Profi katonák nem tudják ellátni Magyarország védelmét, soha nem is tudták a történelemben. Aki ezt állítja, hazudik, s ami még nagyobb baj, az ezeréves nemzeti függetlenség maradékát is veszélyezteti. Nyolcvanöt évvel ezelőtt ugyanis ugyanezek a gondolatok – a demokratizálódásra, az Európához történő csatlakozásra, a szomszédos nemzetek iránti toleranciára, a pacifizmusra hivatkozva – a nemzeti haderő leépítéséhez és a trianoni végzetes döntést előkészítő magyarországi megszálláshoz vezettek. Hiszen ha akkor lett volna magyar hadsereg, ha azt nem oszlatják fel a mai balliberálisok politikai elődei, akkor a csehek, a románok és a szerbek nem özönlik el a védtelen Magyarországot.

– A Fidesz 2000-ben indította el a Magyar Honvédség reformját – mondja Simicskó István, a parlament Honvédelmi Bizottságának fideszes alelnöke. – Akkor úgy ítéltük meg, hogy minimum tíz évre lenne szükség egy professzionális hadsereg megteremtéséhez. Sokat árthat a tervnek és a haza biztonságának is az olyan erőltetett átállás, amit az MSZP- SZDSZ-koalíció tűzött ki célul, vagyis a 2006-os határidő. A Medgyessy-kormány nem vesz tudomást a kérdés súlyáról. Külpolitikai szempontból csak a NATO-felajánlásoknak, belpolitikai érdekükből fakadóan pedig a sorkatonai szolgálat megszüntetésére tett ígéretüknek akarnak megfelelni.

Lányi Zsolt, a parlament Honvédelmi Bizottságának korábbi elnöke úgy véli, a washingtoni szerződés feltételezi minden aláíró ország önvédelmi képességét, tehát nem szabad lemondani róla, és azt hangoztatni, hogy elég ide a gyenge hadsereg is, a NATO majd megvéd bennünket. Lányi Zsolt mindig is ellenezte a sorkötelezettség eltörlését, szerinte a haza védelme minden magyar állampolgár alkotmány által előírt kötelezettsége, s olyan helyzetet kell teremteni, hogy a törvény ne csak írott malaszt maradjon.

A sorkatonák kiképzését Lányi Zsolt továbbra is elengedhetetlennek tartja, elismerve, hogy a bonyolult haditechnikai eszközöket viszont már a szerződésesekre kell bízni.

Jelenleg Magyarországon, mint például Németországban is, vegyes hadrendű hadsereg teljesít szolgálatot, vagyis sorkatonák és szerződésesek együtt látják el az ország védelmét. A magyar honvédség hiányosságaira akkor derült fény, amikor egy a nemzetközi igényeknek megfelelően felszerelt zászlóaljat kellett Koszovóba küldenünk. Külföldre ugyanis nem lehet sorkatonákat vezényelni, a szerződéses állományunkból a katonai vezetés viszont csak igen nehezen tudta összeállítani a magyar koszovói kontingenst.

2000-ben a parlament 95 százalékos támogatottsággal fogadta el a Fidesz tervezetét, mely szerint Magyarországon tíz év alatt kell létrehozni a profi hadsereget. A Medgyessy-kormány azonban úgy vélte, hogy 2006-ig is elegendő idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy a sorozott haderőt teljes mértékben megszüntesse. A baj csak az, hogy ezalatt viszont nem épülhet fel a profi haderő, tehát létrejöhet egy olyan több évig tartó köztes állapot, amikor jóformán senki és semmi sem védi hazánk határait. A sorkötelezettség időtartama egyébként is egyre csökken: az ötvenes években három év volt, ma már csak hat hónap. A szocialista és szabad demokrata politikusok nem veszik figyelembe, hogy a sorkatonák nem csak arra használhatók, hogy a laktanyákban lógassák a lábukat. Németországban például komoly bajba kerülne az egészségügy a sorkötelezettség nélkül, az alternatív szolgálatot választó kiskatonák legtöbbjét ugyanis kórházi szolgálatra osztják be.

