Itt a Szabad Európa Rádió beszél!

– Honnan jött az ötlet, később az intézményi támogatás, végül pedig a szükséges pénz, hogy a legendás Szabad Európa Rádió müncheni magyar adása 1951-es indulásának 70. évfordulója alkalmából pályázatot tudjon hirdetni a Közi Horváth József Népfőiskola, amelynek ön volt az egyik alapító tagja?

– Népfőiskolánk egy évtizeddel ezelőtti megalakulásakor, amikor névadójául a község híres szülöttjét, a pap, politikus, író Közi Horváth Józsefet választotta, azt a küldetést is vállaltuk alapítótársaimmal, hogy az ő szellemiségében végezzük ezt a népfőiskolai szervezőszolgálatot. A kezdetektől tartunk konferenciákat, jelentetünk meg kiadványokat, amelyek nemcsak Közi Horváthot, hanem az ő korát és pályatársait hivatottak bemutatni. Tevékeny munkásságát tekintve ez a két világháború közötti időszak, valamint az 1947-et követő emigrációs lét. Ezen tevékenységekhez keressük azokat a partneri kapcsolatokat, amelyek tudásukkal, hozzáértésükkel, intézményi hátterükkel biztosítják a megfelelő szakmaiságot. Jelen pályázatunkat, amelyet 2021 végén hirdettünk meg, a Szabad Európa Rádió müncheni magyar adása október 6-i elindulásának 70. évfordulója alkalmából írtuk ki. A Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum megkeresésekor irányadó volt számunkra Nyári Gábor ügyvezető igazgató azon gondolata, amely szerint „a rendszerváltás időszaka, illetve az ekkor végbemenő események fontossága nem érthető meg, ha huszadik századi történelmünket nem egybefüggő, egymáshoz kötődő folyamatokként kezeljük”. A Magyarságkutató Intézet esetében pedig a főigazgató, Horváth-Lugossy Gábor közeli családi kapcsolata – hiszen a nagybátyja volt Horváth János közgazdászprofesszor, politikus, akinek az emlékére kiírtuk a pályázatot –, illetve az intézet által tavaly októberben szervezett, Minket elárultak című, szintén Horváth János emléke előtt tisztelgő tudományos konferencia is kapcsolódási pontot jelentett. Mindketten azonnal nyitottak voltak megkeresésünkre, és támogatásukról biztosították a népfőiskolánk pályázatát. Az ő közös javaslatuk volt, hogy Horváth János személye okán is Kásler Miklós miniszter urat kérjük fel fővédnöknek. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a két intézet anyagi hozzájárulásának köszönhető, hogy a pályázat összdíjazása kilencszázezer forint lehet.

– Mit takar a rendhagyó kiírásban, hogy „Mindszenty József bíboros megfogalmazása alapján”?

– Lehet-e ezt ennél szebben megfogalmazni, mint ahogy a néhai bíboros atyánk tette? „Csonka-Magyarország, az elszakított magyarság és az öt világrész magyarjai”, azaz minden olyan magánszemély pályázatát várjuk, aki betöltötte 18. életévét, és magyarnak vallja magát. S ugyan a pályázatot a tavalyi esztendő végén írtuk ki Horváth János születésének századik évfordulójára is emlékezve, ám a beadási határidő ez év februárjának utolsó napja. Így köti össze a népfőiskola által Közi Horváth József az azonos szellemi körből fakadó közgazdász-politikust és a bíboros-hercegprímást, akinek pedig idén emlékezünk meg születése 130. évfordulójáról. Mindszenty, Közi Horváth és Horváth János egyaránt megélték a hitlerista és a sztálinista diktatúrák zsarnokságát és az emigráció kényszerűségét. Népfőiskolánknak kötelessége elevenen tartani ezen személyek emlékét.

– Milyen kategóriákban, témákban, hová és meddig lehet a pályázatokat benyújtani?

