A bíróságokat is átláthatóvá kell tenni, mert ha olyan ítéleteket hoznak, amelyek az egyszerű paraszti logika alapján elfogadhatatlanok, azzal az állampolgártól megkövetelt bíróságba vetett bizalmat rombolják – mondta a Demokratának Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácsvezető bírója, akivel az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megingásáról és a bírók politikai befolyásoltságáról beszélgettünk.

– Hogyan vélekedik a közvélemény igazságérzetével nem találkozó, kirívó bírósági ítéletekről?

– Jogállamunk működtetésének alapvető feltétele annak intézményeibe vetett bizalom. Ugyan az igazságszolgáltatásba és az egyes bírói ítéletek igazságosságába vetett közbizalom törvényeink által megelőlegezett, viszont annak megőrzését egyes durva ítélkezési hibák károsan befolyásolhatják. Sajnos egyre több az ilyen ítélet. A gyalázatos ügyek sora valahol a Globex-üggyel kezdődött. Akkor vált gyakorlattá, hogy amikor a Fővárosi Ítélőtábla másodfokon járt el egy kényes ügyben, akkor nem hozott ítéletet, hanem hatályon kívül helyezte az eljárást.


– Ez miért baj?

– Mert ezzel gyakorlatilag megölték az ügyet. A Kulcsár-ügy 14 év után jutott el az elsőfokú ítéletig. Megengedhetetlen, hogy az ítélkezés időszerűségét a büntetőeljárás minden célját ellehetetlenítő hatályon kívül helyezések és új eljárásra utalások évtizedet is meghaladó késedelmek miatt súlytalan és különösen a mások által a bűncselekmények elkövetésétől visszatartó hatály elérésére alkalmatlanná válnak. Az ítélkező bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alávetve. A bíró politikai tevékenységet nem végezhet, nem támogathat. Az összeférhetetlenség miatti tilalom ellenére egyes kirívó döntések esetén a külső szemlélőben az a benyomás ébred, hogy az eljáró bíró már olyannyira tágan értelmezte függetlenségét és érinthetetlenségét, hogy a jogi normákat már nem azok helyes értelmezésének megfelelően alkalmazta.


– Hanem hogyan?

– Súlyos kifogás alá esnek egyes bírói ítéletek, amelyekből egyértelműen érzékelhető a politikai motiváltság. Az, hogy a bírói hivatásrend törvényeinek tilalma ellenére baloldali eszmei társutasság érvényesült a döntésben. Az egyébként önálló hatalmi ágazatként működő független bírósági szervezet csak az Alaptörvény keretei között jogosult és köteles tevékenykedni. Nincs azonban felhatalmazása arra, hogy a jogállami direktíváktól elrugaszkodva állam az államban tevékenységet folytasson, vagy ilyen ítélkezési gyakorlatot következmények nélkül eltűrjön. A jogállam minden intézményének áttekinthetőnek kell lennie. A bíróságokat is átláthatóvá kell tenni, mert ha olyan ítéleteket hoznak, amelyek az egyszerű paraszti logika alapján elfogadhatatlanok, azzal az állampolgártól megkövetelt bíróságba vetett bizalmat rombolják.


– Hogyan lehetne átláthatóvá tenni a bíróságokat?

– Az igazságszolgáltatásba vetett bizalom megőrzésnek érdekében akár soron kívül is vizsgálni kellene a bírók életpályára való alkalmasságát. Nem biztos, hogy aki a pályája elején alkalmasnak bizonyult, az később is jó bíróként ítélkezik. Az egészségét, a lelki-pszichikai kvalitásait az évtizedek során kikezdheti a döntési felelősség nyomása, ami állandó belső feszültséget okozhat. Ha valaki testileg-lelkileg belefárad, vagy életkörülményeiben komoly változás következik be, az kihat a bírói tevékenységére. Például a vörösiszapper bírónője az ügy súlya alatt összeomlott. Pedig 2014-ben megválasztották Veszprém megye legjobb bírájává, ezért is bízták rá az ügyet. De annyira felőrölte őt az ügy, hogy nem tudott mit kezdeni a vád bizonyítékaival és a vád szakértőivel.


– Mi a vörösiszapper tanúsága?

– Ismételten teret nyert az a gyakorlat, hogy ha a bíró nem tudja feloldani a szakértői vélemények között húzódó ellentéteket, az elképzeléseinek nem megfelelő szakvéleményeket kirekeszti a perből. A büntetőeljárási törvény előírja, hogy kizárható az a szakértő és szakértői vélemény, akitől és amelytől elfogulatlan vélemény nem várható. De ez csak egy fikció. Erre hivatkozva kiiktatják a szakértői véleményeket a perből, ahelyett, hogy megindokolnák, miért nem tartják megalapozottnak. Ezzel a fegyverek egyenlőségének elve sérül.


