– Vannak-e a MSZP-n belül olyan törésvonalak, amelyek mentén akár meg is repedezhet a párt? Mi különböztet meg egymástól két szocialista képviselőt?

Lakner Zoltán: – Az MSZP-ben ideológiai értelemben benne van a szakítás lehetősége, például egy piacpárti és egy erősebb kapitalizmuskritikát hirdető vonal között, bár erősen kérdéses, hogy ezek tartanak-e ott, hogy önálló párttá szerveződjenek. A szocialisták körében emellett sokféle egyéni és csoportos, például regionális, települési érdek működik, és ez a döntő tényező. Emellett vannak személyekhez kötődő, párton belüli hálózatok, amelyek igen kevéssé ideologikusak. Ezek afféle dinamikus egyensúlyt tartanak fenn: rivalizálnak, de mindig kiegyeznek. A kohézió eddig erősnek bizonyult, van azonban két új tényező: az MSZP 1990 óta nem volt ennyire gyenge, és nem tudjuk, hogy mire készül, készül-e valamire Gyurcsány Ferenc. Mi fog történni, ha a közös otthon, a párt megroggyan? Javítgatni kezdik, vagy széthordják a darabjait?

Simon János: – Az MSZP Janus-arcú párt, kettős karaktere van, integrálja a „milliárdos globalistákat” és a „köznépi baloldaliakat”, a csak a pénzért politizáló globalistákat és a baloldalért (is) politizáló, szociálisan érzékenyebbeket. A szakadás más posztkommunista országokban már régen megtörtént, nálunk eddig elmaradt. Akkor kerül rá sor, ha a párt újrafogalmazza magát, és válaszol arra, hogy kinek mit jelent és mit nem jelent a baloldaliság és a nemzet. A változáspártiak és változatlanságpártiak elválnak egymástól, ami főleg a kormányzati munka támogatásában nyilvánul meg. Az egyénileg választott képviselők körében nagyobb a feszültség, mint a pártlistán bejutottak körében, jobban érzik a választók nyomását és többet is veszíthetnek. De a szocialisták politikáját nem a párt „mezei képviselői” csinálják, ők csak kényszeredett gombnyomogatók, a döntések más szinten születnek. A pártnak új öndefinícióra van szüksége, és majd ekkor jönnek elő a mélyebb törésvonalak.

– Mi az EP-választás tétje a szocialista pártnak? Lehetnek az eredménynek belpolitikai következményei?

L. Z.: – A cél az lehet, hogy a potenciális választótábort minél nagyobb arányban mozgósítsák. Mivel az ma kisebb, mint 2006-ban, teljes elérés esetén is vereség vár rájuk. A mérték azonban nem mindegy. Ha a pécsihez hasonló eredmény születik, és az SZDSZ sem lépi át az öt százalékot, akkor a kormány társadalmi támogatottsága tovább csökken, és felerősödhetnek a viták arról, hogy érdemes-e tovább halasztani az elkerülhetetlent.

S. J.: – Ma az EP-választás csak belpolitikailag lehet fontos, és csak belpolitikai következményei lehetnek. Lesznek ilyen következmények, de erejükben ezek most még nehezen kalkulálhatók. Nagy, megrázó szocialista vereség esetén igen komoly esélyt látok arra, hogy egy erős, elkeseredett irányzat puccsot hajt végre, bedobják a törülközőt, és szeptemberben kiírják az előrehozott választásokat. Különben a párt szétmállik, mert az idő ellenük dolgozik.

– Létezik-e olyan, hogy „gyurcsányi örökség”, amivel meg kell küzdenie a pártnak?

L. Z.: – Először is, az örökség része a kialakult helyzet. Gyurcsánnyal tudott második választást nyerni az MSZP, majd vele zuhant sosem látott mélységekbe. Másodszor, a volt kormányfő iránti rajongást a „vezetőnélküliség” vákuuma váltotta fel. A párt tavaszi megroggyanása valószínűleg abból adódik, hogy a Gyurcsány-rajongók döbbenten nézték végig bálványuk visszavonulását. Az új kormány összetétele szintén az örökség része.

S. J.: – A kialakult helyzeten kívül három tartósabb örökség kötődik Gyurcsány Ferenchez, amit a pártnak nehéz lesz magáról leválasztania. Az egyik, hogy a szocialista politika természetes részévé tette a „hazugságot”, mégpedig bevallottan, rezzenéstelen arccal, bocsánatkérés nélkül. A másik örökség a felelősség és az értékek relativizálása: az a nézet, hogy „hibáztunk ugyan, de mindenki hibázik”. Így a felelősök felelőtlenségének szétkenése, vagyis a gyurcsányizmus szerint a politikában minden elfogadható, ha jogilag rendben van, még akkor is, ha morálisan súlyosan elítélendő. A harmadik pedig a nomenklatúra-hálózat továbbélése. Így például Bajnai Gordon a Gyurcsány-klán meghosszabbított keze, még akkor is, ha a bábu alól sokak számára nem látszik ki a kéz. Persze az MSZP-nek ennél összetettebb problémái is vannak.