Vakvágány az Európai Parlament újabb nyomásgyakorlási kísérlete
Jár a soros elnökség Magyarországnak
Nem nyugszik az Európai Parlament: a többségükben balliberális képviselők már nem „csak” az uniós források további visszatartását követelik, azt a jogot is elvennék Magyarországtól, hogy jövőre betöltse az unió soros elnöki tisztségét.
Az Európai Parlament múlt héten elfogadott határozatának lényege, hogy egy sor olyan ügyben, amivel egyébként a magyar ellenzéki képviselők lobbiznak Brüsszelben, aggodalmukat fejezik ki, és szankciókat követelnek hazánk ellen. Az uniós források visszatartása évek óta állandó eleme a vonatkozó brüsszeli megszólalásoknak, az uniós elnökség kérdése viszont újdonság. Annak megértéséhez, miért vetették fel a képviselők ezt a kérdést, érdemes felidézni, pontosan miről is szól a soros elnökség intézménye.
Kulcsszerepben a tagállamok
Az Európai Unió Tanácsának – azaz a miniszteri szintű testületnek – az elnökségét félévente más-más tagállam adja. Ebben az időszakban a soros elnökség vezeti a tanácsi üléseket. A soros elnökség viszi előre a jogalkotási munkát a különböző miniszteri tanácsokban, de az olyan előkészítő szervekben is, mint az Állandó Képviselők – közérthetőbben uniós nagykövetek – Bizottsága, azaz a Coreper, de minden egyéb munkacsoportban is. Kivételt képez ez alól a Külügyek Tanácsa. A soros elnökség gondoskodik a megbeszélések szabályos lebonyolításáról, továbbá hivatalos és nem hivatalos találkozókat is szervez Brüsszelben, valamint saját országában. Semleges és tisztességes közvetítőként kell eljárnia a tagállamok közti együttműködés előmozdításában.
A soros elnök feladata az is, hogy képviselje a tanácsot a többi uniós intézménnyel való kapcsolattartás során, megpróbáljon megállapodást elérni háromoldalú egyeztetéseken, nem hivatalos tárgyalásokon és egyeztetőbizottsági üléseken. Az Európai Parlament plenáris és szakbizottsági ülésein is azt láthatjuk, hogy a tanácsot a soros elnök ország valamelyik minisztere képviseli.
Nem csak az egyes tagállamok határoznak meg prioritásokat, hosszabb távú célokat is felvázolnak az úgynevezett trojkák, azaz az egymással szorosan együttműködő, egymást követő soros elnökségek. Az aktuális trojkát a francia, cseh és a svéd elnökség alkotja. Július elsejével veszi át a stafétabotot a spanyol–belga–magyar hármas.
Magyarország utoljára 2011-ben töltötte be a soros elnöki posztot. A 2024 második felében esedékes következő magyar elnökség legfőbb prioritása a demográfia, a versenyképesség és a kohéziós politika jövője lesz.
Pankotai Lili Brüsszelben
A határozatot megszavazó képviselők „az uniós jognak, értékeknek történő megfelelés és az őszinte együttműködés hiánya miatt” megkérdőjelezik, hogy Magyarország a soros elnöki feladatait hitelesen be tudná tölteni 2024-ben. Ezért azt kérik a tanácstól, hogy „megfelelő megoldást” találjon, és arra figyelmeztetik, hogy „a parlament megfelelő lépéseket fog tenni, ha ilyen megoldást nem talál”. Utóbbi alatt például azt értik, hogy bojkottálni fogják a magyar soros elnökséget.
Mint sejteni lehet, a magyar ellenzék mindent megtesz azért, hogy muníciót adjon a Magyarország elleni támadásokhoz. A momentumos Donáth Anna például a szavazást megelőző plenáris vitában lényegében azt követelte, hogy kössék újabb feltételekhez az uniós támogatások kifizetését. A liberális politikus azt kérte az Európai Bizottságtól, hogy „az EU-s pénzekért cserébe követelje meg a magyar kormánytól a pedagógusokat rabszolgasorba taszító státustörvény azonnali eltörlését, a pedagógusok 50 százalékos béremelését és a magyar oktatás átfogó reformjának megkezdését, a tanárok és a diákok érdemi bevonásával,” valamint azt is, hogy „a meglévő jogállamisági feltételeken túl kösse a magyar oktatás reformjához az uniós pénzek kifizetését”.
Donáth úgy gondolta, követelését egyebek mellett úgy tudja a leghatékonyabban előmozdítani, ha elviszi Brüsszelbe az oktatás ügyének néhány elfogulatlan és szakavatott képviselőjét: bemutatta hát a Magyarországot szakmányban támadó Věra Jourová értékekért és átláthatóságért felelős alelnöknek a diáktüntetések néhány hangadóját, köztük Pankotai Lilit. A határozatot jegyzők közt egyébként megtaláljuk párttársát, Cseh Katalint is.
