Jöhetnek-e az északiak?

Magyarországra és Törökországra várnak a finnek és a svédek: e két NATO-tagállam ugyanis még nem ratifikálta a két északi ország csatlakozási szándékát a katonai szövetséghez. Hazánk esetében meglehetősen visszás helyzet alakult ki, hiszen az elmúlt bő egy évtizedben az éppen aktuális finn és svéd kormányok és általában véve az ottani politikai main­stream egymásra licitálva szidalmazták és fenyegették Magyarországot.

Bagoly mondja

Finnország baloldali vezetése 2019-ben fordult rá az intenzívebb külpolitikai szerepvállalásra, vélhetően hogy elterelje a figyelmet a nem éppen békés belpolitikai helyzetről. Noha az északi ország rendre jól szerepel a Magyarországot elítélő NGO-listákon, nem nehéz kifogásolnivalót találni az ottani berendezkedésben sem. Önmagában is figyelemre méltó például, hogy Finnországban nincs alkotmánybíróság, a hatáskörébe tartozó feladatokat a parlament alkotmányügyi bizottsága látja el, amely egy lényegében pártpolitikai alapon összeálló testület. Ehhez jön az, hogy továbbra sincsenek rendezve az őshonos számi közösség kisebbségi jogai, az igazságszolgáltatás pedig forrás- és emberhiánnyal küzd, aminek a közbiztonságra is hatása van.

Finnország 2019 második felében töltötte be az Európai Unió Tanácsának soros elnöki tisztét, ekkor már javában tartott a Sargentini-jelentés nyomán indult, az uniós alapszerződés hetes cikkelye szerinti eljárás. Gyakran hallhattuk Tytti Tuppurainen EU-ügyi miniszter kritikáit a jogállamiság ügyében, Finnország arra az álláspontra helyezkedett, hogy hazánkat szankcionálni kell. Tuppurainen az elnökség idejének lejárta után sem engedte el a magyar jogállamiság témáját, tavaly például egyenesen azzal vádolta a közösségi médiában Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy „groteszk ámokfutása” árt az országnak, elszigeteli Magyarországot a „civilizált világtól”. Egyértelműen azon a véleményen volt, hogy be kell fagyasztani a hazánknak járó uniós forrásokat, mondván, „a pénz beszél”.

A helsinki politikusoknál is agresszívabbak voltak a Brüsszelbe delegált honfitársaik. Petri Sarvamaa, az Európai Néppárthoz tartozó Kokoomus párt EP-képviselője például évek óta a források megvonását követeli. Pártja már akkor is a Fidesz legádázabb kritikusai közé tartozott, amikor a kormányzó erő még a szebb napokat látott jobbközép pártcsalád tagja volt. Sarvamaa a jelenlegi jogállamisági eljárásban is hangadója annak, hogy az Európai Parlament folyamatosan nyomást gyakoroljon a többi uniós intézményre Magyarország szankcionálása érdekében.

A zöldpárti Heidi Hautala az uniós szankciók ügyében azt fejtegette korábban, hogy érthető módon az európai országok különböző helyzetben vannak annak kapcsán, mennyire tudnak függetlenedni az orosz fosszilis energiahordozóktól, de szerinte Magyarország esetében politikai akarat sincs erre, hazánk szándékosan megnehezíti az unió működését. Állította ezt annak ellenére, hogy az európai politikában is széles körben elismerték, hogy az orosz energiától való függés tény, így Magyarország helyzetét a fizikai realitás határozza meg. Ráadásul hazánk mindegyik szankciós csomagot megszavazta, persze feltételekkel, amelyek a magyar energiabiztonság garantálásához szükségesek.

A finn EP-képviselők a gyerekvédelmi törvénynek is nekimentek, a baloldali Silvia Modig például azt állította, hogy a jogszabály „a homoszexualitást a pedofíliával azonosítja”. A liberális Mauri Pekkarinen pedig azt is pedzegette, hogy Magyarországot ki lehetne zárni az EU-ból.

Új szelek Stockholmban

A tavaly őszi választás kormányváltást hozott Svédországban, a baloldali blokkot leváltotta a jobbközép. Fontos részlet, hogy a kormányt kívülről támogatja az egyik legerősebb párt, a bevándorlásellenes Svéd Demokraták. A párttól hosszú évekig elzárkózott a politikai main­stream, 2022-re azonban megkerülhetetlenné váltak, ráadásul a jobbközép blokk is átvett markánsabb programpontokat a migráció területén.

