Jakab megbukott

Alig több mint egy hónappal azután, hogy nagy többséggel, a szavazatok több mint 71 százalékával újraválasztotta elnöknek Jakab Pétert a jobbikos pártkongresszus, a pártelnök múlt szerdán viharos választmányi ülést követően lemondott. A Facebookon közzétett sértett hangú közleményében azzal magyarázta a történteket, hogy az elnökség többsége nem támogatja a döntéshozatalban, vagyis kivették a kezéből a Jobbik irányítását.

Mondhatnánk erre, hogy azt Gyurcsány Ferenc már rég megtette, de olcsó poén volna. Jakab mindenesetre frakcióvezető marad (ha ugyan marad a ciklus végére frakciója, pártja vagy párttagsági státusa), és azt is hozzátette, hogy továbbra is a nép pártján van, ami az április 3-i választási eredmények ismeretében értelmezhetetlen.

A lemondás előzménye, hogy az eddig bólogató elnökségi tagok többsége megelégelte a pártban csak főtitkárnőként emlegetett Molnár Enikő uralmát. A BKV-ellenőrből Jakab Péter helytartójává avanzsáló nő ugyanis gyakorlatilag teljhatalommal irányította a Jobbikot, egyesek szerint magát Jakabot is. A május 24-i elnökségi ülésről Jakab Péter, valamint a közvélemény által a szeretőjének tartott Molnár Enikő feldúltan távozott, Potocskáné Kőrösi Anita alelnök átvette az ülés vezetését, és a testület többsége megfosztotta 2020-ban ráruházott különleges jogköreitől Molnárt.

A válasz nem késett, Jakab Péter bejelentette, hogy feljelenti Potocskánét a Jobbik pártalapítványával kapcsolatos hűtlen kezelés és hanyag kezelés kísérlete miatt, és kezdeményezi az etikai bizottságnál kizárását a pártból. Azzal vádolta meg ellene fordult helyettesét, hogy törvénytelen kifizetésekre akart utasításokat adni.

Az elnökség többsége viszont a Jobbik országos választmányának összehívását kezdeményezte, Varga Zoltán Péter, a párt dunakeszi szervezetének vezetője pedig etikai eljárást kezdeményezett Jakab ellen, akinek helyzetét az emlékezetes szabolcsi disznótoron megesett nemierőszak-kísérlet napvilágra kerülése sem könnyítette. A bili tele lett és kiborult, Jakab pedig múlt héten megbukott. „Kevés szánalmasabb dolog van, mint hogy valaki politikai karrierjének Potocskáné vet véget” – kommentálta az eseményeket a Jakab-bejegyzés alatt a kormánypártisággal nem vádolható közíró, Hont András.

Az 1999-ben létrejött nemzeti radikális ifjúsági szervezetből 2003-ban párttá alakuló Jobbik 2018-ban már több mint egymillió szavazatot kapott az ország­gyűlési választáson, ez a leadott voksok majdnem húsz százaléka volt. A párt elnöke, Vona Gábor a történelmi és a jelek szerint immár megismételhetetlen csúcson érthetetlen okból lemondott. Ma pedig önállóan már a parlamentbe sem jutna be a Jobbik.

Könnyű és kézenfekvő lenne a párt tönkretételét Jakab Péter nyakába varrni, de a mai széthullás csak a vége annak a hosszú útnak, amin Vona Gábor indította el a hirtelen felfutó, majd szintén elég gyorsan összeomló Jobbikot. Mind a sikert, mind a bukást egy-egy hazugság alapozta meg. A felfutást a Magyar Gárda-mozgalom kisajátítása és feláldozása hozta meg, a bukást pedig a 2016-ban meghirdetett hídépítés a baloldal felé.

A Vona által elkezdett folyamatot vitte tovább utóda, az epizodistának bizonyuló Sneider Tamás is, akit miután 2020-ban Jakab lett a párt elnöke, azonmód vissza is hívtak az Országgyűlés alelnöki posztjáról. Sneider kilépett a Jobbikból, de a biztonság kedvéért ki is zárták. Beszédes, hogy 2018-ban 26 fős Jobbik-frakció alakult a parlamentben, amely a ciklus végére 17 főre fogyatkozott: volt, akit kiraktak, mások kiléptek.

– Gyakori, hogy a Jobbik 2016-os balfordulatát, ami kihatásait tekintve a nemzetárulás minősített esetének számít, összemossák a 2014-re datálható úgynevezett néppártosodással. Holott az egyik formai kérdés, a másik viszont tartalmi. Vona Gábor azzal kecsegtette táborát 2016-ban, midőn a migránsügyi népszavazás, majd az alaptörvény módosítása ügyében nyíltan szembefordult a nemzeti érdekekkel, hogy áthoz a baloldalról jelentős számú szavazót a jobboldalra. Ehelyett utódaival, Sneiderrel és Jakabbal közösen az egész pártot vitték át a baloldalra – értékelte a helyzetet Borbély Zsolt Attila aradi politológus, közíró.