– Amennyiben megszületnek a megfelelő országgyűlési határozatok, és az állam biztosítja a megfelelő gazdasági feltételeket, akkor a honvédség hivatásos állománya képes lesz arra, hogy négy év alatt megteremtse az átálláshoz szükséges feltételeket – állítja dr. Sütő Tamás, a Hadkiegészítő és Kiképző Parancsnokság vezérőrnagya. – Jelenleg a honvédség huszonötezer fős békelétszámából tízezer a szerződéses munkahely. Ez a létszám jelenleg nincs teljesen feltöltve, csak 7900 szerződéses katonánk van. A most folyó toborzókampány célja, hogy felhívja a figyelmet: a honvédség is alternatívát jelent a pályakezdő fiataloknak a munkaerőpiacon.

Az illetékesek azzal szeretnék vonzóvá tenni a katonai szolgálatot, hogy a szerződéseseknek is megadják ugyanazokat az egészségügyi, kulturális és üdültetési szolgáltatásokat, mint a hivatásos katonáknak. Lányi Zsolt azonban úgy látja, hogy a toborzásra költött pénz nem érte el a célt, mert nem sikerült azt a kis létszámot sem elérni, ami az ország minimális védelmét biztosítaná. Szerinte ez a tendencia nem is fog megváltozni néhány éven belül.

Mérsékelt érdeklődés

A 2001-ben útjára indított toborzókampány a versenyképes fizetés meggyőző erejét is megpróbálta kihasználni. A honvédség alternatívát nyújt egy elhelyezkedni nem, vagy csak rosszabb körülmények között tudó közép- vagy felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal számára.

A Magyar Honvédségben az illetményeket 2002. január 1-jétől 70 százalékkal emelték. Most egy szerződéses honvéd bruttó alapilletménye 84 150 forint, egy hadnagyé 138 600 forint. A Medgyessy-kormány azonban fontosabbnak tartja a minisztériumi fizetések emelését, mint a harcoló katonák bérének növelését. A Hadkiegészítő Parancsnokság a minőségi toborzást tartja szem előtt, tehát azokat szeretnék meggyőzni, akiknek magasabb iskolai végzettségük, szakmai előképzettségük van. Nemcsak alacsony rendfokozatú katonákat toboroznak, hanem esetenként tiszteket is. A már meglévő szerződéses állományhoz 1879 főt szerződtettek 2000-ben, azonban még abban az évben 1083 katona elhagyta a pályát. 2002. október 31-ig 9100 fő jelentkezett, és közülük 2180-nal kötöttek szerződést. Idén 518-an léptek ki a honvédség soraiból. A pályaelhagyás csökken, de ahhoz, hogy egy katona kiképzése „megtérüljön”, legalább öt évig kell szolgálnia.

Úgy látszik, a kedvező fizetés sem elég ahhoz, hogy a katonákat a hadsereg kötelékében tartsa, hiszen a statisztika szerint a szerződésesek átlagosan kevesebb időt töltenek a seregben, mint a hat hónapra bevonuló sorkatonák!

Biztosan sokan játszanak el a gondolattal, hogy katonának állnak. De mindjárt fel is merül bennük a kérdés: mi lesz a családjukkal, hányszor mehetnek haza hetente? Sőt, elgondolkodnak azon is, hol fognak lakni szolgálatuk idején, s ott élhet-e majd velük a családjuk valamelyik távoli helyőrségben. A toborzások során a jelentkezők elé tesznek egy listát, hogy milyen helyekre és beosztásokba keresnek katonákat. Lehet üres hely az ejtőernyősöknél, a harckocsizóknál vagy a helikopteres alakulatnál, bárhol… Tegyük fel, hogy valakinek a szíve vágya helikopteresként szolgálni. Ebben az esetben a Veszprém megyei Szentkirályszabadjára kerül a szerződés aláírása után. Szentkirályszabadja több órás utazásra van minden nagyobb várostól, így ott helyben, a bázis mellett kellene lakást kapnia a katonának, s persze szüksége lenne bevásárlóhelyekre és különféle szórakozási, kikapcsolódási lehetőségekre is. Sok amerikai filmben láthattuk már, hogy a laktanyák körül valóságos városok alakulnak ki, iskolákkal, mozikkal, sörözőkkel, golfpályákkal, bevásárlócentrumokkal. Magyarországnak még nincs pénze arra, hogy ilyen komfortot teremtsen katonái számára, de ha hivatásos hadsereget akar, ebbe az irányba kell haladnia.