– Sándor Zsuzsa nyugalmazott bírónő azt mondta, a vörösiszapper volt az egyik legkorrektebb büntetőper, főleg „a politikai nyomásgyakorláshoz” képest, hiszen szerinte a kormány határozatban próbálta „kijelölni a nyomozás irányait”.

– Ez alaptalan vélemény. Sándor Zsuzsát még ügyész korából ismerem. A tárgyalóteremben mindennek az ellenkezőjét is képes volt megmagyarázni. Az üzembentartói felelősség kapcsán például a KRESZ előírja, hogy a gépkocsivezetőnek indulás előtt ellenőriznie kell az autót: meggyőződni, hogy működik-e a fék, világít-e lámpa és hasonlók. Ha ezt valaki elmulasztja, és baleset történik, senkire nem tudja áthárítani a felelősségét. A folyóink mentén több száz kilométernyi gát van, a terhelést a gátőr rendszeresen ellenőrzi. Az ajkai vörösiszap-tárolót száraz hulladék számára építették, nem folyékonyra. Később még meg is magasították a gátat, és folyamatosan olyan terhelésnek vetették alá, amit az építők a tervezésnél nem vettek számításba.


– Mit szól Gergényi Péter 400 ezer forintos pénzbüntetéséhez?

– Érthetetlen, miért Ruzsás Róbert kapta a Gergényi-ügyet. Ő a Biszku-perben már bebizonyította, mire képes és mire nem. Már akkor lehetett tudni, hogy a Gergényi-perből nem lesz semmi, amikor rászignálták az ügyet. Jogállamunk tragédiája, hogy Gergényi Péter ellen csak úgymond katonai bűncselekmények miatt indult eljárás, miszerint elmulasztotta az általa vezényelt rendőrök feletti gondoskodási kötelezettségét. Gergényi Pétert teljes felelősség terheli 2006 őszéért, ezt ő maga is elismerte október 24-én. De ha a katonai tanács a gondoskodási kötelezettség elmulasztásából indult ki, érthetetlen, miért nem vizsgálta, hogy kiképzetlen rendőröket védőfelszerelés nélkül küldtek a tévészékház védelméhez. Az Ig­nácz-jelentés szerint legkevesebb 261 rendőr sérült meg. De azt sem vizsgálták, hogy amikor a rendőrök gumilövedékkel közvetlen közelről fejre, felsőtestre adtak le lövéseket, akkor emberi életeket közvetlenül veszélyeztettek. Ezek nem katonai bűncselekmények, hanem belenyugvásos emberölési kísérletek. Hiába tettem büntetőfeljelentést. A Balsai-jelentésben 15 köztörvényes, közvádra üldözendő bűncselekményt azonosítottunk. Sólyom László 2007-ben azt mondta, jogállamunk próbatétele lesz, hogy büntetőbíróság elé kerülnek-e azok a politikai és rend­őri vezetők, akik a történtekért felelnek. Jogállamiságunk gyalázatos mulasztása, hogy erre nem került sor.


– Miért maradhatott el a vádemelés?

– Erre a kérdésre Kövér László adta meg a választ. Egy interjúban feltették neki ezt a kérdést, amire ő azt válaszolta, azért, mert az USA diplomáciai úton közölte azt az elvárását, hogy ne kerüljön sor elszámoltatásra. Egy sajtótájékoztatón Lázár János is megerősítette, volt olyan befolyásolási kísérlet a budapesti amerikai nagykövetség részéről, amely arról szólt, hogy a Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon ellen ne induljon eljárás, a szocialista párt pedig kapjon védelmet, immunitást. De Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos is beszélt arról, hogy behívatták őt az amerikai nagykövetségére, ahol utasításokat akartak neki adni.

Fotó: Somfai Sándor/Demokrata


– A Budaházy-perben született ítéletről mi a véleménye?

