A rövid hírekben nincs idő s hely a mégoly jelentős események magyarázatára, márpedig mindkét helyszínen a magyarság jövője szempontjából meghatározó történések zajlottak. Kovács Péter vállalásával Budapest egyik peremkerülete is csatlakozott a 2003-ban Csíkszeredán indult mozgalomhoz: „Kérjük székely településeink önkormányzati testületeit, hogy a helységtáblákon tüntessék fel a települések nevét székely rovásírással is!” Azóta a Forrai Sándor Rovásíró Kör – a polgármesterhez az egyesület közvetítésével jutott el a felhívás – képviselője 26 magyarországi és felvidéki településen adta át az avatás alkalmával a székely nemzeti lobogót. Az alkalom egyediségét ezúttal az adta, hogy első ízben fordult elő, hogy egy polgármesteri hivatal „Isten hozta!” felirattal újakra cseréltette a kerület határát ettől kezdve rovásbetűkkel is jelző táblákat – az átírás Barta József munkája – valamennyi átvezető útvonal mentén.

Ha volt is egyes önkormányzatoknak jogi szempontból fenntartásuk ezek kihelyezésével kapcsolatban, ettől kezdve már csak elhatározás kérdése, hogy adják-e nevüket a mozgalomhoz. Márpedig igen jelentős lépésükkel a Romániához csatolt székelységgel való összetartozásukat erősítik és önrendelkezésének kivívását támogatják.

Kovács Péter ezt nagyon jól tudta, ahogyan ismerve a Kárpát-medencei Rovásírásverseny és Műveltségi Találkozó az általa vezetett kerületben 2000-től megrendezett döntőit, a szervező Forrai Sándor Rovásíró Kör felkérésére a védnökséget is elvállalta.

Június 19-én a rendezvénynek kezdetektől helyt adó Móra Ferenc Általános Iskolában elhangzott köszöntőjét már nemcsak a történelmi Kárpát-haza (Délvidék, Erdély, Pártium, Felvidék, Kárpátalja, Muravidék, Magyarország), hanem a németországi magyar cserkészeket is képviselő, összesen több mint száz általános és középiskolás rovásíró előtt mondta el.

Szintén először fordult elő, hogy európai uniós politikusok küldték üdvözletüket. Glattfelder Béla fideszes EP-képviselőt csak aznapra korábban időzített elfoglaltsága tartotta vissza a személyes részvételtől, írásos üzenete azonban így is támogatásáról biztosított: „Európa egyik leg főbb értéke a soknyelvűség és a kultúrák sokszínűsége… A mi rovásírásunk Európában egyedülálló kulturális érték. Ennek megőrzése érdekében végzett munkájukért a szervezőknek és a versenyzőknek a versenyen elért eredménytől függetlenül is mindannyian köszönettel tartozunk.”

Nem kevésbé biztatóak a magát a felvidéki magyarok EP-képviselőjének nevező Mészáros Alajos sorai: „A rovásírás jeleivel, a régi tudás és mesterségek felelevenítésével az új betűk, ismeretek és készségek harmóniájához is eljuthatunk. S talán ti, fiatal nemzedékek, újra megteremthetitek a test és lélek, a szellem és a természet harmóniáját kontinensünkön és földgolyónkon.” Üdvözletének tolmácsolását kérte továbbá Hrubik Béla, a felvidéki CSEMADOK elnöke is.

A szakmaiságot hitelesítette részvételével a díszvendég dr. Aradi Éva indológus, míg a Kör alapította Szkíta-Hun-Pártus-Avar-Magyar Nemzeti Örökség Díjat Friedrich Klára rovásírás-kutató adta át Tar Mihály rovásíró juhász ükunokájának, a Temesvárról érkezett Kvaszta Csilla Tündének. Az ő felkutatásában Mandics György írástörténész segédkezett. A rovásírásáért 1902-ben ártatlanul meghurcolt és 1938-ban elhunyt juhász becsületét ezzel sikerült visszaadni.

A rendezvényen jelen lévő valamennyi polgári és egyházi iskolából érkezett, a magyarság ősi írásműveltségében járatos tanár, szülő és szakkörvezető felsorolása lehetetlen, az üzenet azonban enélkül is egyértelmű. Elérkezett az idő, hogy a rovásírás hiteles emlékeit és a kutatás legújabb eredményeit beemeljék a Nemzeti Alaptantervbe is.

Szakács Gábor