– Nemrég a fővárosi Fidelitas elnökévé választottak. Milyen tervekkel vágtál bele a munkába?

Hirdetés

– Lényegében régi-új elnök lettem a választmányi tagok bizalmának köszönhetően, ugyanis már tavaly szeptembertől én vezetem budapesti Fidelitast. Éppen ezért inkább megerősítésnek érzem a mostani tisztújítást, a jelek szerint ugyanis a tagság is úgy látja, hogy jó az az irány, amit követünk és amin dolgozunk immáron fél éve. Azt vállaltam, hogy a 2024-es önkormányzati választásokra egy még erősebb közösséggel fordulhatunk rá. A Fidelitas egyik fő ereje pont az önkormányzatokban rejlik, hiszen országos szervezetként számos településen, kerületben vállalnak munkát tagjaink, sok helyen polgármesterként, alpolgármesterként vagy képviselőként. Éppen ezért a közösségépítésen túl, a szervezetfejlesztésre és a képzésekre helyezzük a hangsúlyt. Így került sor tavaly év végén a budapesti csoportelnökök hétvégéjére csapatépítéssel, digitális kommunikációs képzéssel és stratégiaalkotással. Hasonló eseményt idén is szervezünk, további programokkal kiegészítve. A cél az, hogy minél több felkészült és talpraesett fiatal segíthesse a választási kampányt, illetve mérettesse meg magát az önkormányzati választásokon. Szeretnénk továbbá a közéleti aktivitást is erősíteni, ennek az elhatározásnak pedig már most is láthatóak az eredményei. Nem telik el úgy egy hónap, hogy ne kerülne sor valamilyen politikai akcióra. Budapesten lényegében állandó vendégei vagyunk a Fővárosi Közgyűlésnek. Karácsony Gergely például kapott már tőlünk virgácsot mikulásra, dolláresőt a Lánchíd átadásán, karácsonyfával zöldítettük a „szuperzöld” Blahát, a városvezetést folyamatosan szembesítjük az elhibázott döntéseivel.

– Mi a konkrét feladata a budapesti elnöknek?

– Az adminisztratív jellegű feladatokon túl elsősorban a kerületi Fidelitas-csoportokat kell segítenem. Ugyanakkor fontos az is, hogy budapesti szinten is egységesek legyünk, így a teljes fővárosi Fidelitas-tagság közösségbe kovácsolását tartom a legnagyobb feladatomnak. Szerencsére erős és jól működő szervezeteink vannak, minden kerületben működik Fidelitas-csoport. Szintén fontosnak tartom, hogy még erősebb politikai tényezővé váljunk, ezzel is támogatva a helyi csoportok érdekérvényesítő és akcióképességét. Mindezt annak érdekében, hogy az aktivisták szövetségesként tekintsenek ránk a jobboldalon, egyúttal komoly ellenfélként kezeljenek minket a dollárbaloldalon.

Korábban írtuk

– Ha jól tudom, te könnyű- és komolyzenei együttesekben is szerepet vállaltál. Zenész vagy politikus vagy leginkább?

– A zene nálam több mint hobbi, így kis túlzással azt mondanám, hogy mindkettő, zenész-politikus, az anyósok rémálma. Gyerekkorom óta zenélek, csellóztam nyolc évig, majd később nagybőgősként volt szerencsém szimfonikus zenekarban játszani és különböző produkciókkal eljutni többek között Mexikóba vagy Kínába. Mára inkább a könnyűzene maradt, basszusgitárosként több formációban is megfordultam, volt pár erősebb fesztiválszezonunk is. Akármennyire hihetetlen, a felszínen erősen liberális közegnek tűnő zenészvilágból is számos megerősítést és támogatás kaptam és kapok – persze nem nyilvánosan – azért, mert nyíltan merem vállalni a kormánypárti véleményemet. Harminc felett az élet azonban egyre kevésbé rockbanda-kompatibilis a munka és a család mellett, habár jelenleg is aktívan, hetente próbálunk, a koncertekre kevesebb idő marad. Mindenesetre még el lehet majd csípni a színpadon is a jövőben is.

– Főállású politikusként dolgozol vagy van civil munkahelyed?

– Közgazdász-politológusként sokáig foglalkoztam vállalkozásfejlesztéssel, ezzel párhuzamosan önkormányzati képviselőként dolgoztam Újpesten, de volt szerencsém az államigazgatásban is megfordulni politikai tanácsadóként és stratégiai elemzőként. Jelenleg „kellemest a hasznossal” alapon a választott politikai tisztségem mellett a Fidelitas kommunikációs csapatának az operatív vezetőjeként dolgozom.

– Hogy keveredtél a politika világába?

