A népszavazás megakadályozhatja a magánbiztosítók benyomulását

A parlamenti többség december 17-én megszavazta az egészségbiztosítási pénztárak részleges magánosításáról szóló törvényt. A jogszabályt a köztársasági elnök nem írta alá, hanem visszaküldte az Országgyűlésnek megfontolásra. A parlament február 11-én újra szavaz. Elkerülhető-e vajon a törvény kihirdetése? A válasz: igen. Csak aláírni kell.

A legfontosabb kérdés, ami mindannyiunkat foglalkoztat: hogyan lehet megakadályozni, hogy a jogszabály életbe lépjen, és megkezdődjön az üzleti biztosítók magyarországi kényuralma? Alkotmányjogászok egybehangzó véleménye az, hogy ennek legbiztosabb útja a sikeres és eredményes népszavazás. Az Albert házaspár kezdeményezéséhez már több mint 60 civil szervezet csatlakozott. Bár a parlamenti ellenzéki pártok hűvös közönnyel figyelik a civilek erőfeszítéseit, az aláírásgyűjtés teljes erővel folyik, és eredményes lesz, ha ön, aki e sorokat olvassa, szintén támogatja azt:

Az Albert házaspár, Albert Zsolt és felesége azt követően döntöttek úgy, hogy népszavazást kezdeményeznek, hogy az egészségügyi minisztérium honlapján megjelent egy különös tanulmány… Noha ekkor még nem körvonalazódtak a törvény részletei, a tanulmányban olyan elemek szerepeltek, amelyek előre vetítették a jogszabály paragrafusainak lényegi tartalmát. Vagyis a magyar társadalombiztosítás egészségügyi alapjának (1600-1800 milliárd forintról van szó évente) átjátszását magánkezekbe. A tanulmányban szerepelt, hogy egy-két éves átmeneti időszak után meg kell kezdeni az emberek egészségi állapotához, életkorához igazodó csomagok kialakítását. A szerző nem titkolta, hogy rövid időn belül a nyugdíjasoknak, a diákoknak is járulékot kell fizetniük. S bár ekkor még az Albert házaspár nem bízott túlságosan az ügy sikerében, Albert Zsolt és felesége a közelmúltban a figyelem középpontjába került.

– Ennek nagyon örülünk, hiszen nem lettünk volna képesek a feleségemmel ketten összegyűjteni a szükséges kétszázezer aláírást, nem beszélve a népszavazási kampányról – mondta Albert Zsolt. Azóta több civil szervezet, a Liga Szakszervezetek, a Munkástanácsok, az EDDSZ, az Élőlánc Magyarországért, a Humanista Mozgalom, a Levegő Munkacsoport, a Magosz, a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Szociális Fórum, a Mentődolgozók Önálló Szakszervezete, a Nagycsaládosok Országos Egyesülete és a Védegylet is felkarolta a kezdeményezést. A Jobbik és Munkáspárt is csatlakozott a kezdeményezéshez.

Miután azonban sok a joghézag, a jogértelmezés is különböző. A legfontosabb kérdést azonban nem lehet megkerülni: a magyar társadalom döntő többsége arra vár választ, meg lehet-e akadályozni azt, hogy az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvény életbe lépjen, mivel a magyar lakosság nyolcvan százaléka ellenzi, hogy a magánbiztosítók belépjenek az egészségbiztosítás piacára és határozzanak az orvosválasztásról, az ellátásról, a területi illetékességről úgy, hogy közben profitot termelnek.

Másképpen fogalmazva, győzhet-e a népakarat egy alig egyszázalékos támogatottságot élvező törpepárt, az általuk vezetett tárca, illetve a mohó nagytőke akarata felett? Sólyom László köztársasági elnök nem írta alá múlt év decemberében a kormánykoalíció által megszavazott egészségbiztosítási törvényt, hanem visszaküldte megfontolásra az Országgyűlésnek. Sólyom Lászlónak három lehetősége volt. Az első, hogy aláírja és kihirdeti a törvényt. Ez szóba sem jöhetett, mivel a köztársasági elnöknek a törvénnyel kapcsolatban nagyon komoly aggályai vannak. A második lehetősége, hogy amennyiben úgy ítéli meg, hogy a törvény alkotmányellenes, az Alkotmánybírósághoz küldi.

