Zárug Péter Farkas a hideg polgárháborúról és a kiútról

A jelenlegi helyzetben egy nagy és bátor tettben látnám az egyetlen kiutat, abban, hogy az ellenzéki képviselők nem asszisztálnak tovább a parlamenti színjátékhoz, és mindannyian visszaadják mandátumukat – mondta a Demokratának Zárug Péter Farkas politológus, politikai elemző, aki arról is beszélt, hogy a világ szeptember 17-e óta felfigyelt a magyarországi eseményekre.

– Gyurcsány Ferenc máris módosítani akarja a gyülekezési törvényt. Milyen alkotmányos és politikai következményei lehetnek egy ilyen törvénymódosításnak?

– A legjobb az lenne, ha ez szakmai kérdésként vetődne fel és nem egy ilyen feszült légkör politikai vitáját gerjesztené tovább. Nem ismerem a változtatásra vonatkozó pontos elképzeléseket, ám azt szerencsétlennek és alkotmányosan kifogásolhatónak tartanám, ha a mindenkori hatalom elleni megmozdulás korlátjaként értelmezné a politika a gyülekezési törvényt. Az alkotmány szelleméből mindig a megengedés következik a szabadságjogok vonatkozásában, nem pedig a tiltás. Ezt az alapelvet több alkotmánybírósági határozat is kifejezi. Ha már ezt a kérdést boncolgatjuk, akkor talán azt is meg kellene vizsgálni, hogy milyen esetekben lehet a rendőrség által „műveleti területnek” minősíteni olyan közterületet, amelyen semmi nem indokolja a gyülekezési jog korlátozását. Mi az indoka annak, hogy békés, hangsúlyozom, békés tüntetők nem tiltakozhatnak bármi ellen a Kossuth téren? A parlament nyugodt működése végett? Nevetséges indokok ezek. Nyugat-Európa országaiban még a tojásdobálást is el kell viseljék a politikusok munkába járás közben, ugyanis az ottani közfelfogás úgy tartja, hogy legyen olyan a politikus magatartása, hogy ne alakuljon ki ellene tojásdobáló hangulat.

– Ön mit látott október 23-án?

– Több helyütt megfordultam a nap során, reggel a Kossuth térre mentem ki megnézni a hangulatot. Többen fordultak hozzám a rendőrségi kordon miatt, azt kérve, hogy mindenütt mondjam el, nem balhézni, hanem ünnepelni nem engedi a karhatalom a békés szándékú többséget. Aztán a Corvin közbe mentem koszorúzásra. Az indulatok és a Kossuth térről való száműzetés keserűsége jól érződött a jelenlévőkön. A szervezetlenség és a céltalanság egyszerre jellemezte a tömeget és a szónoklatokat. A Kossuth téri tüntetők vezetői nem igazán voltak tekintettel a Corvin közi rendezvényekre, újra és újra kiadták a vezényszót: irány a Kossuth tér. Akik ünnepelni és megemlékezni jöttek a Pesti Srác szobrához, azok az ünnephez méltó szónokokat várták, Lezsák Sándort és Wittner Máriát. Aztán az Astoriához mentem, ahol életem eddigi legmegdöbbentőbb élményében volt részem. A rendezvény végén haza igyekvő tömegbe egyszer csak füstgránátok érkeztek, hihetetlen pánikot és felháborodást okozva. Hangsúlyozni szeretném, hogy minden esetben egyet értek a rendőri intézkedéssel, ha az garázda cselekmények miatt történik, de messzemenőkig elítélem a rendőri erőszakot békés hazamenők esetében. Az Astoriánál ez történt.

– A rendőrök fellépését a kormánypártokon és a rendőri szerveken kívül mindenki brutálisnak tartja. Tényleg ilyen egy arányos rendőri intézkedés?

