Így lett bukását követően újra a baloldal vezére Gyurcsány Ferenc (2. rész)
A Magyar Nemzet cikksorozatot indított Gyurcsány Ferenc és ami mögötte van címmel.
A második szabad választásokon, 1994-ben a posztkommunisták visszatértek a hatalomba, Horn Gyula lett a miniszterelnök. Gyurcsány Ferencnek ez az esztendő a magánéletben, a következő pedig az üzletben hozott nagy sikert. Gyurcsány ekkor ismerte meg későbbi harmadik feleségét, Dobrev Klárát, néhány hét múlva oda is költözött hozzá a Szemlőhegy utca 42.-be.
Dobrev Klára édesanyja a nagy hatalmú, vezető kommunista családból származó Apró Piroska, aki akkoriban Horn Gyula kormányfő kabinetfőnökeként dolgozott. Apró Piroskának óriási szerepe volt abban, hogy Gyurcsány végül hová jutott, ezért érdemes röviden bemutatni az életútját.
A hírhedt Apró-villa
A szóban forgó épületnek komoly történelmi múltja van. A villát 1939-ben a Weiss Manfréd alapította Ferro-globus Rt. igazgatója, Sebestyén Aladár és neje, Grünwald Róza vásárolta, a tulajdonosokat a nyilasok nyilvántartásba vették a faji törvények alapján. Valahogy mégis túlélték a háború poklát, az 1949-es és az 1950-es budapesti telefonkönyvben újra a Szemlőhegy utca 42. lakóiként szerepelnek.
Rákosi Mátyás hatalomra kerülése után azonban a villát államosították, az egykori zsidó tulajdonosoktól elvett épületbe Apró Antal költözhetett be. Apró Piroska és lánya, Dobrev Klára a 159 négyzetméteres „szociális bérlakást” 1995-ben vásárolta meg a II. kerületi önkormányzattól. A vételár alig tíz százalékát kellletenniük, a maradékot 25 év alatt törleszthetik.
A villát ezt követően társasházzá alakítják, ráhúznak egy emeletet, úszómedencét építenek benne. Elkülönített lakrészeket alakítanak ki Dobrev Péternek és Apró Piroskának, illetve Dobrev Klárának és az időközben odaköltöző Gyurcsánynak. Érdekesség, hogy a családdal kezdetben még egy épületben, a földszinten lakott a forradalom utáni megtorlások és a nagy egyházellenes perek idején legfelső bírósági elnök Jahner-Bakos Mihály özvegye, de ő – a haszonélvezeti jog fenntartásával – továbbadta lakását Apró Piroskának. Az ingatlanban lévő lakások, amelyek alapterülete összesen majdnem félezer négyzetméter, így teljesen az Apró család tulajdonába kerültek.
Kivételes életút
Apró Piroska mindössze kilencéves volt, amikor apja, Apró Antal az 1956-os forradalom leverése után a Kádár-rendszer egyik legfontosabb vezetője lett. A két kommunista fejes szoros viszonyát mutatja, hogy Apró és Kádár a Rózsadombon is telekszomszédok lettek. Apró Piroska egy moszkvai internátusban nevelkedett, majd külkeres pályán kezdett dolgozni. Az 1970-es évek elején a bulgáriai magyar kereskedelmi kirendeltség titkára volt.
1977-ben Apró Piroska már a Videoton igazgatóhelyetteseként nyilatkozik a Világgazdaságnak. Következett a külügyi pálya és a Külkereskedelmi Minisztérium, ahol 1982-ben főosztályvezető-helyettesnek nevezték ki. Három évre rá már főosztályvezető, érdekesség, hogy e tisztségben Szekeres Imrét váltja. Nem sokkal a rendszerváltás előtt, 1989 tavaszán kereskedelmi miniszterhelyettes lesz. (Egyetemi szerelme, Medgyessy Péter ekkoriban pénzügyminiszter, majd a minisztertanács gazdasági ügyekkel megbízott elnökhelyettese.) A rendszerváltás évében Apró Piroska visszatér a Videotonhoz, vezérigazgató-helyettesként.
Az Index róla szóló portréja szerint a rendszerváltás után az MSZP környékén is kapott munkát, irodája volt a Köztársaság téren, az MSZP székházában, a pártelnök Horn Gyula stábjában dolgozott, hozzá tartoztak a gazdasági ügyek.
