Újratemetésének napján emlékezünk Boldog Apor Vilmosra
Ilyen idők is voltak: megölték a nőket védő magyar püspököt
Május 23-án, újratemetésének napján emlékezünk az elesettek védelmezőjére, Boldog Apor Vilmosra, aki az igazságtalanság áldozatainak védelmében 1945. április 2-án, húsvéthétfőn halt hősi halált Győr szovjet ostroma alatt.
Apor Vilmos 1914-ben 22 éves szeminaristaként a következő gondolatokat jegyezte fel egy lelkigyakorlat alkalmával: „Valójában úgy érzem, hogy a lelkipásztor-apostolnak szól az utolsó boldogság: boldogok, akiket üldöznek és akik szenvednek az igazságért. Ez a pap boldogsága, az önfeláldozás, az életáldozat és vértanúság.”
Az 1892-ben erdélyi arisztokrata családban született Apor Vilmos életét végigkísérték a XX. század első felének sorsfordító eseményei – a Tanácsköztársaság terrorja, a trianoni békediktátum aláírása és a II. világháború kitörése –, amelyek hazánk történelmét is számottevően meghatározták. Püspökké szentelését követően 1941. március 2-án lépett főpásztori szolgálatba a Győri egyházmegyében. A korábban plébánosként elkezdett szociális és karitatív munkáját püspökként is folytatta. Felekezeti hovatartozás nélkül támogatta a szegényeket, betegeket, fogvatartottakat, rászorulókat. Hazánk német megszállását (1944. március 18-19.), majd a nyilas hatalomátvételt (1944. október 15-16.) követően egyaránt keményen bírálta a fennálló rendet.
A zsidóüldözések idején minden kapcsolatát megmozgatta annak érdekében, hogy a menedékkérőket püspöki birtokokon, szerzetesházakban, kórházakban helyezzék el. A kiszolgáltatottakat maga is bújtatta, illetve Angelo Rotta magyarországi apostoli nunciusra és nővérére, a Magyar Vöröskeresztet vezető Apor Gizellára bízta.
Erőszakoskodó szovjet katonák
Győr ostroma alatt, 1945. március 30-án, nagypénteken is a Püspökvár pincéjébe menekült nőket védelmezte az erőszakoskodó szovjet katonákkal szemben, amikor egyikük dulakodás közben halálosan megsebesítette. A támadás során a főpásztor homloka és a jobb karja is megsérült, miközben az őt ért harmadik golyó a hasüregébe hatolt. Bár a püspököt az ostromlott városban sikerült kórházba szállítani, április 2-án, húsvéthétfőn belehalt sérüléseibe.
„Még egyszer üdvözlöm papságomat. Legyenek hűek az egyházhoz! Hirdessék bátran az evangéliumot! Segítsenek romjaiból felépíteni szerencsétlen magyar hazánkat! Vezessék vissza az igaz útra szegény félrevezetett népünket!…Felajánlom szenvedéseimet az édes magyar hazáért és az egész világért. Szent István, könyörögj szegény magyarokért!…”
– olvasható a főpásztor testamentumában, amelyet a halála előtti napon, a kórházi ágyon fogalmazott meg. Holttestét ideiglenesen a győri Karmelita templom kriptájában helyezték el.
II. János Pál pápa avatta boldoggá
1986. május 23-ai újratemetése óta a Mennyekbe Fölvett Boldogságos Szűz Mária Székesegyházban (Győri Bazilika) nyugszik. Szenttéavatási eljárása már a halálát követő évben megindult, de a történelmi körülmények miatt félbeszakadt folyamat csaknem fél évszázad múlva indulhatott újra. A híveiért életét áldozó Apor Vilmos sírjánál 1996-os győri látogatásakor II. János Pál pápa is imádkozott. Itt adták át a szentatyának az úgynevezett pozíciót, a boldoggá avatáshoz szükséges dokumentumokat. A pápa egy évvel később, 1997. november 9-én Rómában avatta boldoggá a vértanú magyar papot.
A Mindszenty Alapítvány honlapján olvasható a hős főpásztor szenttéavatásáért mondott ima: „Mindenható örök Isten! A te szolgád, Boldog Vilmos püspök életében szeretettel hajolt le a szegényekhez. Bátran kiállt az igazságtalanság áldozatainak védelmében. Életének hősies feláldozásával megvédte a rábízottakat a testi-lelki veszedelemtől, és ezzel kiérdemelte a vértanúság koronáját…”