– A pályázati felhívás összeállításakor a kategóriáknál arra törekedtünk mindhárom esetében, hogy három, egymástól jól elkülöníthető műfajt határozzunk meg: egy nap eseményeit feldolgozó forgatókönyv, műsorújság részletes megírása; hírműsor, riportműsor vagy interjú készítése (maximum 15 perc hanganyag); elbeszélés megírása (6–8000 karakter). E miatt a három teljesen különböző műfaj miatt döntöttünk úgy, hogy mindhárom kategóriában hirdetünk külön-külön első, második és harmadik helyezettet. A témáknál pedig az volt a mérvadó, hogy a SZER müncheni magyar adása működési idejének jelentős történelmi eseményei, melyek időarányosan is lefedik azt a bő négy évtizedet, legyenek megfogalmazva: 1956 – Magyarság és kereszténység ötvenhatban; Lengyel pápa a Vatikánban – II. János Pál pápa beiktatása; „Ruszkik, haza” – Az utolsó szovjet katona is elhagyja Magyarországot. A pályázat részletes felhívása egyébként megtalálható a Közi Horváth József Népfőiskola Facebook-oldalán. Ezúttal is bírálóbizottság fogja a beérkezett pályaműveket értékelni, ebben a pályázatot kiíró szervezetek képviselői vesznek részt. Munkájukat a benyújtási határidőt követően, várhatóan március elején meg is kezdik, és a hónap első felében javaslatot tesznek a díjazottak sorrendjére. Terveink és reményeink szerint ez év tavaszán Agyagosszergényben, a népfőiskolán, ünnepi rendezvény keretében hirdethetünk eredményt és adhatjuk át a díjakat.

– Mivel az eredeti magyar nyelvű Szabad Európa Rádióra és annak kommunistaellenes szellemiségére napjainkban legfeljebb a negyven év felettiek emlékezhetnek, adódik a kérdés, nem lett volna jobb előbb pályázatot hirdetni?

– Valljuk, hogy a mi feladatunk olyan helyzeteket teremteni, melyek eredményeként közös értékvilágunkból születhet meg és épülhet fel a krisztusibb ember, a műveltebb falu, az életerős nép és az önérzetes magyar, ahogy azt a KALOT jelszava egykoron hirdette. S e gondolatmenetet követve nem annak van jelentősége, hogy ki mikor született, ki hány éves, van-e személyes tapasztalata egy adott eseményről, időszakról. Felelősségünk pont abban áll, hogy megtaláljuk a formákat, módszereket, eszközöket abban az esetben is, ha esetleg az adott téma távolabb esik egy korosztálytól. Ebben a pályázati felhívásunkban azért adtunk meg több kategóriát és témát, hogy mindenki a hozzá leginkább illőt választhassa.

– Ön és tíz alapítótársa milyen közös célokat követve hozták létre a népfőiskolát, és miért az ország nyugati csücskében, Agyagosszergényben?

– Jómagam 2011-ben kerültem Lakitelekre, a népfőiskolára az akkor induló Apor Vilmos mártír püspökünk nevét viselő, kétéves közéleti kollégiumba. Az a megtapasztalás, ami ott fogadja minden egyes alakalommal az embert, és egy meglévő belső késztetés együtt vezettek oda, hogy 2011-ben advent első vasárnapján szülőfalumban a Szent László Plébánián kezdeményezésemre megalapítottuk a Közi Horváth József Népfőiskolát a közösségért felelősséget vállaló, tenni akaró, a kulturális értékeket védő s a tudást és a tehetséget tisztelő és fejleszteni kívánó tizenegy fő elhatározása révén. A kezdetekkor megfogalmazott céljaink a mai napig változatlanok: magyarságtudatunkat, kereszténységünket erősítő, korszerű, általános és szakműveltségünket fejlesztő színvonalas előadás-sorozatok, rendezvények szervezése. A népi hagyományok ápolásának ösztönzése, a lakóhelyhez való kötődést teremtő tevékenységi formák kibontakozásának elősegítése. A közel ezerfős Agyagosszergény a Rábaköz és a Fertő-táj határán található, mintegy hidat képez a két tájegység között. Többek között ebből a földrajzi elhelyezkedésből is adódik a népfőiskola térségi szerepvállalása.

