Őseink tudására épülő alkalmazkodó, változatos tájhasználat a Hortobágyon
Ingyen kegyelmek
Az alapanyagtól a késztermékig mindent maga termel meg hazánk legnagyobb biominősítésű gazdaságában Rózsa Péter, aki a régi tudást élteti és éli mindennapjaiban sikerrel.
Balmazújvárostól kőhajítás Hajdúnánás felé a virágoskúti Rózsakert Biocsárda. A jurtát idéző, Makovecz Imre tervezte vendéglő nemcsak rendezvényhelyszín és közösségi tér, hanem a hortobágyi pásztorkultúra megannyi tárgyi emlékét őrző néprajzi gyűjtemény is, ahol a magyar mitológia és a kereszténység jelképei természetes egységben vannak jelen. E szellemiség a gazda világlátását tükrözi, aki nem csupán őrzi, éli is a hagyományt.
– Egy metszőollóval és egy biciklivel vágtam bele az egyéni gazdálkodásba 1981-ben, zöldségkertészetet hoztunk létre – eleveníti fel a kezdeteket Rózsa Péter.
Gazdasága két birtokrészből áll: az egyik az említett Virágoskút Balmazújváros mellett, a másik nem egészen húsz kilométerrel odébb, a Hortobágy területén található Vókonya-puszta.
– 1992-ben vettük meg banki hitelből a virágoskúti birtokot. Az utolsó törlesztőrészletet cifraszűrben, lóháton vittem be Debrecenbe a bankfiókba 2009-ben. A Vókonya-pusztai birtokrészt ugyancsak hitelből vásároltuk – meséli.
Fokozatosan bővült a gazdaság, ma 80 hektár szántó, 35 hektár erdő, 50 hektár saját, valamint a Hortobágyi Nemzeti Parktól bérelt 600 hektár legelő alkotja Rózsa Péterék birodalmát. Kell is a föld. A gazda ugyanis az extenzív, vagyis az adottságokhoz igazodó, jelentős földigényű gazdálkodásban, a változatos tájhasználatban hisz. És a természetességben. Ezért nem alkalmaznak vegyszert, adalékokat, Rózsa Péter 2000 óta hivatalosan is biominősítésű gazdálkodó. A gazdaságban a termőföldtől az asztalig filozófia jegyében maguk termelnek meg minden alapanyagot a gyümölcstől a húsig; saját vágóhídjuk és húsüzemük, zöldségfeldolgozójuk és tejüzemük van, és persze pálinkafőzőjük. Termékeiket akár a világhálón is meg lehet rendelni, de rendszeresen árusítanak szombatonként a fővárosi MOM-biopiacon is. A család mellett 20-30 alkalmazottal dolgoznak, létszámuk a szezonális munkálatoktól is függ.
A virágoskúti birtokon 1200 tő rózsát nevelnek mintegy 200 fajtából, virágzás idején szemet gyönyörködtető látvány a sok különféle színű növény, és szinte mámorító a csodás rózsaillat. A rózsákat szakrális rend szerint ültették el, a felkelő és a lemenő nap irányának, színeinek megfelelően, figyelembe véve az égtájakat. Több száz alma- és körtefa is található Rózsa Péterék gazdaságában, és persze zöldségek, fűszernövények.
Ami az állatokat illeti, jobbára őshonos magyar fajtákat tartanak: mangalicát, bivalyt, szürke marhát, rackát, kecskét, nóniuszt, parlagi szamarat, magyar tarka tehenet és többféle baromfit. Utóbbiak kivételével a jószágok kedvükre legelnek a szikes, de fűfélékben, réti virágokban gazdag, főként tölgyesek alkotta ligetes erdőkkel tarkított pusztában. A lovak között akadnak néhány napos csikók és mindenórás vemhes kancák is. A szamarak lelkesen porfürdőznek, a bivalyok a vizes mélyedésekben dagonyáznak, hogy érkeztünkre hangos fújtatással, dobogással, csobogással csörtessenek ki a hűsítő vízből. A mangalicák egy része is szabadon él a birtokon, szemlénk során több, a bokrok takarásában kismalacát szoptató kocát látunk.