Miért küldte vissza mégis a parlamentnek? Cservák Csaba ügyvéd, alkotmányjogász szerint lehet egy törvény rossz, lehet káros, vagy felmerülhetnek súlyos szakmai kifogások a jogszabállyal kapcsolatban, mindez azonban még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a törvény alkotmányellenes is.

– Ha a köztársasági elnök úgy döntött volna, hogy a jogszabályt az Alkotmánybírósághoz küldi, akkor nem küldhette volna megfontolásra vissza. Ha pedig az Alkotmánybíróság nem emel alkotmányossági kifogást a törvénnyel szemben, akkor nem marad más hátra, ki kell hirdetni. Sólyom László viszont úgy ítélte, a törvényalkotók feladata, hogy korrigálják mindazt, amit a jogszabály kapcsán kifogásként felvetett – mondta a Demokratának Cservák Csaba, a Független Jogász Fórum elnöke.

Melyek ezek? Sólyom László kifogásai között első helyen szerepelt, hogy hiányzik a közvélemény támogatása. „Szükséges lett volna, hogy a reformot az orvostársadalom többsége, az egészségügyi dolgozók és a szakmai szervezetek nagyobb része támogassa, de legalább elfogadja. Nincs konszenzus a parlamenti politikai erők között a szükséges reform lényegi elemeiben. Hiányoznak a törvény működőképességét biztosító részletszabályok. Nem készült valódi hatástanulmány” – áll Sólyom Lászlónak Szili Katalinhoz írt levelében.

A köztársasági elnök azt is felrótta a törvényalkotóknak, hogy a szakmai szervezetek nem, vagy csak megkésve kaptak tájékoztatást a készülő törvény szövegéről. „Az orvosi szakmai kollégiumok, illetve a képviselők számára nem állt rendelkezésre elég idő a véleményezésre. A törvény fokozatok nélkül, egyetlen lépésben kívánja az alapvető változtatást végrehajtani, úgy, hogy közben a majdani rendszer működését biztosító végrehajtási szabályok szövegeit, sőt még koncepcióját sem készítették el. Elvárható lett volna, hogy az átalakítás fokozatosan, folyamatos mérésekkel és visszacsatolásokkal menjen végbe. Továbbá, hogy hagyjanak az érintetteknek választási lehetőséget, s ne tegyék ki az egész lakosságot egy bizonytalan kimenetelű kísérletnek” – áll a köztársasági elnök levelében. Súlyos kritika. De ez még nem minden.

A köztársasági elnök szerint hiányoznak a betegeknek nyújtott szolgáltatások körére és minőségére vonatkozó garanciák. „Az államnak meg kell alkotnia és ki kell kényszerítenie azokat a garanciális szabályokat, amelyek meghatározzák az igénybe vehető szolgáltatások körét és minimális minőségét, és kizárják, hogy a pénztárak az ügyfelek között a kockázat alapján válogassanak” – írja.

Most a parlamenten a sor. Sólyom László aggályosnak tartott kifogásai a törvény lényegét, annak célját érintik. Nem néhány apró módosításról van szó, hanem alapvető változtatásokról. Újra kell gondolni a pénztárak létjogosultságát, szerepüket, a magántőke szerepét, az egész törvényt át kell írniuk a törvényalkotóknak. De vajon át lehet-e alakítani úgy ezt a törvényt, hogy közben még mindig ugyanaz marad? Ez fogalmilag kizárt.

