Miközben Magyarországon két nagyvárosnyi ember (750 ezer fő) retteg attól, hogy kilakoltatják, mert nem tudja törleszteni a devizahitelét, és további 720 ezer ember nem tudja fizetni már a közüzemi tartozásait sem, az egészről csak óvatos, felszínes és semmitmondó hírek láttak napvilágot. Mintha a sajtó nem vette volna észre, vagy csak nem akarta volna észrevenni, hogy valójában egy 2008 ősze óta hol halkabban, hol hangosabban ketyegő időzített bombán ülünk, amelynek felrobbanását az új kormány beiktatását követő időszakra időzítették. A valós számok eddig nem láttak napvilágot: a leginkább a bankok hallgattak bedőlt hiteleik számáról.

– Nem jelentős, nem tapasztaltunk tömeges ügyfélpanaszt – ismételgették a pénzintézetek, ha az ember a hiteleket fizetni nem tudó ügyfeleik számát tudakolta. Azután kicsit erősödött a forint, hogy a hitelt felvevők pillanatnyi lélegzethez jussanak. Most viszont újra megemelkedett a devizahitelek törlesztőrészlete a forint gyengülése következtében. Egyre több magánszemély és egyre több ki nem fizetett hitel szerepel a Központi Hitelinformációs Rendszer lakossági feketelistáján.

Március végére meghaladta az 1,1 milliót azoknak a hiteleknek a száma, amelyeknél az adós nem fizette időben a törlesztőrészleteket. Ez a szám 2009 áprilisában 771 ezer volt, egy év alatt harminc százalékkal nőtt! Míg tavaly áprilisban a KHR lakossági feketelistáján 669 134 személyt tartottak nyilván, ez a szám idén március végére 825 407-re emelkedett: alig egy év alatt csaknem húsz százalékkal nőtt a hiteleket késve, vagy egyáltalán nem fizetők száma.

Ha nem avatkozna be az állam ebbe a folyamatba, rövid időn belül drámai helyzet alakulhatna ki, amely maga alá temetné a gazdaságot és akár magával rántaná a kormányt is. Kevés nagyobb baj van annál, ha az ember elveszíti a tetőt a feje fölül.

Sokan már a 300 forintos euróárfolyam esetében is bajban vannak, ám a görög válság miatt nem zárható ki a forint további gyengülése sem. Egy 315-320 forintos euróárfolyam esetében a bedőlő devizahitelek száma akár megduplázódhat.

Az okokat sokan csak a válságban keresik, vagy a hitelt felvevőket hibáztatják az eladósodásért. Ez azonban csak részben igaz. Ez egy háromszereplős játék, amelyben a pénzintézeteknek és az államnak is kulcsszerepe van. Csakhogy az állam és a pénzintézetek a felelősséget és a kockázatot egyaránt a lakosság nyakába varrták és a pénzügyi válság következményeként tálalták.

A legrosszabbul egyébként azok jártak, akik 2007-ben vagy 2008-ban, még a válság kirobbanása előtt svájci frankban vagy jenben adósodtak el. Az ő törlesztőrészleteik néhány hónap leforgása alatt 30-40 százalékkal ugrottak meg, így akár havi 20-70 ezerrel is többet kell fizetniük, mint a hitelfelvétel napján.

Bár a válság 2008 őszén robbant ki, a devizahitelek bedőlése csak a múlt év második felében, illetve az idei év elején vált drámaivá. Januárban a devizahitelek törlesztőrészlete a kamatemelések miatt emelkedett meg ugrásszerűen, februárban az újabb forintgyengülés rontotta tovább az adósok helyzetét: ez már azoknak is elviselhetetlenné vált, akik a hitel felvételekor óvatosak voltak. Ráadásul a több mint 800 ezer késve, vagy nem fizető adós száma rövid időn belül megduplázódhat: ingatlanszakértők szerint a válság jóval mélyebb, egy újabb forintgyengülés devizahitelesek újabb százezreit fenyegeti, olyanokét is, akik eddig még nehezen, de fizették valahogy a törlesztőrészleteiket.

A legtöbb nehéz helyzetbe kerülő adós nem várja meg, hogy kényszerértékesítésre, vagy kilakoltatásra kerüljön sor: meghirdetik a lakásaikat, azt remélve, hogy a vételárból visszafizethetik a kölcsönt, és talán még egy kisebb ingatlanra is futja az összegből. Ám erre az árak rácáfolnak: a válság rengeteg eladót sodor olyan helyzetbe, hogy jóval áron alul kénytelen megválni a lakásától. Akár milliókat is engednek az árból a kényszerhelyzetben lévő eladók, a vevői oldalon viszont egyre többen jelennek meg befektetési céllal, akik a helyzetet kihasználva olcsón vásárolnak. Ez hosszabb távon a lakásárak eséséhez, az ingatlanvagyon elértéktelenedéséhez vezethet.

