A nyáron megszokott nyüzsgésnek nyoma sincs a késő őszi Balaton-parton. Halkabban, lassabban járnak ilyenkor a napok, s még sűrűbb csend ölel körül, ha Balatonkeresztúr táján dél felé vesszük az irányt.

Zala és Somogy határán, a Marót-völgyben járunk. E szinte rejtőzködő, alig néhány ezer lélek által lakott térségben bújik meg Főnyed, Hollád, Sávoly, Somogysámson, Somogyzsitfa, Szegerdő és Szőkedencs. És persze a majdnem színtisztán cigányok lakta Marótpuszta, mely afféle telepes falu, az 1970-es években ugyanis a Balaton déli partjáról, turisztikai megfontolások alapján, politikai döntéssel számos családot költöztettek ide.

Somogyország e tája azonban nem csak emiatt halmozottan hátrányos helyzetű térség. Az itteni falvak elöregedtek, alig akad munkalehetőség, a turizmus a magyar tenger közelsége ellenére gyöngécske; így morzsolgatják az életet a nagy hírű Koppány vezér mai utódai.

Már csak ezért sem lehet eléggé becsülni a Marót-völgyet minden erejével megtartó Széchenyi Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskolát. A közigazgatásilag Somogyzsitfához tartozó Szőcsénypusztán működő intézmény fenntartója augusztus elseje óta a Vidékfejlesztési Minisztérium; ez a szakmai és pénzügyi szempontokon túl bátorító üzenet is.

– Ez az év a visszatekintés és a jövőbe vetett hit éve is, hiszen idén ünnepeljük iskolánk megalapításának ötvenedik évfordulóját – mondja érezhető büszkeséggel Markhard József.

Az intézmény első embere, aki emellett Marcali város képviselő-testületének is tagja Fidesz–KDNP-s színekben, 2008-ban lett a tantestület tagja, három éve igazgató. Végzettségét tekintve neveléstudomány szakos bölcsész.

Egy öt évtizede fennálló iskola önmagában is érték, ha úgy tetszik, mérték, s jelen esetben, ha van ilyen, a történelem szelleméről beszélni sem túlzás.

Somogyzsitfa egykor a Bő nemzetség szállásterülete volt, később a Laki Thuz, a Létay, majd a Sárközi családé lett. 1449-ben már a Szőcsény család volt birtokon belül, később Alya Mátyás, Zékel Ferenc volt a település ura. A török időkben a templom körül földvár épült, ennek sáncai ma is megvannak a birtok területén. A XVII. század végén a Jankovichok jöttek a sorban, Jankovich István a templomot 1750-ben Szent Vendelről, a barmok és pásztorok védőszentjéről nevezett kápolnává alakíttatta át, melyben ma is rendszeresen miséznek a papok. A Jankovichokat a Festeticsek követték, utánuk az esztergomi főkáptalan volt itt a gazda, végül a XIX. század közepén gróf Széchenyi Pál lett a birtokos. Fia, Tódor az 1860-as évek második felében eladta egy somogyi birtokosnak, Véssey Sándornak, ő építtette 1891-ben azt az eklektikus stílusú kastélyt, mely ma az iskola és a hozzá tartozó birtok központja. Fiától, Véssey Lajostól 1945 után elvették a kommunisták.

1963-ban erdőgazdasági szakmunkásképző iskolát létesítettek a kastélyban, első igazgatója Ott György volt, aki az alapítási évtől 1964-ig, majd 1970-től 1988-ig irányította a jeles Afrika-vadász utazóról és íróról, Széchenyi Zsigmondról elnevezett intézményt.

A szakközép- és szakiskolai profillal működő iskola fenntartója a legutóbbi időkig a marcali városi önkormányzat volt, végül augusztusban, mint említettük, a Vidékfejlesztési Minisztérium vette át negyvenhárom másik hasonló intézménnyel együtt, lefedve ezzel az egész ország területét. Ez profiltisztítást is jelentett, az agrárszakképzés került a középpontba, így Szőcsénypusztán immár a Széchenyi Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskola várja a diákokat. Akik a Marót-völgy hátrányos helyzete, eldugottsága, tömegközlekedéssel meglehetősen nehézkes elérhetősége ellenére szép számmal érkeznek.

Jelenleg ötszáz nappali tagozatos és hatvan levelező tanulóval büszkélkedhetnek, a beiskolázás során az egész Dunántúlról merítenek: Somogyországon kívül Tolnából, Baranyából, Vasból, Fejérből, Zalából, Komárom-Esztergom megyéből, valamint a fővárosból is érkeznek diákok, de volt már debreceni illetőségű növendékük is. A tanulók hatvan százaléka kollégista, az iskolának kétszázötven fős fiú- és negyvenfős leánykollégiuma van.

Az érdeklődés és a bizalom nem véletlen, a Széchenyi Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskola magas presztízzsel rendelkezik, diákjaik rendre kiválóan szerepelnek az országos szakmai vetélkedőkön.

