Isten, haza, Tibike

Amint elhagyjuk Nagykapornakot, nemsokára letérünk az M76-os autóútról, és máris egy kies völgyben kocsikázunk tovább. Az út menti Krisztusok, szentszobrok sejtetik, hogy Búcsúszentlászló egykor Zala vármegye legnagyobb búcsújáró helye volt. Pár perc múlva már feltűnően rendezett porták, takaros házak, tiszta utcák és járdák között autózunk, egy olyan falu képe tárul elénk, mely úgy nyugalmas, hogy még sincs az Isten háta mögött, hisz Zalaegerszegtől alig negyedórányira fekszik. Épülő házakat is látunk, a helyiektől megtudjuk, hogy az eladó ingatlanok egy hónapon belül elkelnek – nincs üres ház a településen. Az építési telkek iránt még Pestről is érdeklődnek. De hát ez már egy elvárosiasodott falu: kevesen tartanak állatot, a kertekben inkább az idősebbek kapálgatnak, ültetnek, a többiek nyírják a füvet és etetik kutyáikat, macskáikat. Igaz, sokan azért nem gazdálkodnak, mert a falunak nincs külterülete, lényegében táblától tábláig tart a település. Ötven búcsúszentlászlóinak az egykori ferences kolostor ad kenyeret: szociális otthonként működik, pszichiátriai betegeket ápolnak benne, de egy kisebb esztergályosüzem és pár családi gazdaság is próbál boldogulni a 760 lelkes településen. Kicsinek látszik, pedig Zalában még a nagyobbak közül való, hisz rengeteg aprófalut rejt a megye.

A hatalom a népé

Nagy Bálint fideszes képviselő 272 szavazattal (62,44 százalék) nyerte meg a falut, az ellenzéki összefogásra 110-en szavaztak (24,89 százalék), és a Mi Hazánk is kapott 42 voksot (9,50 százalék). Nyilván nem számított „billegő” falunak, hisz a korábbi választáson is a Fidesz–KDNP tarolt, ám Búcsúszentlászló az országos reflektorfény miatt mégis érdekes esettanulmány. A falu főterén – a helyi Coop és a buszmegálló környékén – szóba elegyedünk a helyiekkel, megkérdezzük tőlük, hogy miért szavaztak a kormánypártokra. Egyesek a kormány támogatáspolitikáját, a rezsicsökkentést méltatták, mások az eredmények elismerése mellett kifogásolták a korrupciót és az arroganciát, no meg olyannal is beszélgettünk, aki végül a békepárti álláspont miatt húzta az x-et a Fideszre – de abban mind egyetértettek, hogy szeretnek Búcsúszentlászlón élni. Mivel kistelepülésről van szó, fiktív neveket használunk, hogy a megszólalókat senki ne szólja meg.

– Mi nem azért szavaztunk a Fideszre, mert annyira buták vagyunk, hanem mert elismertük a kormány erényeit meg eredményeit. Meg hát nehogy Márki-Zay Péter jusson hatalomhoz! Mindenkitől azt lehetett hallani, hogy csak azt az embert ne! – mondja K. András középkorú, alkalmazott.

– Az egész családom fideszes, sosem titkoltam. Nyilván nem tetszik minden, amit a Fidesz csinál, szerintem a pedagógusok jogosan elégedetlenek a fizetésükkel. Hogyha Márky-Zay nem azt mondta volna az elmúlt három hétben, hogy zárjuk el a gázcsapokat és menjünk háborúba, akkor nagyobb esélye lett volna. Az a legnagyobb baj, hogy nincs rendes ellenzék, és ez nem jó, mert akkor a nincs kivel megvitatni a közügyeket. Az pedig nem összefogás, amit a másik oldal képvisel, mert Gyurcsányt senki nem akarja, ahogyan a feleségét sem, jól tudjuk, hogy az Apró família irányítja az ellenzéket – vélekedik R. Izabella családanya, vállalkozó.

– A családtámogatásokat tartom a legjobbnak. Ha nem lett volna a nagycsaládosok autóvásárlási támogatása, akkor most nem lenne autónk, és a csokot is felvettük, hisz ez is nagy segítség volt. Sőt, hogyha nem lett volna az első Orbán-kormány, akkor most nem lenne házunk – magyarázza K. Emese családanya, alkalmazott, hogy miért szavazott a kormánypártra.

