoznak?
– Tavaly azt tűztük ki első célunkként, hogy az egyesület új tagjai is színvonalas, méltó módon, hiteles huszáregyenruhában jelenhessenek meg. Negyedszázados évfordulónkon Gyergyóditróban megemlékezést és toborzást szerveztünk. Tudatosan törekszünk rá, hogy jelen legyünk a nyilvánosságban. Ebben sokat segített Gyergyóditró polgármestere, Puskás Elemér, valamint a gyergyószentmiklósi televízió. Azt tapasztaltuk, hogy az emberek nagy örömmel és szeretettel fogadnak minket, amerre csak elvonulunk. Székelyföldön hagyományosan nagy tisztelet övezi a huszárságot. Emellett nagy hangsúlyt helyezünk a továbbképzésre. Ennek érdekében rendszeresen részt veszünk a Bálványosi Huszárakadémián. Az egyik csíksomlyói lovas zarándoklat alkalmával Capári Róberttel, a Balaton-felvidéki Radetzky Huszáregyesület elnökével volt szerencsénk beszélgetni, jövőt tervezni. Ezen eszmecserékből nőtt ki idén február második hétvégéjén Gyergyószárhegyen az első, hagyományteremtő szándékú tradicionális vadászlovaglás, illetve az ottani Lázár-kastélyban egy huszárbál. A rendezvény fővédnökségét rendkívül megtisztelő módon dr. Nagy István, Magyarország agrárminisztere vállalta el. A program megszervezését segítette a magyar állam, a Bethlen Gábor Alaptól kaptunk támogatást. A kétnapos esemény a hagyományos falkavadászattal kapcsolatos szakmai konferenciával kezdődött, előadói között ott volt Székely Tibor, a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség elnöke, vitéz báró Györffy-Villám András, a szövetség örökös tiszteletbeli elnöke, Ézsiás Vencel elnöki tanácsadó, valamint Antal István János, az Erdélyi Falkász Egyesület elnöke. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Miholcsa József szobrászművész is, aki elindította az erdélyi huszár hagyományőrzést. Kitüntette a bált részvételével a gróf Kálnoky család képviseletében Kálnoky Tibor úr, kedves felesége, Anna és fia, Mátyás is.
– A falkavadászatról a legtöbb embernek vörös zakós, zsokésapkás angol urak jutnak eszébe. Erdélyben is van ennek hagyománya?
– Erdélyben történelmileg nagy hagyománya volt a vadászlovaglásnak, persze nálunk is a főrangúak kiváltságaként. Huszártisztek ezen események alkalmával minősíthették a továbbtenyésztésre és katonai munkára alkalmas lovakat. Ez a sport komoly háttértudást követelt meg lótól és lovastól egyaránt, hiszen tudniuk kellett együtt dolgozni terepen csapatban, lovastársakkal és kutyákkal.
– Milyenek a visszajelzések?
– Nagyon pozitívak, aki ott volt, jól érezte magát. A kitűzött célt elértük, sikerült a magyarországi és az erdélyi huszárokkal közösen feleleveníteni a hagyományokat. Ezekre lehet építeni a továbbiakban. Az időzítés talán nem volt a legmegfelelőbb, hiszen a nagyböjt előtti utolsó hétvégére esett a bál, és olyankor a falvakban mindenütt van valamilyen rendezvény, mulatság, farsangi téltemetés. Akárhogy is, sikerült a programokat magas színvonalon megvalósítani. Megjegyezném még: megható, hogy milyen önzetlen segítőkészséggel találkoztunk a szervezés során. Akit csak megkerestünk, azonnal jött, támogatott minket, tanácsot adott, részt vett a munkában. Gyergyószéken is híre ment a rendezvénynek, civilek is sokan megkerestek utólag, hogy ha legközelebb segítségre van szükségem, csak szóljak, és jönnek. Mindez hatalmas erőt ad.
– Lesz folytatás?
– Feltétlenül. Nagyon fontos, hogy ezek a hagyományok ne vesszenek el, szeretnénk, ha minél többen csatlakoznának, akár Magyarországról, akár Erdélyből. Többen jelezték, hogy jövőre is eljönnek. Aki szívesen sorainkba lépne, megtalálja a Földváry Károly Huszáregyesületet a Facebookon. Nagy szeretettel várunk minden érdeklődőt!
