Jogrend felfüggesztve

Idén június 1-én kezdte meg működését az Európai Ügyészség. Brüsszel szerint azért van szükség erre a nyomozati, vizsgálati és vádemelési jogokkal is felruházott, nemzetek fölötti szervezetre, mert 2019-ben 460 millió euróval rövidítették meg az uniót fehér- és kékgalléros bűnözők, főként korrupciós ügyletek és csalások útján. És a károk mértéke valószínűleg növekedni fog, már csak a nagy, 750 milliárd eurós helyreállítási kassza miatt is.

A nagy menesztés

Az Európai Ügyészség, vagyis az EPPO központja – sok más unió szervhez hasonlóan – Luxembourgba került. Huszonkét uniós tagország csatlakozott a szervezethez, a magyarok és a lengyelek kimaradtak, igaz, a magyar Legfőbb Ügyészség kötött egy olyan munkamegállapodást a szervezettel, amelynek az információcsere áll a középpontjában.

Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász a Demokratának így magyarázta a magyar távolmaradást:

– Szuverén államként nem engedhetjük meg, hogy egy nemzetek fölötti szervezet kénye-kedve szerint indíthasson eljárást magyarokkal szemben. A legfőbb ügyész és az ügyészség független, az igazságszolgáltatás közreműködőjeként, mint közvádló az állam büntetőigényének kizárólagos érvényesítőjeként jelenik meg. Amennyiben csatlakoznánk az Európai Ügyészséghez, az ügyészség függetlensége megszűnne.

A lengyel álláspont lényege ugyanez, megtoldva azzal, hogy Varsó folyamatosan sérelmezi a lengyel igazságügyi reform ellen indított brüsszeli elmarasztalásokat.

A hosszas előkészítés után született EPPO deklarált célja az uniós pénzek védelme, illetve a pénzmosás, a korrupció elleni harc és a jogállamiság ezúton való megerősítése. Az ügyészség vezetője a román Laura Codruța Kövesi, aki öt esztendőn át irányította hazája korrup­cióellenes ügyészségét, a DNA-t. Az RMDSZ számtalan esetben tiltakozott Codruța Kövesi asszony tevékenysége ellen, mert megalapozatlanul indított eljárásokat romániai magyar politikusok, illetve polgármesterek ellen. Működése emellett elmélyítette az amúgy is ingatag román belpolitika instabilitását, hiszen a magyarokon kívül is számos politikai vezető, például Năstase korábbi miniszterelnök és Dragnea miniszterelnök-helyettes is fenn­akadt a DNA vizsgálatain.

Klaus Iohannis államfő 2018-ban felmentette tisztségéből Laura Codruța Kövesit, 2019-ben pedig nyomozás indult ellene többek között bűnszervezet működtetése, vizsgálati visszaélés, jogtalan megtorlás vádjával. Jelölése az EPPO vezetői posztjára végül is azt jelentette, hogy párnázott főnöki széket kap egy deszkából ácsolt román börtönpriccs helyett. Elsősorban az Európai Parlament szerette volna őt az EPPO élén látni.

Főcím és mínuszos hír

A hazai ellenzék már évekkel ezelőtt követelte Magyarország csatlakozását az Európai Ügyészséghez. Aligha véletlenül. Megvádolni a kormánykoalíció tagjait, perbe vonni a polgári oldal mérvadó értelmiségét, hírbe hozni nemzeti érzelmű művészeket, ez akkor is eredményes kampánytechnika, ha valójában nincs az ügyek mögött semmi. De beszélnek róla a szavazók, és ahogy mondani szokták: főcímet kap a vád, mínuszos hírt a felmentés. Mármint a médiában.

