Isten ments alábecsülni őket

– Két év telt el azóta, hogy átadta a stafétabotot. Mi a benyomása az eltelt időszakról?

– Az elkerülhetetlen összehasonlítások miatt ez számomra kényes kérdés, de amit érzékeltem, az elsősorban a nehezen magyarázható időhúzás, majd a kapkodás. Most olyanokat hallok a városvezetéstől, hogy a Lánchíd felújítása nem halasztható. Nem értem, hogy a teljesen előkészített projektet akkor miért halasztották minden értelmezhető indok híján másfél évig? A Blaha Lujza téren a kész tervek úgymond nem fértek bele a városvezetés koncepciójába. Az általuk később készített tervek vajon belefértek?

– Azt mondják, nincs leállított projekt.

– Barátságból csak egyet mondok: hát az Aranyhegyi-patak védműve? Eldicsekednek a pesti rakparttal, de azt a kormány finanszírozza. A hajléktalanok ügyében milyen előrelépés történt a verbális demagógián kívül?

– Ellepték a főváros köztereit.

– Csak egy példa a minapi öt fontos főpolgármesteri bejelentés közül: összehangolják a dunai rakparti munkákat. Ez meg micsoda? Mivel hangolják össze? Magát a munkát akarják összehangoltan végezni? A kivitelezés összehangolt lebonyolítása a kivitelező kötelessége. Abban a városvezetésnek nincs kompetenciája. Ha ez a főpolgármesternek új, és ő ezt a saját fontos, bejelentendő intézkedésének tartja, az egyszerűen nem értelmezhető. De hosszan sorolhatnánk még. Mi van a faültetésekkel? A közlekedésszervezéssel kapcsolatban pedig érdemes lenne megkérdezni a szakmát. De ne a politológusokat, vagy az ellenzék házi szakértőit.

– Karácsony Gergely azt is bejelentette, hogy megvétózza az atlétikai világbajnokságot. Megteheti? És miért vétózna a futball-EB hatalmas sikere után?

– Nem tudom, hogy volna-e rá egyáltalán jogi lehetősége. Talán kár volt nagy hangon kijelenteni, hogy „így döntöttem”. A kormány egyelőre nem sértette meg a fővárossal kötött megállapodását, nem mondta azt, hogy nem épül meg a diákváros. Ráadásul ha a világbajnokság rendezéséről szóló szerződést a világszövetséggel valóban a kormány kötötte meg, és a főváros nem szerződő fél, akkor ebben nem látszik a főváros kompetenciája. Ez esetben előfordulhat, hogy a főpolgármester kellemetlenül felsül.

– Eddig legalább nem mutogattak visszafelé. De most azt találta mondani az MSZP–LMP–Párbeszéd, hogy a Tarlós-éra alatt kiárusították a főváros vagyonát…

– Valamelyik ellenzéki médium ezt „hangsúlyos kritikának” nevezte. A sértődött állítás ezzel szemben egy tisztességtelen, övön aluli ütés. Mi éppenséggel visszavásároltuk a városnak az MSZP-SZDSZ által külföldieknek felelőtlenül elherdált Fővárosi Vízműveket. Tízmilliárdokat szereztünk vissza a városnak a szintén az MSZP-SZDSZ által kötött, az EU Csalás Elleni Hivatala (OLAF) által vagy száz oldalon súlyosan támadott négyesmetró-szerződések, köztük a még 2006-ban kötött Alstom szerződés módosításával. Hogy épp az MSZP támad ezek után, az egy minősíthetetlen gátlástalanság. De támadnak a kórházak központosításával is, ami törvény alapján történt, és ezen az alapon akkor minden MSZP-s és liberális vezetésű önkormányzat is kiárusított. Ide tartozik a Városliget ügye is, amit részint ugyancsak törvény alapozott meg, ráadásul azért sem igaz a kiárusítás, mert a Liget tulajdonosa Budapest maradt.

– Az év elején azzal riogatták Karácsonyék a budapesti lakosságot, hogy leállhatnak a közüzemek, megszűnhetnek a közüzemi szolgáltatások. „Ön mit szólna ahhoz, ha nem járna a villamos?” Ilyen és ehhez hasonló plakátokkal árasztották el a köztereket. Akkor ez utópiának tűnt. Most azonban Kiss Ambrus főpolgármester-helyettes azt nyilatkozta, hogy év végére fizetésképtelenné válhat a főváros. Két év alatt kiürült a kassza? 

