– A budapesti terézvárosi Fidesz–KDNP-frakció nyílt levélben szólította fel a kerületi képviselő-testületet az önkormányzat feloszlatására, és időközi választások kezdeményezésére. Ugyanez történik nagyban is, lényegében ezért szavazunk március 9-én… Szándékos az időzítés, vagy véletlen?

– Egyszerűen így alakult. Akárcsak országos viszonylatban, a főváros VI. kerületében is borzalmas dolgok történnek, mindkettő korunk hű rajza. S akárcsak országosan a polgári oldal, mi a VI. kerületben is törvényes eszközökkel szeretnénk véget vetni a baloldali városvezetés ámokfutásának.

– Viszont ahogy az Országgyűlésben, úgy a terézvárosi testületben sincsenek ehhez elegen a polgári képviselők. Legalább három, de inkább négy városatyát kellene megnyerniük az önfeloszlatáshoz a másik oldalról. Van rá esély?

– Én úgy látom, hogy a baloldali frakció tagjainak kilencven százaléka eleve lelkiismereti válságban van a botrányok miatt. Ráadásul egy hat-nyolc ügyből álló sorozatról van szó: Balettintézet, Postamúzeum, Hunyadi téri vásárcsarnok, Liszt Ferenc tér, Nagymező utcai mélygarázs, és most a legújabb, Bajcsy-Zsilinszky út 61., hogy csak a fontosabbakat említsem. Egyszerre két ügyben, a Hunyadi tér és a Bajcsy 61. ügyében is folyik rendőrségi nyomozás. Itt nem lehet már félreértésekre, meg a Fidesz piszkálódásaira hivatkozni, ahogy ezt teszi Verók István MSZP-s polgármester. Nagy belső harc folyik a baloldalon, azok az emberek állnak az egyik oldalon, akik a döntéseket hozzák, szemben pedig azok, akik nem szólhatnak bele a döntésekbe, de a botrányokkal épp úgy el kell számolniuk a választóiknak, s persze elsősorban ők érzik a közutálatot, s az ő 2010-es esélyeik forognak kockán.

– Nem tegnap kezdődött a sorozat, vajon ők miért nem borították már rá az asztalt a saját vezetésükre?

– Ugyanazért, amiért nem tette meg ezt az MSZP parlamenti frakciója sem. Kiszolgáltatott emberekről van szó, akik azt a keveset is féltik, amit eddig el tudtak érni. Egy bizottsági helyet, egy kuratóriumi pozíciót… Ezenkívül tarthatnak az egyenlőbbek bosszújától, kerületi szinten akár a munkahelyi utánanyúlástól is. És többükben pislákol még a remény, hátha változik a helyzet, hátha jut nekik valami a jövőben.

– Akkor ön miért számít mégis arra a három-négy baloldali szavazatra?

– Azért, mert lesz, aki felismeri, ha most nem áll az igazság oldalára, akkor 2010-ben nagyon kemény árat fizet ezért. Nincs olyan kicsiny emberi cselekedet ugyanis a politikában, amelynek ne lenne közvetett, vagy éppen közvetlen hatása a jövőre. Aki úgy gondolkodik, hogy éljük csak túl valahogy a kipattant botrányokat, majd csak elfelejtik az emberek, az hibát követ el. Ebben reménykedett Gyurcsány Ferenc is, amikor azt mondta a tüntetőkről: majd megunják, és hazamennek. És most mégis jön egy népszavazás, ami könnyen a fejébe kerülhet.

– Hogyan viszonyul a kérdéshez a helyi SZDSZ?

– Ők is gyilkolják egymást. Verók István szocialista polgármester például minden jogkört elvett az SZDSZ-es Rabin László alpolgármestertől, és egy apró irodába száműzte, messze a folyosó végére. S mindebben a szabad demokraták is támogatták Verókot. Rabin ugyanis nem értett egyet több dologgal, például az ingatlanok körül folyó ügyletekkel, sőt tiltakozott ellenük. Ezért megbüntették.

– Tulajdonképpen mi van Terézvárosban?

– Kapuzárási pánik. És még fokozni akarják az eladások sebességét! A Postamúzeum épületének az árát például azért szállították le jelentősen, mert a ház, benne Róth Miksa szép üvegablakaival, műemléki védettséget élvez. Úgy gondolták, ez csak bonyolítja a helyzetet, s elriasztja a vevőket, mert így nem kezdhetnek azt az épülettel, amit akarnak. A városvezetés erre leszállította a ház árát, hátha így mégis kapós lesz. Normális helyen, ha valami kincs, valami külön érték van egy ingatlanban, ami később sokat emelne például egy szálloda belső szépségén, akkor annak az épületnek fölfelé megy az ára, és nem lefelé. Olyan, mintha Abszurdisztánban élnénk.

– Ezek az akciós eladások a Balettintézettel kezdődtek a kerületben, még 1997-ben, az akkori szocialista városvezetés idején…

– Igen, 1,2 milliárd forintért adott túl az akkori terézvárosi vezetés az impozáns épületen, ma közel 7 milliárdért árulja legújabb tulajdonosa. Ez, az inflációt számítva is, legalább háromszoros-négyszeres vesztesége Terézvárosnak. És semmi sem történt az eltelt tíz év alatt az ingatlannal. Ma is üresen áll a kerület központi részén, az Operával szemben. Senki sem kötelezte az egykori vevőt az adásvételi szerződésben, hogy kezdjen is valamit az épülettel. Csak az üzlet volt a fontos. Ma sötéten tátongó ablakokkal, kitört üvegtáblákkal várja a végzetét. Ami pedig az árakat illeti, a papír mindent elbír. A Bajcsy-Zsilinszky 61.-ben például 200 ezer forintban határozták meg az ingatlan négyzetméterenkénti árát. Noha ez valójában legalább 600 ezer forint lenne.