– Sráckorom óta érdekelt a politika, mindig is szerettem a történelmet, és a szüleim is úgy neveltek, hogy ha valami nem jó, akkor azon változtassak. Mindennek, illetve az őszödi beszédnek is köszönhetően 2006-ban sodort az élet az újpesti Fidelitashoz, amelyet később több mint tíz éven át vezettem is. A politikai ars poeticám mindig is az volt, hogy megyek, hogyha hívnak. Itt pedig hívtak, szóval a politikai szocializációmat egyértelműen a Fidelitasnak köszönhetem, egyúttal rengeteg „országos cimborát” és persze jó pár barátot is.

– Mi a tapasztalatod, a fiatalokat érdekli a közélet? A Fidelitas hogy áll a vérfrissítéssel?

– A fiatalokat nem érdekli a közélet. Legalábbis ebben a megfogalmazásban nem igazán. Meglátásom szerint a fogalmi keretezéssel van a baj, hiszen így vagy úgy, de mindenki foglalkozik politikával. A közélet része vagy attól a perctől kezdve, hogy veszel egy kiló kenyeret a sarki boltban vagy éppen sorban állsz a legújabb iPhone-ért a plázában. Az SZDSZ történelmi bűne volt, amikor nyíltan érveltek amellett, hogy „a politika szar, ne mártsd szarba a kezed, inkább bízd ránk, »szakértőkre«, mi majd intézzük helyetted is, nincs itt semmi látnivaló, ne foglalkozz vele”. Ennek a politikának köszönhetően az éppen már a rendszerváltás után szocializálódó generáció kedvét sikerült elvenni a politikától. De nyugalom, jól ismerjük az utódaikat. És szerencsére van remény, erre jó példa pont a Fidelitas. Folyamatosan vesszük fel az új tagokat, Újpesten például, egy külvárosi kerületben, ami nem nagyon tekinthető jobboldali fellegvárnak, az elmúlt pár hónapban több mint fél tucat új taggal bővültünk, és hasonló a tendencia országos és budapesti szinten is.

– Mik azok a témák, amelyekkel szeretnéd felkelteni a fővárosi fiatalok érdeklődését a Fidelitas iránt?

– Egy szó: lázadás. A mai világban konzervatívnak lenni lényegében egyet jelent a lázadással. Lázadunk az eltörlés kultúrája ellen, amely megbélyegez és béklyóba köti a szólásszabadságot. Lázadunk a túltolt és kifordított woke ideológiával szemben, ahogy az erőszakos genderpropaganda ellen is. Ugyanakkor az ideológiai síkon túl, lázadunk a semmittevés, a hangzatos címszavakban és Facebook-posztokban kimerülő városvezetés és az elbénázott szakpolitikai döntések ellen is. Van véleményünk arról is, hogyan lehet zöldebb várost építeni. Tökéletes példa erre a kormányzati beruházásként megvalósuló Liget, szembeállítva a KariGeri-féle, egyébként szintén kormányzati forrásból megvalósult térkő rengeteggel a Blahán. Elég csak megnézni élőben, jól látható a különbség. Bevallom őszintén, hogy nyáron én is sokat használtam a körúti bringasávokat, de ettől függetlenül nem gondolom, hogy néhány köbméter sárga festék kilocsolásával és az autósok nettó szivatásával meg lenne oldva a probléma. Hol vannak a P+R parkolók? Mennyi ilyen épült az elmúlt több mint három év alatt? Nulla. És ez a szó jól jellemzi általánosságban a Karácsony-féle városvezetés összteljesítményét is. Van tehát gondolatunk a jövőről, amiért tenni is készek vagyunk, így várunk minden tettre kész, normalitásra vágyó fiatalt a köreinkbe. Szerencsére jönnek is.

– Van olyan ellenzéki ifjúsági szervezet, amellyel érdemes leülni vitázni?

– A kellő alázattal mondom: szerintem nincs. Még a gazdáikkal se nagyon. Nekik a külföldi érdek, nekünk pedig Magyarország érdeke az első. Amíg részükről ez nem változik, addig érdemben nincs miről vitáznunk.

– Budapesten van keresnivalója a jobboldalnak? Az elmúlt évek tapasztalata szerint sokszor kiváló jobboldali jelöltek is alulmaradtak a baloldallal szemben.

– Magyarországnak szüksége van Budapestre. Ahogy a Fidesznek is. A kétharmados győzelemnek meg pláne. Ne felejtsük el, hogy a budapesti jobboldali szavazóknak hét darab listás és egy egyéni mandátumot köszönhettünk a 2022-es választásokon. Nélkülünk nem lenne kétharmad. Éppen ezért még szép, hogy van keresnivalónk Budapesten. A dollárbaloldal választási trükközései sem tarthatnak örökké, hamar eljön az a nap, amikor már egy jóérzésű baloldali szavazónak kevés lesz a Soros-dollárokból finanszírozott O1G-zés. Onnantól pedig adott a matek, szóval én optimista vagyok.