– A politikus olyan, mint az orvos. Akit meggyógyít, az isteníti, a világ legjobbjának tartja és szereti, de akit nem gyógyít meg, az a világ legrosszabb orvosának mondja, utálja és szidja, mint a bokrot. Szerintem nagyjából ilyen a politika is. A faluban sokan örültek a családtámogatásoknak, a tizenharmadik havi nyugdíjnak, és örülünk, hogy olcsók a rezsiszámlák. Nekem sok intézkedés már nem kedvezett, de sokan felvették a csokot, a babavárót. Meg hát hogyha egy új csapat jönne, akkor elkezdenének lopni, bepótolni az utóbbi tíz évet. Azt is fontosnak tartottam, hogy kimaradjunk ebből a háborúból és megőrizzük a békénket. Az ellenzékre Gyurcsány miatt eleve nem szavaztam volna – mondja Cs. Gábor.

„Tibike Pesten lakik”

A csevegés után Molnár Gyula független polgármestert látogatjuk meg a vasútállomáson, mivel civilként vasutasként dolgozik. A monarchiakori állomás irányítótermében ülünk le beszélgetni, s nem rejtjük véka alá, hogy miért pont ide jöttünk. Az országos eredmények közül kitűnt, hogy Bödőcs Tibor szülőfalujában is kétharmaddal nyert a Fidesz; azt hittük, hogy szavának nagyobb súlya van, szentenciáira jobban figyelnek a földijei. A helyiek elbeszéléséből azt megtudjuk, hogy egyáltalán nem sértődtek meg a faluról szóló poénjain, inkább jót röhögtek rajtuk, hisz minden településen megtalálható a helyi alkoholista vagy a pletykafészek helyi fodrász archetípusa, de csak az övék lett Magyarországon világhírű.

– Tibikét nagyon szeretjük, mindenki büszke a sikereire. Sokan fájlalják, hogy ennyire beleártotta magát a politikába, sokkal tehetségesebb ember annál, mint hogy valamelyik oldalnak odaadja magát. Bár azt mondja, hogy „sajnos a baloldalon már viccelődni sem lehet”. Ő már Pesten lakik és talán a városiakra jobban hat a mondanivalójával, a helyiek inkább a kormány eredményeit látják – mondta Molnár Gyula. Hozzáfűzve, egy kis településen nem úgy politizálnak, mint egy városban. 

A polgármester úgy látja, hogy Búcsúszentlászló rengeteget fejlődött az elmúlt 12 évben: felújították az óvodát, az iskolaépületet, az iskolakonyhát és nemrég ismét nyertek egy pályázatot a külső homlokzat szigetelésére. A Magyar falu programban elnyert pályázatok által renoválták az utakat, az összes belterületi járdát, és a jövőben iskolai tornaterem építését tervezik. Ám a polgármester jól emlékszik a szűkösebb időkre – első ciklusát az MSZP kormányzása idején töltötte. Akkoriban nehezen jutottak fejlesztési pénzekhez, mert „lényegében bizonyos körökhöz tartozó pályázatírókon keresztül lehetett csak pénzt szerezni, akik jókora jutalékokért dolgoztak”. Ezzel szemben úgy tartja, hogy a mostani pályázati rendszer, főleg a Magyar falu program egyszerűbb és hatékonyabb, a falvaknak nincs szükségük lobbistákra.

– 2006-ban az MSZP-kormányzat a mi iskolánkat is be akarta zárni, mert kevés gyerek született, nem teljesítettük a minimális tanulói létszámot. De végül megmentettük, egyházi iskolává alakítottuk és most a zalaegerszegi Mindszenty József iskola fiókintézményeként működik. A legnagyobb munkáltatót, a szociális otthonként funkcionáló egykori ferences kolostort nemsokára átveszi a Veszprémi Érsekség, és pszichiátriai elfekvő helyett idősek otthonát szeretnének benne működtetni, talán zarándokszállással és konferencia-központtal is kiegészítik. Nekünk az a fontos, hogy a helyiek munkahelye megmaradjon, a vallási turizmus is jót tenne a településnek – mondja Molnár Gyula.

A falu dolgos hétköznapjairól beszélgetve a polgármester megjegyzi, hogy a Fidesz az elmúlt években egy kissé „túlsegítette” az építőipart, hiszen egy önkormányzati építési beruházáshoz már nagyon nehezen találnak kivitelezőt. Amikor a polgármesterségét kezdte, harminc közmunkása volt a faluban, mára csak ketten maradtak, mert mindenki elhelyezkedett a piacon.

– Alig találok embert, hogy lekaszálják a füvet. Ismerek olyan közmunkást is, aki elment külföldre dolgozni, de nemrég hazatért, mert azt mondta, hogy már itthon is megkeresheti ugyanazt a pénzt, és közben nem munkásszállón tengődő rabszolgaként dolgozik.

Reneszánsz és kocsma

Sokkal rosszabbul nézett ki, jegyzi meg Tódor Szabolcs plébános, amikor a hatalmas Szent László-plébániatemplomot dicsérem. A gyergyóditrói származású atya 2017-ben érkezett a településre, Márfi Gyula veszprémi érsek kérésére. Akkoriban a templomot eléggé elhanyagolt állapotban találta.

