Jogállami vétó

Cseh Katalin, a Momentum EP-képviselője szerint történelmi megállapodás született a múlt héten az Európai Unió Tanácsának német soros elnöksége és az Európai Parlament (EP) tárgyalói között a jogállamiságról. A politikus, aki magyar képviselőként a döntést meghozó EP-delegáció tagja volt, úgy értékelte a megállapodást, hogy az „unió nem lehet többé Orbán Viktor bankautomatája, uniós forrásból nem gazdagodhatnak magyar oligarchák”. Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció EP-képviselője már egyenesen arról beszélt, hogy „vége Orbán zsarolásának. Haveroknak juttatott milliárdok, hatalom által megszállt igazságszolgáltatás, független média elleni támadás – ezek mind olyan ügyek, amelyek miatt meg lehet majd vonni Orbánéktól az uniós forrásokat.” Örömtáncot járt Petri Sarvamaa finn néppárti EP-képviselő is, aki a Fidesznek a konzervatív pártcsaládból való kizárása mellett foglalt állást, korruptnak és nacionalistának nevezve a magyar kormányzó erőt. Szerinte most először sikerült olyan mechanizmust alkotni, amely képessé teszi rá az uniót, hogy leállítsa azoknak a kormányoknak a finanszírozását, amelyek nem tartják tiszteletben a jog uralmát, vagyis a jogállamiságot mint alapértéket. Érdemes még idéznünk Moritz Körner német szabad demokrata EP-képviselőt, aki a megállapodást értékelve úgy fogalmazott, hogy „ezzel Orbán Viktor és Jarosław Kaczyński nem lapíthat tovább”.

Önkényes jogértelmezés

Van-e valóságalapja a fenti kijelentéseknek? – tettük fel a kérdést ifj. Lomnici Zoltánnak. Az alkotmányjogász szerint az Európai Parlament, az Európai Bizottság és a Tanács közötti háromoldalú tárgyaláson született elvi egyezség lényege, hogy megvonhatják az uniós pénzeket azoktól a tagállamoktól, amelyek nem tartják be az Európai Unió alapértékeit.

– Megvághatják vagy blokkolhatják a 2021 utáni EU-s kifizetéseket, ha akár csak előzetes kockázata is felmerül a jogállamiság megsértésének. A mechanizmus ugyanakkor biztosítja, hogy esetleges kormányzati jogsértések esetén a jogosultak, vagyis a végső kedvezményezettek hozzáférjenek az uniós pénzekhez – mondta Lomnici Zoltán a Demokratának. Az eljárás menetével kapcsolatban kifejtette, a mechanizmus megindítását a bizottság kezdeményezheti, amennyiben a jogállamisági kritériumok megsértését vagy ennek kockázatát észleli.

– Fontos feltétel, hogy az eljárás kizárólag akkor indítható meg, ha a sérelem vagy annak kockázata kellően közvetlen módon befolyásolja vagy súlyosan veszélyezteti az uniós költségvetés hatékony és eredményes pénzgazdálkodását vagy az unió pénzügyi érdekeinek védelmét. A bizottság által javasolt szankcióról az Európai Unió Tanácsa hoz döntést minősített többséggel, tehát Magyarország és Lengyelország önmagában nem elegendő az eljárás megállításához. Az eljárás alá vont tagállam védekezési lehetőségei jelenleg kevésbé ismertek, annyi bizonyos, hogy a bizottság az érintett tagállammal levelezni fog az Európai Unió Tanácsában esedékes szavazás előtt – tette hozzá a Századvég jogi szakértője.

Ifj. Lomnici Zoltán a megállapodást lapunknak úgy értékelte, hogy a leendő szabályozás nem tekinthető teljesen parttalannak, mert meghatározza a jogállamiság megsértésének, illetve a veszély fennállásának eseteit, ugyanakkor szerinte nem zárható ki az önkényes, politikai motiváltságú jogértelmezés lehetősége sem. Érdekes lehet még az AP amerikai hírügynökség értelmezése is, amely kiemeli, nem szükséges a ténylegesen bekövetkezett uniós pénzügyi érdeksérelem, mert a szankció már akkor is alkalmazható, ha még csak azt állapítják meg, hogy valamely tagállamban súlyos fenyegetés éri az EU költségvetését, illetve pénzügyi érdekeit.

