Iskola a határon
Január 31-én nyilvánosságra került a Nemzeti alaptanterv módosított változata. A tanárok töredékét képviselő liberális pedagógusszervezetek nacionalistának, sőt fasisztának bélyegezték a történelem- és irodalom-tananyag most körvonalazott változatát. E durva támadások mellett szakmai kritikák is megfogalmazódtak, ám egyelőre kétséges, hogy a hiszterizált légkörben lehet-e higgadt eszmecserét folytatni a jövő iskolájáról.
Rendre óriási csatazaj kíséri, ha a konzervatív oktatáspolitikusok meg akarják változtatni a Nemzeti alaptantervet. A menetrendszerűen kibontakozó támadások során általában a liberális elvek érvényesülését kérik rajtuk számon a pedagógusok nem egész fél százalékát képviselő, de annál hangosabb és agresszívabb tanárszervezetek. De több éve dúl a harc például a mindennapos testnevelés körül is.
A NAT jelenleg hatályos változata 2012-ben készült el, és a következő év szeptemberétől kezdték bevezetni, felmenő rendszerben. A túlságosan magas óraszámok, a gyerekek és a tanárok túlterheltsége, a világ átalakulása azonban egyre sürgetőbbé tették az újabb változtatást.
2017-ben Csépe Valéria pszichológus vezetésével több száz szakértő kezdett dolgozni a NAT új tervezetén. A munkájuk alapján megszülető változatot az Emmi vitára bocsátotta. A beérkezett több mint ezer hozzászólásból és a médiában megjelenő, a durva támadásokat sem nélkülöző vitákból azonban kiderült: áthidalhatatlan a szakadék a liberális és a konzervatív oktatásfilozófia között. Miután a Csépe Valéria által vezetett munkacsoportok tantervváltozatát ízekre szedték, zárt ajtók mögött folytatódott a NAT módosításának előkészítése, ismét több száz gyakorló tanár bevonásával. A most nyilvánosságra került változat már ennek a munkának a végeredménye.
Mi a baj a NAT-tal?
A változások tekintélyes részéről persze szó sem esik az utóbbi egy hét vitáiban.
Fontos változás például, hogy az idén szeptember 1-jén, az 5. és a 9. évfolyamon felmenő rendszerben életbe lépő módosított NAT összeállítói törekedtek rá, hogy csökkentsék a gyerekek és a tanárok terhelését. Ezt a célt az óraszámok maximálása és az elsajátítandó tananyag megkurtítása szolgálja. A jövőben az alsó tagozat első három évfolyamán a testnevelésórákkal együtt sem tarthatnak többet heti 24 tanóránál, a 30 órás keretet még hetedik-nyolcadikban sem lehet túllépni, a középiskolában pedig a heti tanórák száma nem lehet több 34-nél. Igaz, a tagozatos osztályokban, a két tannyelvű intézményekben, valamint a sportiskolákban az órakeret legfeljebb két órával bővíthető. Ennél is jelentősebb változás, hogy számos korábbi divattárgy, mint például a média- vagy mozgóképismeret önállósága megszűnik, az elsajátítandó tudásanyag más tantárgyakba olvad be. A diákok körében vélhetően nagy népszerűségnek örvend majd, hogy összevonják a technikát és az informatikát is, az így megszülető új tárgy a tárca reményei felkészíti őket arra, hogy a digitális ismereteket a mindennapi életben alkalmazzák. A gyerekek körében nyilván osztatlan sikert arat majd Maruzsa Zoltán közoktatásért felelős államtitkár bejelentése is, miszerint az új NAT-ban a hétköznapi életben használható matematikai ismeretek kapnak nagyobb hangsúlyt.
Várhatóan forradalmi változást hoz majd, hogy 2022-től az iskoláknak lehetőségük lesz rá, hogy az általános iskola 7–8. évfolyamán, valamint a középiskolák két utolsó évében a fizika, kémia, biológia és a földrajz tantárgyakat összevonva, komplex természetismeretként oktassák. Hajnal Gabriella, a Klebelsberg Központ elnöke, a NAT megújításáért felelős miniszteri biztos ígérete szerint addigra lezajlik a gyakorló tanárok képzése, hogy az iskoláknak tanárhiány miatt ne kelljen lemondaniuk erről a megoldásról. Emellett megszületnek a komplex természetismereti tárgyhoz szükséges tankönyvek is.