Mi tehát a lehetséges forgatókönyv? Cservák Csaba alkotmányjogász úgy véli, ha lényegi vita, megfontolás nélkül fogadja el a parlamenti többség a törvényt, az alkotmányellenes állapotot jelent. Mádl Ferenc köztársasági elnök idején történt meg, hogy a parlamenti többség minden változtatás nélkül újraszavazta a megfontolásra visszaküldött oktatási törvényt. Ekkor a köztársasági elnök bejelentette, hogy az újraszavazás alkotmányellenes, és ezt az Alkotmánybíróság meg is erősítette. A baloldal valószínűleg nem követi el újra ezt a hibát, azaz éppen annyi módosítást eszközölnek, hogy az alkotmányos kifogásnak ne legyen alapja.

Ezért nem zárható ki az sem, hogy formálisan egy teljesen új jogszabály születik, valódi, érdemi változtatásokkal. Vagyis egy új törvényt alkot a parlament. Ebben az esetben a köztársasági elnök újra dönt. Visszaküldi vagy aláírja, és kihirdeti vagy az Alkotmánybírósághoz küldi. Amennyiben a változtatások érdemiek, új törvénynek számít, s az elnök ismét visszaküldheti, ha annak tartalma a formától függetlenül a régi aggályokat veti fel. És minden kezdődik elölről…

Miközben a különféle civil szervezetek a népszavazás kiírásához szükséges aláírásokat gyűjtik, a mindeddig tétlen Fidesz váratlanul bejelentette, hogy törvényt megerősítő népszavazást kezdeményez a parlamentben a törvény újraszavazása előtt. Ez ugyanaz, mint amit Morvai Krisztina javasolt, de az ő kezdeményezését jó reflexszel elutasította az OVB. A Fidesz azonban szó szerint Házon belül van: amennyiben az országgyűlési képviselők egyszerű többsége támogatja majd a javaslatot, a népszavazást az OVB álláspontjától függetlenül meg kell tartani.

Szijjártó Péter, a Fidesz szóvivője a Demokratának elmondta, hogy a törvényt megerősítő népszavazásra azért van szükség, mert ezzel időt lehet nyerni.

– Az idén mindenképpen sor kerül egy népszavazásra az egészségügy privatizációjáról, ám nem mindegy, hogy mikor. Az lenne a legjobb, ha a választók már tavasszal véleményt mondhatnának, nem kellene őszig várni. Erre a törvényt megerősítő népszavazással lehetőség nyílik, amennyiben a parlamenti képviselők többsége támogatja a kezdeményezésünket – mondta a szóvivő.

Magyarán arról van szó, hogy a Fidesz abban reménykedik, az MDF valóban velük tart, és elegendően sok szocialista honatyának lángol fel titokban már parázsló lelkiismerete. És akkor a három már elfogadott népszavazási kérdéshez – vizitdíj, napidíj, tandíj – ezt a negyediket is hozzá lehet csapni. Ami garantáltan elsöprő sikert hoz, mellesleg a Gyurcsány-kormány biztos bukását is elhozhatja.

Sajnos itt van a javaslat Achilles-pontja. Ugyan miért szavaznák meg szocialista képviselők saját bukásukat? Miközben az igen szavazat – ne legyünk naivak – busás jövedelemhez juttatja őket (lásd a Demokrata idei 2. számát). Ezért aligha kérdéses, meglesz-e az egyszerű többség. Az üzleti ügyekben eddig nem túl megbízhatónak bizonyuló MDF úgy nyilatkozott, hogy támogatja a Fidesz kezdeményezését. De ez még kevés. A törvényt megerősítő népszavazás sorsa több mint egy tucatnyi szocialista képviselő kezében van, akik fel mernének lázadni a frakciófegyelem ellen, akik vállalnák a politikai bukást a busás javadalmazás helyett. A Fidesz-frakció javaslatának nyerési esélye körülbelül a lottó ötöséhez hasonlítható. Persze azt is megnyerte valaki…

Ezzel szemben biztos eséllyel kecsegtet az Albert házaspár által megfogalmazott kérdés, ami az alkotmányjogászok véleménye alapján alkalmas arra, hogy sikeres és eredményes referendum esetén az egészségbiztosítási pénztárak privatizációját megakadályozza. Aki nem szeretne a magánbiztosítók rabszolgája lenni, az mielőbb keressen a lakóhelyén egy aláírásgyűjtő pontot, és támogassa aláírásával a referendum kitűzését, mert legalább 200 ezer igazolt aláírást kell még február 11-e előtt, a törvény újbóli parlamenti szavazása előtt összegyűjteni. Ahhoz, hogy biztosra menjünk, persze több kell, legalább 250 ezer, de 300 ezer a legbiztosabb.