– Egy település működőképessége akkor értékelődik fel, ha a városüzemeltetés akadozni kezd. Akkor azonban ugrásszerűen. A közhangulat erre nagyon érzékeny. Ezért elvileg lehetséges, hogy valamely politikai közösség az ezzel való manipulációval politikai feszültséget generáljon akár a fennálló hatalommal szemben. Nem állítom azt, hogy a jelenlegi városvezetést konkrétan ilyen megfontolás vezérelné. Néhány dolgot azonban furcsállok. A városvezetés jóval korábban meglebegtette még plakátokon is a közszolgáltatások veszélybe kerülésének lehetőségét. Azután csend lett. Ilyen problémákat nem plakátokon szoktak megoldani, ráadásul beszédes, hogy ante tempus jött a kinyilatkoztatás. A főváros pénzügyi helyzetéről 2019 óta egyfolytában zavarosan és pontatlanul nyilatkozott a városvezetés, mindig más-más módon csoportosítva a tényeket.

– Mire gondol?

– Két tényre. Az első, hogy 200 milliárd forintnyi forrást mi biztosan a büdzsében hagytunk. És hogy ez mind kötelezettséggel lefedett lett volna, az egyszerűen nem igaz. A másik, hogy az új városvezetés 2020-ban sokkal, talán 25-26 milliárd forinttal is magasabb kiadási tervvel tudott költségvetést készíteni, mint a mi 2019-es költségvetésünk volt. A város helyzete tehát nem lehetett instabil. A főváros jelenlegi tényleges pénzügyi mozgásterét pontosan nem ismerem, de árulkodó jel, hogy a két éven át nem teljesített ígéreteket, például a 14 év alattiak ingyenes BKK-utaztatását a választás közeledtével mégis hirtelen biztosítani akarják. Ez az ingyenesség az agglomerációs közlekedőkkel együtt éves szinten sokmilliárdos tétel. Nem támasztja alá látványosan a városvezetés panaszában foglaltakat.

– Elég ellentmondásos. Ráadásul előkészítetlennek tűnik.

– A hirtelen bejelentés, hogy a BKK egy nap alatt felkészült erre az ingyenességre, miközben eddig azt hajtogatták, hogy minden fillérért kénytelenek lehajolni, egyenesen infantilis. Biztosan lesz még riogatás a közszolgáltatásokkal, de nem először van olyan érzésem, hogy a városvezetés félreérti a hatalmi jogosítványait.

– Ezt hogy érti?

– A közszolgáltatások a Fővárosi Önkor­mányzat kötelező feladatait képezik. Önként vállalt feladatot a vonatkozó jogszabályok alapján csak akkor finanszírozhatnak, ha a kötelezőket már teljesítették. Tehát Karácsonyék egyetlen tervüket sem valósíthatják meg a közszolgáltatások rovására.

– Az embernek az az érzése, hogy Karácsonyékat nem érdekli Budapest. A város vezetése helyett az előválasztással vannak elfoglalva. Mi a véleménye az ellenzéki összefogásról, illetve az ellenzék választási esélyeiről?

– A közvélemény-kutatási eredményeket 2019 óta végképp fenntartásokkal kezelem. A teljes ellenzéki összefogás szerintem részben színjáték. Ezeknek a pártoknak a többsége nehezen összeilleszthető elképzeléseket képvisel, és más az ideológiai alapjuk is, már amelyiknek van ilyen. Ha kormányra kerülnének, nem értelmezhető, hogyan volnának képesek vezetni az országot. Nem is szólva a minket követő generációk jövőjét érintő legfontosabb kérdésekben képviselt hajmeresztő nézeteikről.

– Mire gondol?

– A bevándorlásra, a nemzetállam értelmezésére, a családpolitikára, a családmodellre és a kultúrára. A fogcsikorgató hatalomvágy az egyetlen közös nevezőjük. Isten ments alábecsülni őket. Demokratikusnak nevezik magukat, de az ő demokráciaértelmezésük engem a nagy elődök népi demokráciájára emlékeztet. Halljuk, kicsit átfogalmazva, az „urak országából a nép hazája” szólamot is. A néphatalom jegyében zárták börtönbe a nép nem elhanyagolható hányadát annak idején. Most is hasonlókat ígérnek az utódaik. Nagyon sok múlik az áprilisi választáson. Nem is nekünk, hanem az utódoknak. A kormánypártoknak nagyon koncentrálni kell a helyes indikációra.

– Konkrétan?

– Véleményem szerint ellenzéki győzelem esetén könnyen előtérbe kerülhet olyan érdekek képviselete, amelyek idegenek a magyar nemzet érdekeitől. Nem biztos, hogy a választók a teljesítményeket fogják összehasonlítani, és az ellenzék hataloméhes kommunikációja, továbbá a stílus tekintetében a kettős mérce már semmilyen határt nem ismer. Jó példa erre a főpolgármester maga is. Nemrég még azzal hízelgett, hogy olyan országban szeretne élni, „ahol az újságírók szabadon kérdezhetnek”. Látta már valaki, hogy szabadon kérdezhetik őt?