Kétes tisztaság és hegyekben álló műanyag zsákok a lelkészképző főiskola udvarán
Hirdetés

Idézet a felháborodott lakosság leveléből:

„Az elmúlt időben a főváros a megkérdezésünk és beleegyezésünk nélkül telepített a kerületünkbe 1100 hajléktalant a Budapesten regisztrált 6 ezer főből. Ennek szeretnénk véget vetni! Ezek az emberek nem VIII. kerületiek, egyszerűen ideküldik őket. Országos szegényellátás folyik, amiről minket sosem kérdeztek, és sohasem járultunk hozzá. Mit jelenthet a Nyolckernek a naponta több ezer hajléktalan, aki ide érkezik tömegközlekedéssel, hogy ez milyen károkat okoz az utazóközönségnek, a helyi lakóknak, akik aztán itt fekszenek a házak aljában egész nap, hogy a következő ételosztáson is részt tudjanak venni?”

Az ilyen és még ilyenebb vélemények hallatán a szatymazi születésű nótaszerző, Dankó Pista bizonyára most forog szegedi sírjában, miért pont róla kellett azt az utcát elnevezni, ahol a környék lakói szerint az Iványi-féle intézmény látogatói gyakran szemük láttára végzik nagydolgukat, „vizelnek, ordítoznak meg verekednek”. Minderről Anikó asszony beszél, aki 28 esztendeje él a Dankó utca 16.-ban, és akitől már csak emiatt sem számíthatunk több tapintatra.

– Szép szóval, udvariassággal itt semmire sem lehet menni – mondja nagy hangon, és fenyegetően mutat a hajléktalanszálló zárt kapuja előtt bebocsátásra várakozók csoportjára. – Nézzék azt a sok szerencsétlent! Hát ők a Pikó polgármester meg a csókosa, az Iványi Gábor politikájának az áldozatai. Ez az új polgármester ahelyett, hogy előrevinné a kerületet, Karácsonyékkal közösen inkább visszahúzza. Egyszerűen nem a Józsefvárosban élők érdekeit képviseli. A vezetéknevemet csak azért hallgatom el, mert a kislányom fiatal, és még itt lakik velünk.

Korábban írtuk

Iványi Gábor nyilatkozat helyett becsukja a nagy kaput a Magyar Demokrata előtt

Mellettünk, a 22. számú, kívülről gyönyörűen felújított tömbház kapuja előtt cipőtalpakon széthordott barna fekália bűzlik, mellette ott sütkérezik az őszi nap melegében a fenéktörlő papiros is, amiből következik, hogy nem négylábú lehetett a fertőző kupac tulajdonosa. Üres és horpadt sörösdobozokat, műanyag palackokat és stampedlis üvegcséket rugdal három hangos siheder az ennivalóra várakozókkal szembeni járdán, de nem szól rájuk senki. Itt senki sem szól rá senkire, akár üvöltözik, akár köpköd, akár énekel, mert itt mindenki tart, sőt fél a másiktól. Aki teheti, kerüli a Dankót, vagy leszegett fejjel átiszkol a túloldalra.

– Mi tetszik? – kapom a kérdést Iványi Gábor egyik alabárdos ajtónállójától a csukott kapu előtt. Később derül ki róla, hogy már 27 esztendeje szolgálja gazdáját mint szociális segítő. Miután megemlítem neki, hogy megint aláírásgyűjtésbe kezdett a környék, csak legyint.

– Hozzászoktunk a feljelentésekhez, gyűjtögessék csak azokat az aláírásokat, mi meg közben itt vagyunk és etetünk. A hőbörgésnél sokkal nagyobb baj az, hogy október ötödike van, és nincs fizetés – mondja, és közben tucatnyi embert enged be a vaskapu mögé ebédelni.

– Iványi Gábor nem ad magának fizetést? – kérdem tőle.

– Az Orbán-kormány nem ad, az elnök úr adna.

Sajátosan egyoldalú értelmezésével, tekintve 27 esztendős szolgálati idejét, már esélytelen volna felvilágosítólag szembeszállni. Az aláírásgyűjtők azonban nem adják fel, még idejében elejét akarják venni a beharangozott népkonyhaépítésnek.

A szervező Nyerky Zsanett szerint igazságtalan és aránytalan a hajléktalanokat ellátó rendszer, mert azoknak, akiket az ingyenkonyhával idecsalogatnak, később lakcímkártyát is adnak, amiért aztán a kerületi önkormányzatnak tartozik nekik rezsitámogatást, lakbérfizetési kompenzációt nyújtani, munkát keríteni és szociális lakást adni.

