Ítélet meghallgatás nélkül

Az Európai Bizottság kapkod, már a formára sem ügyel, olyan erővel igyekszik rászorítani Magyarországot a háborús koalícióban való részvételre, az LMBTQ+-jogok érvényesítésére, valamint az illegális migránsok befogadására. Bár erre az uniós szabályok és szerződések nem jogosítják fel, a testület úgy döntött, hogy az unió 2024 után nem finanszírozza a 21 modellváltó magyar egyetem 182 ezer diákjának, valamint 80 ezer oktatójának és kutatójának részvételét az Erasmus mobilitási programokban. Ennél is súlyosabb számunkra, hogy a döntés értelmében magyar tudósok a jövőben nem vehetnek részt a Horizont nemzetközi kutatási program projektjeiben sem, vagyis az Európai Bizottság elzárja azokat a magyar kutatók elől. A döntés gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar tudóstársadalom kiesik az európai tudományos közéletből.

Az uniós döntésre gyorsan reagált a kormány: a miniszterelnök bejelentette, hogy a jövőben a magyar költségvetés állja a külföldi egyetemi tanulmányok számláját, bár ez százmilliárdokban mérhető terhet jelent a kincstár számára. Ennél is keményebb feladat azonban a magyar tudósok Horizont-programokból való kizárása. Éppen ezért a kormány nevében Navracsics Tibor területfejlesztésért és uniós forrásokért felelős miniszter tárgyalásokat kezdett e témákról is Johannes Hahn uniós biztossal. A modellváltó egyetemek rektorai is felvették a kapcsolatot az uniós biztossal, majd levelet írtak Ursula von der Leyennek, az Európai Bizottság elnökének. A Magyar Rektori Konferencia is kiállt a modellváltó egyetemek mellett, az Európai Egyetemek Szövetségét (EUA) is tájékoztatták az ügyről.

Méltatlan eljárás

Sajnálatosan a sajtóból értesültünk az uniós döntésről, mondja Horváth Zita, a Miskolci Egyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia modellváltó tagozatának vezetője.

– Az Európai Bizottság arra sem méltatta a magyar egyetemek rektorait, hogy tájékoztassa őket az uniós döntésről, vagy megindokolja azt. Éppen ezért vettük fel a kapcsolatot Johannes Hahn uniós biztossal, hogy tisztázzuk a felmerülő kérdéseket. Hiszen a bizottság, tudomásom szerint, a döntés előtt nem tájékozódott a modellváltó intézmények működéséről. Előfordulhat, hogy előítéletek vagy fals információk alapján született meg a határozat.

Ám az uniós biztosokkal való online tárgyalás sem hozott átütő eredményt, mint a tagozatvezető rektor elmondta. Az egyeztetésen a modellváltó egyetemek képviseletében hét magyar rektor vett részt. Az uniót három biztos képviselte, akiket szemmel láthatóan nem győztek meg a rektorok érvei.

– Azt próbáltuk megértetni velük – mondja Horváth Zita –, hogy a modellváltó egyetemek szabályszerűen működnek, az intézmények élvezik a modellváltás előnyeit, amely a korábbinál több lehetőséget nyújt számukra. Arról is tájékoztattuk a biztosokat, hogy lemondtak kuratóriumi tisztségükről a politikusok, így ez már nem lehet akadálya a döntés visszavonásának. Válaszuk azonban az volt, hogy ők továbbra is féltik az akadémiai szabadságot Magyarországon. Vagyis nem jutottunk előre egy jottányit sem. Mi a találkozó jegyzőkönyvét egy kísérőlevéllel elküldtük Hahn úrnak, ám erre választ eddig nem kaptunk. De mert közeledik az Erasmus-pályázatok beadásának határideje, úgy döntöttünk, hogy közvetlenül Ursula von der Leyenhez, az Európai Bizottság elnökéhez fordulunk.

Horváth Zita rektor nem becsüli le az anyagi károkat, amelyeket az uniós döntés okoz a magyar egyetemeknek. Ám úgy gondolja, a 650 éves múltra visszatekintő magyar felsőoktatást ért erkölcsi kár ennél sokkal nagyobb. Hiszen a modellváltó egyetemek politikai okokból való diszkreditálása egyben azt jelenti, hogy a magyar tudósokat kizárják az európai tudományos vérkeringésből, noha eddig is komoly eredményeket tettek le az asztalra a nemzetközi kutatásokban való részvételük során. A döntés ráadásul azt jelenti, hogy azok a külföldi tudóscsoportok sem kaphatnak pályázati pénzt, amelyek magyar kutatókat is bevonnának a munkába. Ez gyakorlatilag odavezet, hogy az a több évtizedes munka is kárba vész, amelyet az egyetemek kapcsolati hálójuk bővítésére fordítottak.

