Igazságos növekedés

Messze kell visszamenni az időben, hogy olyan sikeres időszakot találjunk Magyarország történelmében, amilyet most, hét-nyolc év óta él. Bő száz évvel biztosan vissza kell menni, a dualizmus korába, akkor volt ilyen lendületben az ország. Egy jelentős különbség azonban még ebben az esetben is a ma felé billenti a mérleg nyelvét, szuverén Magyarország akkor a kiegyezés minden jogászi bravúrmutatványa ellenére sem volt, a világban elfoglalt helyét nagyhatalmi kényszerek határozták meg – hogy milyen erővel, azt Trianon megmutatta.

Mohács óta most először magunk határozunk magunkról: kudarcainkról most már csak magunk tehetünk, sikereink csak a mi érdemeink. Kudarcok nincsenek mostanában. Magyarország sikeres korszakát éli. A GDP nő, a munkanélküliség csökken, az infláció alacsony, a reálbérek emelkednek.

Jól érzékelhető, hogy a hazai ellenzék képtelen bármit is kezdeni ezzel a helyzettel. Nem találnak fogást a kormánypártokon. Ezért kritikájukkal olyan területeken próbálkoznak, amelyek reményeik szerint objektíven nem értékelhetők, nem léteznek mérőszámok, ezért a kritikát sem lehet megcáfolni. Egyik kedvenc vesszőparipájuk, hogy jó, jó, van valamelyes gazdasági növekedés, de ennek a hasznát mind a gazdagok fölözik le, a szegények továbbra is szegények maradnak.

Látszólag ügyes vád. Nincs ember, aki ne érezné úgy, hogy valamivel több járna neki, nincs, akinél ne lenne gazdagabb – az ellenzéki érvelés mégsem hoz szavazatokat. Ennek pedig egyszerű oka van: az, hogy hazug.

A világgazdaság egyik legnagyobb tekintélyű és befolyású eseményét, a davosi világgazdasági fórumot szervező intézmény, amely maga is a Világgazdasági Fórum (Word Economic Forum) nevet viseli, az idei találkozóra háttérelemzést készített arról, hogy a világ egyes országaiban mennyire igazságos a gazdasági növekedés, mennyire részesülnek abból az átlagemberek, a növekvő jólét mennyire terül szét az adott országban.

Korábban a világ közgazdászai és gazdasági döntéshozói csupán az egyes államok összesített gazdasági teljesítményére, az úgynevezett GDP-re (Gross Domestic Product) figyeltek. Az utóbbi időben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy egyre kevesebb embernél halmozódik fel egyre nagyobb vagyon, az egyes országok összesített gyarapodása csupán keveseket gazdagít. Ezért a Világgazdasági Fórum az országok gazdasági teljesítményének megítélésre új, 15 különböző tényezőt figyelembe vevő mérőszámot alkotott, az Inclusive Deve­lopment (Bevonó Növekedés) Indexet, rövidítve IDI-t. Ez az index, ahogy az elemzést készítők fogalmaztak, a GDP alternatívájaként az emberek számára alkalmasabb országuk fejlődésének értékelésére.

A Világgazdasági Fórum szakértői 103 országot rangsoroltak az IDI alapján. Külön rangsort állapítottak meg a szerintük fejlett gazdaságú államoknak (advanced economies), ide huszonkilenc ország került, és külön a megfogalmazásuk szerint feltörekvőknek (emerging economies), itt hetvennégy ország szerepel. Magyarországot az utóbbiba sorolták. A rangsor mellett ötfokú skálán külön jelezték, hogy az adott ország helyzete az IDI szempontjából romló, enyhén romló, stabil, enyhén javuló vagy javuló.