A tovább durvuló hajléktalanhelyzet oka az is, hogy a 2019-es önkormányzati választások óta a Karácsony Gergely vezette fővárosi testület eddig több mint száz bérlakást adott át fedél nélkülieknek az egykor Kőbányai úti görög kolóniát befogadó épülettömbben. Ám mióta beköltöztek az új lakók, mindennapos a balhé, sokszor a drogosok vagy a részegek a lépcsőházban végzik el kis- és nagydolgukat. Aki nem kerülget, az belelép.

Ennek a helyi lakosság érdekeivel ellentétes intézkedésnek a politikai haszna minden bizonnyal az, hogy a lakcímkártyások szavazhatnak a kerületben, így fejezve ki hálájukat azoknak, akik befogadták őket. A 2019-es választások idején például Sára Botond fideszes polgármester mindössze 269 szavazattal maradt alul, miközben 1500 lakcímkártya-tulajdonost tartottak nyilván a kerületben. Pikó András eddigi tevékenységének tükrében ez több mint elgondolkodtató. Akárcsak az, hogy Iványi Gábornak 9,6 millió forintos segítséget nyújt a Dankó utcai ingyenkonyha kiépítéséhez a ma már DK-s Tóth Zoltán, a Budaörsi Olvasókör vezetője. Aki azzal indokolta a segítséget, hogy már egy éve elhatározták Iványival, „legalább a földszintet és a pincét átalakítjuk, a jelenlegi konyha ugyanis szűkös”.

Tóth elmondta azt is, hogy az étkeztetést szociális munkások és önkéntesek végzik, az alapanyag pedig ingyenes adományokból származik, nagy cégektől egészen a nagymamákig.

– Mi kizárólag a kultúrát és a közétkeztetést kapcsoljuk össze Az olvassunk és főzzünk! című projektünk megvalósításával.

Hogy az Országos Választási Iroda egykori vezetője milyen jogon szól bele Budaörsről a Józsefvárosiak életébe, egyúttal pedig Pikó meg Iványi dolgába, izgalmas kérdés, fölöttébb bosszantja is a kerületieket, akárcsak az, hogy a fejük fölött egyezkednek, adják-veszik, alakítják politikai elköteleződéstől áthatva a VIII. kerület intézményeit. Erre azt a választ kapták Tóthéktól, hogy a lakossággal való konzultáció az önkormányzat dolga, annál is inkább, mert mindkét polgármester, tehát a budaörsi és a józsefvárosi is örömmel fogadta és támogatja Az olvassunk és főzzünk! mottójú ingyenkonyhát.

Hogy mi köze lehet az olvasásnak a hajléktalanok ingyenes étkeztetéséhez, azt esetleg az ötletgazdák tudhatják. Vagy még ők sem, de jól hangzik, még akkor is, ha egyszerre olvasni és főzni piszok nehéz lehet. De az is elgondolkodtató, ami az Iványi-féle intézménnyel átellenben lévő Líra Könyv Zrt. kerítésére akasztott figyelmeztető táblán olvasható: „Szabadon mozgó és támadásra kiképzett őrkutyákkal védett terület.” Mintha egészen másra hívná fel ez a szöveg a figyelmet, mint az egyszerre olvasás meg főzés fantasztikus gyönyörűségére a Dankó utcai ingyenkonyhán.

A petícióval kapcsolatban Iványi Gábor a következőket mondta:

– Mindig van egy-két ember, aki a maga önző szempontjait fontosabbnak tartja, mint hogy a szegény emberek segítséghez jussanak, és azzal fenyegetőzik, hogy majd ők ezt megakadályozzák. De nem tudják megakadályozni – nyilatkozta a Metropol újságnak, majd még hozzátette: – Éhes embereket etetünk, hajléktalanokat lefektetünk, hát amiről a pápa is beszélt.

Hogy miről beszélt a pápa, és milyen haszonnal üzemel az ingyenkonyha, ha a tiltakozás ellenére is megnyitják, arról mi is szerettük volna Iványi Gábort megkérdezni, ezért kerestük, először október 4-én, az intézményi telefonközpontos segítségével, majd 5-én délelőtt a titkárnője közreműködésével kértünk időpontot vagy visszahívást, de Iványi úr nekünk nem méltóztatott életjelet adni.

