– Mi az erkölcs?

Dr. Barlay Ödön: – Törvény, ami nélkül nincs világ, nincs univerzum. Arisztotelész szerint Isten, „Aki mindent mozgat, de őt nem mozgatja senki.” Istennek öt tulajdonsága van: élet, igazság, szentség, szépség, jóság. Az ember pedig nem más, mint Isten képére teremtett valaki. Létének lényege, hogy tükrözze ezt az öt tulajdonságot. A morális tehát az Istenben lévő igazság visszatükrözése és igénylése.

Szeverényi János: – Hitem és látásom szerint az a normarendszer, amit a Teremtő adományozott az embereknek. Az a képesség, amivel Istennel és emberrel a kapcsolatot tarthatjuk és ami az embert emberré teszi.

Balog Zoltán: – Az erkölcs annak a tudása, hogy mi, emberek tetteinkért felelősek vagyunk valaki előtt. Ez a valaki nem az emberiség valamely fóruma, szerve, intézménye, nem valamilyen többségi elven elfogadott erkölcskódex, hanem a Teremtő, aki előtt felelősséggel élünk, s igyekszünk a jót választani a gonosz helyett. Ez nem azt jelenti, hogy hibátlanok vagyunk, hanem azt, hogy nemcsak azt tudjuk, mikor sikerült megfelelni, hanem azt is, amikor nem. És olyankor is tudjuk, ha elbukunk, hogy mit kell tennünk.

– Hogyan és miért változott meg az erkölcs?

Dr. Barlay Ödön: – Régen a moralitás azt jelentette, hogy van szabad akaratom, és nekem döntenem kell. Jogom és lehetőségem van azt mondani, hogy igen vagy nem. Ezzel a képességgel csak szellem rendelkezik. A döntésében közrejátszik a szülői, az iskolai és a társadalmi háttér. Ma egyik sincs meg.

Szeverényi János: – A misszió régen nagyobbrészt erőszakosan zajlott. Sokan belülről nem változtak meg. Kialakult egyfajta egyházellenesség, mely megnyilvánult az istentagadásban. Sokan azt a hibát követték el, hogy az egyházat az Istennel azonosították. A régi világ erkölcsét sem látom makulátlannak.

Balog Zoltán: – Talán régen könnyebb dolguk volt az embereknek. Mielőtt a hagyományos közösségek felbomlottak, talán egyszerűbb volt tudni, hogy mi a helyes. Az erkölcs ugyanis a közösség elvárása volt, ennek kellett megfelelni. Szembeszállni vele, igen kemény következményekkel járhatott. Két generáción belül szétesett ez a rend. A szétesés egyrészt tragédia, másrészt válasz-kísérlet a világ megváltozásra…

– Mi maradt belőle?

Dr. Barlay Ödön: – Ma az erkölcs csak látszat. Ma már az erkölcstelenségnél vagyunk. Megszűnt a törvény. Pedig a törvényt fontos, hogy megkaphassa a gyerek. Példakép kell. Ha nincs példakép, akkor reménytelen az egész. A prédikáció kevés. A szülők a felelősek. Ma már sokkal több a tragikus sorsú gyerek, mint régen. Döbbenetes!

Szeverényi János: – A mai erkölcsről beszélni nehéz feladat. A politika erkölcstelen, emiatt az emberek szkeptikusak lettek. Ma a demokrácia és szabadság jegyében mindennek tere van, „mindenkinek igaza van”. De kell hogy legyen egy határ. A szabadság határa a másik ember méltósága.

Balog Zoltán: – Nem gondolom, hogy a régi erkölcsöt modernizálni kellene, de azt igen, hogy a tízparancsolatot ma másképp kell követni, mint száz évvel ezelőtt. A parancsolatok abszolútak, de a helyzetek változnak. Minden korban meg kell találni az abszolút parancsoknak az adott, aktuális értelmét. A kérdés az, mit jelent ma, a XXI. században felelősséggel tartozni magamért, a családomért, a közösségemért, nemzetemért a Teremtő Isten színe előtt, akinek az életünket köszönhetjük.

– Hová tűnt el az erkölcs?