– Már 2018 előtt számos jobbikos középvezető úgy látta, az elvtelen együttműködés polgármesteri székeket, testületi képviselői pozíciókat eredményezhet. Tipikusan ilyen volt Mirkóczki Ádám, Eger polgármestere, aki ma már eltolja magától a Jobbikot – mondta érdeklődésünkre Volner János.

A párt egykori alelnöke és frakcióvezetője szerint Vona lemondása után ez a taktika nyílttá vált, a balra áttal elégedetlenek távozása pedig simává tette az utat. Volner János 2018. október 5-én a párt választókerületi vezetőinek címzett körlevelében számolt be a baloldali fordulat tényéről, amit a pártelnökség tagadott ugyan, de kizárták Volnert, ami felért egy beismeréssel.

Pedig a Jobbik alapító okiratában konzervatív, módszereiben radikális, nemzeti-keresztény pártként definiálta önmagát, hangsúlyozta a nemzeti szuverenitás fontosságát, hitet tett a nemzeti összetartozás mellett, és a kommunista utódpártnak, valamint a vele összeforrt szélsőséges liberálisoknak a politikai hatalomból való eltávolítását jelölte meg fő feladatául.

– 2010-ben több mint 800 ezer szavazattal, a voksok közel 17 százalékával jutott a parlamentbe a Jobbik, amely fénykorában a legmarkánsabb nemzeti önrendelkezési politikát képviselte. Valódi nemzetépítő programot tettünk le az asztalra, ennek számos elemét a Fidesz–KDNP-kormány megvalósította a keleti nyitástól a patrióta gazdaságpolitikán át a karakteres nemzetpolitikáig. Döbbenetes, hogy ezeket célokat viszont a Jobbik azóta teljesen feladta. A párt akkoriban kapott ütéseket a kormányoldaltól, de ez nem menti azt a gyalázatos árulást, ami végül bekövetkezett – mondta Gaudi-Nagy Tamás, 2010 és ’14 között a Jobbik-fakció párton kívüli képviselője.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője szerint már abban a ciklusban is mutatkoztak aggasztó jelek, a vezetés egyre inkább elszakadt a tagságtól, buborékba záródott, sokszor érthetetlen és visszás személyzeti és politikai döntések születtek, sorra szabadultak meg minden szinten az elvhű emberektől, terjedni kezdett a zsigeri, értelmetlen Orbán-gyűlölet és az egyre növekvő pénzek ördögi hatása is megtette hatását. Ezen tényezők mind hozzájárultak a totális áruláshoz, önfeladáshoz és az ősi ellenséggel, a balliberális nemzetvesztőkkel való szövetségkötéshez.

– A döntő fordulat az volt, amikor Si­mics­ka Lajos a milliárdjaival és sajtóbirodalmával beállt a Jobbik mögé. A Vona-féle vezetés rabjaivá vált a „hatalomba, bárhogyan” elvnek, ebből született a baloldallal való összefogás gondolata. Főpróbája volt mindennek 2018 elején Hódmezővásárhelyen Márki-Zay Péter időközi polgármesteri győzelmének elősegítése, amiben a jobbikos vezetésnek és kampánystábnak oroszlánrésze volt – emlékeztetett egy fontos tényre Gaudi-Nagy Tamás. Úgy látja, elérkezett a megérdemelt csúfos bukás ideje, hiszen a jelenlegi Jobbiknak már nincs politikai értelme és létjogosultsága.

Borbély Zsolt Attila szerint a Jobbik már csak egy maroknyi karrierista, akik Gyurcsány Ferenctől remélik az egzisztenciájukat jelentő parlamenti széket.

– Ha Gyurcsány belátja négy év múlva, hogy a Jobbik többet visz, mint amennyit hoz a közösbe, és kihúzza a lélegeztetőgép zsinórját, a párt simán kibukik a parlamentből. Tekintve, hogy ennek a hitehagyott, elvtelen, gerinctelen csapatnak nincs már visszaút a nemzeti oldalra, ez lenne az optimális forgatókönyv. Nemzetpolitikai és nemzetpedagógiai szempontból egyaránt. Hadd lássa minden nemzetárulásra hajlamos politikai kalandor, hogy a választók a politikai szemétdombra küldik azokat, akik becsapják őket – összegezte a lényeget Borbély Zsolt Attila.