A svéd politikai fősodornak elsősorban a baloldala támadja keményen Magyarországot, jellemző módon a fősodorba ott a szélsőbaloldal is beletartozik. Ugyanakkor a most kormányra került jobbközép pártokról is kapott hideget-meleget a kormány, az Európai Néppártban is abba a klikkbe tartoztak, amelyik ki akarta zárni a Fideszt.

Sokat elmond a svéd baloldal elmeállapotáról, hogy a magyar családpolitikai intézkedésekre is egészen hisztérikusan reagáltak. Annika Strandhäll volt szociáldemokrata szociálisügyi miniszter a Twitteren azt írta, a harmincas évekre emlékezteti, hogy Orbán Viktor arról beszél, szeretnék, ha több magyar gyermek születne. A svéd és a finn politikusokra egyébként egyaránt igaz, hogy folyamatosan kritizálták a koronavírus elleni magyar intézkedéseket, holott a nyugat-európai országokban sokkal komolyabban központosították a döntéshozatalt, nem kevés belföldi tiltakozást kiváltva. Számos balliberális politikus támadta a gyerekvédelmi törvényt, mondván, a homoszexuálisok jogait korlátozza. A leghangosabb kritikusok között van a szélsőbalos Malin Björk is, aki évek óta hangoztatja, hogy Magyarország egyszerűen nem demokrácia.

Követ dobtunk a tóba

Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője a kormánypárti képviselőcsoportok februári kihelyezett ülése után beszélt arról, hogy mivel a képviselők soraiban nincs konszenzus a svéd és finn NATO-tagság támogatásáról, delegációt küldenek a két fővárosba. Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter a kormányinfókon azt mondta, a kormány támogatja a bővítést.

A múlt héten Stockholmba és Helsinkibe látogatott a Fidesz delegációja, élén Hende Csabával, az Országgyűlés alelnökével. A küldöttség tagja volt Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke, valamint Győri Enikő és Schaller-Baross Ernő európai parlamenti képviselő is.

– A frakcióban többen értetlenségüknek adtak hangot, amiért két olyan ország kérte a hozzájárulásunkat a NATO-ba való belépéséhez, amely az elmúlt években a Magyarországot, a magyar embereket és a kormányt legbrutálisabban szidalmazó politikai vonalat képviselte az Európai Unióban – nyilatkozta lapunknak Hende Csaba. Emlékeztetett, az EU-hoz hasonlóan a NATO is értékközösség, a közös tagság „közös harcot jelent a közös ellenség ellen, vállt vállnak vetve, ha kell, életre-halálra”.

– Nehéz olyanokkal közösen harcolni, akik a lehető legrosszabb véleménnyel vannak rólunk – összegezte Hende Csaba a képviselők dilemmáit, hozzátéve, hogy a kormánypárti frakciók és általában véve a parlament többsége is a ratifikáció mellett van.

Hende Csaba szerint új fejezetet kell nyitni hazánk és a két északi ország kapcsolatában, és e tekintetben sikeresnek ítélte a látogatásokat, hiszen a stockholmi parlamentben újraalakult a svéd–magyar baráti tagozat, és Helsinkiben is megállapodtak a parlamenti kapcsolatok szorosabbra fűzéséről. A parlament alelnöke emlékeztetett rá, hogy az elmúlt tíz évben hazánk és Finnország közt gyakorlatilag nem voltak magas szintű találkozók, a házelnökök közt sem. Ehhez képest mindkét országban „felülfogadták” a delegációt: Helsinkiben és Stockholmban egyaránt a házelnök, az alelnökök és a frakcióvezetők tárgyaltak a magyar küldöttséggel, továbbá a svéd és a finn külügyminiszter is külön kérte, hogy egyeztessenek.

Amennyiben megszűnnek a valótlanságokkal való támadások, már sikerült érezhető javulást elérni az országaink kapcsolatában – mondta a fideszes politikus. Hende Csaba reményének adott hangot, hogy a finn és svéd politika józan közepe fontosnak tartja majd a normális viszonyt hazánkkal, a jövőben elhatárolódik a valótlan, szélsőséges megnyilatkozásoktól, és nem emeli őket a hivatalos politika rangjára.

– Jó nagy követ dobtunk a tóba, és figyelnünk kell, hogy a hullámok hogyan érik majd el a partokat – összegezte.