Fotó: MTI/Máthé Zoltán (archív)
Egy kilakoltatást megakadályozó adóst rendőrök vezetnek el
Hirdetés

A végrehajtói biznisz a 2009-es devizahitel-válság berobbanásával pörgött fel igazán. Akik akkoriban és a következő években a pályán voltak, milliárdokat harácsolhattak össze mások nyomorúságából. Azért a válság lecsengése óta sem kellett szegényházba költöznie egyetlen végrehajtónak sem. Egy végrehajtói iroda ma is gond nélkül megkeresi az évi két-háromszázmillió forintot, a nagy bevételt realizáló cégek pedig akár a 600-700 milliós szintet is elérhetik. A horribilis összegek 40-60 százaléka elmegy ugyan a különböző működési költségekre, de ami marad, az sem kevés.

Hogy erkölcsösnek tekinthető-e, hogy magáncégeknek lehetőségük van mások balszerencséjéből vagy meggondolatlanságából vagyonhalmokat építeni, az ízlés kérdése. Annak azonban semmi köze szubjektív ítéleteinkhez, hogy alapvetőnek tartjuk: a törvények mindenkire vonatkoznak. Azokra is, akiket az állam arra rendelt, hogy a törvényeket, illetve a bírósági ítéleteket érvényesítsék.

Amennyiben a Schadl-ügy megnyugtatóan zárul is le, még mindig szembe kell nézni azzal a problémával, hogy a bírósági végrehajtók tevékenységük közben sok esetben bűncselekményeket is elkövetnek. Ezekre csak részben magyarázat, hogy az adósok nemritkán szintén törvénytelen eszközökkel akarják elkerülni, hogy jogszerűen behajtsák rajtuk, amivel magánszemélyeknek vagy intézményeknek tartoznak. A szakma műveléséhez szükséges csibészség ugyanis sok esetben túllépi az elfogadható szintet.

A témában meglehetősen jártas dr. Fiszter Zsuzsanna, a Mi Hazánk Mozgalom szakértője szerint gyakran jóhiszemű adósokkal szemben is követnek el visszaélést. Annál is inkább megtehetik, mivel a jelenlegi törvények jellemzően a végrehajtót védik.

Korábban írtuk

– A jelenleg érvényes végrehajtási törvényt több mint 30 éve maguk a végrehajtók rakták össze. A cél az volt, hogy az állami nonprofit működési modellről magánvállalkozási formára váltó végrehajtói irodák biztosítsák maguknak a nyereséges működést – mondja Fiszter Zsuzsanna.

Az adósok azóta is arra panaszkodnak, hogy miközben az ő védelmük nincs garantálva, sok esetben a bíróság és egyes ügyvédi irodák is összejátszanak ellenük a végrehajtókkal. Fiszter Zsuzsanna elmondása szerint gyakori, hogy a díjjegyzékek kitöltése során követnek el visszaéléseket. Például a feltüntetett végrehajtási jutalék és a különféle költségelemek hibás számokat tartalmaznak. Aztán ha valaki nem számolja át az adatokat – ez egy bonyolult képlet alapján történik –, jóval többet is bevasalhatnak rajta, mint amennyi indokolt volna. Ha pedig bebizonyosodik, hogy egy végrehajtó egy évben akár száz rosszul kitöltött jegyzéket is kibocsátott, az sem von maga után semmilyen retorziót. Az adóson ellenben a kisebb vétségeket is szigorúan számonkérik.

A díjakat alapvetően egy rendelet alapján kell kiszámolni, amely szabályozza azt is, hogy a törvényes jutalék akár nyolc százaléka is lehet a behajtott pénznek, miközben a kiszállásért is irreálisan magas összegeket írhatnak jóvá. A végrehajtó kimegy az adós címére, nem talál otthon senkit, ez a vizit azonban több tízezer, akár százezer forintjába is kerülhet az adósnak attól függően, hogy milyen hosszú utat kellett megtenni a végrehajtónak. Vagy nem is megy ki, helyette kamu kiszállásokat és egyéb tételeket tüntet fel, képtelenség ugyanis ellenőrizni, valóban megpróbálta-e fölkeresni az adóst a végrehajtó vagy sem. A végrehajtók óradíjat is jóváírhatnak maguknak, aminek mértéke törvényileg szabályozva van ugyan, de a maximum gyakran magasabb, mint egy kirendelt ügyvéd díja. A postai levelek feladása szintén több ezer forintos tételt jelenthet, akár úgy is, hogy csak egy borítékot adnak fel a végrehajtási jog bejegyzésével.

Persze előfordulnak egészen primitív módszerek is.

– Volt, hogy odaírtak még egy nullát az összeg végére. Végül annyival lett elrendezve az ügy, hogy a végrehajtó is ember, véletlen hibáról van szó. Ez az engedékenység azonban az adósokkal szemben soha nem jelenik meg az eljárásokban – mondja Fiszter Zsuzsanna.

A szakértők arra biztatják az adósokat, hogy amennyiben egy díjjegyzékben hibás számokat fedeznek fel, éljenek jogorvoslati, azaz kifogástételi jogukkal; panaszukat a bíróságnak ki kell vizsgálnia. A kifogás vonatkozhat a végrehajtás bármely cselekményére, ám minden egyes bejelentés 15 ezer forintjába kerül az adósnak. Akitől pedig folyamatosan levonogatják a bevételei 50 százalékát, annak a 15 ezer forint is komoly teher. És akkor is ki kell fizetni, ha a bíróság kimondja, hogy az adós kifogása helytálló és a végrehajtási cselekmény jogellenes volt.

