Gyurcsánynak világosan kellett látnia, hogy amit addig kormányzás címén művelt, nem folytatható. De tudhatta azt is, hogy ki van szolgáltatva a koalíciós pártok lobbicsoportjainak, és ha szembemegy azok érdekeivel, abba belebukik. Ezért elhatározta, hogy átnyúl a pártvezérek feje fölött, és velük szemben a 186 szocialista frakciótaggal köt szövetséget. Erre a választások után alig egy hónappal, május 26-án esedékes zárt körű balaton­őszödi frakcióülésen adódott alkalom.

Hirdetés

Az ülésre Gyurcsány a résztvevőket a valódi helyzettel szembesítő beszéddel készült. Felszólalásában elmondta, hogy a lehető legsürgősebben több száz milliárdos megszorításokra lesz szükség. A résztvevők megdöbbentek, hiszen a győzelem megünneplésére, a babérok learatására készültek. A felszólalók tiltakoztak, ellenálltak, különösen a polgármester képviselők (ekkor még összeférhető volt a két tisztség), hiszen közeledtek az önkormányzati választások, és a megszorítások könnyen az ő állásukba kerülhetnek.

Gyurcsány az értekezlet végén másodszor is fölszólalt. Ekkor mondta el fejből, jegyzetek nélkül azt a huszonöt perces beszédet, ami később őszödiként híresült el. Ami akkor elhangzott, valósággal letaglózta a hallgatóságot. Gyurcsány ugyanis nyersen kimondta az igazat arról a politikáról, amely a csődközeli helyzethez vezetett, és kimondta azt is, hogy nincs választás, változtatni kell. Erre tiltakozás már nem volt, csak döbbent csönd.

A hallgatóság reakcióit látva Gyurcsány úgy érezhette, hogy elérte, amit akart, saját pártja erős embereivel szemben megnyerte az ütközetet. Két nappal később nyilvánosságra hozta az új kormányprogramot, abban a meggyőződésben, hogy most már végre ura a helyzetnek.

Korábban írtuk

Aztán teltek a hetek, és minden pontosan ott folytatódott, ahol Őszöd előtt volt. A lobbicsoportok továbbra is szétbombázták a költségvetést, és kikényszerítették az eladósodás folytatását. Az állami vagyonból már nem volt mit eladni, és noha a nagy hitelminősítők továbbra is jó besorolást adtak a magyar állampapíroknak, a hitelek kamata emelkedni kezdett. Magyarország 2006 nyarán, a nemzetközi gazdasági konjunktúra kellős közepén menetelt az államcsőd felé.

Ráadásul közeledett az önkormányzati választás, a koalíciót a súlyos vereség réme fenyegette. Gyurcsány úgy érezhette, hogy tehetetlen. Barátaival egyre többször beszélt erről a tehetetlenségről. Hogy továbbra is majd beledöglik, hogy úgy kell tennie, mintha kormányozna, ehelyett hazudik reggel, éjjel meg este. Egyre többször merült föl az őszödi beszéd is, amely, lám, nem hozott eredményt. Szűk körben meghallgatták a kazettát. A barátok lelkesedtek: Feri, hiszen ez egy szenvedélyes igazságbeszéd! Ezt meg kellene ismernie az egész országnak!

Ne hülyéskedjetek, mondhatta Gyurcsány, ez képtelenség.

Nem képtelenség, mondhatták a barátok, ez a megoldás. Hát nem igaz minden szó, amit akkor elmondtál? De, igaz. Na látod. Feri, nyúlj át a saját pártod feje fölött, köss szövetséget a néppel! Állj a nép élére!

Gyurcsánynak tetszhetett az ötlet. Miért is ne? Újra és újra meghallgathatta a kazettát, mérlegelve a nyilvánosságra hozatal következményeit. Arra juthatott, hogy meg lehet próbálni. Kérdés persze, hogyan kerüljön nyilvánosságra, de ez ügyben Gyurcsány leinthette a barátait: bízzátok csak rám, az ilyesmiben jó vagyok. A köteles beszédet is milyen jól összerakta. Megoldja ezt is. Kiszivárogtatja.

Aztán mégsem ment könnyen, a baráti újságírók elhárították a feladatot, egy ilyen politikai atombombával senki sem szívesen dobálózik. Végre szeptember 17-én délután sikerült, méghozzá trükkösen, először csak egy rövid, de nagyon ütős részlet jelent meg, hogy az emberek fölkapják a fejüket, és csak a heves botrány kirobbanása után az egész szöveg.

