Iskola 3D-ben
Bár az utóbbi napokban jelentősen megugrott az új koronavírus-fertőzöttek száma hazánkban, a tanév a javasolt óvintézkedések mellett, de a normál rend szerint vette kezdetét szeptember 2-án. Ha az egészségügyi helyzet megkívánja, természetesen a tanítás módja változhat. Egyelőre a legkézenfekvőbb megoldásnak erre az esetre a hibrid oktatás bevezetése tűnik, az iskolák a szünidő előttihez hasonló, hosszú távú bezárása ugyanis a szakemberek szerint nemzedéki katasztrófához vezetne.
Vegyes érzelmekkel indult a tanév a pedagógusok számára. Egyrészről várták már az iskolakezdést, mivel többségük fél éve nem látta diákjait, csak az online térben tartotta velük a kapcsolatot, ott is úgy, ahogy a lehetőségek engedték. Másrészről azonban aggodalommal vágtak neki az újrakezdésnek, hiszen a járvány még nem múlt el, a vírus korosztálytól függetlenül mindenkit fenyeget, a hatóságok óvintézkedésekre vonatkozó ajánlásának pedig az elmondások alapján nehéz eleget tenni. Emellett az új helyzethez való alkalmazkodás többletterhet rótt mindegyikükre: ahhoz, hogy a rendszer működjön, jóval nagyobb óraszámban kellett dolgozniuk a vakációt megelőző három rendkívüli hónapban. A többség pedig arra számít, hogy a pandémia – ha nem is olyan mértékben, mint az első hullám során – ebben a tanévben is pluszfeladatokat jelent majd számukra.
Megterhelő időszak után
– Az elmúlt időszakban egymást sem nagyon látták a gyerekek, csak a legközelebbi barátok találkoztak, így biztosan erősebb lett a kisebb csoportok közti kapcsolat, amivel majd meg kell küzdeni, újra kell építeni a közösséget – mondja egy Budapest környéki középiskola osztályfőnöki pozíciót is betöltő tanárnője. Hozzáteszi, kollégáival próbálnak a biztonságra törekedni, igyekeznek minimálisra csökkenteni a fertőzés veszélyét, ám ez több száz tanuló esetében nagyon nehéz. Kézfertőtlenítő van a termekben, a maszkhasználat nem kötelező, de aki szükségét érzi, hordhatja, a másfél méteres távolság betartása azonban kivitelezhetetlen, mivel a harmincfős csoportban a teremméret ezt nem teszi lehetővé. Mint mondja, az iskolai rendezvények megtartása kérdéses, többféle forgatókönyvet készítettek, minden eshetőségre felkészültek, a szalagavatóval kapcsolatban például már eldőlt, hogy két részletben tartják meg.
– A közeljövőben esedékes osztálykirándulásokkal kapcsolatban a vezetőség egyértelmű álláspontja az volt, hogy a háromnapos úton ne is gondolkodjunk. Az én osztályom esetében a szülők is két napot szavaztak meg. Évnyitónk volt, de csak a kilencedikeseknek, mert ők az általános iskolából frissen érkeztek, kellett, hogy érezzék, valami változás történt az életükben.
Ágota azt mondja, a korábbi iskolabezárás időszaka szellemileg és érzelmileg is megterhelő volt számára. A hirtelen bezárás miatt nem volt lehetősége elköszönni a diákoktól, ugyanakkor jó érzéssel töltötte el, hogy a fiatalok nagyon elszántak voltak a tanulásban: volt olyan osztály, amelyik például saját maga kért tananyagot. A fiatal osztályfőnök megjegyzi, a különleges helyzet átlagon felüli odafigyelést igényelt, sokkal többet kellett ugyanis javítani. Mivel azt akarta, hogy a gyerekek fejlődjenek, minden beadott munkára külön kellett reflektálni, ez pedig rengeteg időt és koncentrációt igényelt.
– Egy tanárnak sosem ér véget a nap délután négykor, ám a digitális oktatás alatt gyakran éjszakánk sem volt, előfordult ugyanis, hogy a diákjaim éjjel kettőkor írtak rám Messengeren, ha elakadtak valahol a feladatmegoldásban.
