Jogállamisági zsarolás

Az ötlet, amely szerint pénzelvonással kell büntetni a szófogadatlan Magyarországot, nem az elmúlt évek találmánya, és nem is a 2015-ös migránsválság idején került először az unió asztalára. Régi elképzelés, amellyel azokra sújtanának le, akik nem értik vagy nem akarják megérteni a világ új rendjét. Soros György azért tárgyalt az Európai Bizottság szalonjaiban, hogy egyértelművé tegye a magasabb rendű célokat, és dinamizálja az elérésükre tett erőfeszítéseket.

Magyarország és Lengyelország nem tetszik Soros Györgynek, tehát a brüsszeli elitnek sem. Már akkor sem tetszettünk, amikor 2020 nyarán a két állam meg akarta vétózni az unió új hétéves költségvetési tervezetét és a hozzá kapcsolt koronavírus-mentőcsomagot, mert a kifizetéseket politikai engedelmességhez, a brüsszeli parancsok végrehajtásához kötötte a koncepció. És ezt az egészet a jogállamiság álcahálójával takarta le Brüsszel. Azzal a jogállam-koncepcióval, amely egyébként egész más utat járt be Angliában vagy Németországban, mint Magyarországon vagy Lengyelországban.

„Különböző nemzetközi szervezetek fék nélkül hivatkoznak rá, de normatív kritériumrendszert mind ez idáig nem állítottak fel” – írta a jogállamiságról a nemrég Varga Judit igazságügyi miniszter. És valóban, a Brüsszel által megfogalmazott jogállamiság nem jogi keretrendszer, hanem az új világrend kiépítéséhez szükséges elvárások gyűjteménye. Amit olyan ideológiai tartalommal is feltöltöttek, mint a migráció pártolása, az LMBTQI-értékrend elfogadása, a genderizmus propagálása. Amelyeknek semmi közük ugyan a jog világához, de aki nem teljesíti az elvárásokat, az a brüsszeli értelmezés szerint megsérti a jogállamisági normákat. Vagyis elesik a kifizetésektől.

Az Európai Bizottság német alelnöke, a szociáldemokrata Katarina Barley nyíltan kimondta már korábban, hogy „ki kell éheztetni pénzügyileg az olyan tagállamokat, mint Lengyelország”. És hogy „Magyarországon rendszerszintű a jogállamisági normák megsértése”. De végre van egy eszköz, amivel megfelelő álláspontra lehet kényszeríteni a magyarokat, tette hozzá Barley asszony. A szintén EB-alelnök cseh Věra Jourová azt nyilatkozta korábban, hogy Magyarország beteg demokrácia, a minap pedig arról beszélt, hogy minél előbb be kell indítani a jogállamisági mechanizmust a magyarokkal szemben, akiket számításai szerint 7,2 milliárd euró elvonásával lehetne megbüntetni.

Mindebből érthető, miért gondolt Budapest és Varsó a vétóra. Ám az elmaradt. A két ország – meglehet, az utolsó pillanatban – kompromisszumot kötött az unió akkor soros elnökségét betöltő Németországgal, mindenekelőtt annak kancellár asszonyával, Angela Merkellel. Az Európai Tanácsban szentesített megegyezés szerint csak abban az esetben indíthat eljárást Brüsszel valamely tagország ellen, ha az olyan jogállamisági hibát ejt, amely veszélyezteti az unió pénzügyi érdekeit. Miért ment bele ebbe Merkel? Talán épp a német nagybefektetők nyomására, akik szívesen telepítik érdekeltségeiket Magyarországra, de Lengyelországba is. És ha azt nézzük, hogy a magyar és a lengyel uniós támogatások egy el nem hanyagolható része végül a külföldi nagybefektetőkhöz kerül, akkor minden világossá válik.

Fricz Tamás szerint Merkel még elég erős volt akkor egy ilyen lépéshez. És ahhoz, hogy ezzel keresztülhúzza Soros György számításait, aki durva hangú cikkben rontott neki a megállapodásnak és a kancellár asszonynak is a Project Syndicate hasábjain. De csalódottságot és felháborodást sugároztak az Európai Parlament nyilatkozatai is. Tavaly decemberre azonban valamelyest lecsillapodtak a kedélyek, az EP elfogadta a megegyezést. A látszólagos nyugalom ellenére Budapest és Varsó előre bejelentette: bírósághoz fordul a „jogállamisági mechanizmus” kapcsán. Mert a két ország szeretné leválasztani ezt a mechanizmust – mint a politikai, illetve ideológiai zsarolás eszközét – az uniós költségvetésről és a mentőcsomagról.

A magyar és a lengyel vezetés által kiharcolt kompromisszum része lett az is, hogy a költségvetéshez és a koronás mentőcsomaghoz csapott jogállamisági mechanizmus addig nem léphet hatályba, amíg az Európai Bíróság döntést nem hoz annak jogszerűsége kapcsán. Brüsszel türelmetlen, például Johannes Hahn, az EB költségvetési és igazgatási ügyekért felelős biztosa fütyül a megállapodásra. Arról beszélt a hónap elején, hogy ha szükséges, akkor azonnal eljárást indít az Európai Bizottság azok ellen, akik a források kezelésében megsértik a jogállamiság követelményeit, és az EB vissza is tartja a pénzüket. Hibát könnyű találni, még könnyebb kreálni. A DK és a Momentum vádaskodásaiból is látni, hogy nincs területe az életnek, amit ne lehetne az uniós forrásokkal kapcsolatba hozni. Csak egy kis balliberális „jogászkodás” kell hozzá. A tényeket semmibe vevő uniós országjelentésekről pedig már ne is beszéljünk.

Hidvéghi Balázs fideszes EP-képviselő rögtön figyelmeztette is Johannes Hahnt, hogy a tavaly decemberben elfogadott rendelet semmilyen ideológiai feltételt sem köthet a kifizetésekhez, és hogy az Európai Parlament akkor rábólintott erre. Az EB viszont nem is titkolja, hogy a következőkben az államok igazságszolgáltatási vertikuma, médiapluralizmusa vagy a fékek és ellensúlyok rendszere is a jogállamisági mechanizmus lámpafényébe kerül, a szinte alig megfogható korrupció elleni harccal együtt.

Az EB felpörgetné a folyamatokat, Věra Jourová sürgetné a bírósági döntést is. Közeleg a 2022-es országgyűlési választás, és ott egy „kiéheztetett” kormány, illetve annak pártjai nem sok jóra számíthatnak. Fricz Tamás azonban úgy véli, nemcsak a bírósági döntés, de egy jogállamisági procedúra, majd az azt követő pénzelvonás is eleve hosszú, soklépcsős ügymenet lenne, a kiéheztetés bőven lekésné a választást…

A politológus figyelmeztet, határponthoz érkezett az unió, a tervek szerint kezdődik egy konzultációsorozat a szervezet jövőjéről. A frakciójából kilépő Fidesz új, jobboldali politikai szövetséget hozhat létre, így elébe is mehet a változásoknak. Egy főként gazdasági együttműködésre koncentráló, ideológiai alapokat nélkülöző, nemzetállamokat tömörítő EU-ra van szükség Fricz Tamás szerint. És most dől el, hogy újjászületik-e az unió, vagy eltűnik a történelem süllyesztőjében.