Az Orbán-kormány felismerte ezt a problémát, és nagy, átfogó laktanya-felújításba kezdett. Nem véletlen, hogy a tízéves hadsereg-modernizálási program fontossági listáján a Honvédelmi Minisztérium akkori vezetése első helyre tette a katonák élet- és munkakörülményeinek javítását. Idén a költségvetési vita folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy az Orbán-kormány laktanya-felújítási programja és a katonák anyagi megbecsültségének javítása nem fér ebbe a keretbe. 1998 és 2002 között a honvédelmi tárca pénzét úgy osztotta el a kormányzat, hogy minél több jusson a harci alakulatoknak. A legjobb arányt akkor érték el, amikor a honvédelemre kiutalt költségvetés 62 százalékát költötték a csapatokra és csak 38 százalék jutott a Honvédelmi Minisztériumnak és háttérintézményeinek.

– Az ország jelenlegi vezetése úgy döntött azonban, hogy a pénz 56 százaléka is elegendő lesz a honvédségnek – tudtuk meg Körömi Attilától, a Honvédelmi Bizottság fideszes tagjától.

Lelki teher

Magyarországon jelenleg a katonai pálya presztízse alacsony. Pedig az olyan sokat háborúzó népeknél, mint amilyen a magyar is – volt -, napjainkig megmaradt a katonák tekintélye. A törököknél például minden fiatal büszkén vállalja a két év sorkötelezettséget, és nem fordulhatna elő olyan, mint nálunk, hogy Budapest fiataljainak 71 százaléka különböző egészségügyi indokok miatt alkalmatlan a katonai szolgálatra.

Lengyelországra is negyven évig nehezedett a kommunista iga, azonban az ő lelküket nem dolgozták meg olyan eszmékkel, mint minket az „utolsó csatlós” hamis vádjával. Hazánkban a kommunista diktatúra a második világháború után olyan gyorstalpalón végzett katonai réteget helyezett a képzett elődök helyébe, akiknek nem sok fogalma volt a katonáskodásról. Ez is közrejátszott abban, hogy a hadsereg elveszítette a presztízsét.

A jelenlegi liberális politikusok még rá is tesznek egy lapáttal erre az amúgy is negatív képre. A sorkötelezettség eltörlését tűzték ki célul, hogy a fiatalok ne tudják, mit jelent a haza védelme. A magyar fiatalok jelentős része mindent megtesz annak érdekében, hogy elkerülje a sorkatonai szolgálatot. Ezt erősíti bennük az is, hogy a Medgyessy-kormány nagy erővel sulykolja beléjük: 2006-tól már nem lesz kötelező a katonai szolgálat. Eközben a médiában üzemszerűen folyik a hazaszeretet fogalmának lejáratása. S közben ódákat zengenek az internacionalizmus édestestvéréről, a multikulturalizmusról. Ilyen körülmények között csodálkozni sem lehet azon, ha egy mai magyar fiatal minden erővel el akarja kerülni a sorkatonai szolgálatot.

És egy kis adalék még mindehhez. Körömi Attila elmondta, hogy közvetlenül a rendszerváltás előtti években, 25 ezer katonasírt döngöltek földbe felsőbb utasításra a rákoskeresztúri temetőben. Ez a tett világosan mutatja, hogy az akkori szocialista kormány hogyan állt a hazaszeretet kérdéséhez. Hiszen aki a hősi halált halt magyar katonák sírját nem becsüli, az nem is fejezheti ki beszédesebben lebecsülő, lekicsinylő érzéseit hazája iránt.

A hadseregben meg kellene fordítani az egyházakról kialakult negatív képet is. Ennek több szempontból is nagy jelentősége lenne.

