A jelek szerint a Bizottság elfogadta a magyar szakmai érveket, így a MOL százhalombattai és pozsonyi finomítója tovább működhet orosz kőolajjal a 2023 végéig tartó átmeneti időszak végéig. Az átállás költségei várhatóan több száz millió euróra rúgnak majd, ami az üzemanyagár-stopot követően tovább növelheti az üzemanyagok árát. A beruházásnak azonban annyi hosszú távú haszna biztosan lehet, hogy az orosz-ukrán háborút követően növeli majd a MOL nyersanyagbeszerzési mozgásterét és Közép-Kelet-Európa energia-szuveneritását.

Hirdetés

Európában az orosz olajtól való függőséget az Oroszországhoz való közelség, illetve a kőolaj fogadására alkalmas kikötő megléte, illetve hiánya határozza meg. A kőolajat importáló országokban az orosz beszerzés aránya a Bizottság 2020. évi adatai alapján: Finnország 84%, Litvánia 73%, Lengyelország 72%, Bulgária 63%, Magyarország 61%, Csehország 49%, Németország 34%. A számok mögé kell nézni azonban, hogy lássuk: a fenti brüsszeli adatok nem tükrözik hűen a valós kitettséget, ugyanis

meg kell különböztetni azon országokat, amelyek a minőség és kedvező ár miatt finomítanak orosz kőolajat, azoktól, ahol a finomító eleve az orosz nyersanyagra optimalizáltan épült meg.

Magyarország és Szlovákia az utóbbi csoportba tartozik, ebből kifolyólag olajiparuk az úgynevezett uráli típusú kevert, savanyú, kénes kőolajra rendezkedett be. Az oroszétól eltérő összetételű kőolaj használatára fel lehet készíteni a finomítókat, de az átállás szigorúan szabályozott protokoll alapján történő, időigényes és rendkívül költséges folyamat. Ursula von der Leyen elnök által az Európai Parlament előtt ismertetett tervezet az orosz nyersolaj importot hat hónapos távon, a finomított termékek behozatalát pedig az év végével tiltaná be az EU-ban, azonban elfogadva a magyar érveket további egy év haladékot adnak a MOL-csoportnak a finomítóik fejlesztésére.

A MOL-csoport három finomítóval rendelkezik, évente átlagosan 14-15 millió tonna kőolajat dolgoz fel. Nagyságrendileg 9 millió tonna az orosz kőolaj, ami a Barátság kőolajvezetéken érkezik, 1 millió tonna származik magyarországi és horvátországi kitermelésből, a fennmaradó adriai eredetű, tengeri olaj. Az utóbbi 4,5-5 millió tonnából, 3 millió tonnát Horvátországban dolgoznak fel (Rijeka), és 1,5-2 millió kerül az Adria vezetéken keresztül a százhalombattai finomítóba. A százhalombattai kőolajfinomítóban több évi fejlesztésnek köszönhetően már 35%-ban tengeri kőolaj is bekeverhető, hasonló fejlesztések a pozsonyi finomítón is eszközölhetők, ez csak idő és pénz kérdése.

Korábban írtuk

A 2023 év végéig tartó fejlesztés éveket és további több száz millió eurót fog felemészteni, ami megdrágítja az olajfinomítás költségét, következésképpen tovább növeli az üzemanyagok nagykereskedelmi árát. Egyetlen örömünk az ürömben az lehet, hogy a beruházás megvalósulása után a MOL diverzifikáltibb forrásból tud majd kőolajat beszerezni, ami növeli a Közép-Európa energia-szuveneritását.

A Kormány által bevezetett üzemanyag-árstop a lakosságot, az orosz uráli és az északi-tengeri brent típusú olaj közötti növekvő árkülönbözet pedig a MOL-t egyelőre megvédi a drasztikus veszteségtől, azonban, ha az Oroszországgal szemben bevezetett szénhidrogén kereskedelemre vonatkozó szankciók hosszútávon fennmaradnak, komoly áremelkedéssel kell számolni az energiaszektorban, és minden energiaintenzív ipari szereplőnél, nem kizárva az iparági leállások lehetőségét sem.

Az európai szankciók árfelhajtó hatásának köszönhetően Oroszország a kevesebb eladott energiahordozó ellenére is megduplázta az exportbevételeit.

Már csak hetek kérdése, hogy Oroszország annyit keressen az Európába irányuló exporton, mint tavaly egy év alatt összesen. Az Európának nem kellő kőolajra pedig máris bejelentkezett India. A földgázzal ellentétben a kőolaj könnyen szállítható, és Indián kívül is számos érdeklődő van az orosz termékre. A keresletet várhatóan tovább növeli az a trend, hogy az európai piacról hiányzó orosz olaj kínálati szűkösséghez vezet a többi olajtípus esetében, miután az OPEC amerikai nyomásra sem hajlandó emelni az olajkitermelést. Nem véletlenül óvta az EU-t Biden elnök ennek a lépésnek a megtételétől.

A szankció tehát a brent és közel-keleti olaj árát az egekbe löki, míg az orosz olaj megfizethető marad számos fejlődő ország számára, így az orosz bevételeket az európai szankció nem fogja elapasztani.

Az európai progresszívek régóta dédelgetett álma, hogy a fosszilis energiahordozók árát megemeljék, hogy ezzel teremtsenek piacot a megújuló energiának. Az kőolajra kivetendő európai szankció Oroszország számára nem igazán fájdalmas, az európai lakosságnak annál inkább az lesz. Az elmúlt hetek eseményeit elemezve azt látjuk, hogy az európai baloldali zöldlobbi véleményformáló szereplői az orosz-ukrán háborút használják fel céljaik elérésében, az ellentétes véleményen lévő szakértőket az orosz propaganda szószolójának bélyegezve.

Az eredeti írás elolvasható a Klímapolitikai Intézet oldalán, IDE kattintva!