A Kossuth Kereskedőház ügyvezetője volt 199–1992-ben, a céget azonban valójában Máté László akkori pártpénztárnok irányította. A kereskedőház több magas rangú szocialista politikust foglalkoztatott tisztségviselőként, és állami cégek megvásárlásával foglalkozott. Miután Horn Gyula letette a miniszterelnöki esküt, Apró Piroskát nevezte ki kabinetfőnöknek.
A közös munka azonban nem működött, Apró Piroska elmaradozott a párttól, inkább üzletasszonyként tevékenykedett. A Népszava korábbi cikke szerint Horn elégedetlenségére vezették vissza Apró Piroska felmentését, nem pedig az Agrobank-botrányra, amelyről akkoriban cikkezett a sajtó. Erről az ügyről érdemes egy rövid kitérővel megemlékezni. Az Agrobanknál az 1990-es évek elején kezdődtek problémák a rossz hitelkihelyezések miatt. A likviditási gondokat állami tőkeinjekcióval vagy külső magánbefektető bevonásával lehetett volna kezelni. A bank elnök-vezérigazgatója, Kunos Péter előbbiről hallani sem akart, hiszen akkor őt is leváltották volna, ezért a bank menedzsmentje mindenáron külső szakmai befektetőt keresett. Egy szocialista irányultságú spanyol–olasz konzorciumra esett a választásuk, amelyet az Apró Piroska tulajdonában lévő cég közvetített. A bankot végül mégsem ez a konzorcium vette meg, Aprót pedig Horn menesztette.
A volt kabinetfőnök, immáron Gyurcsány Ferenc anyósa azonban „puhára esett”, a következő években is befolyásos pozíciókra tett szert állami vállalkozásoknál. Apró Piroska jóval több volt, mint egyszerű anyós: újdonsült veje – felhasználva a család biztosította kapcsolati hálót és befolyást – neki köszönhetően válhatott igazi nagypályás versenyzővé a privatizáció folyamatában.
Az első milliárdok
Apró Piroska hamarosan igazgatótanácsi tag lett az állami Magyar Hitelbanknál.
Ez volt az a bank, amely 700 millió forintos hitelt adott Gyurcsány cégének, az Altusnak, hogy megszerezze az akkori legnagyobb hazai alumíniumipari vállalatot, a Motimot, amely a cégcsoport legsikeresebb, legjövedelmezőbb tagja lett.
Ezért tartja Debreczeni József a könyvében 1995-öt fordulatnak: az Altus abban az esztendőben kötötte legfontosabb üzleteit az állammal, a cég mérlegfőösszege pedig az ötszörösére, csaknem egymilliárd forintra emelkedett. „Piroskának fontos volt, hogy aki bekerült a nagy családba, azokról mindig gondoskodjon. Ez így volt a munkahelyen, de a magánéletben is” – írta az Index portrécikke. (A családi összetartást jól illusztrálja, hogy amikor például Gyurcsány előző felesége összeomlott a válás után, az akkor környezetvédelmi miniszter Baja Ferenc mellett szereztek neki állást.)
Miután Gyurcsány bekerült a családba, cége, az Altus újabb sikert könyvelhetett el. Még ugyanabban az évben, Medgyessy Péter pénzügyminisztersége idején egyszerűsített privatizációval megszerezte a gazdasági-pénzügyi oktatásban piacvezető Perfekt Rt.-t. A társaság jogelődjét a pénzügyi tárca képzési igényeire hozták létre 1950-ben. A szervezet a hetvenes évek végétől a rendszerváltásig – a Pénzügyminisztérium Továbbképző Intézeteként (PMTI) – az akkori tanácsrendszer és az állami vállalatok szakembereit oktatta, elsősorban számviteli ismeretekre. A nyolcvanas évektől számtalan neves kádert képző elitintézmény 1993-ban alakult önálló céggé és került az Állami Vagyonügynökség tulajdonába, amely 1995 decemberében értékesítette.
Az egyre jobban jövedelmező cég vezetését 1998-tól Szilvásy György vette át, aki ezt megelőzően, 1995 és 1998 között, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára volt.
(Mint arról a Magyar Nemzet korábban beszámolt, a Horn-kormány ciklusának második felében számos tanácsadói megbízást kapott Gyurcsány cége, az Altus, elsősorban a Szilvásy vezette tárca háttérintézményeitől.)
