A Tisza program a Nyuszikra bízná az idősek ellátását
Ígéretözön – taposóaknákkal
Vége az egyszemélyes show-nak, ami korábban a Tisza Pártot jellemezte. Azt már tudtuk, hogy a szervezet uniós és fővárosi képviselőinek zöme a Soros-féle NGO-világ bugyraiból került elő. Közzétett programjukból az is kiderült: Magyar Péter tartótisztjei jottányit sem engednek a nekünk szánt, már többször kudarcot vallott liberális jövőből.
A Kádár-korszak egyik mellékhatása volt, hogy az emberek megtanultak a sorok között olvasni. Sajnálatosan mára elfelejtődött ez a tudás, így csak kevesen értik, miféle programot hirdetett meg a Tisza Párt. Hiszen a szerveződés honlapján közzétett ötlethalmaz elfedi, mit is várnak valójában a pillanatnyi pártelnöktől azok, akik Magyar Pétert fölemelték és a víz fölött tartják. Érdemes hát sorra venni, mekkora az a „picike darabja a szuverenitásnak”, amiről Magyar Péter a szebb jövő érdekében le akar mondani.
Jobbat, többet, szebben
Még a felületes olvasónak is feltűnhet, mennyire biztos abban a pártelnök és programalkotói, hogy egy „Tisza-kormánynak” sikerül hazahozni azokat az eurómilliókat, amelyeket egyelőre a felséges bizottság elzár előlünk. A buzgó programalkotók ki is számolták, menyi az annyi: szerintük fejenként 800 ezer forint folyna be az államkasszába, ha Magyarország jól viselkedik. E pénzeket gyorsan odaígérik hát nekünk, a lakosságnak. Jutna belőle az oktatás, az egészségügy „rendbetételére”, a magángazdaságok és a kisvállalkozások támogatása, a startupcégek útnak indítására. Szép nagy falatot kapnának a nyugdíjasok is, bár Magyar Péter nem szereti az öregeket. Dehogy vennék el a 13. havit, sőt bevezetnék a kiegészítő nyugdíjat is. Vagyis minden kedvezmény maradna a régiben, csak a Tisza jobban gondoskodna, mint a jobboldal. Példának okáért nem hagynák magukra az idős embereket, ellátásukat egy létrehozandó Nyugdíjasok Szolgáltatási Központjára, a Nyuszikra bíznák. Állami és uniós támogatásokból nyugdíjasházakat, -otthonokat és rehabilitációs intézményeket létesítenének, amelyekben átképzett közfoglalkoztatottak gondoskodnának az idősekről. Erre az ígéretre valószínűleg megszólal a vészcsengő a fejekben: csak nem ingatlanjaikra vágynak a színre lépő társadalommérnökök?
Stabil eladósodás
Ennél is érdekesebb, mint mond a Tisza-program a gazdaság jövőjéről. Mindenekelőtt leszögezik, hogy a mainál olcsóbban fogják finanszírozni a magyar államadósságot, több száz milliárdot spórolva a költségvetésnek. Elsősorban a nemzetközi pénzpiacoktól várják, hogy beszálljanak a Magyarország-projektbe. Vagyis megszüntetnék azt a gyakorlatot, hogy akár kispénzű emberek is vásárolhassanak állampapírokat, hiszen azok kamata hazai zsebekbe vándorol a nemzetközi befektetői csoportok kasszája helyett. Az a 800 ezer ember, aki manapság hozzájut ehhez a kamatjövedelemhez, keressen más helyet a pénzének. Magyar Péterék ötlete szerint itt az ideje, hogy Magyarországot ismét a külföldnek adósítsák el. Hiszen egy országot leginkább a hitelezői tudnak féken tartani, nehogy lázadásra adják a fejüket vezetői és polgárai.
A gazdaságot is stabilizálná az új pártformáció. Ezt az úgynevezett Stabilitási Alapra bíznák gazdasági szakemberei. Ezt az elkobzott vagyonokból tőkésítenék fel, hogy jusson innovációra, támogatásokra, az azonnal megduplázandó családi pótlékra. És persze véget vetnének a „a kiszolgáltatott családokon való nyerészkedésnek”.
Az világos, hogy ez az úgynevezett gazdasági program elsősorban a párt szimpatizánsai között megtalálható csőcseléknek szól. Mint ahogyan az is, hogy minden korábbinál erőteljesebben adóztatnák meg a magas jövedelmeket és a vagyonosodást. Igaz, arról nem beszélnek, mit tartanak vagyonnak vagy magas jövedelemnek. Jó, ha ez ügyben is megszólal a vészcsengő a fejekben. Elvégre a balliberális kormányok alatt már a tanári fizetések is horribilisnak számítottak és a legmagasabb adókulcsok szerint adóztatták a pedagógusokat. Mert a balliberális oldal szemében a középosztály valamiért mindig is vörös posztó volt, ezért igyekezett minden eszközzel akadályozni a gyarapodását és ha lehet, felszámolni mint életerős társadalmi csoportot.