– Az alakulásuk óta eltelt évek során milyen területeken milyen eredményeket értek el? Hogyan kapcsolódnak ezek a népfőiskola névadójának életéhez és munkásságához?

– Öt nagy tevékenységi körbe, témába lehet összefogni a népfőiskola első évtizedének működését. Van egy helytörténeti programcsomagunk, amellyel elsősorban a helyieket és az elszármazottakat kívánjuk megszólítani. Van egy kutatási tervünk, amely témáját tekintve szinte a teljes XX. századot átfogja, és két munkacsoportunk, az egyháztörténeti és a rendszerváltó felel az itt elvégzett szakmai munkáért. A gyermek, ifjúsági korosztály tulajdonképpen felmenő rendszerű tevékenységekbe kapcsolódhat be általános iskolás kortól. Pályázatainkat és kiállításainkat igyekszünk összevonni egy-egy programunkkal, így azok témái vagy egy aktuális történéshez, vagy évfordulóhoz kapcsolódnak. A könyvkiadás az egyik fő tevékenységünk, 27 kiadványt jelentettünk meg egy évtized alatt: helytörténeti kiadványok, válogatott írások, emlékalbumok, tanulmánykötetek, konferenciafüzetek, értékszínező, puzzle, naptár és így tovább. Alkalmazkodva az immár két éve velünk lévő járványhelyzethez, az online tér adta lehetőséget kihasználva, közösségélénkítő programokat indítottunk, melyek célja a kényszerű rendezvényelmaradások ellenére a népfőiskolai közösség aktivizálása a népfőiskola Facebook-oldalán. Ezek közül külön említésre érdemes a #népfőnosztalgia, az Értékszínező, a Ne féljetek!, az 1gondolat1fotó vagy a KHJ NépfőKönyvespolc. Ezt a nagy értékkosarat fogja össze Közi Horváth József, hol közvetlenül, hol közvetve. Legyen szó akár előadásról, zarándoklatról, rendezvényről, ösztöndíjról, filmvetítésről vagy akár közös gondolkodásról.

– Az 1927-ben pappá szentelt Közi Horváth József aktív közszereplőként látta el lelkipásztori hivatását, nyíltan politizált, szervezője volt például az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszusnak, majd 1939-es országgyűlési képviselővé választását követően a német megszállás idején bírálta a Szálasi-féle politikát. Az orosz megszállás utáni bujkálás után hová kellett elmenekülnie, milyen emigrációs munkát végzett?

– Közi Horváth József egyformán elítélte a nemzetiszocializmust és a kommunizmust. Nem volt ellensége a második világháború utáni demokratikus újrakezdésnek, ám látva a demokratikus erők korlátolt lehetőségeit, nyílt politikai szerepet már nem vállalt. 1947 nyarán kényszerült az ország elhagyására. Az emigrációban gyorsan megtalálta életművének lelkipásztori és keresztény közéleti elkötelezettségből fakadó folytatását; meghatározó egyéniségévé vált a következő évek magyar politikai emigrációjának. Párizsban alapító elnöke a Magyar Keresztény Népmozgalomnak, és tagja a New York-i székhelyű Magyar Nemzeti Bizottmány Végrehajtó Bizottságának. Az 1950-es évek első felében többször is beutazta Nyugat-Európa országait, sorra látogatta a magyar menekülttáborokat. 1956 őszén Washingtontól Rómáig több országban is beszélt a Szovjetunió elleni tiltakozó gyűléseken. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után sem vesztette el jövőbe vetett hitét. A Szabad Európa Rádióban tartott előadás-sorozatai is arra irányultak, hogy erősítsék a magyarság keresztény hitét, műveltségét, emberi, nemzeti öntudatát és politikai ellenállását. Németországi letelepedését követően az egyik müncheni nemzetközi katolikus diákotthon, a Paulinum vezetője 1957 és 1965 között, majd az egyházmegye oberhachingi Karitász-intézményének, a Szent Rita Otthonnak volt lelkésze. Köz­írói tevékenységét sohasem hagyta abba, ám figyelme mindinkább a lelkipásztori hivatása felé fordult. Megírta három főpapunk: Apor Vilmos, Mindszenty József és Serédi Jusztinián életrajzát. Ez utóbbit halála miatt már nem volt lehetősége megjelentetni, népfőiskolánk múlt év tavaszán adta ki bevezetővel, jegyzetekkel és névmutatóval ellátva.

