Fotó: Őszi Szilvia
Hirdetés

A praktizáló orvosok jól ismerik azt az állapotot, amikor a páciens minden erejével gyógyulni akar, és le is tudja győzni a betegségét. De vajon mi történik az ilyen esetekben: a lélek mélyén megbúvó rejtett tartalékokat összpontosítja a szervezet a gyógyuláshoz? A nyugati orvostudomány e jelenséget sokáig babonának tartotta, a XX. század derekán például úgy vélték, az immunrendszer függetlenül működik az idegrendszertől, ám azóta kiderült, e kapcsolat nagyon is kétirányú.

Nem véletlen, hogy a depressziós, apatikus ember immunrendszere rosszabbul funkcionál, mint a kiegyensúlyozott, bizakodó, harmonikus életet élőé. A lelki energiák működési mechanizmusára példa lehet a placebohatás, amit gyógyszerkísérletekben is alkalmaznak. Az ugyanabban a betegségben szenvedőket két csoportra osztják, az egyik társaság a tesztelendő új készítményt kapja, míg a kontrollcsoport gyógyszernek hitt placebotablettát. A megfigyelések szerint ha a beteg hiszi, hogy a bevett tablettának gyógyító hatása van – függetlenül attól, hogy az orvosság-e vagy hatóanyag nélküli készítmény csupán –, már ettől is pozitív fordulat állhat be az állapotában.

De mi történik akkor, ha az egyenletbe a gyógyulásba vetett hit mellé belép a megfellebbezhetetlen hit és bizalom Istenben?

Megélik a csodát

E kérdésre adott különleges választ a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet (GOKVI) március 5-én, az ima világnapján: útjára indította a Szívünk Imája Mozgalmat, amellyel a másokért elmondott közbenjáró ima erejére szeretnék felhívni a figyelmet.

Korábban írtuk

– A Szívünk Imája Mozgalom nem arról szól, hogy a tudományra épülő orvosi gyógyítás helyett imádkozni kell, hanem arra, hogy azzal párhuzamosan lehet egészségre gyakorolt pozitív ereje az imának – szögezi le Gui Angéla, a GOKVI kommunikációs igazgatója. A mozgalommal az intézet lehetőséget nyújt közösségi média oldalán, hogy imalánc induljon azokért a betegért, akik ezt maguk vagy hozzátartozóik számára kérik. Készült egy kisfilm is, ebben a Miatyánkot mondják el a GOKVI dolgozói. Az ima első mondata Herczegh Anitától, a köztársasági elnök feleségétől hangzik el, ami nem véletlen: a mozgalom fővédnöke Áder János és felesége.

Az imamozgalom meghirdetése nem előzmény nélküli. Gui Angéla szerint az intézmény munkatársai számos alkalommal tapasztaltak csodálatos gyógyulást olyan szívbeteg gyermekeknél és felnőtteknél, akikért imaláncot indítottak.

Példa erre Rózsa Boróka története is.

– Kislányunk 2010-ben született a Szent Imre-kórházban. Lelkiismeretes neonatológus vizsgálata meg, aki a GOKVI-ba irányította. Itt azonnal kiderült, hogy súlyos szívrendellenességgel született. Hosszú úton indultunk el: nyolc év alatt Boró lányunk öt nagy és több kisebb műtéten esett át, az utolsóra 2018-ban került sor – meséli Rózsa Dániel, az édesapa, aki feleségével együtt minden műtét idején kérte barátaikat, rokonaikat, közösségüket, hogy imádkozzanak a gyermekükért.

– Az események sodrában mindig nagyon nehéz volt megélni a teljes ráhagyatkozást, átadni a műtő ajtajában az irányítást: bízni Jézusban és a segítő orvosokban. Ebben a tehetetlenségben nagy erőt és megnyugvást adott, hogy több mint százan jártak közbe Boróért, a beavatkozást végző orvosokért. Nagy mélységeket jártunk meg, az egyes műtétek után akadtak komplikációk, hosszú kórházi tartózkodások is. Egyre csak kértük az Urat, mint Máté evangéliumában a kánaáni asszony: „Uram, segíts rajtunk!”

