Kladiva Imre 1942. július 11-én született Besenyőtelken. Gyermekként megtapasztalta földműves, kisbirtokos családja hortobágyi kitelepítésének keserveit. 1966-ban szentelték pappá Egerben. Az Egri Főegyházmegye több községében szolgált káplánként. Első plébánosi kinevezését Abádszalókra kapta. A jászok közé 1988-ban került, Jászalsószentgyörgy plébánosaként. Tízévi szolgálat után pedig a jászapáti katolikus hívek és a főegyházmegye második legnagyobb templomának plébánosa lett. Tettre kész, friss erővel kezdett a hatalmas szentegyház felújításához. A helyi hátország mellé odakapcsolta az elszármazottakat, s a pályázatok anyagi erejét. A megújuló egyházi lelkiségi csoportok tevékenységének helyszínévé tette a 2003-ban megvásárolt Szent István Közösségi Házat. Jótékonysági bálokat patronál, hangversenyek, kiállítások létrejöttét támogatja.

Hivatali kötelezettségei mellett módot talált a Jászság művelődéstörténeti hírnevének öregbítésére. Sokat tett apáti plébános-elődje, Pájer Antal papköltő munkásságának megismertetéséért, műveinek újbóli közreadásáért. Ösztönözte és maga is részt vállalt az egyházközség fíliái történetének megírásából, így jelent meg a jászszentandrási templom centenáriumának emlékkönyve, a jásziványi (hevesiványi) egyházközség története, a jászkiséri katolikus egyházközség története. Kiadója és lektora volt a Jászapátin szolgálatot teljesítő egyházi személyiségek életútját összegző forrásértékű kézikönyvnek. Pártolja a helyi honismereti szakkör munkásságát, baráti viszonyt ápol a kirajzott jász ősök utódaival Kocséron és Kunszentmártonban.

Kladiva Imre főtisztelendő úr ismert és elismert személyisége Jászapáti és a Jászság közéletének. Munkásságáról, közösségi szolgálatáról tisztelettel és nagyrabecsüléssel nyilatkozik hívő és nem hívő egyaránt. Ahogyan sokan mondják róla: maga is jásszá lett az idegent nehezen befogadó jászok között.

A Jászságért Díjat július 2-án, az elszármazott és az otthon élő jászok világtalálkozóján adják át Jásziványon.