Az is jelentősen megnehezíti az adósok helyzetét, hogy a bíróság hónapokig vagy akár évekig ül egy ügyön, miközben a végrehajtási eljárásra ennek a késlekedésnek nincs halasztó hatálya. Akkor is átesnek tehát a jogellenes procedúrán, ha a bíróság végül az adósnak ad igazat. Másik jogorvoslati lehetőség a panasztétel, amit bármikor be lehet nyújtani a Magyar Bírósági Végrehajtói Karnál. Az intézményen belül működik ugyanis egy panasziroda, ám a panaszokat végrehajtók és a végrehajtói iroda által fizetett személyek bírálják el… Független jogorvoslatról tehát itt nem igazán beszélhetünk.

További jellemző visszaélési forma, amikor a végrehajtók szándékosan „elaltatnak” egy ügyet. Ötévente küldenek egy levelet, egy úgynevezett emlékeztető dokumentumot – addig sem évül el az ügy. Végül aztán az eredetileg kezelhető méretű tartozás az évek során milliós tételre duzzad… Amikor már elég magas az összeg, akkor kihelyezik az inkasszót, a letiltást, és az adós egy örvénybe kerül. Magyarán kellően felhizlalják az adósságot, hogy megérje végrehajtást kezdeményezni.

Így járt az a középkorú férfi is, aki az egyetemi beiratkozáshoz szükséges bankszámláját a diploma megszerzése után nem zárta be. Végül 15 év után a bank eladta a tartozását egy végrehajtónak, és az ötezer forintos büntetésből százezer forintos tartozás lett, amit a cég bírósági végzéssel a kezében egyszerűen átirányított az adós számlájáról a sajátjára. Előtte persze jóindulatúan levelet írtak az illető személy munkaadójának, hogy végrehajtás hatálya alatt áll az alkalmazottjuk, működjenek közre az igazság helyreállításában.

Megtörténik sokszor az is, hogy áron alul árvereznek el egy ingatlant, amely egy bedőlt hitel fedezetéül szolgált. A befolyó összeg csak a kamatokat és a végrehajtási költségeket egyenlíti ki, a tartozás tőkealapja marad. Az adósság ezek után újra elkezd növekedni, a végrehajtónak pedig újabb bevétele képződik. Az sem számít rendkívülinek, hogy a végrehajtók előbb intézkednek, mint ahogy joguk volna rá.

Paku Andrea házát például annak ellenére árverezték el, hogy érvényes kifogást nyújtott be a bíróságnak, illetve per alatt állt a hitel főszerződése is. A bíróság az adósnak adott ugyan igazat a kifogás tekintetében, ennek ellenére az elárverezés és a kilakoltatás megtörtént. Paku Andrea a legrosszabb devizahiteles csapdába sétált be, ezt elismerte, a bankkal megegyezésre törekedett, ám a tartozását eladták, a végrehajtó pedig 49 millió forint körüli összegért árverezte el maglódi házát, amely a hölgy állítása szerint sokkal többet ér. Az ügy annak fényében különösen súlyos, hogy Paku Andreának idő közben született egy fogyatékos gyermeke is, aminek következtében legkisebb baja is nagyobb, mint harcolni a bankok és a végrehajtók túlkapásai ellen.

Több olyan adóssal is beszéltünk, akik hasonlóan méltatlan helyzetet éltek meg, mint Paku Andrea. A legtöbb esetben önérdek-érvényesítésben gyengébb emberekről van szó, akik nem képesek megfelelő határozottságot mutatni, amikor valaki hivatalos dokumentumokat lobogtatva fellép velük szemben. Ez jellemzően egy áldozattípus, amelyet óvatlansága és meggondolatlansága mellett a mesés hitellel éppúgy lépre lehet vinni, mint elfogadtatni vele a törvénytelen eljárásokat is.

A téma feldolgozása közben igyekeztünk több gyakorló végrehajtót is megszólaltatni, ám névvel csak Fiszter Zsuzsanna szólalt meg. Abban azonban majdnem mindenki egyetértett, hogy független felügyeleti szervre volna szükség a végrehajtók működésének ellenőrzésére. Így talán helyre lehetne állítani a szakma becsületét, és tiszta körülmények között zajlana a törvényes végrehajtás. Mert abban is mindenki egyetért, hogy a felnőtt ember felelős a döntéseiért, nem az adósság elévülésére, hanem a megfizetésére kell törekedni.

A nevüket nem vállaló szakértők pedig valójában attól tartanak, hogy kollégáik szemrehányást tennének, esetleg ki is közösítenék őket, amiért kibeszélnek a sorból. Elmondásuk szerint ugyanis végrehajtónak lenni sem mindig könnyű. Rengeteg bűnözővel, rosszhiszemű és agresszív emberrel szemben is intézkedniük kell, akik egyszerűen úgy döntöttek, hogy például nem fizetik ki az akár milliós nagyságrendű telefonszámla-tartozásukat a szolgáltatónak. Vagy más, a lopással egyenértékű cselekmény után vonták a tulajdonukat végrehajtás alá. Az ilyen típusú ügyek érzéketlenné teszik a végrehajtókat, aminek végül a vétlenek is áldozatául esnek. Egy egészséges végrehajtási törvénnyel külön lehetne választani a rosszhiszemű adóssághalmozók és az önhibájukon kívül bajba jutottak ügyét.