Szabályok helyett ajánlások
A győri Révai Miklós Gimnáziumban nem tartottak tanévnyitó ünnepséget. Az alsóbb évfolyamok 8-tól 11 óráig, a 11-12. osztályosok pedig 11-től 14 óráig voltak bent az iskolában az első tanítási napon. Ez idő alatt ismertették meg a diákokkal azokat a védekezésre vonatkozó szabályokat, amelyeket az intézmény vezetőségének határozata alapján mindenképpen be kell tartani az iskola falai között.
– Nem szeretnénk szigorúbb szabályozást bevezetni, mint amit központilag ajánlanak, ugyanakkor az idősebb vagy krónikus betegséggel küzdő kollégák a diákokkal való egyeztetést követően az óráikon is kérhetik a maszkhasználatot – mondja Horváth Péter igazgató, a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke. A hatóságok javaslataival kapcsolatban hangsúlyozza, örül, hogy csupán ajánlásról van szó, mert bár igyekeznek minden pontnak megfelelni, a lehetőségeik igen korlátozottak. – Vannak olyan intézmények, amelyeknek az épülete lehetővé teszi, hogy a tantermekbe többféle útvonalon is el lehessen jutni, máshol erre nincs lehetőség. Egyes helyeken az osztálylétszámok nagyon magasak, máshol alacsonyabbak. Bizonyos iskolákban kevesebb a mozgás, a diákok nem vándorolnak, az alsó tagozatban pedig alapvetően mindenütt együtt van az osztály, egy tanító oktatja a gyerekeket, csak az ének- vagy a testnevelésórát tartja más. A középiskolákban azonban már sok a csoportbontás, a nyelvi tantárgyak, a matematika vagy a fakultációs foglalkozások esetében keveredik a társaság. Így már nehezebb betartani a szabályokat.
A pedagógusok képviselője kiemeli, ha szükség lesz rá, hibrid oktatást vezetnek be. Ez úgy nézne ki, hogy egy hét iskolai munkát, aminek során a tanárok, tanítók megbeszélik a diákokkal, hogy az adott tantárgyból honnan hova kell eljutni, illetve hogyan lehet feldolgozni az anyagrészeket, követne két hét önálló, otthoni munkavégzés. A következő egy hétben pedig az ellenőrzésé és a számonkérésé lenne a főszerep, de minderre már ismét az iskola falai között kerülne sor.
A közösségek fontossága
Horváth Péter szerint egy olyan leállást, mint amilyen a koronavírus berobbanását követően történt Magyarországon, nehezen bírna el újra a hazai oktatás. Problémát jelent egyfelől, hogy a diákok egy része a technikai eszközök hiánya miatt nem volt képes bekapcsolódni a digitális oktatásba, és bár a helyzet sokat javult mára, közel sem tökéletes. Másrészről gond az is, hogy a karantén alatt nem alakulnak ki azok az egészséges közösségek, amelyekből inspirálódhatnak a diákok, amelyek hozzásegítenek a kudarc vagy a siker feldolgozásához, a készségek (kommunikáció, együttműködés) kialakulásához. És elmaradnak azok a szocializációs folyamatok is, amelyek nagyon fontosak a közösségre és az egyénre nézve egyaránt. A hosszabb távú iskolabezárás tehát nemzedéki katasztrófához vezethet. Mindennek ellenére a Révai Miklós Gimnázium pedagógusai felkészültek arra az eshetőségre is, ha nincs más lehetőség, és ki kell üríteni az iskolát: a munkaközösségi értekezletek alkalmával továbbképzéseken vettek részt, hogy elsajátíthassák a Classroom tanulást támogató rendszer használatát.
A tavaszi, nyár eleji karantén nemcsak a felnőtteket, hanem a fiatalokat is megviselte. Horváth Péter azt mondja, bár nálunk tanévzáró ünnepség nem volt, és az évfolyamok egymástól elcsúsztatva tudták átvenni a bizonyítványaikat, mégis többen jelentek meg az eseményen, mint korábban bármikor. Ez azt mutatja, hogy a gyerekek igenis vágynak arra, hogy végre újra együtt lehessenek. Ha nem is a tanulás, hanem a barátokkal való időtöltés miatt, de a tanulók többségének fontos, hogy ismét elfoglalhassák helyüket az iskolapadban.
