„Isten visszaállítja a természet rendjét”

– Nemrég Felvidéken a Híd, az MKP és az Összefogás nevű pártok tárgyalásokat kezdeményeztek a pozsonyi belügyminisztériummal az ottani magyarok kettős állampolgársága ügyében. Segített nekik Ondrej Dostál, az OĽaNO parlamenti frakciójának tagja is, a kérdésében aláírásgyűjtést is szerveztek, és petíció is indult. De egyelőre marad a tiltás.

– Bízzuk az időre! Senki sem gondolta volna, hogy az új szlovák miniszterelnök, mindjárt megválasztása után, Trianon százéves évfordulójára emlékezve olyan mondatokat mond, amilyenekre régóta vártak a felvidéki magyarok, de vártunk idehaza is. Óriási szükség van erre. Látjuk, milyen támadások érik a visegrádi négyek országait Brüsszel felől, illetve mekkora ideológiai és politikai nyomásnak van kitéve térségünk a migráció és a nemzeti szuverenitás kérdései miatt. A térségbeli országoknak ezért felül kell emelkedniük a sérelmeiken, és össze kell fogniuk. Remélem, hogy a szlovák–magyar viszony tovább fog javulni, és sor kerülhet a kettős állampolgárság teljes körű rendezésére is.

– Hogy értékeli a romániai helyhatósági választást és az ott született eredményeket?

– Három évtizede már, hogy az RMDSZ vezető szerepet játszik az erdélyi magyarság érdekképviseletében. Ezt nem lehet megkérdőjelezni. Az elmúlt tíz évben a Fidesz–KDNP és a kormány is rendezte a viszonyát az RMDSZ-szel, annál is inkább szükség volt erre, mert a párton belül lejátszódott vezetőváltás után a szervezet számunkra abszolút pozitív irányba mozdult el, legyen szó a magyarságot érintő bármely kérdésről. Természetesen gratulálunk azoknak is, akik nem az RMDSZ színeiben győztek, de magyar, illetve magyarok által is lakott településeket vezethetnek majd a jövőben.

– A politikailag és gazdaságilag is erősödő anyaország milyen szerepet játszott ebben a sikerben?

– A román elit talán még nem érzi annak szükségességét, amit egyébként a szerb, a szlovák, a horvát vagy a szlovén elit megérzett és megértett, már ami a magyarokkal kiépítendő szorosabb kapcsolat ügyét illeti. De eközben az emberek közötti kapcsolatok fejlődése már egészen másutt tart. Mutatja ezt az is, hogy sok olyan helyen is magyar jelölt nyert, például Szászrégenben, ahol fele-fele a magyarok és románok aránya, vagy épp utóbbiak vannak többségben. Részben a vegyes házasságban élők, de nyilván színtiszta román családok tagjai is magyar jelöltekre szavaztak. Ez annak a sokrétű támogatásnak is köszönhető, amit a magyar kormány Erdélyben is indított gazdasági, oktatási téren. Ebbe főként bölcsődék, óvodák, iskolák felújítása, építése tartozik bele, de fontos megemlíteni a templomok, közösségi házak és más egyházi épületek építését és rendbehozatalát is. Utóbbiak nem csak a hívő közösségek javát szolgálják, a beruházások egy sor román vállalkozásnak adnak munkát. A turizmusra kifejtett jótékony hatásról nem is beszélve.

– Soós Zoltán, Marosvásárhely új polgármestere azt nyilatkozta, hogy nem ideológiai kérdések, hanem napi ügyek, feladatok mentén kampányolt.

– Az 1990. márciusi marosvásárhelyi pogrom emléke mindenkinek a tudat­alattijába égett. De ezt az emléket valahogy fel kell oldani, ha elfelejteni nem is lehet. Polgármester úr nyilván abba az irányba halad, hogy olyan munkát végezzen, mint amit Csíkszeredában, illetve más székely városokban tapasztalni magyar polgármesterek részéről, ahol most nem is volt kérdés, hogy újra ők győznek. Ha Soós Zoltán kiszámítható jövőképet nyújt az ott élő magyaroknak és románoknak, és ezzel helyben maradásra bírja őket, akkor ő is meg tudja nyerni a következő választást. Emellett neki magyarként nyilván gesztusokat is kell tennie a többségi románságnak, jelezve, hogy a két nemzet egymásrautaltsága évszázadokon át meghatározó elem lesz Erdélyben.