– Nem lehet tudni, a bíróság miért ítélte el Budaházy Györgyöt. Nem tudjuk, mi volt az ügyész végindítványa, mert a bírónő az ítélet kihirdetését követő fél év múlva sem foglalta írásba az ítéletet. Ezért az a példátlan eset történt, hogy egy 13 év fegyházbüntetést kapó személyt házi őrizetbe kellett küldeni. Már nem először fordult elő, hogy Kenéz Andrea bírónő elmulasztotta indoklási kötelezettségét, rombolva ezzel a bíróságba vetett bizalmat. Hatályon kívül kellene helyezni az ítéletet, és új eljárást kezdeményezni. Nem tudjuk, miért ítélték el Budaházy Györgyöt bűnszervezetben elkövetett terrorcselekményért, aminek büntetési tétele életfogytig tartó szabadságvesztés. A törvény szerint terrorcselekményt az az elkövetési magatartás valósít meg, amely a lakosság megfélemlítését szolgálja. Ha Budaházy György 13 évet kapott, akkor Gyurcsány Ferencet életfogytiglanra kellene ítélni. Teljesen egyértelmű, hogy 2006 őszén, amikor a hatalom végigverte, levadászta az embereket, a lakosság megfélemlítése volt a cél.


– Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke több esetben nyilatkozott arról, hogy a bűnösségről és a büntetés kiszabásáról szóló ítéleteknek nem a közvélemény elvárásainak kell megfelelniük. Egyetért ezzel?

– Magam is vallom, hogy a bűnösség kimondása esetén a tettarányos büntetést nem a közvélemény nem is látható vagy érzékelhető elvárásaihoz kell igazítani. A büntetés kiszabásának jogtudományos tézisei vannak. Az ilyen döntésekben azonban érvényesülnie kell az általános visszatartó hatásnak. Ugyanakkor nem tudok azonosulni Handó Tünde elnök asszonynak azzal az aggodalmával, hogy az ügyekkel foglalkozó sajtóközlemények hátrányosan hathatnak a bíró ítéletbeni döntésére. Ezzel az elnök asszony valamilyen, a bírót befolyásoló félelemérzetet vizionál. Baj van a bíró hivatásra alkalmasságával, ha benne a sajtóközlemények bármilyen irányú eltérítő motivációt ébresztenek. A közerkölcsnek és a közjónak meg nem felelő, még elviselhetően kevés néhány téves döntés meghozatala esetében éppenséggel az tapasztalható, hogy a regnáló politikai hatalom céljaival ellentétes, esetenként azokat lejárató befolyásoltságok érvényesülnek. Ezekben az esetekben az ítélkező bírók elhallgatott politikai motiváltsága ismerhető fel okként, majd az ítélet okozatként. A bíró ítélkezésében tilalmazott, valamely politikának való megfelelés súlyos vád. Ráadásul többnyire csak a végső döntésből érzékelhető. Előfordul, hogy a bírónak a tárgyaláson tanúsított magatartása prejudíciumot érzékeltet, azonban ilyen verbális, alkalmanként testbeszéd-megnyilvánulások a bíró ügybeni kizárásához rendre nem szolgáltatnak elégséges alapot.


– Tudna konkrét ügyeket említeni, amelyekben tetten érhető a bírók politikai motiváltsága?

– A 2006. szeptember 18-tól október 24-ig tartó, rendőri szervek által megvalósított tömeges jogsértésekről az Országgyűlés 2010-ben hozott határozatot, amelyben megállapította, hogy a rendőrségi, ügyészségi és bírósági szervek nem voltak képesek alkotmányos feladataiknak megfelelni. 472 magánszemély és 45 rendőr ellen 348 eljárás indult, amelyből 38 személyt – ebből 22 magánszemélyt – ítéltek el jogerősen. A Balsai-bizottság dokumentumokat feldolgozó megállapítása szerint nincs adat arra, hogy a 450 magánszemély ellen indított eljárás milyen végeredménnyel zárult. A tömeges jogsértések vétlen áldozatainak erkölcsi és járulékosan anyagi jóvátétele tette indokolttá az úgynevezett semmisségi törvény meghozatalát. A törvény lényege, hogy azok az ítéletek, amelyeket kizárólag rendőri jelentésre, illetve rendőri tanúvallomásokra alapoztak, legyenek semmisek. A Fővárosi Törvényszék 20 bírója fordult az Alkotmánybírósághoz, hogy a taláros testület semmisítse meg ezt a törvényt. A bírók 28 pontban fejtették ki eltérő álláspontjukat, az Alkotmánybíróság azonban egyetlen érvelésüket sem találta alaposnak.


– A törvény megsemmisítését célzó akció elméleti vita vagy politikai támadás volt?