Miután személyesen próbálkoztam bejutni a Dankó utcai vaskapun, a portás utamat állta, mondván, elegük van a látogatókból, most mentek el az adóhatóság emberei, az elnök úr vidéken tartózkodik, és én még a titkárnőjéhez sem mehetek be érdeklődni, legfeljebb ő.

Nem csak az indián nyár napsugarai csalogatták a földre a fáradt vándort a Teleki téri játszótér mellett

Addig viszont besurrantam a lelkészképző főiskola udvarára, merthogy a közel százágyas szállóval meg ingyenes étkeztetéssel ilyen is működik együtt Iványiéknál. Zsibvásárt meghazudtoló rendetlenség fogadott: vélhetően ruhákkal és játékokkal teletömködött fekete meg szürke műanyag zsákokból és szakadt bőröndökből összedobált hegyek a piszkos, elhanyagolt kövezeten. Némelyik kupac tetején ember is futkosott, serényen kutakodva a bálák között. Addig a társa összegyűjtött üres sörösdobozokat taposott laposra, majd dobált műanyag szatyorba; talán adnak érte két stampóra valót a hulladéktelepen.

Mivel Iványi úr nem válaszolt, másnap reggel, amikor az aradi vértanúk tiszteletére félárbócra engedték a Parlament előtti nemzeti lobogót, már ott álltam az elnöki iroda rozsdás, vasrácsos, Rektori Hivatal feliratú Dankó utcai bejáratával szemben. Az iroda melletti, ugyancsak rozsdás vassal védett kirakatüvegről Dobrev Klára legalább 15 évvel ezelőtt készült, veres rúzsos arca mosolygott rám, fölötte pedig a DK kerületi párthelyiségének felirata tündökölt: „A legeurópaibb magyar párt.”

És akkor, kezében megvajazott, szalámis zsömlével, oldalán pedig egy fiatal hölggyel gyanútlanul kilépett az utcára a lelkész, a rektor, az elnök, azaz Iványi Gábor. Miután az aláírásgyűjtésről, a pápáról, a népkonyháról meg arról kérdeztem, hogy lehetett belőle lelkész a vallásüldöző Kádár-rezsimben, idegesen csak annyit sziszegett:

– Nem állok szóba magával, húzzon el innen!

– Na de Iványi uram, szabad egy lelkésznek így beszélni? Miért bujkál, miért nem nyilatkozik, ha tiszta a keze meg a lelkiismerete?

– Tűnjön el innen! – krákogta újra, most már a félrenyelt zsömlétől, miközben a fiatal hölggyel közösen becsukták előttem a Kormányozni kellene, nem üldözni! felirattal ellátott, kék nagy kaput.

Vörös Tamás, a józsefvárosi önkormányzat képviselője, a Fidesz–KDNP frakcióvezetője szerint, akivel az orromra csukott kapu előtt találkozunk, Iványi abban érdekelt, amiből él, neki ezért fontos, hogy minél több rászoruló legyen, minél több állami támogatással, adománnyal. Ugyanakkor Pikó András polgármester a hajléktalanlobbista szerepében tetszeleg, aki nemcsak Karácsonynak, de a választások során neki kampányoló Iványinak is elkötelezte magát. Például ahelyett, hogy a közterület-felügyelők rendet tartanának a Dankó utcában, állítólag parancsba kapták tőle, hogy a hajléktalanokat békén kell hagyni. Sőt rendeletet hozott arra az esetre is, ha a hajléktalan képes volna bejutni egy lakó- vagy bérház kapuján: ekkor sem szabad kitessékelni sem az udvarból, sem az épületből, hiába tulajdonos az önkormányzat. Ha az ingatlanban élőknek ez nem tetszik, forduljanak a rendőrséghez.

A frakcióvezető mondatait hallva érthető meg igazán, hogy sok emeletes lakóház kapuján miért nincs az utca felől kilincs. Az egyikbe úgy tudok bejutni, hogy igaz, nem szívesen, de beenged egy hazaérkező asszony, aki születése óta, több mint negyven éve lakik a szánalmasan lepusztult belső udvaros épületben.

– Még nem találkoztam a petícióval, de ha idehozzák, én is azonnal aláírom, mert ami itt van, tarthatatlan – mutatja a vasrácsokkal megerősített lakásajtókat, a rozsdás drótketrecekbe zárt babakocsikat meg bicikliket.

– A fideszes polgármester idejében nagyobb volt a biztonság. Most félünk az utcán, a lakásban, ezért ne haragudjon, de nem hívom be beszélgetni, mert tartok a többiektől. A lányomnak meg az unokámnak, hál’ istennek, már nem kell itt laknia, inkább én megyek hozzájuk – csukja be utánam a kilincstelen utcaajtót.