Az utolsó nagy operáció hat és fél órán át tartott, és ezúttal minden a lehető legjobban alakult. A szívműtétek után szokásos két-három vagy akár sok-sok hétnyi kórházi lábadozás helyett Boró kilenc nap elteltével hazamehetett. Az operáló Prodán Zsolt gyermekszívsebész főorvos mesélte, hogy alig látott ennél gyorsabb gyógyulást a praxisában, ahol igen, ott is erős imaháttér volt.

– Az a meggyőződésem, hogy az Úr mindvégig fogta a kezünket, a sok nehézség idején is, és végül megadta, amit annyira kértünk, hogy a lányunk meg­gyógyuljon, mint a kánaáni asszonyé. Mindvégig azt éreztem, hogy az orvosok szakmai hozzáértése mellett az égiek által vezetett és segített folyamat részesei vagyunk – emlékszik vissza Rózsa Dániel.

Fotó: Őszi Szilvia

Hit a mikroszkóp alatt

A modern világ persze óvatosan közelít e témához, megfellebbezhetetlen tudományos bizonyítékokat keres. Az ima gyógyító erejét az elmúlt évtizedekben valóban több tucat tudományos kutatás vizsgálta, és a legtöbb megdöbbentő eredménnyel zárult.

Ilyen volt például a kétezres évek elején az észak-karolinai Durham városában működő Duke Egyetem kardiológus főorvosa által szervezett kísérlet: Krucoff professzor két, egyenként 370 főből álló csoportra osztotta a szívbeteg pácienseket, a teszt kilenc amerikai kórházban, kettős vakpróbával zajlott. Az egyik csoportért a hivatalos orvosi kezelés mellett kívülállók imádkoztak rendszeresen, a kontrollcsoport tagjaiért senki nem fohászkodott. Sem a páciensek, sem az orvosok nem tudták, melyik páciens tartozik az egyik, illetve a másik csoportba.

A kísérletet vezető Krucoff professzor világszerte több vallás követőit kérte fel, hogy a kolostorokban, templomokban, mecsetekben apácák, papok, szerzetesek, buddhista tanítók, muszlim vallási vezetők imádkozzanak a kísérleti személyekért. A professzort mint vallásos embert is megdöbbentette az eredmény: az imákkal is gyógyított csoport sokkal jobban javult, mint a kontrollcsoport tagjai. Amikor a professzortól a kísérlet tudományos magyarázatát tudakolták, csak annyit mondott: „Isten jóságát nem helyezhetjük tárgylemezkére, hogy mikroszkóp alatt vizsgálgassuk. Mi csupán azt akartuk igazolni, hogy az ima valóban képes segíteni.”

Mára egyre több kutatás bizonyítja, hogy az ima a lelki megküzdés pozitív eszközei közé tartozik. Nagy energia rejlik benne, terápiás hatása van, megingathatatlan és erős kommunikációs eszköz. Imádság közben a bal és a jobb agyfélteke között különleges harmónia jön létre, amire az összes szervünk hálásan reagál, és jótékony, helyreállító folyamatok indulnak el a szervezetünkben, magyarázza a jelenség okát Gui Angéla.

– Nemrég a Covid–19-betegségen átesett, magas rizikófaktorba tartozó ismerősöm fogalmazta meg: az intenzív osztályon töltött egy hét alatt mindvégig érezte, hogy a gyülekezete, a családja kitartóan imádkozik érte.

Nemcsak az elmélyülni képes imának van szorongáscsökkentő hatása, hanem a közbenjáró imádságok tudata is oldja a stresszt, és javítja az immunrendszer működését.

– Az ima erőket szabadít fel – mondja Komlósi Piroska, a Bethesda Kórház családterapeutája, a Károli Gáspár Református Egyetem Kommunikáció Tanszékének nyugalmazott docense. Elmondja: az egyetemen régóta foglalkoznak a szakrális és spirituális kommunikációval. A szakember állítja, nemzetközi statisztikai adatok bizonyítják, hogy a vallásos életet élő emberek egészségi állapota objektíve jobb, mint a vallást nélkülözőké. Kopp Mária hazai vizsgálatai ugyancsak egyértelmű adatokkal támasztották alá, hogy a vallásosság egészségvédő faktor.