Arra a kérdésre, hogy mi lesz a rektorok következő lépése, Horváth Zita tömören válaszol: ha nem kapnak választ az Ursula von der Leyennek írt levélre, akkor készek akár az Európai Bíróságig is elmenni igazuk védelmében.

Már fojtogatnak

Valójában megbélyegezték a magyar egyetemeket, állítja Gyuricza Csaba, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) rektora.

Mint leszögezi, ennek hátrányait már ma is érezhetik a modellváltó egyetemek. Hiszen külföldön több helyütt is kockázatosnak ítélik már a magyar partnerekkel való együttműködést. Úgy értesültek, hogy számos uniós tagországban nyomást gyakorolnak az intézményekre, hogy lehetőleg számolják fel magyar kapcsolataikat. Igaz, mint a rektor elmondja, sok kolléga jelezte sajnálkozását a történtek miatt. Ez azonban eddig nem vezetett nyílt kiálláshoz a magyar tudósok mellett.

Az uniós biztosokkal való tárgyalásról Gyuricza Csaba elmondta, ő is úgy látja, nem sikerült meggyőzniük az uniós tisztségviselőket arról, hogy a magyar egyetemek nem átpolitizáltak. Azt azonban furcsállotta a MATE rektora, hogy a modellváltó intézményekről szóló ítélet előbb született meg, mint hogy a brüsszeli tisztviselők tájékozódtak volna a tényleges magyar helyzetről.

A rektor úgy véli, az is sokatmondó, hogy a magyar egyetemek eddig semmiféle hivatalos tájékoztatást nem kaptak a munkájukat súlyosan érintő döntésről.

Az Erasmus-forrásokat pótló kormánydöntéssel kapcsolatban Gyuricza Csaba leszögezte: a MATE maga is beszáll a külföldi tanulmányi programok finanszírozásába. Ám úgy véli, a finanszírozásból kieső milliárdokat lehet pótolni, ezzel szemben a személyes nemzetközi kapcsolatok felszámolása, a tudományos vérkeringésből való kirekesztés pótolhatatlan veszteséget jelent Magyarország számára.

Fábián Attila, a Soproni Egyetem rektora, a Magyar Rektori Konferencia alelnöke rektorkollégáihoz hasonlóan ítéli meg az uniós döntést. Elfogadhatatlannak tartja a magyar hallgatókat, oktatókat és kutatókat érintő diszkriminációt, hiszen az eddigi tudományos eredmények azt mutatják, munkájuk eredménye hasznára válik az egész európai közösségnek. A brüsszeli döntéssel tehát nemcsak mi veszítünk, Európa is veszít.

– Az európai gazdasági tér visszaszorulóban van a világgazdaságon belül – emeli ki Fábián Attila. – Ebben a helyzetben, amikor az Amerikai Egyesült Államok és legfőképpen az ázsiai országok előretörése szembeötlő, a korábbiaknál is nagyobb szükség van az uniós együttműködésekre. Ez a tudományok, az innováció területén fokozottan igaz. Ezzel pedig minden egyes tagország, az unió egésze eurómilliárdokat veszíthet, ami majd hiányozni fog a gazdaság, a hátrányos helyzetű térségek fejlesztéséből, az egészségügyi ellátásból vagy éppen a határvédelemből. Létkérdés tehát, hogy minél többrétűek legyenek a közös kutatások, a tudományos műhelyek közötti együttműködés.

Mindazonáltal Fábián Attila nem túlságosan optimista az uniós tisztségviselőkkel folytatott tárgyalásokat illetően. Bízik benne, hogy idővel a biztosok, sőt a bizottsági elnök is válaszol a magyar rektorok levelére, hiszen az európai kultúrának része, hogy a levélre illik válaszolni. Mint mondja, a modellváltó egyetemek rektorai és a Magyar Rektori Konferencia megtette, amit tehetett. Ezután a felelősség a brüsszeli döntéshozókat terheli…

A tárgyalások folytatódnak

A Magyar Nemzet információi szerint Navracsics Tibor területfejlesztésért és uniós forrásokért felelős miniszter Johannes Hahnnal, a költségvetési és igazgatási ügyekért felelős biztossal tárgyalásokat folytat az Erasmus- és a Horizont-programokról is. Mint kiderült, az uniós döntéshozók ma már nem csak azt kifogásolják, hogy kormánytagokat is delegáltak a modellváltó egyetemi kuratóriumokba. Brüsszel az aktív politikusok mellett kizárná a kuratóriumokból a Nemzeti Választási Bizottság, a nukleáris hatóság vagy a Gazdasági Versenyhivatal vezetőit is, és lerövidítené a hatéves kuratóriumi megbízatást. Az Európai Bizottság azt is elvárja, hogy korábbi állami tisztségviselők csak két év türelmi idő után vállalhassanak kuratóriumi tagságot.