A nép meghallgatta, és az első percben nem értette. Mi ez, ki ez, hogy kerül ez ide? Ki csinálta és miért? De alig néhány óra alatt világossá vált, hogy itt valami hatalmas hazugság történt. Egy egész országot néznek hülyének.

Senki nem tudta, hogyan került nyilvánosságra a beszéd, de azt mindenki világosan érezte, hogy már az elhangzása pillanatában hazugság veszi körül. A hangfelvételen pedig egy olyan ember hallható, akinek az egész politikai pályája hazugságban fogant, aki a maga személyében sűrítve jelenítette meg a Kádár-rendszer összes dörzsölt, gátlástalan hatalomátmentőjét. Aki a hatalomért elárulta a saját párttársait is. Aki azt mondja, hogy a hatalom birtokában is hazudott. És aki ugyanazt csinálja továbbra is.

Gyurcsány Ferenc politikai életének egyetlen őszinte gesztusa, egyetlen igazmondása reflektorfénnyel világította meg az összes többi hazugságát, és tette hazugsággá még azt az egyetlen igazságot is. Nyilvánosságra hozatala estéjén így vált hazugságbeszéddé az őszödi beszéd. Ezt így akkor csak nagyon kevesen gondolták végig, mégis szinte mindenki felfogta. És mélyen sértve érezte magát. Ezért kezdődtek a tüntetések.

Gyurcsány ebből az ellene fordult közhangulatból semmit sem érzékelt. Ma sem érti, hogy mi történt. Azt hitte akkor, azt hiszi ma is, hogy valami módon a Fidesz kontrázta meg az akcióját, politikai manipuláció áldozata lett. Hiszen ki mint él, úgy ítél – aki a politizálást a trükkök százainak gondolja, az másokról is azt föltételezi.

Kapóra jött neki a tévészékház másnapi, szeptember 18-i ostroma. Teljes bizonyossággal soha nem fog kiderülni, hogy kezdődött az egész, és a rendőrség milyen szerepet játszott abban, hogy kritikus módon elfajuljanak az események. Gyurcsány azonban lehetőséget láthatott benne, hogy politikai manipulációval megkontrázza – az ő értelmezésében rekontrázza – az ellene föltámadt indulatokat azzal, ha a jobboldalra rásüti a bajkeverők bélyegét.

Az október 1-én rendezett önkormányzati választásokat a balliberális kormánypártok nagyrészt elveszítették ugyan, de Budapestet meg tudták tartani. Gyurcsány ebből azt a következtetést vonhatta le, hogy az új irány, a polgári jobboldal összemosása a szélsőjobbal működőképes, folytatható.

Október 23-án, a forradalom ötvenedik évfordulóján a Fidesz nagygyűlést szervezett a budapesti Astoriánál. Ugyanakkor másfél-két kilométerrel távolabb szélsőjobboldali szervezetek is kormányellenes demonstrációkat tartottak. A rendőrség, amelynek tagjai törvényellenesen nem viseltek azonosítószámot, több mint egy órán át tartó folyamatos tereléssel, kardlapozó lovas rendőrök, vízágyúk, gumilövedékek és könnygázgránátok bevetésével rátolta a szélsőjobboldali tüntetőket a Fidesz-nagygyűlés résztvevőire, majd az így összekeveredett tömeggel szemben szélsőségesen durva módszerekkel, a megfélemlítés nyilvánvaló szándékával lépett fel. Délután estébe nyúlóan sajátos embervadászat indult, kapualjakból, presszókból rángattak ki és tartóztattak le embereket.

Ezen a napon a hazugságbeszéd minden ízében végleg egyértelművé vált. Kiderült, hogy az őszinte szándékból semmi sem igaz, Gyurcsány minden gondolata, még az őszintének látszó is manipuláció, trükközés, hamis látszat keltése, és nincs olyan aljasság, amit a hatalom megtartása érdekében ne volna kész elkövetni. Ezen az estén Gyurcsány, abból a célból, hogy a polgári jobboldalt a nyugalomra veszélyes, bajkeverő erőként állíthassa be és a választókat a jobboldali pártoktól elriassza, ugyanakkor a jobboldaliakat megfélemlítse, az akkor már hetek óta hergelt, frusztrált rendőrséget ráuszította a békés lakosságra. Ennek során rengetegen sérültek meg, sokan súlyosan.

Senkinek nem lehetnek kétségei: Gyurcsány Ferenc a saját hatalma érdekében mindezt ma is megtenné. A jövő évi választások tétje nem kevesebb, mint hogy kap-e még egyszer rá lehetőséget.