– Ha Isten létét tudományosan be lehetne bizonyítani, akkor a hozzá való viszonyulás megszűnne hit lenni. Természetesen vizsgálható, hogy nagyobb valószínűséggel gyógyulnak-e azok a betegek, akikért imádkoznak. Ha ez így van, a nem hívő kutatóknak a placebohatás lehet az érvényes magyarázat. Ugyanakkor a hívők a közbenjáró ima gyógyító hatását Isten beavatkozásaként élik meg, ami tudományos bizonyítékot nem igényel. Számukra a tapasztalás valósággá válik, és ez tovább mélyíti hitüket – egészíti ki Gui Angéla az ima és a hit gyógyulásban játszott szerepét célzó tudományos vizsgálatok konzekvenciáit.

Egy amerikai tudós házaspár kutatásai szerint az imádkozó embernél az agy meghatározott területein bizonyos idegsejtcsoportok összehangolt aktivitása figyelhető meg, vagyis az ima erejének kézzelfogható bizonyítéka van. Sánta Ibolya, a Budahegyvidéki Református Egyházközség lelkésze szerint az érzelmi tapasztalás mellé tehát intellektuális bizonyítékok is felsorakoznak. Fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy az ima nem placebohatás.

– A gondolat nyomán mozgásba lendülő pszichikai erők mellé belép a hit. Az elmélyült imádság azonban nem csupán az emberben zajlik, hanem valós kommunikációs mezőben, az identitásában konkrétan meghatározott, szuverén személlyel: Istennel – magyarázza a lelkész.

Fotó: Őszi Szilvia

Szemnek láthatatlan

Az ima tehát nem egyfajta meditáció vagy párbeszéd a világmindenséggel, hanem transzcendens irányú, oda-vissza ható kommunikáció, amelyben az imádságot mondó ember kapcsolatot keres a felette álló személlyel.

– Az embernek évezredes tapasztalata van az ima nyugtató hatásával kapcsolatban, ám tudnunk kell, nem mindig ér automatikusan célt az imádság. Jézus maga is utal erre, amikor azt mondja: ne fáradjatok bele az imába. „Csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint a gyermek, olyan most a lelkem”– írja a zsoltár.

Ez gyakori tapasztalása az imának: megnyugvásra lelni, magyarázza Sánta Ibolya.

– Az imádságban választ várunk, hiszen sokszor döntéshelyzetben fohászkodunk segítségért, amikor szeretnénk érezni és érteni, hogy egy adott helyzetben mit kell tennünk. Ima közben reményt és bizakodást élünk át, hiszen valaki meghallgat, azt érezzük, valakinek fontosak vagyunk, ami önmagában lélek­erősítő és cselekvésre felkészítő – fejti ki Komlósi Piroska.

A pszichológus hozzáteszi, hogy sokféle indíttatásból fordulhatunk Istenhez. Lehet az ima könyörgés, hálaadás vagy bűnvallás. A közbenjáró imával pedig nem önmagunkért, hanem másokért fohászkodunk, és abban bízunk, hogy az imában kért segítség áttevődik a másik emberre. Azaz: „imádságban hordozzuk egymást”. Az imaláncot vállaló emberek abban is bíznak, közös könyörgésük, hangjuk erősebb, hatékonyabb, még inkább meghallgatásra talál.

Sánta Ibolya szerint imádságban a jó ügy mellé állni, fohászkodni a rászorulókért nem csupán érzelmi dolog, hanem tudatos elköteleződést, erkölcsi felelősséget követel az imádkozótól. Az imalánc különleges erejű, hiszen két ember imádsága több, mint kétszer egy emberé: az ima ereje megsokszorozódik. A Biblia ugyanakkor kifejezetten felhív arra is, hogy minden emberért, a nem hívőkért is érdemes és kell imádkoznunk.

A Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézetben e gondolat egy ökumenikus imahely építésében ölt majd testet: a Gyermekszív Központ hatodik emeleti teraszán spirituális helyszínt alakítanak ki. A tervek szerint az imahely a Szívünk Kápolna nevet kapja majd, amit karitatív munkában Gutowski Robert díjnyertes építész tervez.