De térjünk vissza a Stabilitási Alaphoz. Pofonegyszerű megoldást találtak az alap feltőkésítésére. Mint „egyéb” címszó alatt feltüntetik, Magyarország a párt hatalomra jutása esetén rögvest csatlakozna az Európai Ügyészséghez. Romániai példákból is tudhatjuk: e szervezet kiváló eszköz arra, hogy egy regnáló kormány könnyen és gyorsan leszámoljon politikai ellenfeleivel vagy a konkurenciát jelentő piaci szereplőkkel.
Az is érdekes, amit a tiszás szakértők a mezőgazdaság jövőjéről gondolnak. Nem gondolnak semmit. Magyar Péter teljes mellszélességgel kiáll az Európai Néppárt és az Európai Bizottság agrárprogramja mellett. Azt mondja ugyan, hogy a családi gazdaságokat, a biokertészeteket, a zöldség- és gyümölcstermesztést fogják támogatni. De ma már tudható: az unió gyakorlatilag felszámolná a nem elég zöld szántóföldi növénytermesztést, a metánkibocsátó állattartást, ezzel is megnyitva az utat az ideiglenesen Ukrajnában állomásozó globális cégek előtt, amelyek eláraszthatnák a piacainkat a génmódosított gabonával és a semmilyen uniós szabálynak meg nem felelő élelmiszerekkel. És persze piaci előnyhöz juttatná a hasonló körülmények között előállított dél-amerikai árukat.
Újraírt toposzok
Természetesen a Tisza-program nem felejtkezik el a hagyományos liberális toposzokról sem. Az egészségügy és az oktatás sem marad ki az átalakításokból. Mindkét területet visszautalnák az önkormányzatok hatáskörébe, amiről már tudjuk: a legjobb út a helyhatóságok eladósítására. Mert a nemzetközi pénzpiacok számára nincs is vonzóbb annál, amikor nemcsak az állam, de a helyhatóságok is csatlakoznak az adósrabszolgák seregéhez.
De félre rosszindulat! Az egészségügy privatizációját nem ígéri a program. Annyit mond, hogy felszámolják a várólistákat: igaz, e területen Magyarország lényegesen jobban áll, mint az uniós tagországok átlaga. De a Tisza itt is jobban teljesít majd, mint a jobboldal, éppen úgy, mint a liberális kormányok illetékes miniszterei ígérték.
Az igazi csemege az oktatásról szóló programpontok. Az újbaloldal az oktatási szabadság jelszavával kiűzné az iskolákból az államot, felszámolva a Klebelsberg Központot és létrehozva az önálló oktatási minisztériumot. Az oktatás ismét önkormányzati hatáskörbe kerülne és végképp elveszne annak esélye, hogy Magyarország minden iskolájában azonos szinten történjék az új nemzedék nevelése. Ez már azért is valószínű, mert persze kivezetnék a szolidaritási adót, így a legszegényebb önkormányzat is csak a saját anyagi lehetőségeihez mérten költhetne az iskolára.
A hangzatos lózungok sem tudják elfedni azt a tényt sem, hogy új nemzeti alaptantervet is ígér a Tisza. Nem csak lengyel példából tudjuk, ez mit jelent. A lengyelek már elérték, hogy a nemzeti szellemű történelem és irodalom helyét átvegyék az európai identitás erősítését szolgáló ismeretek, és kiűzték a hittant vagy az etikai ismereteket az órarendből.
Arról is vannak emlékeink, mit jelent, ha a liberálisok átveszik a hatalmat az alaptanterv fölött. Egyszer már sikerrel irtották ki a testnevelést és a művészeti tárgyakat az oktatásból. A diákok pedig nem is hallhattak olyan írókról, költőkről, akik nem tartoztak az általuk felállított irodalmi kánonhoz. Legfeljebb a leglázadóbb tanárok taníthattak Magyarország nyertes csatáiról, virágzó korszakokról: csak a folyamatos kudarc élményét szánták a nebulóknak.
Az pedig már végképp a vicc kategóriájába tartozik, hogy ha virágnyelven is, de megígérték a baloldali értelmiségieknek, hogy visszaszerzik korábbi pozícióikat: államosítják az egyetemeket és kutatóintézeteket, hátha költségvetési szervezetként nagyobb szabadságot élveznek majd.
Ha mindezt végigolvastuk és átgondoltuk, ami sorok között van, idézzük vissza azt, amit néhány hete Kövér László házelnök mondott egy interjúban: a választásokon az ember nem pártot, hanem sorsot választ magának. Csak remélhetjük, hogy egyszer a Tisza-hívők is megértik e mondat igazságát, és nem fognak a már többször át- és túlélt kifosztásunkra voksolni.