Ezen a második listán Magyarország a második legjobb lett, javuló tendenciával, egyedül az enyhén javuló Litvánia előzi meg. Magyarán: a magyar gazdasági növekedés kiemelkedően igazságos, példamutatóan szétteríti a gyarapodás eredményeit. Amennyiben pedig a fejlett országokkal együtt összevont rangsort nézzük, a 103-ból a 22-23. hely a miénk, megelőzve többek között az Egyesült Államokat, Japánt, Izraelt vagy Olaszországot. Érdemes megemlíteni, hogy a legjobb tendenciát mutató, javuló értékelést csupán az országok tizenkét százaléka kapott, a fejlett országok közül csupán kettő.

Ismételjük meg, hogy az ellenzéki politikusok is értsék: Magyarország kiemelkedően jó teljesítményt nyújt abban, hogy a gazdasági növekedés eredményeit mennyire teríti szét a lakosság között. Nemcsak az ország gyarapodik, hanem a lakosai is.

A másik terület, amelyen az ellenzék fogást remél találni, az egészségügy. Nem telik el nap anélkül, hogy valamelyik ellenzéki politikus ne emlegetné az egészségügy tönkretételét, és ne ígérné meg, hogy ha kormányra kerül, többet költ rá, mint a jelenlegi.

Csakhogy ebben az ügyben is objektív, semleges intézmények által rögzített mérőszámok állnak rendelkezésünkre. Az OECD rövidítéssel ismert gazdasági együttműködési szervezet (Organisation for Economic Co-operation and Deve­lopment) által közzétett adatok szerint 2003 és 2009 között Európában egyetlen országban csökkent az egy főre jutó egészségügyi kiadások reálértéke: Magyarországon. A következő vizsgált időszakban, 2009 és 2016 között az ellenkezője történt: ugyanez az érték Európában csupán négy országban: Ausztriában, Svájcban, Lengyelországban és Észtországban nőtt gyorsabban, mint Magyarországon.

Azaz: az egészségügyi kiadások reál­értékét illetően a szocialista kormányok idején Magyarország a legrosszabbak között volt, azóta pedig a legjobbak közé került. Ezek az OECD adatai. A tendenciákat figyelve reális esély van rá, hogy hamarosan a legjobb legyen.

Ezért van az, hogy a közelmúltban még az is megesett, hogy a külföldi pénzügyi befektetők mínusz hozammal vettek magyar államkötvényt, magyarán a futamidő végén fizettek azért, hogy egy időre magyar állampapírban tarthassák a pénzüket. Magyarország pénzügyi szempontból is a világ egyik legbiztonságosabb állama lett.

Ezért van az, hogy a fiatal alkalmazottak munkavállalói elégedettségét elemző, úgynevezett Global Workforce Happiness Index novemberben közzétett jelentése szerint a vizsgált ötvenkét ország közül Magyarország a kilencedik helyen végzett.

Ezért van az, hogy noha amióta egyáltalán készülnek erről statisztikák, a magyarság a befejezett öngyilkosságok arányában tragikusan rosszul áll, ám az utóbbi években ez ügyben is történelmi fordulat következett be, 2010-hez képest harmincszázalékos a csökkenés. Ilyen mértékű javulásra a világon alig akad példa.

Ezért van az, hogy az Európai Unió támogatásával decemberben végzett felmérés szerint mind a hazai fogyasztók, mind a termelők egyre optimistábbak a jövőt illetően, jelentősen javult az úgynevezett konjunktúraindex, valamint az üzleti és a fogyasztói bizalmi index. A lakosság a saját pénzügyi helyzetét és a megtakarítás lehetőségét is egyre jobbnak ítéli, és még soha nem volt ilyen alacsony a munkanélküliségtől való félelem.

Ezért van az, hogy az ENSZ egyik szervezete által 2012 óta készített Világ Boldogság Jelentés (Word Happiness Report) országrangsorában Magyarország öt év alatt 34 helyet javított. Igaz, még mindig csupán a középmezőnyben vagyunk. A tendencia azonban világos: a nemzet kigyógyulóban van a magyar pesszimizmus évszázados rossz örökségéből. A magyarság ötszáz év után újra a siker élményét éli át.

És ez már nem is politika, ez történelem.

Bencsik Gábor