Most önön a sor. Az ön aláírásától függ Magyarország sorsa. Az idő sürget. A magánbiztosítók kiszolgálására már a multilevel marketing módszerét alkalmazó ügynökcégek alakultak országszerte és indultak be. Egy ügynök egy beszervezett emberért ötezer forint fejpénzt kap. Ha a beszervezett ember is ügynök lesz, jutalékának egy részéből a beszervezője is részesül. Ez a multilevel marketing elv lényege, ami kissé emlékeztet a pilótajáték logikájára: minél előbb száll be a buliba valaki, annál többet kereshet. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy az emberek önként zsákmányolják ki egymást, ha úgy tetszik, ember az embernek farkasa lesz…

A Demokrata legújabb információi szerint nem hét, hanem nyolc magánbiztosító vehet részt a magánosításban. Minden biztosítói csoportnak tízmilliárd forintot kell letenni az ügynökök javadalmazására. És mivel a Demokrata idei 2. számában megírtuk, hogy egy-egy pénztár garantáltan úgy 250 milliárd forintot kap évente az államtól az emberek befizetéseiből, némi odafigyeléssel nem lesz gond ebből évente tíz százalékot visszatartani. Nem nehéz kiszámolni, hogy a tízmilliárdos beugró fél évnél hamarább megtérül. És aztán Hawaii… De nem nekünk.

Hernádi Zsuzsa

(Az aláírás-gyűjtési helyszínek és időpontok, naprakész információk megtalálhatók a www.liganet.hu internetes oldalon. A lapunkban található aláírásgyűjtő ív is használható, és fénymásolható. A kitöltött íveket a Liga Szakszervezetek gyűjti, kérnek mindenkit, hogy az aláírt íveket a következő címre juttassák el: Liga Szakszervezetek, 1068 Budapest, Benczúr utca 41.)

Veszélyes fúzió

Ausztriában van társadalmi szolidaritás. Az osztrák lakosság 99 százaléka tagja a társadalombiztosítónak, és 15 százalékuk emellett még kiegészítő betegbiztosítással is rendelkezik. Ami viszont Magyarországon készül, az egy veszélyes konstrukció: a magyar kormány azt tervezi, hogy a társadalombiztosító egyesüljön az üzleti biztosítókkal – mondta a Demokratának dr. Dézsy József professzor, aki hosszú éveken át a bécsi Rudolfienerhausban, az egyik legismertebb magánkórházban dolgozott.

– Milyen veszélyeket rejt magában az egészségügy finanszírozásának privatizációja?

– A legnagyobb veszélyt abban látom, hogy a privát biztosító nem szolidáris: nem a mindenkinek lehető legjobb kezelést nyújtja, hanem nyereséget akar elérni, ami abszolút érthető, mert minden magáncégnek az a célja, hogy nyereséget érjen el. A társadalombiztosító célja viszont az, hogy a lakosság egészségét megtartsa, javítsa, és a betegek ellátását szervezze és fizesse.

– Az ellátás szervezése és finanszírozása állami feladat. Az új törvény szerint a jövőben is megmarad az állam újraelosztó szerepe, hiszen központilag beszedik a járulékokat, majd átutalják a pénztáraknak, amelyek tulajdonosai között ott a magánbiztosító. De mi a szerepük a pénztáraknak?

– A betegpénztár kifejezés nem helyes. A pénztár nem úgy működik, hogy az egyik oldalán befolyik a járulék, és a másikon kiadják, amikor fizetnek a kezelésekért. Az új modell szerinti pénztár egy részvénytársaság, amely akkor tud nyereséges lenni, ha a bevétele több mint a kiadása. Ezért a kiadásai csökkentésében és a bevételei növelésében érdekelt. A társadalombiztosító nem így működik. Nem termel profitot. Bismarck óta azt a célt szolgálja, hogy minden alkalmazott (munkás, tisztviselő) könnyen hozzáférhessen a gyógyszerekhez és a kezelésekhez, egyforma esélye legyen az egészség helyreállításban, függetlenül attól, hogy az illető gazdag vagy szegény.

