Istentelen támadás

A DK-s javaslat szerint három év börtönt is kaphatna az a pap, aki tartja a gyónási titkot. Ez az újabb egyházellenes támadás lábbal tiporja a bűnbánat szentségét, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kiüresítse azt. Ha egy ilyen törvényt elfogadna az Országgyűlés, ugyan kinek lenne bizalma elvégezni a szentgyónását? Ha a pap feljelentheti a gyónót szexuális zaklatás, illetve pedofília miatt, vajon a kör később kiegészül a többi bűncselekménnyel és szabálysértéssel, a gyilkosságtól az adócsaláson át a gyorshajtásig? Egyelőre a törvényjavaslat ezekre nem vonatkozik. Akkor miért pont a pedofília? Miért a balliberális, eleve egyházellenes ellenzék hozakodik elő ilyen törvényjavaslattal, és miért épp most?

Pajor András, a Herminamezői Szentlélek Plébánia plébánosa, a Keresztény Kulturális Akadémia elnöke szerint nyilvánvalóan azért, hogy a választási cél­egyenesben ezt sajátos tálalásban lehessen számonkérni a kormányon.

– Amit eddig az ellenzék programként felsorakoztatott, abban nem szerepel más, mint megtorlások, leszámolások, bosszú, bebörtönzések, vagyontól, személyes tulajdontól való megfosztás, a nagyvállalkozók vagyonának elkobzása és szétosztása az általuk szegénynek tartott emberek között. Ehhez most felsorakozik az intimitásba való durva behatolás a törvényesség jegyében. Már a szentségek rendje sem szent.

András atya szerint a DK-s törvényjavaslat nem egyéb, mint olcsó kampányfogás, amely egy szűk vallás- és egyházellenes réteget céloz meg manipulatív módon. A manipuláció lényege, hogy a két szó, a pedofília és az egyház egymás mellett szerepeljen. Erre maga a törvényjavaslat szövege mutat rá, ugyanis az ellenzéki képviselők azzal indokolták törvényjavaslatukat, hogy az egyházakban, különösen a katolikusban „hosszú évtizedek hallgatása után derült fény az egyházi személyek által elkövetett pedofil cselekményekre, vélhetően igen magas látencia mellett”. Az a cél, hogy azt a benyomást keltsék, mintha a katolikus egyház vezető módon vétkes lenne az ilyen bűncselekményekben, noha ennek épp a fordítottja igaz: az összes pedofíliá­val kapcsolatos ügy, ami nyilvánosságra került, rendőrségi vagy bírósági szakaszba jutott, a legkevésbé köthető egyházi személyekhez. Más kérdés az, hogy az egyházellenes média ezt a kevés esetet felnagyítja és túldimenzionálja, hogy az emberek sokaságának szemében a valóságot meghamisítsa. Ezzel az egyházellenes szavazótábort célozzák meg, amelynek körében népszerűséget akarnak szerezni.

Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia plébánosa diszkriminatív uszításnak tartja az ellenzéki előterjesztést. Hasonlóan ahhoz, amilyen Niedermüller Péter kijelentése volt a fehér, heteroszexuális férfiakról.

– Várom Szabó Tímeát, hogy végezze el a szentgyónását, ha tudja egyáltalán, hogy miről van szó. Ezt szeretettel, lelkipásztorként mondom: térjen meg, és csak azután beszéljen olyan dolgokról, miután tisztába került vele, hogy a gyónás intézménye kétezer éves múltra tekint vissza. Egyébként jellemzően nem a pedofilok szoktak szentgyónást végezni, a gyóntató pap pedig nem nyomozó hatóság. Természetesen rávehetem a gyónót arra, hogy a bűnbánatát úgy is kifejezze, hogy vállalja a tette következményeit a társadalom előtt. De ez a törvényjavaslat nem erről szól. Ez erőszaktétel: az ember belső szférájába való durva beavatkozás, ami már nem kereszténység, hanem emberség kérdése.

A belső világomba ugyanis én döntöm el, kinek engedek betekintést. Oda csak szeretettől indíttatva és szabadon lehet belépni. Ebben a törvényjavaslatban az az ördögi, hogy szembeállítja Isten országát az emberi társadalommal. Mintha máshol nem fordulnának elő pedofil visszaélések.

– Átlátunk ezen a politikai szándékon. Világos, hogy miért kell a katolikus egyházat támadni. Azért, mert szembemegy azzal a totalitárius törekvéssel, aminek a célja az Európai Egyesült Államok, és aminek a katolikus egyház az egyik legfőbb akadálya – állítja Osztie Zoltán atya.