Politikai hazárdjáték

Varga Judit igazságügyi miniszter közösségi oldalán úgy reagált a megállapodásra, hogy „a kifizetéseket nem lehet mondvacsinált ideológiai feltételekhez kötni”. Szerinte Brüsszelben kettős mérce és ideológiai nyomásgyakorlás folyik, amit a jogállamiság leple alatt alkalmaznak bizonyos országokkal szemben, csak azért, mert nemet mondanak a migrációra, a multikulturalizmusra, és mert más a véleményük a család társadalomban betöltött szerepéről. Hidvéghi Balázs, a Fidesz EP-képviselője a Hír TV-nek arról beszélt, folytatódik a nyáron megkezdett európai parlamenti nyomásgyakorlási kísérlet. Emlékeztetett, júliusban az állam- és kormányfők tanácskozásán megállapodás született az EU következő hétéves költségvetéséről és arról, hogy fontos a jogállamiság, és az unió pénzügyi érdekeit védeni kell.

– Ez világos, számonkérhető kritériumrendszer, amit mindenki ért és elfogad: a törvények betartásával lehet felhasználni az uniós forrásokat, és ehhez kötjük az uniós támogatásokat. Ezt a megállapodást rúgta fel az Európai Parlament, és kezdett politikai hazárdjátékba, amikor tovább erőlteti azt, hogy egy nem világosan körülírt és objektívan számon nem kérhető úgynevezett jogállamisági kritériumrendszerhez kössék az uniós támogatásokat – fejtette ki.

Hogy a hazai ellenzék diadalmámora hamar tovaillant, ahhoz a balliberális sajtóban megjelent elemzések is hozzájárulhattak. A 444.hu – amely „puhának” nevezi a javaslatot – arra hívja fel a figyelmet, hogy „ha EU-s pénz elherdálásáról egyáltalán nincs szó a jogállamisági problémáknál, akkor továbbra sem lehet büntetni”. Nem bontottak pezsgőt a megállapodás hírére a 24.hu szerkesztőségében sem, hiszen mint a portál cikke kiemeli, a jogállamiság nem szerepel a mechanizmus nevében, csak a szövegben van rá utalás. Kitérnek arra is, hogy csak a tanács indíthatja el a mechanizmust, és a tagállamok kétharmadának kell róla szavaznia minősített többséggel, ami ellenkezik azzal, amit az EP – többek között Cseh Katalin is – szeretett volna elérni. Ők ugyanis azért lobbiztak, hogy az eljárás automatikusan lépjen életbe, és szavazni a leállításáról kelljen a tanácsban. Ez tette volna lehetővé, hogy a jogállamiság megsértésére, demokráciadeficitre hivatkozva parttalanul szankcionálják az ő felfogásuk szerinti renitens, antidemokratikus tagállamokat. Bolgár György, a Klubrádió műsorvezetője is kénytelen volt tudomásul venni, hogy ez a megállapodás sem alkalmas az Orbán-kormány megbuktatására.

– Ha a médiatanács adminisztratív hibákra hivatkozva nem hosszabbítja meg az egyetlen független és ellenzéki hangú Klubrádió frekvenciaengedélyét, akkor meg lehet-e indítani Magyarország ellen a jogállamisági mechanizmust? – tette fel reménykedve a kérdést Cseh Katalinnak. A képviselőnő azt válaszolta, hogy nem lehet az összes jogállamisági sérelmet ezzel a mechanizmussal orvosolni, csak amelyeknek konkrét hatásuk van az uniós források elköltésére.

– Az egyetlen megoldás az, ha leváltjuk 2022-ben a kormányt – válaszolta a politikus a csalódott műsorvezetőnek. Néhány nappal később már visszafogottabban értékelt Donáth Anna, a Momentum másik EP-képviselője is. Úgy fogalmazott, hogy „most csak egy csatát nyertük, még nagyon sok dolgunk van”.