– Nehéz őket összeszedni, a bivalyokkal könnyebb – mondja Rózsa Péter. Pedig, mint megtapasztaljuk, azok is önfejűek, hiába próbáljuk hárman egyfelé terelni őket, úri kedvükben csak azért is az ellenkező irányba trappolnak el.
Ilyen lehetett a hortobágyi puszta egykor, a régiségben, ahogy a tavaly elhunyt nagy néprajzkutató, Molnár V. József szokta nevezni a letűnt korok világát. Mindez azonban nem öncélú, romantikus múltidézés, hanem az ősök élő tudásának újrafelfedezése, korszerű mai alkalmazása.
– Egykor nem a komputerektől, hanem a táji adottságokhoz alkalmazkodó, többféle tájhasználatot lehetővé tevő fokgazdálkodástól volt gazdag a magyarság. A víz élet. Egyensúlyt teremt a különböző gazdálkodási módok között. Ezek az ingyen kegyelmek – vallja Rózsa Péter, aki ennek jegyében önerőből alakította ki a birtokon a fokgazdálkodásra, vagyis az elöntéses gazdálkodásra alkalmas területeket. Ezek vizét a Keleti-főcsatornán és az abból eredő kisebb csatornák hálózatán keresztül a Tisza táplálja. Gazdag itt a madárvilág, kócsagot, gólyát, sirályt, vízityúkot, bíbicet látunk, utóbbit a gazda címermadarának mondja. De a víztükörből kikandikálva méretes nyurgapontyok is mutatják a hátukat, sőt, mint Rózsa Pétertől megtudjuk, süllő is akad itt.
A múlt éltető tudásának, egyben szkíta őseinknek tiszteletére emeltette a gazda a pusztából kiemelkedő mesterséges kunhalmot is, amelynek tetején a neves néprajztudós és festőművész, Makoldi Sándor tervei alapján épült ökumenikus pásztorkápolna áll. Ezek szobrai, faragásai ifjabb Makoldi Sándor munkáját dicsérik.
– A kápolna elé a hortobágyi Zám-pusztán talált szobor másolatát állítottuk fel, ami a Nap járásához igazodó óraként is szolgál. Ha pedig a Székelyszenterzsébetről való régi malomkőből készített asztallal együtt nézzük, szabadtéri oltárnak is mondhatjuk – avat be a fontos és pontos részletekbe Rózsa Péter.
A kápolna, avagy fénytemplom ajtajának két oldalán Hunort és Magort mintázta meg a szobrász, emlékeztetve a testvéri összetartozásra. A bejárat fölött a turul, azaz a kerecsen – ebből ered karácsony szavunk, Jézus, vagyis a fény születésének ünnepe.
– A kápolnába az év járásának megfelelően bevetődő fény mindig az aktuális csillagjegyet ábrázoló freskót világítja meg – magyarázza Rózsa Péter.
A falra festett szimbolikus jelenetekben pedig világunk teljessége tárul fel, egyebek mellett az égig érő fára fokosa segítségével felkapaszkodó kondásfiú története által megidézve ősi mitológiánkat; ezek eredetije egy 150 éves pásztorszarut díszített. A kupola belső festményein ott látjuk a Szűzanyát a kis Jézussal és a neki hódoló napkeleti bölcseket, akiket alappal tartunk szkíta mágusoknak. A kis kápolnának altemploma is van, amelyet szintén önazonosságunkat kifejező és erősítő jelképek díszítenek, többek között jelenetek szentjeink életéből – ezeket olyan festékkel festették, amely a sötétben foszforeszkál.
Mindez, hangsúlyozzuk, nem céltalan múltba merengés, nem is álomvilág építése, hanem a tárgyi emlékek formájában kézzelfogható, több ezer év tapasztalataiból épült tudás megélése és alkalmazása a mai világban, amikor különösen nagy szükség van biztos igazodási pontokra mindennapi gazdálkodásunkban éppúgy, mint lelkiekben, önazonosságunk biztos tudata és megőrzése érdekében. Rózsa Péter és családja bebizonyította, hogy az ősök értékrendjének követése minden értelemben meghozza ma is a sikert és a jó, élhető életet.