– Bizonyos esetekben szükséges és arányos volt, bizonyos esetekben pedig súlyos brutalitásról beszélhetünk. Politikailag nem szabad sablonizálni sem egyik, sem másik álláspontot. Márpedig ma ez történik. Állampolgárként ugyanúgy utasítom el a köz- és magánvagyon elleni cselekményeket a zavargók oldaláról, mint a rendőrség súlyos szakmai hibáit a füstgránát és a gumilövedék használatával kapcsolatban. A hatalmi provokációt pedig, mint demokrata kérem ki magamnak. Ahogyan azt az arcátlanságot is, hogy az astoriai könnygáztámadással egy időben elindítják az üres Kossuth téren az állami tűzijátékot. Ne csodálkozzon senki, ha ilyen kiindulópont után a rendőri akcióra a tömegben reakció születik. Gustave Le Bonn A tömegek lélektana című munkáját ajánlom minden e témában vitatkozónak.

– A rendőri vezetők később mindent megmagyaráztak, kiderült, hogy az azonosításhoz szükséges jelvény leesett, vipera pedig, ami volt, az nem volt a rendőröknél. Miért kell ilyen átlátszóan hazudni? Mit tehetnek így az ártatlanul bántalmazottak?

– Nyilván a jogsértéseket nem szabad kivizsgálás nélkül hagyni. Az állami legitim erőszak alkalmazása nem korlátok nélküli az alkotmányos demokráciákban. Ahogyan el kell ítélni az állampolgár jogtalan cselekedetét, ugyanúgy el kell ítélni az állami hatóság jogtalan cselekedetét is. Téves értelmezés az, hogy „műveleti területen” bármi megtörténhet. Elképesztő, hogy egy volt belügyminiszter, liberális pártelnök azt nyilatkozza, hogy őt azért nem verték meg, mert nem megy olyan helyre, ahol ez előfordulhat. Jelzem, ez senkivel sem fordulhat elő, aki békésen tartózkodik akár műveleti területen is. Ezt Georg Spöttle, a nemzetközi hírű terrorelhárító is kiválóan kifejtette és egyenesen a kiképzési hiba eredményének tartotta a magyar rendőrség tömegoszlatását. A bántalmazottak, bízva a magyar igazságszolgáltatásban, bírósági úton kell, hogy elégtételt kérjenek.

– Nemzetközi jogvédő szervezet is tiltakozott az emberi jogok megsértése miatt. Felfigyel végre a külföld a Magyarországon történő jogsértésekre?

– A világ szeptember 17-e óta felfigyelt a magyarországi eseményekre. Sajnálatos módon azóta több nemzetközi híradásban is mint „instabil demokrácia” szerepel Magyarország. Ez a legnagyobb kár, amit országgal nemzetközi téren el lehet követni, az, hogy rossz hírbe hozzák társadalmi és politikai instabilitás címén. A miniszterelnök által okozott morális válság és a hatalomhoz való ragaszkodása az, ami ezt az instabilitást kiváltotta.

– Valóban úgy kell kinéznie egy állami ünnepnek, hogy a Kossuth teret hermetikusan lezárják az ünneplő polgárok elől, és csak a külföldi vendégek és a hazai vezető politikusok vesznek részt rajta?

– Nyilván nem, de ez az előző kérdésekből világossá vált. Hankiss Elemér még a ’80-as évek közepén jelentette meg Diagnózisok című munkáját. Hallgatóimnak az egyetemen ezt kötelező olvasmánynak adom fel. Ő írja, hogy társadalmi csapda alakul ki minden olyan esetben, amikor egy közös cél érdekében képtelen a társadalom összefogni és kooperálás helyett egymás ellen lépnek fel valamilyen önérdek alapján. Ezt nevezzük zérus összegű játéknak, vagyis az egyik nyeresége a másik biztos vesztesége. Az elmúlt tizenhat év társadalmi csapdáinak szimbóluma lett számomra a közönség nélküli előadás a Kossuth téren. A politikai elit és a pártrendszerünk jellegéből fakadó megosztottság hidegháborús állapotokhoz vezettek. Pontosan egy éve vetettem fel a kétpárti demokráciamodell problematikáját a Magyar Nemzet hasábjain. Fricz Tamás reagált egy nagyobb írásban erre: „A kétpártrendszer polgárháborúhoz vezetne” címmel. Akkor többen irreálisnak és szakmaiatlannak tartották álláspontját. Egy év sem telt el, és a politikai események kapcsán polgári hidegháborús helyzetben vagyunk, még akkor is, ha formálisan többpárti a parlamentünk.