– Emberek vagyunk, tévedhetünk…

– No de ekkorát? De van itt más is. A városvezetés a Bajcsy-Zsilinszky 61. ügyében úgy spekulált, ha a bérlő megfizeti a 91 millió forintos tartozását, akkor elengedik neki a 29 milliós késedelmi kamatot. Miért? Már az is furcsa, hogy a bérlő legalább négyévnyi díjjal tartozik. Miért nem mondta fel a bérleti szerződést az önkormányzat akkor, amikor a bérlő már a harmadik hónapja nem fizetett? Kérdem: milyen alkuk nyomán kaphatott újabb és újabb haladékot a városvezetéstől? Miért akarták elengedni neki a kamatot? A cég végül meg akarta venni az ingatlant, így vágva ki magát a helyzetből. A feljelentés szerint azonban az egyik SZDSZ-es önkormányzati vezető 18 millió forint csúszópénzt várt volna ezért. Ugyanakkor a gazdasági bizottság ülésén nemrég előkerült egy ügy. Egy aszszony, aki egyedül neveli három gyerekét, összesen 400 ezer forintos tartozást halmozott fel. Rögtön azon kezdtek gondolkodni a kormánypárti politikusok, hogyan lehetne kilakoltatni az asszonyt. Hát ennyit ér a nagy szociális érzékük?

– A terézvárosi vezetés suttyomban belemart az egykori zsidónegyedbe is.

– Igen, több házat is lebontottak a Dohány utcában és az Ó utcában, de másutt is. A régi és értékes épületek helyén most üres grundok ásítoznak. Az új tulajdonosaik csupán annyit tettek, hogy felszórták murvával a területet, odaraktak egy idős portást, és beindították a fizető parkolót. Havonta 3-5 millió forintot keresnek vele. Noha az önkormányzat szabályai kimondják, az új tulajdonosoknak öt éven belül be kellett volna építeniük ezeket a foghíjakat, a városvezetésnek esze ágában sincs érvényesíteni saját rendelkezéseit. És az országban nagyon sok olyan vállalkozó, illetve multinacionális cég van, akitől semmilyen kötelezettséget nem kér számon a kormányzat – például környezetvédelmi vagy munkaügyi, munkajogi kérdésekben –, hanem inkább félrenéz. Könnyű így, a helyi közösségek, illetve a társadalom kárára szuperprofitot produkálni. És nyilván minden szinten megvan ezeknek a félrenézéseknek a megfelelő ára.

– Ön szerint meg merné tenni mindazt a terézvárosi vezetés, amit megtesz, magasabb támogatás nélkül?

– Dehogy! Ott a példa, az egészségbiztosítás privatizációja. Ezek az eljárások modellszerűen működnek a baloldalon. És minden szinten kötelességüknek érzik a döntési helyzetben levők, hogy kövessék, sőt nyilván létezik egy csúcsszintű koordináció is ezekben a folyamatokban, nyilván mentési, menekülési garanciát is adva. Már csak azért is, mert a feketén befolyt pénzek jelentős része nem is a magánzsebekben, hanem a titkos pártkasszákban köt ki. Elképzelhető, hogy ez a fajta pénzgyűjtés a baloldalon ma már tervezetten és iparszerűen folyik.

– Melyik a legkézzelfoghatóbb példa a közösségi érdekek háttérbe szorítására a Terézvárosban?

– Mind a hat-nyolc gyanús ingatlanügy erről szól, de talán a Liszt Ferenc téri a leglátványosabb. Egyrészt nehéz volt megakadályozni, hogy a tér átalakítása miatt kiirtsák a fákat. Másrészt viszont rendkívül sok kávézó és étterem létesült ott, amelyek francia mintára nagy teraszokkal rendelkeznek. És ez igen jó jövedelmet biztosít nekik, tessék megnézni, hány vendég ül a teraszokon márciustól októberig! Az önkormányzat most 2 ezer forintot kér havonta bérleti díjként a teraszok négyzetméteréért. Én 50 ezret javasoltam a gazdasági bizottság ülésén. Majdnem meglincselt a városvezetés. Tegyük hozzá, itt most nem csak az úgynevezett sikerdíjak játszhatnak szerepet a tiltakozásban. Nyilván van egy kis félsz is a terézvárosi döntéshozókban, hiszen egyik-másik Liszt Ferenc téri kávézóban vagy étteremben érdekeltek Szeva bácsi rokonai.

– Lesz-e jogi következménye a legfrissebb botránynak? Hiszen a rendőrség látványosan, az igazgatótanács üléséről vitte el a vagyonkezelő vezetőjét.

– Napjainkban a rendőrség és az igazságszolgáltatás a kormányzat foglya. Szóba került például a Bajcsy-Zsilinszky út 61. kapcsán Bajor Zoltán SZDSZ-es alpolgármester neve. A Nemzeti Nyomozó Iroda azonban az eltelt idő alatt semmit sem mondott a személyével kapcsolatosan, mint ahogy mélyen hallgat magáról a vizsgálatról, annak menetéről és eredményeiről is. Ez is mutatja, gőzerővel dolgoznak már a háttérben az MSZP és az SZDSZ országos rangú sikáló emberei.

Sinkovics Ferenc