– A HVG október 8-i számában egy 2006-os nemzetközi botrányra hivatkozva támadták önt és munkásságát. Mi igaz a hetilap állításaiból?

– A cikk tele van hamis vádakkal. A HVG cikkében említett 2006-os BBC-riport számos csúsztatást tartalmazott, amelyek a sajtóban helyreigazításra kerültek, mégis a hetilap a hamis információkat tartalmazó riportot jelölte meg hivatkozási alapként. A BBC annak idején megvádolta intézményünket azzal, hogy kapcsolatunk van az ukrán feketepiaccal, ahol csecsemőket lopnak, hogy őssejtekhez jussanak. A Heti Világgazdaság többek között azt a hamis látszatot kelti, hogy a barbadosi IRM klinika az ukrán őssejtfeketepiacot segítette. Mi soha nem foglalkoztunk újszülöttekkel. Már csak azért sem, mert az újszülöttekből származó őssejt könnyen kilökődhet a szervezetből, szemben az ideálisnak vélt 6-12 hetes embrionális őssejttel. Az sem igaz, hogy az IRM közvetlen kapcsolatban állt a harkovi kórházzal, ahol az állítólagos csecsemőlopások történtek. Mi az őssejtkezelés alapanyagát legálisan az Ukrán Tudományos Akadémián keresztül szereztük meg, és valamennyi beszerzett őssejtalapanyag eredete a származást tanúsító okirattal igazolt. Az Európai Parlamentben is foglalkoztak az ügyünkkel a BBC oknyomozó riportja után, ahol Catherine Stihler európai parlamenti képviselőnő kérdést intézett Benita Ferrero Waldner az Európai Bizottság külkapcsolatokért és európai szomszédsági politikáért felelős tagjához, és kérte, hogy adjon hivatalos választ az ügyben. A képviselő asszony úgy fogalmazott, hogy a bűn ténye nem bizonyított. Nem értem, hogy az újságírók miért Barbadosban próbálnak válaszokat keresni, és nem Európában néznek szét. Én dokumentumokkal támasztom alá, hogy igazam van. A másik nagyon olcsó támadás ellenem az volt, hogy 125 dollárért vettem a New York-i akadémiai tagságomat. 1995 óta választott és aktív tagja vagyok a Tudományos Akadémiának, amely tisztséget egy ajánlást követő választás útján nyertem el. Az ukrán nemzeti orvostudományi egyetem dékánja voltam. Azzal is vádolnak, hogy nem vagyok szakavatott ebben a témában. Én elsősorban az átültetésekkel foglalkozom, a specializációm a sejtterápia, de több őssejtkutatással foglalkozó könyv társszerzője vagyok, és több mint 200 kétnyelvű publikációm van a transzplantációval, általános sebészettel kapcsolatban.

– Miért zárták be a barbadosi klinikát?

– Az IRM azért szüntette meg a működését a karibi országban, mert nem volt gazdaságos. A szolgáltatás igénybe vevőit biztosító amerikai és európai betegek számára jelentős többletköltséget jelentett a barbadosi utazás. A külföldi páciensek számát pedig az ottani lakosság nem tudta pótolni. Bezártuk a klinikát, de sosem kaptunk olyan hatósági végzést, amely felfüggesztette volna a működésünket.

– Véleménye szerint miért ön áll a támadások kereszttüzében?

– Provokáció. A most születő ukrán demokráciát akarják ezzel megbecsteleníteni.

– Hogyan került kapcsolatba az őssejtkutatással?

– A szentpétervári orvosakadémia egyik orosz orvosprofesszora 1908-ban írt először az őssejtekről. A harkovi Állatorvosi Gyógyszerek Kísérleti és Klinikai Intézetében 1972-ben indultak el a vizsgálatok 110 kutatóorvossal. Én a csernobili katasztrófa után, 1986-ban kezdtem el a témával foglalkozni, amikor az intézmény engedélyt kapott preklinikai, azaz állatkísérletekre. 25 évig végeztünk ilyen kísérleteket, míg az elmúlt években öt klinikai kísérletet is végrehajtottunk, amelyeknek én voltam a vezető kutatója. Jelenleg a Regeneratív Orvostudományok Intézetében (IRM) dolgozom Amerikában. Az őssejtterápiákban segítő munkatársaink a New York-i Lenox Hill kórház orvosai, illetve Makowka professzor Los Angelesből és az argentin Federico Benetti. Az eddigi legnagyobb eredményünk az volt, hogy kilenc szív átültetésre váró betegeket kezeltünk őssejtterápiával. A kezelés után a betegek szívfunkciói 35 százalékos javulást mutattak, és visszamehettek dolgozni. A műtét után négy évvel a kilenc betegből hatan még mindig életben vannak a súlyos szívbetegek közül. Ez is mutatja, hogy olyan klinikai kísérleteket végzünk, amelyeknek szemmel láthatóan nincsenek mellékhatásai. Ecuadorban is jó eredményeket értünk el a szívbetegségek kezelésével kapcsolatban. Az őssejtterápia egyébként nemcsak a szívbetegségek kezelésére alkalmas, hanem a szklerózis multiplex, előrehaladott cukorbetegség javítására és gyógyítására is. Jelenleg Kaposváron Seffer István professzor úrral folytatunk szívbetegségekkel kapcsolatos preklinikai kutatásokat. Minden szakhatósági és állami engedélyünk megvan, arra várunk, hogy az Akadémia etikai bizottsága a preklinikai kutatások után engedélyezze a klinikai kutatásokat is.