Dr. Barlay Ödön: – Elnyelte a sivatagi forró homok.

Szeverényi János: – Lappang, relatívvá vált. Ha valaki függetleníti magát Istentől, akkor védtelenné válik. Ebben a szabad helyzetben a bűnnel szemben is védtelen, hiszen Istentől van a látás, a fény. Amikor Istennel kapcsolatban vagyunk, akkor erkölcsi lényekké válunk. Legyünk istenképű emberek, és megint erkölcsösek leszünk.

Balog Zoltán: – Az erkölcsi érzék szerintem visszahúzódott az emberek lelkének mélyére. Én hiszek abban, hogy minden ember életének mélyén ott van a jó és a rossz tudásának érzéke, vagy legalábbis a vágy, hogy e kettőt meg tudja különböztetni. Csak valakinél nagyon mélyre van eltemetve. Mégis meg kell keresnünk, felszínre kell hoznunk ezt az érzékenységet. Ez az egyetlen esélyünk. Ha ezt az érzést fel tudjuk ébreszteni az emberekben, akkor el tud indulni a változás, a lelki fordulat.

– Miért veszett el?

Dr. Barlay Ödön: – Mert nem volt, aki tanítsa, aki a tükröt odaállítsa. Ma az ember domború-homorú tükörben nézi magát, vagy nem is lát semmit, mert a tükör nagyon piszkos.

Szeverényi János: – Az eredendő bűneset óta az ember erkölcsi válságban él. Isten azonban nem mond le rólunk, újra és újra elküldi nekünk a fényt. Karl Barth szerint annál rafináltabb ateizmus nincs, mint amikor Istenre hivatkozunk, de nélküle döntünk. A keresztény Európa ebbe a hibába esett.

Balog Zoltán: – Mert olyanok szabták kívülről a törvényt, akik nem a közösség érdekét nézték, hanem kizárólag a sajátjukat. Mi meg azt gondoltuk, hagy akkor a törvény nem számít, ha úgyis hamisítják. Akkor nekünk csak túl kell élni, bármi áron. S így azután szétestek a hagyományos összekötő és kontrolláló kapcsok és szerkezetek, megbomlott a többség által addig vállalt és fenntartott értékrend.

– Mi lesz a hiány következménye?

Dr. Barlay Ödön: – Teljes anarchia, melynek jelei most mutatkoznak meg. Olyan erős az ateista világ, hogy a templomok üresek. Kérdés, hogy van-e még annyi életösztön a meglévő magyarságban, hogy ezt meg tudja oldani. Úgy néz ki, hogy Európának nincs. Azért tartunk itt, ahol tartunk, mert e törvények és belső energiák megszűntek.

Szeverényi János: – Az ember kiszolgáltatottá válik. De minden válság egyben az újjászületésnek is az esélye. Nagy lehetőségek vannak az ilyen kritikus helyzetekben. Végre mozgásban van az élet, az emberek. Soha ennyi alulról jövő megmozdulás nem volt, fáradtságuk ellenére keresik az igazságot, az élet értelmét, a megváltozást, az újjászületés lehetőségét.

Balog Zoltán: – A szétesés. Az anomosz, a törvénynélküliség. Nincs belső és külső rendje közös életünknek. Sok ember nem tud, és nem is akar különbséget tenni jó és rossz között. Az alapszemlélet az, hogy minden lehet jó, és minden lehet rossz. Minden relatív. Ha pedig minden relatív, akkor nincs abszolút jó, abszolútigazság, hanem minden attól függ, hogy honnan nézzük.

– Vannak ennek már ma is látható tünetei?

Szeverényi János: – A jelek egészen tragikusak. Azt látom, hogy súlyosak és sötétek a folyamatok. Az alapvető értékek kérdőjeleződtek meg: az ember embersége, a házasság, a család, a gyökerek, a hagyományok. Negligálják, mintha nem is lennének. Ebből következik a hatalmas zűrzavar. Nagy a megtévesztés. Az embereket elvonják a valóságtól, és egy nagy össznépi agymosás folyik, kiskorúsítják őket. Nem foglalkoznak az istenszeretettel, hazaszeretettel, hivatásukkal, feladataikkal a Földön. Az állati színvonal alá nyomják őket, ami méltatlan az emberhez mint spirituális és erkölcsi lényhez.