– Van-e annak politikai üzenete, hogy több külföldi államfő lemondta a részvételt, és Gyurcsány Ferenc politikai példaképe, Tony Blair sem jött el?

– Bár Tony Blair nem volt itt és többen viszszamondták a részvételt, Európa és a világ jelentős személyiségei, politikusai közül sokan eljöttek. Inkább a nép nélküli népünnepély, a forradalmárok nélküli forradalomünneplés az, ami hazánk elkeserítő állapotát tükrözik.

– Ezek szerint új politikai teret kellene nyitni?

– Ez az a kérdés, amiről a pártokhoz kötődő értelmiségiek csekély része gondolkodik a nagy nyilvánosság előtt. A pártrendszerünk status quóját megkérdőjelezni nem illik a mai médiafelületen. Sem a jobboldalon, sem a baloldalon. Ha valaki ezt teszi, rögtön a saját oldala támadja meg: nem kell a bomlasztás ilyen vészterhes időkben címmel. Ha bármelyik politikusnak teszi fel ezt a kérdést, különösen jobboldalinak, azonnal a jelenlegi statikus rendszer vad védelmét tapasztalná. Ma kormánypártinak és baloldalinak csak Gyurcsány módon szabad lenni, ahogyan ellenzékinek és jobboldalinak pedig csak Orbán módon lehet. Holott elég széles lehetőséget adna mind a szocialista eszmeáramlat, mind a konzervatív arra, hogy a magyar társadalom ne ebben a zsákutcás helyzetben toporogjon. Szűk körű diskurzusok már folynak erről, és a helyzetkihasználások újbóli és újbóli elmulasztása valószínű felerősítik ezt a folyamatot, ahogyan a választók is a holtpontról való elmozdulást várják.

– Ez utóbbit szolgálná a Fidesz-KDNP népszavazási kezdeményezése?

– Igen, ez egy újabb kísérlet a hiteltelenné vált kormány még hiteltelenebb politikájának feltartóztatására. Ám ez egyben fél év haladékot jelent a kabinet számára, amely alatt már meghozzák a népszavazási kérdésekre vonatkozó törvényeket. Ezt nyilvánvalóvá tették a szocialisták. A média és a kormány ezalatt berendezkedik a 2008-as évre és aztán jöhet az ingatlanadó, meg a Budai Vár ingatlanjainak eladása. Ki időt nyer, csatát nyer, így menetel előre ütközetről ütközetre Gyurcsány Ferenc, és a politikai lavina alól a média segítségével lassan kiássa magát.

– Mégis mi a lehetőség a mai politikai helyzetben az ellenzék számára a kitörésre?

– A tüntetések nem vezettek eredményre, az október elsejei választások eredményei sem hozták meg Gyurcsány Ferenc távozását, a parlamenti ellenzék ígérete ellenére befejezte a Kossuth téri tüntetést, az utcai politika is befulladt, ami maradt, arról meg nem vesz senki tudomást. Az ellenzék újabb és újabb aláírásgyűjtéssel próbálja mozgatni szavazótáborát a cselekvés látszatát keltve. Tény, csapdába került demokráciánk, amely alkotmányos satupréssel kerül kényszerpályára. A jelenlegi helyzetben egy nagy és bátor tettben látnám az egyetlen kiutat, abban, hogy az ellenzéki képviselők nem asszisztálnak tovább a parlamenti színjátékhoz és mindannyian visszaadják mandátumukat. Minden más a gyurcsányi status quo fennmaradását eredményezi, és azt, hogy a magyar köztársaságot 2010-re a globális uralmi rend helytartói Európa legkiszolgáltatottabb és leggyengébb államává teszi.

Kállay-Nagy Szilvia