Magyar és lengyel vétó

Ha tényszerűek akarunk lenni, még csatát sem nyertek, legfeljebb a kardkivonásig jutottak. Azok, akik az Orbán-kormány bukásának zálogát látják a jogállamisági megállapodásban, kész tényként kezelik, hogy jövőre hatályba lép, holott erre a magyar és a lengyel kormányfő korábbi és jelenlegi nyilatkozatai alapján semmi esély nincs.

A megállapodást ugyanis még az Európai Unió Tanácsának és az Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. Bár a tanács minősített többséggel fog dönteni a megállapodásról, azaz az EU 27 tagállamából 15-nek kell támogatnia, tehát itt önmagában nem lenne elég a magyar és a lengyel fél vétója, azonban a megállapodást is tartalmazó hétéves uniós költségvetésről és az uniós hitelfelvételről továbbra is az összes tagállam egyhangú döntésére van szükség. Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő már a megállapodás másnapján bejelentette, Varsó a vétó jogával fog élni, ha nem születik a lengyel elvárásoknak megfelelő megállapodás az uniós eszközök kifizetésének feltételrendszeréről. Közölte, az uniós pénzek felhasználását nem lehet azokhoz az elképzelésekhez kötni, amelyeket az uniós szervek „a lengyel állam független intézményeinek, ezen belül a bíróságok működéséről kialakítanak”. Orbán Viktor miniszterelnök pedig levélben fordult a jelenlegi, valamint a jövő évi soros uniós elnökséget ellátó országok, azaz Németország, Szlovénia és Portugália vezetőihez, továbbá Charles Michelhez, az Európai Tanács és Ursula von der Leyenhez, az Európai Bizottság elnökéhez, és előre jelezte, hogy bár Magyarország híve az együttműködésnek, a nyáron elfogadott csomaghoz szükséges egyhangúságot nem tudja biztosítani.

A miniszterelnök érvélésének lényege, hogy veszélyezteti a tagállamok közötti bizalmat, emellett Magyarország érdekeit a jogállamisági feltételrendszer beemelése a következő hétéves költségvetésbe, illetve a járványügyi mentőcsomagba. Megerősítette, Magyarország számára alapvetőek az olyan közös értékek, mint például a jogállamiság; ezek a demokrácia alapját jelentik, ám érvényesülésüket és alkalmazásukat a magyar embereknek kell megítélniük. Akik erre ugyanúgy képesek, mint bármely más európai nép.

Orbán Viktor fenti levelében kitért arra is, hogy a magyar jogrendszert az unió illetékesei korábban teljesen átvilágították az európai standardok szempontjából, és valamennyi vitás kérdésben megegyezés született. Az Európai Parlament mégis kezdeményezte Magyarország ellen a hetes cikkely szerinti eljárást, ennek keretében pedig a kormány az elmúlt két évben több száz oldalnyi tisztázó dokumentumot terjesztett elő. Lényegében hiába, mivel komoly érdeklődés nem volt a magyar válaszok iránt. Ez is alátámasztja azt a vélekedést, hogy a mostani megállapodással kapcsolatban sincsen szó jogállamiságról, az csak egy jól hangzó ürügy.

A brüsszeli balliberális elit évek óta suly­kolja, hogy az Orbán-kormány ellopja az uniós pénzeket, és nem tartja be a jogállami normákat. Erre alapozva hosszú ideje próbálnak vért izzadva olyan jogi megoldást találni, hogy az uniós szerződések szerint Magyarországnak járó forrásokat elapasszák. Ez a téma szerintük most fontosabb a koronavírus-járványnál és annál, hogy bevándorló-hátterű terroristák szabadon gyilkolnak Európában. A magyar félnek nincs és nem is lehet erre más válasza, mint a vétó, amely nem fenyegetés és zsarolás, mint ahogy a balliberális sajtó beállítja, hanem a jogállam egyik bevett eszköze.