Pikó polgármesternek ha valami, akkor az lenne a legfontosabb dolga, hogy ezt a félelmes és áldatlan folyamatot megállítsa és fokozatosan felszámolja. Sajnos világosan látható, hogy Pikó Andrást a kerület valós érdekei helyett politikai szándékok vezérlik. A cél egy olyan hajléktalankampány menedzselése, amely munkát, fizetést, hasznot hoz Iványi csapatának – és új szavazókat a Pikó-féle baloldalnak.

De mit válaszolnak, ha mindezt a hajléktalanoktól, csövesektől és bűnözőktől túlterhelt kerület lakói szóvá teszik? Hát azt, hogy érzéketlenek meg szegényellenesek, a saját kényelmükkel vannak elfoglalva, és Orbán Viktor miniszterelnökkel az élen állandóan azt lesik, hogyan lehetne Iványiékat megsanyargatni, sőt bosszút állni rajtuk. Nem azért tartoznak százmilliókkal és alkudoznak adóhatósággal, gázművekkel és mindenkivel, mert nem jól végzik oktatási, vallási és karitatív feladataikat, hanem kizárólag csak azért, mert Orbánék elvették tőlük egyházi státusukat a vele járó támogatással együtt.

Ezzel szemben az igazság az, hogy Orbán Viktornak valószínűleg a legkisebb gondja is nagyobb annál, mint Iványit lesni és rugóztatni, sokkal inkább arról van szó, hogy évek óta súlyos veszteségeket halmoznak fel, amelyekkel az Istennek sem tudnak tisztességesen elszámolni. Például oktatási tevékenységükre 2004 és 2020 között közel hatmilliárd forintnyi többlettámogatást kaptak a költségvetésből, ami egy közepes magyar város éves büdzséjének a háromszorosa, miközben az iskoláik eredményessége a kötelezően előírt szempontok alapján egyszerűen mérhetetlen volt.

Ami pedig az egyházi státust illeti, tudva lévő, hogy a magyarországi kommunisták Rákosi, majd Kádár vezetésével 1950-től több mint negyven apáca- és szerzetesrendet tiltottak be, köztük a karitatív tevékenységet ellátó Üdvhadsereg kisegyházát is, miközben papok, lelkészek ezreit figyelték meg, üldözték el, börtönözték be vagy végezték ki. Ebben a nyíltan egyház- és vallásellenes rendszerben mégis akadt egyetlen olyan legény, aki 1981 októberében képes volt elérni, hogy maga verbuválta közösségét Aczél György kultúrkomisszár támogatásával a Kádár-rezsim „törvényesen elismert vallási felekezetté” nyilvánítsa. Vajon mit kellett cserébe adnia, és milyen elvárásoknak kellett megfelelnie Iványinak?

Nagyon helyesen érzékelte és döntötte el a Fidesz-kormány, hogy szigorú rendet kell tenni ezen a területen is, mert például Iványiék egyházi léte az 1990 előtt üldözött, valódi és történelmi egyházi közösségek nyílt szembeköpése. A 2011. évi CCVI. törvény alapján az Iványi-féle evangéliumi testvérközösség többé nem tartozhat az egyházak sorába.

Iványinak emiatt nem Orbán Viktorral, hanem kizárólag saját magával kellene perlekedni, igazságra jutnia, amihez viszont gyáva, azért hangoskodik, vádaskodik.

– Gyáva azért is, Pikóval együtt, mert nem mernek szembenézni a valós problémával – mondja Vörös Tamás frakcióvezető. – Igazi segítség helyett úgy tesznek, mintha a hajléktalankérdés kezelése csupán annyiból állna, hogy a szerencsétlen sorsú embereket kiterelik az utcára, miközben egyre nagyobbra hizlalják az ellátó intézményeket, sőt még a társasházakban élők környezetét is a hajléktalanellátás terepévé akarják tenni. Józsefváros polgársága nevében ezt határozottan visszautasítjuk.

Megkeresésünkre az Iványi-féle intézmény fölötti felügyeletet ellátó Fővárosi Kormányhivatal elnöke, a VIII. kerület előző polgármestere, Sára Botond elmondta, hogy a tiltakozó petíciót hivatalosan még nem kapták meg, de ha megérkezik, akkor az abban foglaltak alapján azonnal megkezdik a vizsgálatot.