– Magyarország fontos és komoly gesztusokat gyakorol az itt élő nemzetiségek felé, például 4,2 milliárdos támogatásban részesíti az itt dolgozó nemzetiségi pedagógusokat. Viszonozza ezt majd valaki a szomszédok közül?

– Abban bízunk, hogy igen. Hazánk az elmúlt tíz évben európai szinten is példaértékű nemzetiségi politikát folytatott. Nyugat-európai politikusok gyakran csodálkoznak is, hogy mekkora támogatást és milyen lehetőségeket nyújtunk a velünk élő őshonos nemzeti közösségeknek. Ennek a nagyvonalú támogató politikának már vannak eredményei kapcsolataink javulásában a szomszéd országokkal. Nem véletlen például, hogy Hunyadi János kora óta nem volt ilyen jó a viszonyunk a szerbekkel. De jelentős a javulás a horvátokkal, a szlovénokkal és a szlovákokkal is. Szerintem ez annak is köszönhető, hogy a Magyarországon élő nemzetiségek bizonyos autonómiát élvezhetnek. Például országgyűlési képviseletet szerezhetnek kedvezményes kvótával, ahogy tette ezt a német nemzetiség 2018-ban. De ha ezt nem sikerül elér­niük, akkor is biztosítva van a parlamenti jelenlétük. 2014 óta mind a tizenhárom őshonos nemzetiségnek saját parlamenti szószólója van. Ők minden, a nemzetiségeket érintő ügyben kifejthetik a véleményüket. Ezenkívül megvan az országos, területi és helyi szintű önkormányzatiságuk is. Ehhez vegyük még hozzá a kulturális autonómiájukat, ami szintén fontos. Amikor 2010-ben kormányozni kezdtünk, tizenkét nemzetiségi iskola volt az országban, ma már kilencvenöt működik. Színházakat tartanak fenn, saját médiumaik vannak, és így tovább. Sorsdöntő kérdés, hogy megmaradnak-e pályájukon a nemzetiségi pedagógusok. Ezért már a képzésük alatt is ösztöndíjat kapnak. A nemzetiségi nyelvet, nyelveket oktató pedagógusokat pedig bérpótlékkal támogatjuk, melynek mértéke az elmúlt években tízről negyven százalékra nőtt. Emellett segítjük azt is, hogy nemzetiségi diákjaikat saját anyaországukba vihessék anyanyelvi táborokba.

– A közvélemény előtt kevéssé ismert, hogy tíz év alatt Magyarország háromezer templomot újított föl a Kárpát-medencében.

– És tegyük hozzá, hogy százharminc újat épített. Ez nemcsak a magyar kormányt, hanem a hazai és a külhoni egyházakat is dicséri, nagy összefogásra volt szükség ehhez. A felújítások között ott van például a kolozsvári Szent Mihály-templom és a kalocsai főszékesegyház, de sok apró kápolna is, akár pár száz lelkes kistelepülésen. A magyarok közel nyolcvan százaléka elfogadja és a magáénak érzi a kereszténységet mint kultúrát és az életet szabályozó morális értékskálát. Sőt, látja azt is, hogy a keresztény egyházak milyen nagy munkát végeznek az oktatásban, szociális téren, az egészségügyben és így tovább. A balliberális oldal mindennek ellenére időről időre hevesen támadja őket. De nekünk az a feladatunk, hogy a kereszténységet és annak értékrendjét továbbadjuk. Hozzáteszem, ez teljes ellentéte annak, ami Nyugat-Európában zajlik.

– Ott azt mondják, hogy nagyon maradiak vagyunk.