– Azzal bíztak meg, hogy tegyem rendbe Zala megye legnagyobb búcsújáró kegyhelyét a helyi közösség segítségével, közreműködésével. Azóta felújítottuk a plébániát, a XII. századi román stílusú kegykápolnát, a tetőzetet, kicseréltük a csatornákat, valamint szintén kormányzati támogatásból építettünk egy szabadtéri tábori oltárt, mivel a búcsúk alkalmával rengetegen érkeznek ide. Egy harmincmilliós értékű pályázat segítségével nyáron elkezdjük a templombelső felújítását is – mondja a plébános, és erre bizony szükség van, a korábbi beázások miatt rendesen omlik a mennyezeti vakolat. 

Százan-kétszázan rendszeresen járnak misére, ünnepekkor pedig megtelik a hatalmas, eksztatikus barokk szobrokkal díszített templom, melynek főoltárán Szent László ül glóriásan, győzedelmesen a trónszéken. Két nyári és két szeptemberi búcsút tartanak a településen, a szent királynak pedig nagy kultusza van, a kálváriadomb aljában fakad a Szent László-forrás, melynek áprilisban is felüdítően hűs a vize, a központban lévő parkocskában győri hermájának stílusos ércmásolata látható. A fiatalos plébános életet próbál lehelni a helyi közösségbe, nemrég kirándulást szervezett a bodajki kegyhelyhez, máskor családnapot, közös estéket tartanak, melyeken a helyiek összejönnek és beszélgetnek. Szerencsére a népességfogyás mérsékelődött, tíz évvel ezelőtt volt olyan év, melyben csak két gyermek született a környékbeli öt faluban, ma már 8-10 az átlag.

– Szerencsére több a keresztelő is, nem csak az idevalósiak keresztelkednek vagy esküsznek meg nálunk, hiszen a kegyhely gyönyörű barokk temploma sokakat idevonz. Tavaly negyvenöt keresztelőt tartottam, és hála Istennek évente legalább húsz esküvőt celebrálok – mondja Tódor Szabolcs.

Indulunk lassan hazafelé. „Búcsúszentlászlói disznóságok” – az elmés cégér a Pozvai család húsfeldolgozóját és kis boltját jelzi a falu pölöskei úti végén, és meg is állunk a helyi vállalkozónál, hogy megkérdezzük, hogyan boldogulnak mostanában a faluban. A hentes neje, Pozvainé Krisztina nem panaszkodik, hisz a húsvéti forgalom egyelőre megmenti a vállalkozást, de nem tudják, hogy mit hoz a jövő, mivel a gabona folyamatosan drágul, ezért az állattartás is egyre költségesebbé válik. Pozvaiék állattenyésztőktől veszik a disznóikat és tovább nevelik őket, majd sonkát, szalámit, kolbászt, tepertőkrémet és egyéb „disznóságokat” készítenek belőlük – adalékanyagot, ízfokozót, színezéket egyáltalán nem használnak, csak nitrites pácsót. A klasszikus családi vállalkozás termékeiért környékbeli éttermek is érdeklődnek, vásárokra is eljárnak a termékeikkel. Szeretik a nyugodt falusi életet, általában semmi rendkívüli nem történik, de egy történetet mégis elmesélnek.

– Egyszer jött egy ember Egerszegről, jó sok pénzért bevásárolt, de szerencsére még nem adtam át a termékeket. Akkor azzal állt elő, hogy nincs készpénze, de mindjárt hoz a kocsiból egy plazmatévét. Megállt bennem az ütő, de szerencsére itt volt a férjem is… – meséli Pozvainé. Ez a kivétel erősíti a szabályt, Búcsúszentlászló egy nyugodt zalai falu.

Búcsúzóul a híres helyi kocsmába is betértünk, ahová pár hónapja Bödőcs Tibor találkára hívta Orbán Viktort – ám végül kosarat (sem) kapott. A kocsmapult felett a humorista legújabb könyve, a falon egy bekeretezett újságinterjúja látható. Semmi kétség, a helyiek büszkék rá, a nagyrabecsülés érződik a beszédükön, tudják, hol lakik, és gyermekkori koponyáját melyik szekrény őrzi. Olyan is akad, aki egyetért a politikai véleményével, mások nem szegődnek hozzá politikai kalandozásaiban. Egyféle sört csapolnak, Borsodit. Kérünk egy pohárral, elszürcsölgetjük, elüldögélünk bent egy ideig, majd visszaindulunk. Búcsúszentlászlón a prófétákat szeretik. De nem követik.

A Narancssárga vidék című mellékletünk további cikkei ide kattintva olvashatók.