Nincs szava az EP-nek
Hidvéghi Balázs fideszes EP-képviselő egyik nyilatkozatában arra hívta fel a figyelmet, hogy a soros elnökség az egyik alappillére az unió működésének, ehhez semmi köze az Európai Parlamentnek, nincs abban döntési vagy javaslattételi joga, hogy melyik ország mikor töltse be az elnökséget, illetve abban sem, hogy betöltheti-e az elnökséget. A politikus szerint újabb nyomásgyakorlási kísérletről van szó az Európai Parlament részéről, egyrészt azért, hogy hátráltassa Magyarország és az Európai Bizottság megállapodását az uniós pénzekről, másrészt pedig azért, hogy a balliberális pártcsaládok kampányát erősítse a jövő évi EP-választásra.
A vitában és a szavazást követő nyilatkozatában a támadásokat és szankciós követeléseket arra is visszavezette, hogy a magyar kormány béketárgyalásokat sürget az ukrajnai háborúban, és nem hajlandó fegyvert szállítani ahelyett, hogy európai balliberális mainstream retorikáját követve arra biztatná Ukrajnát, harcoljon az utolsó emberig, az unió pedig mindehhez adja a pénzt és paripát.
Döntő jelentősége lehet hazánknak
Az Európai Parlament nyomásgyakorlásának kilátásairól, valamint a közelgő magyar elnökség jelentőségéről kérdeztük Kovács Attilát, az Alapjogokért Központ európai uniós kutatási igazgatóját.
– Van jogi kötőereje az Európai Parlament állásfoglalásának?
– Nincs, hiszen az EU alapszerződései egyértelműen rendezik a tanács elnökségét, amit minden tagállam egyenjogú rotációban tölt be. Ez minden tagállam számára kötelező feladat, nem pedig valamiféle jogosultság, és komoly pluszterhei vannak a soros elnökséget betöltő vonatkozásában. Erről a kérdésről pedig egyértelműen a tanács hatásköre dönteni, ahogy azt meg is tette egy határozatban, egészen 2030-ig.
– Miért vette célba a parlament mégis a magyar elnökséget?
– A brüsszeli liberálisok aggodalma érthető: Magyarország soros elnöksége pont arra az időszakra esik, amikor az EP-választás után feláll az új parlament, illetve az Európai Bizottság. A tanács soros elnökeként pedig hazánk befolyással lehet a bizottsági elnök személyének kiválasztására. Ennek messze ható következményei lehetnek. A tanács soros elnöke ráadásul elég nagy informális befolyást gyakorol, például az ülések napirendjének összeállításával, ráirányítva a figyelmet hazánknak fontos kérdésekre, mint például a migráció.
– Sikerrel járhat a parlament nyomásgyakorlása?
– Nem tűnik reálisnak. Szemben a bizottsággal, amelynél állandó zsarolási eszköz az EP kezében a bizalmatlansági indítvány, ilyen fegyverük nincs a tanáccsal szemben. Mivel ebben a kérdésben a tanács teljes egészében az alapszerződések szerint járt el, bármiféle jogi eszközzel való fenyegetőzés csak blöff. Az egyetlen reális megoldás az lehetne, hogy a magyar elnökséget eltolják egy későbbi dátumra, de ennek napirendre vétele a jelenlegi soros elnök, Svédország lehetősége lenne, ők azonban hallani sem akarnak erről. Ezt követően már az a trió kezdi el a működését, ahol a spanyolok és belgák után mi következünk a sorban. A trojkák általában egyeztetnek prioritásaikról, feladatuk a soros elnökség zökkenőmentes vitele és átadása, így itt már teljesen valószínűtlen, hogy sikerülne minket „hátrébb lökni” a kritikus időszaktól.
– Mit jelentene Magyarország mint soros elnök számára, ha az EP bojkottálja?
– Teljes egészében lehetetlen a bojkott, hiszen az egész EU működése a tanács és a parlament együttműködésén alapul, ebben pedig hatalmas szerep jut a soros elnöknek. Olyan eszközök lehetnek a kezükben, amikre már Sophie in ’t Veld holland liberális EP-képviselő is utalt, hogy például nem vesznek részt a magyar kormány által elnökölt háromoldalú intézményközi informális egyeztetéseken, amelyek célja a jogalkotás gyorsítása. Ezek nélkül az így is egy-két évig tartó folyamatok még hosszabbra nyúlhatnak. Az EP tehát egy ilyen válságidőszakban inkább megbénítaná az EU működését fél évre, semmint hogy a magyar kormányt engedje szóhoz jutni. Szintén In ’t Veld vetette fel annak lehetőségét, hogy az EU-s rendezvényeken háttérbe szorítanák a magyar kormány szereplését. Ennek legfeljebb csak szimbolikus jelentősége lenne.
