Orbán Viktor két könyvet is ajánlott idei tusványosi beszédében, az egyik George Friedman Vihar a csönd előtt című könyve. A kormányfő szerint ütemezi a különböző kihívásokat, amelyekkel az Egyesült Államoknak meg kell kínlódnia, és amelyek a tetőpontjukat 2030 környékén fogják elérni.

Hirdetés

A másik könyv, amit a kormányfő kiemelt a tusványosi beszédében, Jean Raspail Szentek tábora című regénye. Orbán Viktor több pontba szedte, hogy milyen kihívásokra kell válaszolnia Magyarországnak és a magyar nemzetnek. Ezek közül az egyik a migráció, amit a kormányfő szerint népességcserének vagy elárasztásnak is lehet hívni. Ezután említette meg és ajánlotta Raspail regényét.

„A második kihívás a migráció. Hívhatjuk népességcserének vagy elárasztásnak is. Remek könyvet adtak ki a napokban Magyarországon, egy 1973-ban íródott francia könyvet, amely erről a kérdésről szól, a Szentek tábora címet viseli. Mindenkinek ajánlom, ha meg akarjuk érteni azokat a lelki folyamatokat, amelyek a nyugatiak önmaguk megvédésére képtelensége mögött húzódnak meg magyarázatként. A migráció kettéválasztotta Európát. Azt is mondhatnám, hogy a Nyugat kettévált. Egyik fele egy olyan világ, ahol európai és Európán kívüli népek élnek együtt. Ezek az országok többé nem nemzetek. Ezek az országok nem mások, mint népek konglomerátumai. Azt is mondhatnám, hogy ez már nem a Nyugat, hanem a poszt-Nyugat, és 2050 körül be is következik – a matematika törvényeinek megfelelően – a végső demográfiai váltás: a kontinensnek azon a részén, a nagyvárosokban 50 százalék fölé emelkedik a nem európai származású emberek aránya. És itt van Európa, illetve a Nyugat másik fele, ez Közép-Európa, ezek vagyunk mi. […] És Európa két fele között egy csata zajlik. Ugyan mi tettünk toleranciaajánlatot a poszt-nyugatiaknak, hogy hagyjuk békén egymást, mindenki maga dönthessen arról, hogy kivel kíván élni, de ezt visszautasították, és továbbra is harcot folytatnak Közép-Európa ellen azzal a céllal, hogy olyanná tegyenek bennünket, mint amilyenek ők” – mondta a beszédben a miniszterelnök.

Jean Raspail regénye, írja az Index, az Alapjogokért Központ (AK) gondozásában jelent meg magyarul. Előszót is az AK igazgatója, Szánthó Miklós írt.

Korábban írtuk

„Raspailt többen látnokként írják le a mai napig azért, mert 1973-ban a mai világ problémájáról értekezett. […] Az európai és nemzetközi vitákhoz, a nyílt társadalom minden sarokból megszólaló migrációpárti harsonáinak elhallgatásához egy ilyen mű széles körben történő újrafelfedezése és kiadása nem is lehetne aktuálisabb. A regény vonalvezetése világos, a következtetései kimértek, ridegek, de több ponton találkoznak a 2015 óta kirobbant politikai viták legfontosabb megállapításaival a témában” – olvasható Szánthó Miklós előszavában.

Az Index úgy fogalmaz, a Szentek tábora párhuzamba állítható Michel Houellebecq Behódolás (Magvető) és Laurent Obertone Gerilla – Franciaország végnapjai (Kárpátia Stúdió) című regényével. Mindhárom a migráció következményeit, társadalmi hatásait bontja ki elgondolkodtató, vitatható és megrázó módon. Mindhárom az ismert Franciaország, a francia állam és társadalom végnapjait megidéző, figyelmeztető sírfelirat.

A Szentek tábora valahol Houellebecq és Obertone könyve között helyezkedik el, noha megjelenésében mindkettőt megelőzi. Raspail regényében éppúgy megjelenik a filozófiai mélység, mint a sokkoló összeomlás.

A történet szerint egymilliónyi nehéz sorsú ember indul el a harmadik világ nyomornegyedeiből rozsdásodó és túlterhelt hajókon, ladikokon egy jobb élet reményében, hogy aztán Franciaország déli részén szálljanak partra húsvét másnapján. Míg az úgynevezett „Gangesz-flotta” eléri a célját, több szereplő szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, a társadalmi folyamatokat.

„Kezdetben a bevándorláspárti, a bevándorlást ünneplő és köszöntő hangok határozzák meg az ellenvéleményt nem tűrő hozzáállást. Humanitárius segítségnyújtási lázban ég a világ: politikusok, újságírók, műsorvezetők, híres zenészek, a pápa és a katolikus egyház is a toleranciát, illetve a befogadást tűzi a zászlajára. A későn jövő felismerést, mit is jelenthet az eltérő kultúrájú népek tömegeinek érkezése, inkább elhessegetik, és azzal hitegetik magukat, hogy »meg kell szelídíteniük a nyomorúságot«. A bekövetkező agónia a Szentek táborában is megrázó és brutális. A könyv végeztével nyomasztó morális kérdések nehezednek az olvasóra. Elkerülhető-e egy olyan apokaliptikus világ, ahol ember az embernek farkasa, anélkül, hogy az ember az embernek farkasává váljon?” – teszi fel a kérdést az Index szerzője.

A Szentek tábora 2011-es kiadásához írt előszavában – amely olvasható a magyar kiadásban is – Jean Raspail „fajok keveredéséről” értekezett.

Raspail arról írt, hogy a kormányzásban és a véleményformálásban részt vevők között (jobb- és baloldalon egyaránt) vannak, akik kettős beszédet folytatnak a migrációról: az egyik a nyilvánosságnak szól, a másik személyes és rejtett. Előbbit zászlóként lobogtatják, utóbbit csak szűk körben, bizalmas barátok előtt fedik fel. Raspail ugyanakkor hozzátette: ha szembefordulnának a médiával, a szórakoztatóiparral, az emberi jogi aktivistákkal vagy például a humanitárius aktivistákkal, akkor a saját politikai halálos ítéletüket írnák alá. Ezt a „másik” oldalt Orwell „Nagy Testvérére” utalva a francia író „Big Othernek” nevezte le, amely mindenkit lát és figyel.

A Big Other első dolga volt kitekerni a „tősgyökeres francia ember” nyakát, hogy végérvényesen megtisztítsa a terepet – olvasható Raspail 2011-es előszavában.

A teljes cikk ITT olvasható.