– Az indítványt aláíró, magas bírói tisztséget betöltő bírák nem lehettek ekkora tévedésben. A teljes egészében elutasított jogi érvelések okszerűen az azokat aláírók politikai motiváltságára szolgáltatnak bizonyítékot. Dr. Baka András, aki akkor a Legfelsőbb Bíróság és egyben az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöke volt, a törvény alkotmányellenességéről nyilatkozott, és a törvény végrehajtását blokkoló nyilatkozatai hátrányosan hatnak annak végrehajtására mind a mai napig. A politikai motiváltság bizonyítékaként említem még, hogy a Pesti Központi Kerületi Bíróság, valamint a Budai Központi Kerületi Bíróság nyomozási bírái által elrendelt, 30 napra előzetes letartóztatásról szóló végzéseket a másodfokú eljárásban iránymutató jogdogmatikai érvelésekkel megváltoztató és szabadlábra helyezéseket elrendelő tanács bíráját kollégái nyíltan „árpádsávos bírónak” nevezték, ellenszenvet kimutatva kiközösítették.


– Súlyos vád. A „magyarkodás” szörnyű nagy bűn… Lett következménye?

– Lett. A bíróság vezetése ezt az ítélkező tanácsot feloszlatta, bíráit más bírói tanácsokba osztotta be.


– Rendet csináltak.

– Hasonlóképpen a bírói döntések politikai motiváltságát érzékelem a Biszku Béla ellen folyamatban volt másodfokú eljárás hatályon kívül helyezésében és új elsőfokú eljárás elrendeléséről szóló döntésben. Annak egyértelmű célja volt, hogy Biszku Béla egy percig se kerüljön börtönbe. Ez a döntés azonban oly mértékben volt törvénysértő, hogy a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében rendkívüli jogorvoslattal támadta meg, és amelynek a Kúria helyt adva elvi határozatot hozott. A politikai motiváltságot különösen érzékeltető ügyek között említem Laborcz Sándor, Bene László és rend­őrtábornok társai, valamint az egykori honvéd tábornokok ügyeiben született érdemi ítéleteket.


– A nemzeti ünnepünk előtti napon a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kimondta, a véleménynyilvánításhoz – így a fütyüléshez, sípoláshoz – való jog előbbre való, mint a méltó megemlékezéshez való jog.

– Ez is egy politikailag motivált bírói ítélet. Az ügyben eljáró bírónő ennél a döntésénél nem vette figyelembe az Alkotmánybíróság egyik számára is kötelező határozatát. 2006-ban egy állampolgár azért fordult az Alkotmánybírósághoz, mert szerinte fontos emberi, politikai és szabadságjoga sérült, amikor a 2006 őszi események őt szabad mozgásában akadályozták. Az Alkotmánybíróság azzal utasította el a beadványt, hogy a politikai szabadságjogok egymással ütközése esetén a fontosabb össztársadalmi érdeknek kell érvényesülniük. Az Alkotmánybíróságnak ez a mindenkire kötelező, iránymutató döntése azt indokolta volna, hogy a nemzeti ünnepen megjelenő tömeg ünneplésének megzavarása nem engedhető meg.


– Kövér László egy interjúban azt mondta, az igazságot kereső közvélemény számára az igazságszolgáltatás nem működik túl hatékonyan, de ehhez szerinte figyelembe kell venni azt is, hogy 1990-ben azt érintette legkevésbé a rendszerváltozás. A már említett életpálya-alkalmassági vizsgálaton kívül mit lehetne még tenni?

– Handó Tündének rögtön a hivatalba lépése után egyenként meg kellett volna néznie, ki alkalmas a pályára és ki nem. Nem értem, hogyan nevezhette ki Cserni Jánost az Országos Bírói Hivatal főosztályvezetőjének. 2006-ban a Pesti Központi Kerületi Bíróság elnöke Fazekas Sándor volt. Az ő lelkén szárad minden ítélet, ő hagyta, hogy Bodor Tibor utasítsa a bírákat. Handó Tünde egyik első döntése volt, hogy előléptette Fazekas Sándort, aki a Fővárosi Ítélőtábla elnöke lett. Ő pedig vitte magával tanácsadóként Bodor Tibort. Amikor a kormány a 62 éves korban történő kötelező nyugdíjazásról döntött, sok olyan bírót küldtek el, akik még a Kádár-rendszerben is tisztességesen ítélkeztek. A szocialista-liberális kormányok alatt nagyon megnézték, hogy kit vegyenek fel bírósági fogalmazónak: hová húz a szíve, van-e politikai motivációja az illetőnek. Érdekes, a Pázmányon végzettek közül senkit nem akartak felvenni. Akkor nagyon sok fiatal került a bíróságokra, akik akár 70 éves korukig ott is maradhatnak. Amikor a bírók nyugdíjazásával lefejezték a bírói kart, akkor ezek a politikailag motivált fiatalok nemcsak bekerültek, de előre is léptek. A kérdésére válaszolva: nem tudom, mit lehetne tenni.

Lass Gábor