A dühödt támadások persze nem e változások miatt indultak a NAT és összeállítói ellen. Az ok másutt keresendő. A kormány támogatását is élvező változatnak ugyanis deklarált vállalása, hogy az alaptanterv erősítse a nemzeti identitást, bemutatva a magyar kultúrát, a keresztény kulturális értékeket, hagyományainkat. Kimondott cél az is, hogy a módosított NAT segítse a közös magyar alapműveltség átadását a következő nemzedékeknek.
A tiltakozásokat leginkább a történelem, valamint a magyar nyelv és irodalom tantárgyakban tervezett változtatások okozták. Történelemből erőteljesen csökkent az elsajátítandó ismeretanyag. A karcsúsítás főként a világtörténelmi fejezeteket érinti, míg a magyar történelemről a megszokottnál többet tanulnak majd a gyerekek. Az irodalomtanításban pedig a NAT összeállítói törekedtek rá, hogy kilépve a Rákosi-korszak alatt kialakult irodalmi kánonból, beemeljenek az anyagba olyan, főként a két világháború között alkotó szerzőket, mint Herczeg Ferenc, Wass Albert, Szabó Dezső vagy Nyirő József. A magyartanítás fontos alapelve, hogy a diákokat megismertessék a Kárpát-medencei magyar irodalommal.
Hajmeresztő kifogások
A gyors és kíméletlen válaszcsapás hamar megérkezett. Az alaptanterv nyilvánosságra kerülésének másnapján a közvetlenül vagy közvetve a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány támogatásával működő liberális törpeszervezetek össztüzet zúdítottak az új NAT-ra és készítőire. Militánsnak, nacionalistának, sőt fasisztának bélyegezték a dokumentumot, amely nem ad rá lehetőséget, hogy gondolkodó embereket neveljen az iskola. Kifogásolták, hogy nem kapnak semmi szabadságot a tanárok a nevelési célok vagy az átadandó ismeretanyag megválasztásában, ideológiai gúzsba kötik az iskolákat.
A változtatásokra legdühödtebben a Történelemtanárok Egyletének elnöke, Miklósi László reagált. Szerinte kritikus nemzettudatra kell nevelni a diákokat, e célt pedig, mint többször elmondta, nem szolgálják a korábbinál hangsúlyosabb magyar történelmi ismeretek, a határozott magyar identitás és a közös kulturális szimbólumok elsajátítása. Ehelyett több vesztes csata leírását kellene beemelni a tananyagba. E szellemiséget megismerve érthető, hogy – úgymond – vállalhatatlan, hogy a török ellen harcoló végvári katonákat, magát Dobó István egri várkapitányt is hősként említi a tananyag; rá kéne bízni a gyerekekre az értékítéletet. Azt követeli, hogy ne nevezzék a Kádár-rendszert diktatúrának, 1956-ot pedig a nemzet forradalmának. És persze a szabad szellem nevében elvárja, hogy ne nevelje az iskola normakövetésre a fiatalokat.
Miklósi László egyletéről persze nem tudni, voltaképpen hány tagot is számlál, és hogy folytat-e bármilyen más tevékenységet. Az viszont kiderül az éves beszámolókból, hogy léte erősen függ a Nyílt Társadalom Alapítványtól, amelynek anyagi támogatása jelenti fő bevételüket.
A néhány száz főt tömörítő, Soros támogatta formáció, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) szintén a liberális elvek alapján, a legnagyobb közösségi portálon indított tiltakozóakciót. Ifjú magyartanárok szelfijei lepték el a fórumot, amelyen az oktatók „Nem tanítok fasiszta írót” táblácskákkal tiltakoztak. A szintén Soros támogatásából élő, a Tanítanék Mozgalomból kinőtt Civil Közoktatási Platform képviseletében Törley Katalin állt a nyilvánosság elé, és NAT-ellenes tiltakozó akciósorozatra hívta fel a pedagógusokat.
A Magyartanárok Egyesülete elsősorban a tantárgy tartalma ellen tiltakozott, bár igyekezett szakmai színezetet adni állásfoglalásának, mondván, olyan óriási ismeretanyagot kellene megtanítani, hogy esély sincs önállóan gondolkodó, olvasó emberekké nevelni a diákokat. Úgy véli, kezelhetetlen, hogy az oktatás első nyolc évében negyven kisepikai művet és két elbeszélő költeményt kellene megismertetni a gyerekekkel (ez nagyjából annyit jelent, hogy nyolc év alatt a diákok elolvassanak 40 mesét vagy novellát, valamint a János vitézt és a Toldit). Ugyanígy kifogásolta, hogy túlságosan sok életművet tartalmaz a középiskolai tananyag, ami nem ad lehetőséget rá, hogy kortárs szövegeket is olvassanak a középiskolások.