Balog Zoltán: – Az emberi méltóság tisztelete hiányzik. Annak a kimondása, hogy itt a legfontosabb az ember, az, aki itt él, ebben az országban, ennek a nemzetnek a tagja. Ha az én méltóságomat nem tisztelik, akkor én a másik emberét sem fogom tisztelni. Hogyan várjuk el bárkitől, hogy megértse, milyen súlyos bűn embereket faji, vallási vagy bármilyen okból megalázni, amikor a tiszteletet elváró állam éppen saját maga veszi semmibe a polgárait? Egy olyan politika, amelyik ma úgy gondolja, hogy akik az ország perifériáján élnek, azoknak nem kell közbiztonság, azoknak nem kell iskola, orvosi rendelő, azoknak nem kell út, posta, milyen erkölcsi magaslatról nevelheti ő ezeket a polgárokat?

– Hogyan állíthatnánk vissza az isteni rendet?

Dr. Barlay Ödön: – Hogy tiszta erkölcs legyen, ahhoz tükör kell, Isten kell, moralitás kell, metafizikum kell, másként nem megy. Lerombolni valamit egy perc műve, hiszen az ötvenes években is egy tollvonásra megszüntették az egyházi iskolákat. Itt nincs moralitás, ezt az is jelzi, hogy az emberek egymást jelentik fel. Ma az alapok hiányoznak, ami megvolt: a keresztény tükröt tartották elénk. Vissza kellene állítanunk, de nincs kivel. Hathétezer teológiát végzett emberünk van csak. Nincsen hittan. Itt már csak az isteni irgalom tud valamit kitalálni.

Szeverényi János: – Még nem süllyedtünk egészen a mocsár mélyére. De miért kell megvárni ezeket a sötét időszakokat? A legvadabb kommunista, ateista időkben is voltak a hitünknek követői. Kell az árral szemben úszni! S ha kell, akkor akár a zuhatagban felfelé is, mint a lazac. Csak az erkölcstelen embereket sodorja az ár.

Balog Zoltán: – Föl kell hozni őket a mélyből. Az emberek egyre jobban érzik, hogy nagy baj van. Nemcsak a pénzpiacon, a gazdasággal, a politikával vagy a közbiztonsággal van baj. Az alapvető baj az emberrel van. Ahhoz, hogy másként legyen, mindenkinek magának is változnia kell. Akikből elveszett, azokban föl kell ébreszteni a jó iránti vágyat. Ha nem születik meg bennünk a szeretet lelkülete, akkor nem fogunk tudni ötről a hatra jutni mi magunk sem. Ugyanis az erkölcs legerősebb és végső soron egyetlen valódi mozgatója a szeretet.

– Fordulnak-e már az egyház felé az emberek?

Dr. Barlay Ödön: – Csak a kis sejtek fordulnak. Ezek kellenek: a kis és nagy közösségek. A sztrájk önmagában társadalmi energia, erő, hogy nem vagyok egyedül. De ma lehetetlenné van téve a társadalmi összefogás is.

Szeverényi János: – Kínában, ahol korábban Mao Ce-tung kegyetlen módszerekkel igyekezett megszüntetni a keresztyén életet, ma naponta 20-25 ezren térnek meg és lesznek Krisztus követői. Hazánkban az elmúlt két évtizedben közel félezer új gyülekezet született. Van remény.

Balog Zoltán: – Úgy látom, hogy fordulnak is, meg nem is. Hiányzik az odafordulás folytonossága. Ha a kereszténység közelében keresem az életem megoldását, akkor annak a hétköznapjaimra is hatással kell lennie. Hiszen ha erkölcsi elvek szerint élek, nekem ezeket akkor is be kell tartanom, ha senki más nem tartja be őket. Egy keresztény sohasem mondhatja: „De hát ők se!” Ma még ez a fajta határozottság és egyértelműség hiányzik.

Podruzsik Zsuzsanna