– Akik ezt mondják, azok szerint az a haladó tett, ha diszkót, kocsmát vagy edzőtermet csinálnak amúgy gyönyörű és felszentelt helyekből, közben pedig illegálisan érkező migránsok tömegeit akarják beengedni Európába. A rombolás ténye konkrét és szimbolikus értelemben is igaz. A balliberális oldal már ott tart, hogy megbélyegzi, illetve fenyegeti a hívőket és az egyházakat. Így volt ez a második világháború után is, úgy tűnik, most folytatódik a baloldali hagyomány. A kormány támogatja a közfeladatot ellátó egyházak intézményeit, óvodáik, iskoláik felújítását. Az egyházi intézmények az MSZP–SZDSZ-kormányok regnálása alatt azt sem kapták meg, ami járt volna nekik. Messziről indultunk, de a magyar emberek munkájának és persze a kormány jó gazdaságpolitikájának köszönhetően ma már ott tartunk, hogy támogatni tudjuk a katolikus, a református és az evangélikus egyház országos óvodaprogramjait. Ne legyenek kétségeink, a balliberális oldal egy fillért sem adna erre, helyette a szokásos demagógiával jönnének. Úgy tűnik, számukra egyetlen egyház létezik Magyarországon, ez pedig az Iványi Gábor vezette közösség. Komoly politikai botrányt igyekeztek faragni például abból, hogy az állam szerintük mennyire mostohán bánik Iványi kisegyházával, illetve az általuk fenntartott intézményekkel. A valóság természetesen köszönőviszonyban sincs az álhírekkel. Megjegyzem, nem hiszem, hogy az egykori SZDSZ-es országgyűlési képviselő igehirdetései tetszenének a baloldalnak. Inkább annak örülnek, amikor Orbán Viktor elkárhozásáról beszél, illetve hogy Nobel-békedíjra akarja felterjeszteni a világon mindenhol példátlan rombolást folytató, bevándorláspárti Soros Györgyöt. És örömmel idézik, amikor azt fejtegeti, hogy szerinte Gyurcsány nem rossz ember, és természetesen mindig szót kap a kormányellenes tüntetéseken.

– Nem is egyházi vezető, hanem politikai szereplő?

– Nem ön az első, aki ezt kérdi. Viszont ha már szóba került, lássunk tisztán a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség állami támogatásait illetően. 2010 és 2020 között 22,8 milliárd forintot kapott az államtól Iványi Gábor egyháza, illetve az általuk fenntartott szociális és köznevelési intézmények. Ebben benne van a strasbourgi bíróság ítéletéből fakadó kártérítés is, amelynek egyébként a sokszorosát követelték, de igényüket még az Emberi Jogok Európai Bírósága is túlzónak találta. Kártérítés címén az állam két részletben majdnem 2,2 milliárd forintot fizetett ki nekik. De a majdnem 23 milliárdban 2,5 milliárd forint köznevelési többlettámogatás is benne van. Mutassanak egy olyan diktatúrát, ahol az állítólag tönkretenni akart egyházi közösség intézményeket tarthat fenn, és hozzá ekkora támogatást és többlettámogatást kap!

– Nem csitul a vihar az LMBTQ-mesekönyv körül. Sok hívőt bánt, sőt, megrémít ez a kötet.

– Nem fogadhatunk el semmilyen törekvést, amely a teremtés és az élet rendjének felülírását célozza, mert a keresztények szerint ezt a rendet Istentől kaptuk, ezért nem bánhatunk vele önkényesen. Ahol lehet, fel kell lépnünk minden ilyen ellen. Magyarország egyébként a homoszexualitás tekintetében toleráns, türelmes ország, mindenkinek a magánügye, hogyan éli az életét. De ha egy mesekönyvben próbálnak erőszakos sunyisággal homoszexuális-propagandát folytatni, az különösen felháborító, és fel kell emelnünk a szavunkat. Mindenütt elmondom, hogy ez az idézőjeles kultúra még a saját jelképét, a szivárványt is a Bibliából vette. A szivárvány ugyanis nem más, mint az Isten és az ember szövetségkötésének szimbóluma Mózes első könyvében, a Teremtés könyvében. És egy ideológia, már ha annak tekintjük az LMBTQ-t, elorozta és sajnos le is pusztította ezt a szimbólumot. Rémült azért nem vagyok. Ideológiák jönnek, mennek, tartalmatlanságuk okán aztán végleg el is tűnnek. Persze észnél kell lennünk, mert amíg itt vannak, addig nagy pusztítást végezhetnek. Az erőszakos LMBTQ-ideológia is el fog tűnni, ebben biztos vagyok. Isten mindig visszaállítja az általa alkotott természet rendjét.