Összesen 700 ezer aláírást gyűjtött össze eddig a hazai ellenzék Magyarország elmaradt EPPO-csatlakozása kapcsán. Věra Jourová asszony, az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős biztosa büszkén említette, hogy az EPPO létrejöttével már valóságos hálózat – benne az uniós csalásellenes hivatallal (OLAF), az uniós rendőrséggel (Europol) és az ügyészi együttműködéssel (Eurojust) – üldözi a korrupció bűnöseit. Ám e hálózatból bárki kutakodott is eddig Magyarországon, 2010 óta komolyan vehető ügyet nem talált, kivéve a négyes metró elhíresült botrányát, amely még a balliberális éra hagyatéka.

A hazai ellenzék nem akar lemaradni a nemzetközi szinten zajló folyamatok mögött. A DK-s Dobrev Klára bejelentette, hogy győzelmük esetén megalakítják a magyar korrupcióellenes ügyészséget. Nagy Ervin, a XXI. Század Intézet kutatója szerint az ellenzék brutális politikai leszámolásra készül, ez derült ki az előválasztás miniszterelnök-jelöltjeinek vitájából is. Már nem csupán Fleck Zoltán, a Nyílt Társadalom Alapítványok által támogatott Eötvös Károly Intézet igazgatója, de Bárándy Péter volt szocialista igazságügyi miniszter, Magyar György ügyvéd és Vörös Imre volt alkotmánybíró is szükségesnek tartaná a jogállamiság ideiglenes felfüggesztését. Ez pedig lehetőséget adna a legbrutálisabb leszámolásokra, úgymint jobboldali vagy jobboldalhoz köthető személyek bankszámláinak zárolása, vagyonának elkobzása, egzisztenciális megsemmisítés, börtönbüntetés, fejti ki egy tanulmányában Nagy Ervin. Amúgy érdekes kérdés, hogy ha eltakarítanák a balliberális tisztogatás útjából az érvényes jogrendet és a jogállamiság intézményét, akkor az EPPO milyen jogi felhatalmazással ténykedne Magyarországon?

Diktatúra és likvidálandók

Nemcsak jobboldali politikusok, de a jobboldalt támogató, nemzeti beállítottságú értelmiségiek, művészek, sőt vállalatok is bekerülnének a „likvidálandók” körébe. A baloldal mindezt, vagyis a jogrend felfüggesztését „kreatív módszernek” nevezi. Ifjabb Lomnici Zoltán úgy látja, hogy a közelmúltban több vezető balliberális politikus lépte át a vörös vonalat azzal, hogy durva, a politikai ellenfeleket, a másként gondolkodókat, sőt közhivatalnokokat, bírákat létükben és egzisztenciális értelemben fenyegető megszólalásokat engedett meg magának. És itt természetesen nem egyszerű kritikáról, karcos, helyenként sértő politikai kirohanásokról kell beszélnünk. A lámpavasra húzás, a földönfutóvá tétel, a statáriális bíráskodás mind-mind olyan fenyegetések, amelyek súrolhatják a büntetőjog határát.

De az ellenzék ennél is tovább menne. Elbánna az Alaptörvénnyel is, többször felvetette, hogy új alkotmányra van szükség. A kétharmadosság, legyen szó az Alaptörvényről vagy bármilyen más jogszabályról, nem akadály, megteszi az egyszerű többség is. Az új Alaptörvény természetesen a neomarxizmus tételeire épülne, különös súlyt fektetve az olyan, kívülről nyomakodó ideológiákra, mint az LMBTQ-kultúra, a genderizmus, a melegházasság vagy a BLM-létfelfogás. Nemcsak Brüsszel és a demokráciát féltő liberális Nyugat hallgatja mélységes csöndben ezeket a diktatúrát idéző megnyilvánulásokat, hanem Nagy Ervin szerint a hazai jogvédők is, akik olyan érzékenyek különben az „orbáni diktatúra elnyomó hatalmára”.

Csak blöfföl az ellenzék? Tudjuk, hogy 1919, majd 1948, de legutóbb, 2006 baloldali kurzusa sem blöffölt. Nem félnek a polgárháborútól sem, sőt mintha egyenesen provokálnák is azt.