A tiltakozók között természetesen felbukkant a korábbi balos tüntetésekről jól ismert pécsi Janus Pannonius Gimnázium tantestülete is. Az ottani magyartanárok nyílt levelét már több mint harmincan aláírták, miután, mint kifejtették, nem hallgathatnak tovább, cselekedni erkölcsi kötelességük. Fogalmazványuk pontjai jórészt megegyeznek a többi liberális törpeszervezetével.
Szakmai vélemények
Nem csak dühödten kritikus hangok jelentek meg a sajtóban. A Történelemoktatók Szakmai Egyesülete közleményben üdvözölte a NAT módosítását, amelynek értelmében a tárgyra jutó óraszám nem, viszont az elsajátítandó ismeretanyag csökkent. Az egyesület tagjai úgy látják, hogy a módosításnak köszönhetően a tananyag jobban illeszkedik a tanulók életkori sajátosságaihoz, és a merev kronológia szerinti oktatás fellazulása módot ad a nagy társadalmi, gazdasági folyamatok bemutatására. Elnyerte támogatásukat az is, hogy a tanároknak nagyobb a mozgásterük a korszerű pedagógiai módszerek alkalmazására. Lesz lehetőség projekt- vagy csoportmunka keretében az úgynevezett „mélyfúrásokra”, például a helytörténeti ismeretek elmélyítésére. A Kárpát-medencei Magyartanárok Kulturális Egyesülete szerint a módosított NAT minőségi és érdemi javulást hozhat az oktatásba. Szerintük a törzsanyag újszerű elrendezése biztosítja az egyes évfolyamok arányos terhelését, és a korábbiaknál nagyobb kitekintést nyújt a diákoknak a Kárpát-medencei irodalom megismerése révén. Ugyanakkor az Egyesület közleményében leszögezi: elengedhetetlen a tankönyvek átdolgozása és a magyar szakos kollégák felkészítése az új ismeretek és módszerek alkalmazására.
Mindkét szervezet üdvözölte, hogy az előkészítés során megfogalmazott javaslataik, észrevételeik végül beépültek az elkészült dokumentumba.
A NAT módosításának folyamatában részt vevő Nemzeti Pedagógus Kar azonban aggodalmainak is hangot adott. A szervezet tagjai úgy vélik, el kellene halasztani a módosítások bevezetését, mert nincs elegendő idő a tankönyvek átdolgozására, a kollégák felkészítésére. Hajnal Gabriella miniszteri biztos és Maruzsa Zoltán közoktatásért felelős államtitkár azonban visszautasította ezeknek az aggodalmaknak a jogosságát.
Lapunk információi szerint a vitában megszólalni készül az irodalomtörténész szakma is; a héten kerül a nyilvánosságra az ELTE kötelékébe tartozók által összeállított állásfoglalásuk, amelyhez további aláírásokat gyűjtenek. Az állásfoglalásban szerepel, hogy az irodalom-tananyagban szereplő szerzők kiválasztása ötletszerű, a névsor tudományosan megalapozatlan, hiszen még nem támasztják alá a tanárok felkészítését szolgáló elemzések és monográfiák. Az állásfoglalásból kitűnik, hogy a tudóstársadalom úgy látja, nem az oktatáspolitika feladata új irodalmi kánon megfogalmazása.
Ebben a tudós testületeknek vélhetően igazuk van. A kérdés azonban az, miként fordulhat elő, hogy harminc évvel a rendszerváltozás után még mindig a Rákosi-korszakban felállított irodalmi kánon szerint kell tanítani az iskolákban? Kik és miért védik foggal és körömmel a kommunista szellemiséget? Mikor lesz annyi bátorság és erő az irodalomtörténészekben és persze a történészekben is, hogy újraolvassák a kultúránkból kitiltott szerzőket, új forrásokat kutassanak fel, esetleg újraelemezzék a már ismerteket?
Amíg ezek a tudományos igényű munkák megszületnek, addig csak remélhetjük, hogy a több ezer főt számláló pedagógustársadalom nem hagyja hiszterizálni magát, és megvédi az iskolát meg a diákokat, nehogy ők legyenek az áldozatai annak, hogy a felnőtt társadalom eddig még nem készítette el a leckéjét.