– Az etikát említi, ami sok tekintetben az Achilles-pontja az őssejtkutatásoknak. Sokan elfogadhatatlannak tartják, hogy gyakorta abortált magzatból nyerik ki az őssejteket.

– Ez nagy hiba, ennél bonyolultabb az ügy. Az embrionális őssejt a magzat nagyon korai szakaszában a mesterséges megtermékenyítés során keletkező, egyébként megsemmisítésre ítélt számfeletti embriókból, vagy az elvetélést követően, vagy az abortusz során eltávolított embriókból nyerjük. Mi soha nem végzünk abortuszt. Ez különben is a nők döntése. Mi csupán az abortusz után megmaradt élő sejteket használjuk fel.

– Miért különlegesek az embrionális őssejtek szemben a többivel?

– Az embrionális őssejt azért nagyon fontos az őssejtkutatásban, mert a 12. hét előtti magzati őssejteknek még nincs immunválaszért felelős antigénjük, nincsenek beprogramozva egy szervezethez, ezért beadásukat követően nem alakul ki immunválasz. Ezek nagyon fiatal sejtek, képesek szerveket és szöveteket is előállítani. Bár a gyógyítás szempontjából a legideálisabb a humán embrióból eltávolított 6-12 hetes őssejt, alkalmazhatóak az eljárásban a zsírszövetből, köldökzsinórvérből és szöveti felnőtt szervezetben jelen lévő őssejtek is. A köldökzsinórvérből – abból a vérmennyiségből, ami a köldökzsinórban, illetve a méhlepényben marad a születés, illetve a köldökzsinór átvágása után – előállított őssejtek leginkább az újszülöttek számára és édesanyjuk számára a leghatásosabbak, de nem biztos, hogy megfelelő lesz más szervezet számára. A köldökzsinórvérből nyert őssejtek teljes biztonsággal csak a donornak adhatók. A felnőtt őssejtterápia sem mindig olyan hatásos. Az embrionális őssejt még Isten ajándéka, a többi őssejt már az emberben alakul.

– Lehetséges, hogy az őssejtet adó donor és a beteg sejtjei nem illenek össze?

– Nem. Ha valakit például őssejtkezelésre Kínába küldenek, nem kell aggódnia, hogy az ázsiai őssejt nem lesz az európai sejtjeinek megfelelő, hiszen az őssejt, mint a nevében is benne van, ugyanolyan mindenkiben. Ez akár alá is támasztja azt a feltételezést, hogy mindannyian egy anyától, Évától származunk.

– Tehát nem emiatt fordulnak elő fertőzések.

– Nem. Mi az ABA, az Amerikai Vérellátó Szövetség (American Blood Association) szabályait követjük, ahol szigorú előírások vannak arról, hogy milyen vércsoportot és milyen szövetet használhatunk. A legfejlettebb technológiákkal dolgozunk. A fertőzések leginkább akkor lépnek fel, amikor felnőtt szöveti sejtből állítunk elő őssejtet. Az őssejtbeültetés előtt a köldökzsinórvért is nagyon alaposan meg kell vizsgálni. Ez egy technikai probléma, de a jelenlegi felszereltséggel kivédhetők a fertőzések.

– Mégis mi az oka annak, ha nem sikerül az őssejtbeültetés?

– Legtöbbször a kilökődés. Ha az őssejt eléri a célszervet, a gyógyulás garantált. A célba éréshez, az úgynevezett hominghoz azonban irányítani kell az őssejtet, hogy a megfelelő helyre érjen célba. Ez nem mindig sikerül.

– Az őssejtterápia konkurenciát jelent-e a gyógyszeripar számára?

– A gyógyszergyártó vállalatok sok pénzt költenek, költöttek és fognak költeni új gyógyszerek előállítására, és nem örülnek a mi sikereinknek, akkor sem, ha mi sokkal jobb eredményeket mutatunk fel például a szklerózis multiplex gyógyításában. Betegeink gyakran elhagyhatják a kerekes széket, újból képesek lesznek járni. Egy új gyógyszer kifejlesztése egymilliárd dollárba is kerülhet, és bár az őssejtkutatás is sokba kerül, minél több őssejtláncot állítunk elő, annál olcsóbb lesz a kezelés. A költségek egyébként több tényezőtől függenek, például attól, hogy hány kezelésre van szükség, és attól is, hogy ezeket az őssejteket honnan nyerik ki. De hadd hangsúlyozzam, hogy itt nem a pénz az elsődleges dolog. Sokkal inkább széles körű elfogadásra és megfelelő körülményekre van szükség a továbblépéshez. Az őssejtterápia akkor válik legális gyógymóddá bármelyik országban, ha a preklinikai kísérletek után a klinikai kísérleteket is engedélyezik az egyes országok. Magyarországon például nem kezelhetünk pénzért senkit, hiszen preklinikai szakaszban van az őssejtkutatás. Ezért nekünk kell sok pénzt fordítani rá. Barbadoson például egy-egy beteg után 7500 dollárt kellett fizetnünk az utaz tatás, ellátás és kezelés költségeként.

– Számításaik szerint Magyarországon mikor kezdenék el a klinikai kísérleteket?

– Nem tudjuk, reméljük, hogy mihamarabb megadják az engedélyt. A világon, így Közép-Európában is, a 40 és 60 év közötti munkaképes férfiak halálozásának leggyakoribb oka a szívelégtelenség. Ez pedig nagyon jól kezelhető őssejtterápiával. Ezért lenne nagyon fontos, hogy mihamarabb elkezdhessük a klinikai kezeléseket itt is.

Usztics Anna