A szocialista–szabad demokrata kormány érdemben semmit nem tett a devizahitelesek gondjainak enyhítésére, attól az idei évtől bevezetett néhány látszatintézkedéstől eltekintve, amelyek ugyan valamelyest késleltetik, de nem teszik elkerülhetővé az összeomlást. Ilyen volt a kilakoltatási moratórium a téli hónapokban, vagy az árverezés szigorítása az APEH-en keresztül.

Már 2008 végén, 2009 elején megkezdődtek a kényszerértékesítések, az árverezések és a kilakoltatások. Olyan esetről is tudunk, amikor a tulajdonos tudta nélkül árverezték el a feje fölül az otthonát. Az esetről egy véletlen folytán értesült, amikor más ügyből kifolyólag betekintett a földhivatali nyilvántartásba, mielőtt eladta volna a lakását. Már nem volt módja eladni, mert már nem volt a nevén… 2009 áprilisában egyetlen hónap alatt több árverésre került sor, mint 2008-ban egész évben.

Az árverésekre általában a hitelszerződés felmondása után 2-3 hónappal került sor. A bankok türelme csak a hivatalos nyilatkozatokban létezett, a valóságban zaklatták a bajbajutottakat, visszautasították a tárgyalási kezdeményezéseiket, és gyorsan felmondták a hitelszerződéseket. Sem az átütemezés, sem a futamidő-meghosszabbítás nem jelentett tényleges segítséget az ügyfeleknek, mert a szerződések egyoldalúan csak a pénzintézetek érdekeit védték.

Ezen a helyzeten kíván első intézkedései között változtatni az új kormány. Egy olyan állami alap felállítását tervezi Matolcsy György leendő nemzetgazdasági miniszter, amelybe a devizahitelesek bejelentkezhetnek, és ahol forintosítják a hiteleiket.

– Ez ugyan sokba kerül a bankrendszernek és az államnak is, azonban a devizahiteleseket ebből a helyzetből ki kell mentenünk – jelentette ki Matolcsy György, aki szerint gazdasági összeomláshoz vezetne, ha tömegesen dőlnének be a hitelek. – Jelenleg 700 ezer embernek van kilencven napon túli hiteltartozása az összesen hatmillió devizahiteles közül – sorolta a megdöbbentő számokat.

Az új Orbán-kormány leendő minisztere bírálta az előző kormány és a jegybank gyakorlatát, amely hagyta, hogy a bankrendszer devizában nyújtson hiteleket a lakosságnak. Matolcsy György felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg 24 milliárd euró a magyar lakosság devizatartozása, az éves lakossági devizahitel utáni törlesztés a kamattal együtt 1,254 milliárd forint, ugyanannyi, mint az államadósság után fizetett kamat.

– Ez azért van, mert a kormány és a jegybank eltűrte, elnézte, sőt asszisztált a bankrendszer devizában nyújtott hiteleihez – értékelt a nemzetgazdasági tárca leendő vezetője.

Matolcsy György úgy számolta, hogy körülbelül 300 ezer család van közvetlen veszélyben. Ha a forinthitel már biztonságos, mert nincs árfolyamkockázata, és azt tudja fizetni a hitelfelvevő, akkor a megoldás megszületett. Ha viszont a hitelfelvevő az átváltott forinthitelt sem tudja fizetni, akkor lehetőséget kell adni arra, hogy az állami alap megvásárolja a lakástulajdont és bérletté alakítsa át, ismertette a terveket a leendő miniszter, aki szerint ebben az ügyben a bankrendszer nélkül nincs megoldás: annak is ki kell vennie a részét az átalakításból úgy forrásokkal, mint szakértelemmel, tette hozzá.

A bérlakások száma egyébként Magyarországon messze elmarad a nyugat-európai bérlakás-állománytól. Míg nálunk a bérlakások aránya a teljes lakásállomány tíz százalékát sem éri el, Németországban ugyanez nyolcvan százalék. Ideje tehát nálunk is változtatni ezen a szerkezeten. Lehet, hogy ez lesz a hitelválság egyetlen pozitív hozadéka.

Még hivatalba sem lépett az új kormány, a leendő ellenzék máris támadja az új intézkedés tervét. Simor András jegybankelnök nyilatkozatai az előző kormány gazdaságpolitikájának érveit vonultatják fel: ha a devizahiteleket tömegesen váltják át forintra, akkor nyomás nehezedik a hazai fizetőeszközre, gyengül a forint…

Ki viseli a veszteségeket, mit szól ehhez az IMF, nagy a kockázat… Simor szerint nehezen képzelhető el, hogy az IMF-fel, illetve az Európai Unióval meg lehetne egyezni abban, hogy az idei, illetve a jövő évi deficitet jelentősen növelje az új kormány. Nyilatkozataiból kitűnik, hogy az MNB elnöke még mindig nem látja be, hogy épp a szocialista–szabad demokrata kormány fiskális politikája és a nemzetközi pénzügyi világ elvárásainak való kényszerű megfelelés juttatta az országot ebbe a helyzetbe. Kiutat tehát csak egy merőben új, az eddigi gyakorlattal szakító gazdaságpolitika jelenthet.

Hernádi Zsuzsa