– A Budapest VII. kerületi, Király utca 15. számú épület bérlői beperelték az önkormányzatot, mert eladta az épületet, a bérlők elővásárlási jogát nem ismerte el, viszont a polgármester, Hunvald György szerint törvényesen jártak el.

– Az 1993-ban született lakástörvényt csak egyféleképpen lehet értelmezni. A lakásbérlőket öt évig megillette a vételi jog, de a ház tilalmi listán volt, ezért a lakásbérlők ezzel a jogukkal nem élhettek. Utóbb a vételi jog már megszűnt, viszont a lakástörvény 49. és 58. paragrafusa értelmében a lakóknak és a helységbérlőknek megmaradt az elővásárlási joguk. Ezek az előírások nem zavarták az önkormányzatot, hogy az egész házat eladja tulajdonjoga fenntartásával, mivel a vételár még nem is volt kifizetve.

– Hogyan értesült a problémáról?

– Minthogy a fiamnak is van egy kisebb bérleménye a házban, 2004 május-júniusában egy fogadóóráján megkérdeztem a polgármestert, hogy mikor lesz megvehető a lakás. Azt válaszolta, hogy az egész házat egy projektkáeftének fogják eladni, de amikor kikértem a tulajdoni lapot, széljegy bejegyzésként már ott láttuk a Király Palace Kft.-vel kötött adásvételi szerződést. Nem véletlenül, hiszen az önkormányzat április 30-i zárt ülésén hozott határozatában már el is adta a házat az akkor még be nem jegyzett cégnek 547 millió forintért. Az adásvételi szerződést Hunvald 2004. július 14-én írta alá, jóllehet ezt a televízió nyilvánossága előtt 2005-ben vagy 2006-ban is tagadta. A határozatot Kálmán Zsuzsanna jegyző ellenjegyezte, a bérlőket viszont nem értesítették erről, ahogyan arról sem, hogy a vevőnek szerződéses kötelezettségévé tették a kiköltöztetésüket.

– Miért kellett ezt kikötni?

– Nem tudom, de legalább ennyire furcsa a szerződés azon pontja, amely szerint az 547 millió nem az önkormányzat bevétele, hanem a bérlők kiköltöztetésére fordítható összeg.

– Jól értjük?

– Igen. Ingyen adták oda a kft.-nek az egész házat. Hunvald érvelése, hogy az önkormányzatnak úgysem lett volna pénze a felújításra, azért komolytalan, mert az épület szerkezetileg szinte kifogástalan. A XIX. század közepén bizony jó szakemberek építették, a főfalon egy hajszálrepedés sincs, pedig két szomszédjában is építkeztek, a tetőtér eladásából tehát fedezhették volna a felújítást. Az eladási összeg meghatározásában azonban nem egyedül a vagyonértékelő a ludas, azt a jegyző is jóváhagyta. Ráadásul tekintettel arra, hogy a vételárat nem kellett megfizetni, lényegében mindegy, hogy a vagyonértékelő javaslata alapján milyen összegről van szó. A Király Palace Kft. egyébként végül egymilliárd forint körüli összegben tudott megállapodni a bérlőkkel a kiköltözésről, ami viszont jelzi, hogy a szerződésben kikötött 547 millió nem elegendő a ház kiürítésére.

– Hogyan fogadták a bérlők az önkormányzat döntését?

– 2004. november 30-án összehívtuk a lakókat a fiunk lakásában, és tájékoztattuk őket, hogy az önkormányzat tudtukon kívül eladta a házat a fejük fölül. Minthogy a VII. kerületben igen erős az MSZP és az SZDSZ iránti rokonszenv, egyszerűen el sem akarták hinni, hogy a szocialista polgármester ezt megtette velük. Egy héttel később a ház képviselője, Koromzay Annamária akkori SZDSZ-es alpolgármester szintén összehívta a ház bérlőit, ahová meghívta Gál Györgyöt és Nagy Györgyöt is, utóbbit mint befektetőt mutatta be. Gál a bérlők tiltakozására válaszul itt fenyegette meg őket, hogy ha nem mennek bele a kiköltözésbe, a ház tíz-tizenöt évig sem lesz felújítva, de meg sem vehetik. Ezt követőn hosszadalmas levelezésbe kezdtünk Hunvalddal, hogy a törvényi előírásoknál fogva elővásárlással kívánunk élni a jelenlegi vevő feltételeivel, azzal a különbséggel, hogy mi ki is fizetjük a vételárat, viszont nem költöztetjük ki magunkat.

– Ezt az épületet a Király Palace Kft. szemelte ki magának, vagy az önkormányzat kínálta eladásra több házzal együtt?

– Az utóbbi akkor lenne valószínű, ha nyilvánosan meghirdetik a többi házzal együtt. Tíz-tizenegy projektkáeftéről beszélünk, ezek nevei viszont arról árulkodónak, hogy már alakulásukkor tudták, mely házakat fogják megkapni. A Király 27 Kft. a Király utca 25–27–29. számú házakat pályázta és kapta meg, míg a Dembi 26 Kft. a Dembinszky utca 26.-ot szerezte meg. Valakik súghattak nekik, de nagyfokú naivitást tükröz, hogy ennyire nyilvánvaló neveket vettek fel. Amikor rákerestem ezekre és tulajdonosaikra, tucatnyi háznál a Szijjártó Piroska nevével fémjelzett cég- és magánszemélycsoport tulajdonjogszerzésére bukkantam.

– A lakásbérlőkkel egymilliárd forintos kiköltözési díjban állapodott meg a vevő. Mégis lesz költöztetés?