– Hogyan valósul meg Ausztriában a társadalmi szolidaritás?

– Ausztriában a lakosság kilencvenkilenc százaléka a társadalombiztosító tagja, egyforma a hozzáférés az ellátáshoz, anélkül, hogy az ellátásra jogosult hálapénzt fizetne. Természetesen nagyon súlyos demográfiai problémával kell itt is szembenézni. A nyugdíjasok keveset fizetnek be, mert a nyugdíjösszeg után kell megfizetniük a 7, 5 százalékos járulékot, miközben kimutatták, hogy 50 éves kor felett az idősek mintegy ötven-hatvan százalékkal többet fogyasztanak, mint a fiatalabbak. Tehát a társadalombiztosítónak kölcsönt kell felvennie, a pénzügyminiszternek ki kell pótolnia az egészségbiztosítási alapot, hogy a tb a feladatát el tudja látni.

– Mi a szerepük a magánbiztosítóknak Ausztriában?

– Ausztriában a magánbiztosítók kizárólag a kiegészítő biztosítások terén kapnak szerepet. Ennek ellenére megtalálják a számításaikat: 1,2 millió lakosnak, a teljes lakosság 15 százalékának van privát betegbiztosítása. A magánbiztosítással is rendelkező beteg szabadon választhatja meg az orvosát és a kórházat, ahol az ellátást igénybe veszi. A kórházban egy- vagy kétágyas szobában fekszik, minden nap külön menüt, friss újságokat kap, a biztosító még a szoba méreteit is garantálja. A páciensnek a kórházban meg kell adnia a biztosítási számát, és a kórház mindent elintéz anélkül, hogy a betegnek ezért külön fizetnie kellene. A privát biztosítás alapvetően tehát egy kiegészítés a társadalombiztosítás mellett.

– Mi lesz a szerepük a magánbiztosítóknak Magyarországon?

– Magyarországon a kormány azt tervezi, hogy a privát biztosítók egyesüljenek a társadalombiztosítóval. Ilyen modell nincs sehol Európában. Németországban van ugyan egy olyan lehetőség, hogy akinek a jövedelme elér egy bizonyos összeget, az kiléphet a társadalombiztosítótól és onnantól kezdve csak privát biztosítást köt. Ám ebben a konstrukcióban nincs szó semmiféle fúzióról: a társadalombiztosító és a magánbiztosítók teljesen önállóak. A magyarországi bérszínvonal ezt a modellt kizárja. Magyarországon most sajátos struktúra van készülőben: az alapokat, a társadalombiztosítást készülnek magánosítani. Ez nagyon veszélyes, mert a privatizált társadalombiztosító már nem töltheti be a korábbi feladatát, mert nem felel meg a Bismarck által több mint száz éve kidolgozott esélyegyenlőség és szolidaritás alapelveinek. Fennáll a veszélye annak, hogy a törvény bevezetését követően lesznek betegségcsoportok, amelyeknek az ellátására a biztosítás nem terjed ki. Ezek a betegségek csak jelentős részhozzájárulás megfizetése ellenében lesznek kezelhetők. De lesznek olyan társadalmi rétegek is, akiknek nem lesz biztosításuk és kiszorulnak az ellátásból.

– Milyen kezeléseket finanszíroz az alapbiztosítás Ausztriában?

– Az osztrák társadalombiztosító minden kezelést kivétel nélkül finanszíroz. A kiegészítő biztosítás csak az ellátás színvonalában, a kórházi elhelyezésben jelent különbséget. A betegek gyógyításában, az alkalmazott diagnosztikai és terápiás ellátásban nem. Ez a lényeg: a társadalombiztosítás nem hagyja magára a beteget.