Ami az egyházi és világi törvények szembeállítását illeti, a gyónási titkot a legszigorúbban a katolikus egyház szabályozza. Az egyházjogi rendszerben a gyónási titok a pap olyan isteni jogon fennálló kötelezettsége, ami alól még az egyház legfőbb hatósága és törvényhozója sem adhat felmentést. Nagyon kivételes esetben egyedül a pápa oldozhatja fel a titoktartási kötelezettséget valamilyen különleges okból megszegő papot, de ilyenre eddig nem volt példa.

Jobbágyi Gábor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem polgári jogi tanszékének professor emeritusa a Demokratának elmondta, a világi jog és az egyházi jog (kánonjog) sok esetben különbözik. Számos olyan esetet ismerünk, amikor egy adott cselekmény a kánonjog szerint bűn, a Btk. szerint viszont nem az. Ilyen az abortusz vagy a művi megtermékenyítés: a világi törvények megengedik, a kánonjog súlyos bűnnek tekinti. De ilyen a házasság felbonthatatlansága is.

Két nagyon különböző, sokszor bizonyos cselekményeket ellentétesen szabályozó jogrendszerről beszélünk. A katolikus egyház döntéshozatala vagy a pápaválasztás szabályai még csak nem is hasonlítanak a világi jogrendszer intézményeire.

– Ezt az ellentmondást úgy lehet feloldani, hogy ha a kánonjog és a világi jog egy adott cselekményt ellentétesen ítél meg, akkor egy katolikusnak a kánonjog előírásait kell követnie, ami jóval szigorúbb. A DK kiindulópontja azért hibás, mert olyan kérdést akar szabályozni, ami nem az ő hatáskörébe tartozik. Ezzel beavatkozik az egyház szuverenitásába – állapítja meg a jogászprofesszor.

Pajor András atya felhívja a figyelmet arra is, hogy a DK ötlete nem saját kútfőből származik. A világ néhány pontján, például Írországban, Ausztráliában már megpróbálták a gyónási titkot fellazítani, de mindenhol megbukott a törekvés. András atya biztos benne, hogy a papság ebben sehol a világon nem lesz partner.

– A gyónó, ha valóban pedofíliát gyón meg, nem fogja feljelenteni a papot, a pap pedig nem fogja megszegni a titoktartási kötelezettségét, inkább börtönbe megy. Az ellenzéknek ezt tudnia kell. Őket azonban valójában nem érdekli a pedofília, csak az egyház lejáratása.

András atya felidézte, hogy a kommunizmus idején agyonvertek papokat, akik nem voltak hajlandók gyónási titkokat elárulni. Nepomuki Szent János mellett vannak vértanúi a gyónási titoknak az Andrássy út 60. áldozatai közt is. Ma a gyónási titkot a rendőrség és a bíróság is tiszteletben tartja.

Beidézhetik a papot egy adott bűncselekmény gyanúja esetén, de amikor egy papnak tanúskodnia kell, azzal kezdi a kihallgató tiszt, illetve a bíró, hogy a pap semmit nem köteles mondani, amivel a hivatásával járó diszkréciót megsértené. Ezt eljárási rend szabályozza. A gyónás fóruma tehát a diszkréciónak olyan körét érinti, aminek ereje adott esetben még a vérségi kapcsolatét is felülmúlja. Egy családtagot sem lehet arra kötelezni, hogy tanúskodjon a vádlott ellen, ugyanígy egy papot sem.

A törvényjavaslat abszurditását jól mutatja, hogy az ellenzék logikáját követve ily módon az orvosi titoktartás is feloldható lenne. Tegyük fel, hogy egy pedofil a pszichiáteréhez fordul, hogy pedofil hajlamot érez magában, gyógyítsa meg. Vajon a pszichiáter köteles a páciensét feljelenteni? Nem. A pszichiáter dolga, hogy az elmét gyógyítsa, a pap feladata pedig, hogy a léleknek adjon megkönnyebbülést.

Végül van egy pragmatikus szempont is. A törvényjavaslat a gyakorlatban is kivitelezhetetlen. Bemegy a gyóntatószékbe valaki, és utána onnan kimegy. Honnan tudja a pap, hogy ki volt az illető, ha történetesen nem is ismeri? Igazoltassa? Egy nagy templomban, ahol tömegesen gyónnak, mit kellene tennie, hívnia kellene a rendőrséget?

Összegezve: az egyház érintett a témában a legkevésbé, a szentségekkel élő keresztények érintettek a legkevésbé, akkor mire jó ez az istentelen törvényjavaslat? Valójában csak arra, hogy egy egyházgyűlölő réteget uszítson, a hívőket pedig megfélemlítse két egymástól távoli fogalom, a pedofília és az egyház összemosásával.