– Már csak azért sem, mert idén januárban az önkormányzat felmondta a 2004. július 14-én kötött adásvételi szerződést, amelynek feltételeit, például a bérlők kiköltöztetését és az elfogadásra alkalmas építési engedélykérelem benyújtását három éven belül kellett volna teljesíteni. Amikor látszott, hogy ezek nem teljesülnek, 2007 júliusában az önkormányzat megkérdezte a bérlőket, hogy hozzájárulnának-e a határidő hosszabbításához, és mivel a többség hozzájárult, azt 2007. december 31-ig meghosszabbították. Csakhogy még ezen időpontig sem történt meg a bérlők kifizetése, ezért 2008 januárjában a polgármester előterjesztése alapján a testület elállt a Király utca 15., 21., 25., 27., 29. számú házak eladási szerződéseitől. Ezt követően mind az öt házban megkérdezték a bérlőket, hogy megvennék a bérleményüket, vagy inkább új pályáztatást írjanak ki. Az együtt meghirdetett 25–27–29. lakói, akiknek lakóépületeire a nem véletlenül Király 27 Kft.-nek nevezett korábbi vevő írt alá adásvételi szerződést, új pályázati kiírást kérték, míg a 15.-ben és 21.-ben lakók többsége vételi szándéka jeléül a társasházzá alakítást akarta. A Király utca 15. esetében a 2005-ben megindított polgári per során a bérlők a társasházi alapító okiratot is elkészítették, jóllehet ez már az első eladás előtt az önkormányzat feladata lett volna. Az önkormányzat ezért nem írt ki új pályázatot.

– Ezek után szükséges még ezt a pert továbbra is folytatni? Hiszen a kft. már nem jelent veszélyt rájuk, és meg is vehetik a bérleményüket.

– Hadd pontosítsak, két alperes van: az elsőrendű az önkormányzat, a másodrendű a Király Palace Kft., ha ugyanis egy szerződést megtámadunk, mindkét szerződő felet perelni kell. De hogy a kérdésre válaszoljak, nem árt az óvatosság, hiszen tudjuk, hogy más házaknál bizony többen pórul jártak, amikor elálltak a perléstől vagy annak folytatásától. Jellemző példa, hogy miután mi is szüneteltettük a pert – erre hat hónapig van lehetőség –, majd újra felvettük, a rákövetkező beszélgetésen Nagy György mosolyogva kérdezte, hogy milyen perről beszélünk, hiszen az rég megszűnt.

– Ezek szerint peche volt…

– Azt hitte, hogy kicsúsztunk a határidőből, ám mi még időben bejelentettük a bíróságnak a per folytatását A másik furcsaság, hogy a tulajdoni lapon még mindig ott szerepel a Király Palace Kft. adásvételi szerződése, holott azt már fél éve visszavonta az önkormányzat. Mivel a törlési kérelmet is neki kellett volna benyújtani, az embert nem hagyja nyugodni a gondolat, hogy vajon miért nem tette. Hogy nem a mielőbbi megoldást keresik, jól mutatja, hogy hiába ajánlottuk fel többször is Hunvald úrnak a peren kívüli megegyezést és hangsúlyoztuk a bérlők vételi szándékát. Utoljára augusztusban küldtünk neki ilyen tartalmú levelet, de azóta sem válaszolt.

– Továbbra is nyeregben érzi magát?

– Reményeim szerint már nem sokáig. Amikor 2006-ban megtettük a feljelentést, három civil szervezet, a Levegő Munkacsoport, az Óvás!, továbbá a Lakásbérlők és Lakástulajdonosok Egyesülete (LABE) is odaállt a 39 felperes mellé, akik perét ügyvédi irodánk eddig ingyen vállalta. Egy ideig rendőrségi hatáskörben folyt a nyomozás, majd a legfőbb ügyész utasítására az ügyészség saját hatáskörbe vonta. Noha a feljelentés tárgya hűtlen kezelés és hivatali visszaélés gyanúja volt, egyelőre csupán csalás és okirat-hamisítás kifejezésekkel találkoztunk. A nyomozás során eleinte úgy nézett ki, hogy a mérleg egyik serpenyőjében csak Nagy György, utóbb őrizetbe vett, később letartóztatott és a strómancégek képviselője van, illetve Gál György, aki mellé odakerült most már Kardos Péter. Ám fokozatosan a serpenyő önkormányzati oldalán is meg kell jelenniük a súlyoknak. Esetükben viszont már nem a csalás és okirat-hamisítás gyanúja merülhet fel, hanem a hűtlen kezelésé és a hivatali visszaélésé. Az előző azért állna meg, mert míg a bérlők fizetnének az ingatlanért, addig a korábbi vevő semmit nem adott volna az önkormányzatnak, hasonlóan a többi eladott házhoz, márpedig ez a rábízott vagyonnal történő hűtlen kezelésre utalhat. A hivatali visszaélést pedig abban látom, ha egy hivatalos személy törvényes kötelezettségét megszegve, az egyik felet jogtalan előnyben részesíti. Jóhiszeműségre sem hivatkozhatnak, hiszen már mindenféle hivatalos véleményt becsatoltunk, ráadásul tárgyalni sem hajlandók velünk.

Szakács Gábor

HOFFMANN LÁSZLÓ

1950-ben született Budapesten.

A Közgazdasági Egyetemen, majd az ELTE jogi karán szerzett diplomát.

A SZÖVORG, Állami Fejlesztési Bank, Mélyépterv munkatársa volt.