– A hadseregben a legnagyobb gondot az identitásválság okozza; a seregben nincsen megnyugtatóan kidolgozott etikai kódex. Amíg az erkölcsöt jogszabályokként fogjuk fel, és az etikai kódex – amit jelenleg alakítanak ki – nélkülözi azokat a fogalmakat, hogy emberszeretet, lelkiismeret, addig nem beszélhetünk kialakult katonai identitástudatról – állítja dr. Hankovszky Béla százados tábori lelkész.

Dr. Hankovszky Béla véletlenszerűen kiválasztott egy szakaszt az egyik tisztképző iskolában és feltette nekik a kérdést, hogy vajon létezik-e igazságos háború. A huszonnyolcból huszonhatan azt válaszolták, hogy nem létezik, ketten pedig, hogy nem tudják. Ez azt jelenti, hogy a beléjük táplált hamis pacifizmuskép miatt krízishelyzetben súlyos válságba kerülnének. A gyengébb idegzetűek, a csonka családban, apa nélkül, férfimodell nélkül nevelkedett fiúk egy része pedig már a békeidők megpróbáltatásait sem bírja. Például azt, hogy szakít vele a menyasszonya, s néhányan ilyenkor az öngyilkosságba menekülnek.

Szerződéses katonák? Háborús fenyegetés esetén ki fogja megvédeni az országot? Elvégre a majdani szerződésesekből álló hadsereg létszáma túl alacsony lesz. Ez az állomány pár nap alatt teljesen felmorzsolódna. Nézzük meg néhány szomszédunkat! Ukrajna atomhatalom, hatalmas haderővel. A szerbek egyértelműen militáns nép, a szerb fiatalokat nem kizárólag a kötelező sorkatonai szolgálat készíti fel a háborúra, hanem egyénileg is készülnek rá, gyakorlatozással, testedzéssel. Románia nagy létszámú haderőt tart fenn, és hogy erősödjék, harcoló alakulatokat is küldött Afganisztánba…

Magyarország NATO-ország? Elszigetelten és úgyszólván fegyvertelenül állunk egy korántsem barátságos környezetben. Egyik szövetségesünkkel sem vagyunk határosak. A NATO-nak nem az az érdeke, hogy Magyarországon minél gyorsabban felálljon egy szerződéses haderő. Számára csak az a fontos, hogy a magyar honvédség minél magasabb színvonalon lássa el a rábízott részfeladatokat.

Talán a Nemzetőrség

Akármelyik álláspont képviselőjét nézzük, mindenkinek megvan az elképzelése, hogyan lehet megoldani, a profi hadsereg munkájának segítését és kiegészítését veszély esetén. A jelenlegi vezetés 2002. november 1-jén elkezdte a toborzást önkéntes tartalékos szolgálatra. Idén 500 főt szeretnének szerződtetni ilyen státusba. ők az első évben 25, majd évente 15 napot töltenek el a kiképzéssel. Ugyanazokban az egészségügyi, üdültetési és egyéb ellátásban részesülnek, és havi készenléti díjat is kapnak.

– 2006-ig hatezer főre akarjuk bővíteni az önkéntes tartalékosok létszámát – tudtuk meg Sütő Tamás vezérőrnagytól. Hatalmas szám. Ekkora haderővel akár egy egész utcát meg lehetne védelmezni az ellenséges fenyegetéssel szemben, akár egy egész napig…

Egy másik – és a Demokratának tagadhatatlanul rokonszenvesebb – elképzelés, ami a Fidesz álláspontját tükrözi, a Nemzetőrség felállítása. Simicskó István elgondolása szerint a Nemzetőrség végezné a sorköteles fiatalok katonai alapkiképzését, így fontos szerepet töltene be a terület- és hátországvédelemben. Összekötő kapocs lenne a profi honvédség és a civil társadalom között. Kifejezésre juttatná azt az örök törvényt, hogy a haza védelme minden állampolgár kötelessége.