Ami az oktatott szakmákat illeti, az intézmény a tágan értelmezett agrárium számára képez: dísznövénykertészeket, virágkötőket és virágkereskedőket, mezőgazdasági gépészeket, erdészeti szakmunkásokat, mezőgazdasági gazdaasszonyokat és falusi vendéglátókat, gazdákat, halászokat és haltenyésztőket, illetőleg erdészeti és vadgazdálkodási technikusokat (utóbbiak jogi képzést is kapnak; ez azért is fontos, mert egy friss törvénymódosítás alapján a jövőben ők is igazoltathatnak, szükség esetén kényszerítő eszközt, akár fegyvert is használhatnak a bűnözőkkel szemben), mezőgazdasági technikusokat, mezőgazdasági gépésztechnikusokat, parképítőket és -fenntartókat, továbbá erdészeti gépésztechnikusokat, valamint asztalosokat.

– Egykor volt bognár-, kádár- és kovácsképzés is, ezt öt-hat évvel ezelőtt megszüntették, jó lenne visszaállítani – jegyzi meg Markhard József, hozzátéve, hogy felnőttképzési programjukra is büszkék. – Évente öt-hatezer embert vizsgáztatunk hazánk egész területén az Országos Képzési Jegyzékben szereplő és általunk oktatott szakmákból – mondja.

A felnőttek aranykalászos gazdává, erdészeti felkészítőgép-kezelővé, erdészeti közelítőgép-kezelővé, erdészeti rakodógép- kezelővé, erdőművelővé, fakitermelővé, méhésszé, mezőgazdasági erő- és munkagépkezelővé, mezőgazdasági munkássá, erdészeti rakodógép-kezelővé, mezőgazdasági szárítóüzemi gépkezelővé, motorfűrész-kezelővé, növényvédelmi gépkezelővé, önjáró betakarítógép kezelőjévé, parkgondozóvá, többfunkciós fakitermelő gép kezelőjévé, vadász-vadtenyésztővé és virágkötővé művelhetik ki magukat. Emellett halőrök és horgásztókezelők is lehetnek, ez olyannyira jelentős, hogy a Balatoni Nonprofit Halászati Zrt. összes halőrét a Széchenyi Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskola készítette fel hivatására.

Az intézmény a gödöllői Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Karának Halgazdálkodási Tanszékével, a soproni Nyugat-Magyarországi Egyetemmel és a Zágrábi Egyetemmel, valamint a horvátországi Kapronca (Koprivnica) erdőgazdaságával is együttműködik, emellett testvériskolai kapcsolatot ápol a felvidéki Rozsnyó, valamint az erdélyi Szováta egy-egy oktatási intézményével.

– A végzősök, legyenek akár szakmunkások, akár technikusok, jó esélyekkel helyezkednek el a munkaerőpiacon, már csak azért is, mert a sikeres szakmunkásvizsgát tevők helyben akár érettségizhetnek is. Fontos, hogy a szakmunkásképzés és a szakközépiskolai képzés között biztosított az átjárhatóság, vagyis képességek és igények szerint akár a tanulmányok közben is lehet váltani – avat be a részletekbe Markhard József, megemlítve, hogy többen továbbmennek a felsőoktatásba, de a katonai pálya sem ritka választás.

Ottjártunkkor egyébként épp a kaposvári toborzóiroda egyik tiszthelyettese tartott előadást az érdeklődőknek a honvédségről, illetve az önkéntes tartalékos rendszerről. Lám, így kapcsolódnak össze a magyar állam megújuló alrendszerei.

– A legtöbb diákunk szerencsére erősen motivált, de vannak halmozottan hátrányos helyzetű vagy részképességzavarokkal küzdő tanulóink is, őket kiscsoportos képességfejlesztő foglalkozásokon igyekszünk felzárkóztatni – avat be a részletekbe Markhard József, akitől megtudjuk, hogy mindössze hét-nyolc százalékos a lemorzsolódás, ami igen jó aránynak számít, főleg úgy, hogy a diákok közel harminc százaléka úgynevezett két vagy három H-s, azaz halmozottan hátrányos helyzetű.

A térség népességi tényezőiből fakadóan az összes tanuló tíz százaléka roma, ám nem jellemzőek az olyan konfliktusok vagy atrocitások, mint az ország más vidékein.

– Tanulóink kilencven százaléka fiú – mondja Markhard József, hozzátéve, hogy nagy hangsúlyt helyeznek nemcsak a sajátos nevelési igényű tanulók különleges igényeire, hanem a stressz- és konfliktuskezelésre is.

Ennek érdekében a pályázati úton befutóvá lett kaposvári Csiky Gergely Színházzal együttműködve drámapedagógia-foglalkozásokat tartanak, melyek során elképzelt helyzetekre kell jó válaszokat, megoldásokat találni.

Az intézmény igazgatója azt is elmondja, hogy a magas színvonalú oktató- és nevelőmunka nem volna lehetséges a rendkívül elhivatott kollégák nélkül, legyen szó akár a tanári karról, akár a technikai vagy kiszolgáló személyzetről.