– Több mint nyolcvan esztendeje írta Közi Horváth József: „A világot nem a diplomaták és hadvezérek, nem tudósok és filozófusok, nem gépek és paragrafusok, hanem a tiszta emberek fogják megmenteni.” Milyen üzenettel bírnak ezek a sorok a mai, különösen zűrzavaros, értékvesztő Európában?

– Ma már tudjuk, hogy Közi Horváth gondolatai időtállóak. Ugyanúgy kiáltanak a mába, mint több évtizeddel ezelőtt az akkori jelenbe. Pedig hol vagyunk még attól, hogy a teljes életútját ismerjük! Ám hadd feleljek egy szövegrészlettel, melynek minden tétele erkölcsi iránytű kell hogy legyen mindannyiunk számára. A Rómában megjelenő Katolikus Szemle 1988. évi 3. számában közölt nekrológot Közi Horváth Józsefről a magyaróvári származású Kovács K. Zoltán, aki az emigráció hosszú évtizedeiben végig hű maradt Közi Horváthhoz, halála után pedig őrizte emlékét és ápolta gazdag szellemi hagyatékát. „A katolikus reformnemzedék egy jelentős, gerinces, demokratikus és szociális elkötelezettségű tagja; egy magyar pap-politikus, aki a nehéz és változó időkben is kitartott meggyőződése mellett, tiszteletre méltó következetességgel. Közéleti harcait becsülettel vívta, egyéni érvényesülés helyett egyházát és népét szolgálta. Nem ütött sebet és nem aratott vihart. Krisztus hűséges követője volt, aki bölcs türelemmel viselte a kedvezőtlen szelek járását. Az elkerülhetetlen csalódások sohasem törték le, mindig megtalálta a szolgálat új útjait. Utolérhetetlen volt az udvariasságban és a pontosságban. A hozzá közel állókkal mindig éreztetni tudta atyai szeretetét, barátságát és bizalmát.” Hiszem, ha ezen erényekkel és ilyen szellemiségben éljük életünket, akkor bár érezhetjük azt, hogy a világban zűrzavar és káosz uralkodik, nincs mitől tartanunk, mert szilárd erkölcsi alapokon áll életünk.

– Agyagosszergény község nagy szülötte 1988 tavaszán, a rendszerváltás hajnalán halt meg Németországban, és 1992 óta nyugszik szülőfaluja temetőjében. Vajon meddig maradhat példakép a múlt hőseit pusztító mai világban egy olyan katolikus példamutatása, aki szóval, tettel, tollal küzdött a hazáért és az egyházért?

– A kérdés ma, a XXI. században nemcsak az, hogy a Közi Horváth József és hozzá hasonlók példaképek lehetnek-e, hanem, hogy ez a két világháború közötti katolikus reformnemzedék által képviselt eszmeiség megértethető vagy továbbadható-e a következő nemzedéknek? Készítjük elő és várhatóan tavasszal a népfőiskola gondozásában megjelenik Közi Horváth József országgyűlési beszédeinek szerkesztett kötete. Egyik 1939. évi felszólalásában azt mondja: „A gyermek a jövendő, és az iskolák nevelik azt magyarrá.” A mi esetünkben, az agyagosszergényi népfőiskolán az a feladatunk, hogy megtaláljuk azokat a tevékenységi formákat, amelyekkel el tudjuk ültetni a programjainkon részt vevők lelkében ezt a Közi Horváth-i szellemiséget. Hisz, ahogy Horváth János fogalmazott néhány évvel ezelőtt: „Manapság az önvizsgálat Magyarországában tudni Közi Horváth József életútját áldás.”