Ha már hadseregről van szó, az MSZP- SZDSZ-kormány megszívlelhetné Vlagyimir Szolovjov orosz filozófus 1899-ben papírra vetett gondolatait: „…ha az egész társadalomban mindenki – kezdve az állam képviselőitől – az új módi szerint negatív nézeteket vall a katonai tevékenységről, maguk a katonák is óhatatlanul azonosulni fognak ezzel a szemlélettel. Ha – az elöljáróktól kezdve – egyelőre mindenki szükséges rossznak minősíti a katonai szolgálatot, akkor ezt senki nem fogja önként élethivatásul választani…”

De ha ez nem hatna rájuk, hadd emlékeztessük egyik szellemi elődjük 1918-ban, az Az Est napilapban megjelent szavaira:

„Kormányunknak, nemzetünknek és mindenkinek, aki itt csak élni és boldogulni akar, közös legfőbb vágya az, hogy minél hamarabb pusztuljon szemünk elől, ami a háborúra a legjobban emlékeztet: az uniformis.” Enélkül a bomlasztó propaganda nélkül a nevetséges román haderő aligha tudott volna bevonulni Budapestre.

Magyarországon ma ismét veszélybe került a hadsereg, s ezzel a magyar nemzeti szuverenitás. Eközben az Adevarul című jobboldali román lap egyértelműen kérdőre vonta a pimaszul Pesten ünneplő Nastase miniszterelnököt, hogy miért csak a kulturális-gazdasági harcot alkalmazná a továbbiakban a magyarok ellen és miért zárja ki egy fegyveres összecsapás lehetőségét. És ez még nem minden. Mintha a Medgyessy-kormány – a Károlyi-kormány mintájára – azt az intő jelet sem venné komolyan, hogy a román hadsereg százezer fős katonaságot állomásoztat Erdély területén és még mindig előfordul egy-egy hadgyakorlaton, hogy a román csapatoknak a Tiszán kell átkelniük. Egyelőre még csak szimbolikusan.

Ha a trianoni országvesztés második lépcsőjére a jelenlegi médiapropagandát, külpolitikai vonalvezetést és hadsereg-leépítést figyelembe véve extrapolálunk, azt kapjuk, hogy Magyarország Budapestből és környékéből fog állni. Mit is mondott erről Károlyi Mihály, az SZDSZ nagy példaképe? „Minél kisebb lesz az ország, annál nagyobbra növök én. Mikor ellenzéki vezér voltam, megvolt egész Magyarország, amikor miniszterelnök lettem, elszakadt Horvátország és Szlavónia; öt megye marad, amire köztársasági elnök leszek, és Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegyékből fog állni az ország, mire király leszek.”

A magyar nemzet szuverenitását és békéjét továbbra sem Oszama bin Laden és Szaddám Husszein fenyegeti, hanem azon belső árulók, akik a környező és még mindig éhes utódállamok falánkságának teszik ki a tényleges és közeli, tehát mozgósítható szövetségesekkel továbbra sem rendelkező, csupán egy átláthatatlan világpolitikai játszma mellékszerepében alkalmazott Magyarországot.

Hogy ez mennyire igaz, arra fényes bizonyíték, hogy annak a Károlyi Mihálynak, aki több kárt okozott Magyarországnak, mint Dzsingisz kán, szobra áll Budapesten, melyet a szabad demokraták menetrendszerűen megkoszorúznak, míg annak a Horthy Miklósnak, aki részlegesen helyreállította a nemzeti szuverenitást, még egy utca sem őrzi az emlékét, mert a Károlyi Mihályt, Kun Bélát és társaikat hatalomba segítő balliberális média őt máig fasisztának bélyegzi. Miközben Közép-Európát egy új áradat fenyegeti. De erről sem szabad beszélni, mert aki ezt szóvá teszi, mint tette volt például Jörg Haider, azt a média ugyancsak rögtön fasisztának bélyegzi, ami jobb esetben csupán gazdasági blokádot von maga után, mint Ausztria esetében történt, rosszabb esetben bombázást is, mint Szerbiában. Ma a politikailag korrekt megfogalmazás úgy szól, hogy legyen hivatásos hadsereg, ami a politikailag nem korrekt értelmezésben, vagyis magyarul annyit jelent: „pusztuljon szemünk elől, ami a háborúra a legjobban emlékeztet: az uniformis”. És aztán jöhetnek a románok.

B. A.