A Széchenyi Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskola minden munkatársa büszke arra, hogy a környék legnagyobb munkáltatójának számító intézményben dolgozik. A közelben egyébként is csak Marcaliban van középfokú oktatási intézmény, éspedig egy gimnázium, illetve egy ipari szakképző iskola. Széchenyisnek lenni tehát presztízs, és az oktatási intézmény állandó iskolatörténeti kiállítással, valamint Széchenyi Zsigmond-emlékszobával is ápolja a hagyományokat.

A méltán becsült múltat azonban nem elég pusztán őrizni, hanem abból támaszkodva kell építeni a jövőt. Markhard József és munkatársai nem ülnek a babérjaikon, hanem folyamatosan fejlesztenek, pályázatokat írnak, új és még újabb előrelépési módozatokat keresnek.

– Nagy lehetőség számunkra, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium lett intézményünk fenntartója, elsősorban a szakmai háttér és felügyelet jelent biztonságot, de nem hanyagolható el az sem, hogy a kiszámítható finanszírozás mellett önállóan működünk és gazdálkodunk, vagyis meglehetős autonómiát élvezünk – mutat rá az új helyzet előnyeire az igazgató.

Ugyanakkor nem dőlnek hátra. A jól felszerelt informatikateremmel és interaktív erdészeti-vadászati bemutatóteremmel is fölszerelt Széchenyi Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskola tavalyi költségvetése Markhard József tájékoztatása hozzávetőlegesen hatszázmillió forint volt, ennek negyvenöt százalékát az intézmény maga termelte ki, ami modellértékű.

– Iskolánk a gyakorlati oktatáshoz több mint ezerhétszáz hektár erdővel, ötezer-háromszáz hektár oktatási és kutatási célú, különleges rendeltetésű vadászterülettel, összesen ezer négyzetméternyi fűthető fólia- és üvegházzal, közel háromhektáros, a Magyarországon vadászható nagyvadfajokat, így vaddisznót, őzet, gímszarvast, dámvadat, muflont bemutató vadasparkkal rendelkezik, ezenkívül kertészeti és dísznövény-gyakorlókertünk, erdészeti csemetekertünk, erdészeti tanpályánk és erdei iskolánk is van – sorolja az adottságokat Markhard József.

Valójában termelő és jórészt önellátó intézményt vezet, hiszen az oktatás során keletkező kitermelt fával tudnak fűteni, az iskola konyháját is a saját zöldségeskert látja el. Emellett saját vadászterületükön mintegy háromszáz nagyvadat lőnek ki évente, nyolcvan százalékban bérvadásztatás keretében. A kilőtt nagyvadak kétharmada vaddisznó, egyharmada gímszarvas és őz. Az erdei iskola is bevételt jelent, hiszen külsős csoportokat is fogadnak, a kertészetet tanulók pedig részt vesznek a környékbeli települések parkosításában, melyhez a virágokat a Széchenyi Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskola termeszti, így ez is gazdaságos.

Magunk is betekinthetünk nem csupán egy elméleti órába, hanem a gyakorlati oktatás mindennapjaiba. A fakitermelési tanpályán például a diákok azt gyakorolják, miképp kell úgy kivágni fűrésszel a rönköt, hogy az pontosan a közelben leszúrt keskeny karóra dőljön rá. Az asztalosműhelyben fúrnak-faragnak, az egyik hollandi üvegházban dugványoznak, a szomszédos francia fóliasátorban a virágkötészet fortélyait lesik el a tanulók.

Nagyjából nyolcvan különböző növényfaj áll rendelkezésre bő egy hektáron, nemrég pedig néhány smaragdfát is ültettek kísérleti céllal. Ez a Kínából származó, több császárfafaj keresztezésével létrehozott hibrid igen gyorsan nő, lombkoronája nagy mennyiségű szén-dioxidot köt meg, törzse pedig kiváló minőségű faanyagot ad.

Más tanulók a vadaspark jószágait látják el takarmánnyal, a nagyvadakon kívül kecske, mangalica, továbbá fácán, réce és páva található az iskola-birtokon. Utóbbi, mint megtudtuk, hagyományosan patkányriogatásra használatos, mivel éktelen rikoltozása hallatán az undok rágcsáló elmenekül a kiszemelt háztól.

A vadaspark királyai a magyar erdők büszkeségének számító dámvad és gímszarvas. Az egyik itteni dámbika csodálatos lapáttal ékeskedik, Markhard József meg is áll, hogy hosszabban gyönyörködhessen benne. Ha nem mondaná, akkor is tudnánk, hogy lenyűgözi a gyönyörű jószág. Ihletett pillanat ez. És talán ez a gesztus érteti meg velünk igazán a Széchenyi Zsigmond Mezőgazdasági Szakképző Iskola szellemi lényegét.

Ha benyomásaink alapján egy szóval kellene jellemezni az intézményt, ez a szó ez lenne: ÉLET. Szőcsénypuszta egy élettel teli, barátságos, emberséges iskolának ad otthont, mely valóban alma matere az elhivatott diákoknak, amellett, hogy Somogy megye ezen térségének legfontosabb, valódi ethoszt és kisugárzást jelentő intézménye, melyet immár a magyar állam is rangjához méltón ismer el. Ötven esztendő tapasztalatára, hagyományaira építve kezdődhet hát a következő fél évszázad.

Ágoston Balázs