Jöjj, ha jó vagy… – tehetséggondozás az általános iskolától a PhD-ig

– Hosszú utat járt be az MCC az 1996-os megalakulása óta.

– Valóban. 1994-ben nagy megrökönyödést keltett a jobboldalon, hogy az MSZP–SZDSZ-kormány képében gyakorlatilag visszatértek a hatalomba a kommunisták. Számos jel utalt akkor arra, hogy a kommunizmus alatt kialakult elit újratermelődése folytatódni fog. Erre volt válasz az 1996-ban megalakult MCC, melynek a mottója: Bonus intra, melior exi!, vagyis „jöjj, ha jó vagy, és távozz még jobbként!”. Az MCC a kezdetektől fogva minden tehetséges fiatal előtt nyitva állt, függetlenül attól, milyen háttérből jönnek.

Egyetlen megszorítással: legyen bennük igény és akarat arra, hogy dolgozzanak és többet tanuljanak annál, mint amire a közoktatás lehetőséget ad. A szervezet azóta folyamatosan növekszik, a minőségi ugrás azonban 2020-ban jött el, amikor az MCC-t fenntartó alapítvány a parlament jóvoltából megkapta a Mol és a Richter 10-10 százalékos részvénycsomagját. Ezeknek éves hozamából tudunk fejlődni, immár 29 helyszínen képezünk több mint hétezer diákot. Jelen vagyunk minden anyaországi megyeszékhelyen, Erdélyben és Kárpátalján, Felvidéken pedig most szeptemberben nyitunk központot.

– A kollégiumoknak nagy hagyományuk van Magyarországon, de az angolszász világban is ismert a hagyományos oktatással párhuzamosan működő college-rendszer. Mennyiben hungarikum az MCC?

– A magyar kollégiumi hagyományok a XIX. századra nyúlnak vissza, gondoljunk csak az Eötvös Kollégiumra, amely 1895-ben alakult francia mintára, és egészen napjainkig sikeresen működik. Az MCC oktatási módszertanában nagyban épít a hazai tradíciókra, de sok inspirációt kaptunk a nemzetközi színtérről is. 2014-ben adtuk ki Elit, képzés, trendek című könyvünket, amelyben az európai, észak-amerikai és ázsiai tehetséggondozási irányzatokat és hagyományokat vizsgáltuk, egyebek közt a módszerek, struktúrák és finanszírozás terén. Ezeknek az elemeit tudatosan építettük be az MCC működésébe és működtetésébe. Mondhatom, hogy az MCC hungarikum, hiszen tudomásom szerint nincs más intézmény, amely az általánostól a középiskolán és az egyetemen át egészen a PhD megszerzéséig kísérné a fiatalokat.

– Elitképzésben vagy elit-újratermelésben gondolkodnak? Van esélye egy tehetséges, de nem túl tehetős hátterű fiatalnak bejutni?

– Azért is kezdjük a képzéseinket tízévesekkel, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy 14 éves korra, vagyis az általános iskola végére már szinte minden eldől. Ha valakinek nem sikerül bekerülnie egy jó középiskolába, nem szerez meg bizonyos készségeket a matematika, nyelv, sport, zene vagy egyéb terén, akkor azt már nehezen fogja pótolni. Tapasztalatunk szerint, és a szakirodalom is azt írja, egy jó kognitív képességű fiatal tízéves korig különösebb szülői segítség nélkül is képes állni a versenyt a szerencsésebbekkel, utána viszont szétnyílik az olló. Célunk ezért az, hogy ha valaki ennyi idősen bekerül az MCC-be, akkor itt kapjon meg minden támogatást személyre szabottan. Különösen fontos ez a Roma Tehetség Program kapcsán, amelynek keretében negyven középiskolás és ugyanennyi egyetemista fiatalt támogatunk.

– Nem diszkriminatív külön kezelni a cigány fiatalokat?

– Valóban folyik egy vita, amelyben az integráció áll szemben a szegregációval. Én úgy látom, hogy ez eleve fals kérdés, hiszen az élet összetett, így van, amikor integrálni, de van, amikor meg szegregálni kell a jó eredmény érdekében. A Roma Tehetség Program célja, mint a neve is mutatja, a tehetséges roma fiatalok támogatása annak érdekében, hogy csökkenjenek a romák és nem romák közti társadalmi különbségek. Ahogy minden diákunknál, úgy a romáknál is a lehető legjobb eredményre törekszünk, és ennek érdekében amennyire csak lehet, figyelembe vesszük a személyes igényeket.

– Ehhez viszont jól képzett oktatókra, mentorálásra, kis csoportos foglalkozásokra van szükség, miközben jó tanárból egyre kevesebb van országszerte. Önök hogyan verbuválják oktatógárdájukat?

– Az évtizedek során széles oktatói bázist sikerült kiépítenünk. Emellett nemcsak a hagyományos értelemben vett pedagógusokra támaszkodunk, hanem olyan gyakorlati szakemberekre is, akik már bizonyítottak, és amellett, hogy átadják a tudásukat, példaképként is megjelennek a fiatalok előtt. Borisz Kálnoky például korábban nem oktatott újságírást, de egyebek mellett a Die Welt tudósítójaként jelentős szakmai tapasztalatot halmozott fel. Ma ő vezeti az újságíróműhelyt, és ő az egyik legnépszerűbb oktatónk. Emellett rengeteg általános és középiskolával van kapcsolatunk, folyamatosan szervezünk képzéseket, konferenciákat a pedagógusoknak, kapuink tehát nemcsak a diákok, de a tanárok előtt is nyitva állnak.

– Budapest nagy, mindenki elfér egymás mellett, a vidéki helyszíneken viszont némileg szűkebb a tér. Nem vezetett konfliktusokhoz az MCC megjelenése az ott működő közép- és felsőoktatási intézményekkel?

– A vidéki városokban, ahol működik MCC-központ, mindig igyekszünk együttműködni a helyi egyetemekkel, főiskolákkal, és sokszor az oktatók terén is vannak átfedések. Azt szoktuk mondani, hogy az MCC ott kezdődik, ahol a felsőoktatás véget ér. Nem törünk az egyetemek babérjaira, inkább olyan lehetőségeket próbálunk kínálni, amilyeneket a hagyományos intézmények nem. Nálunk kevesebb a diák, koncentráltabb a foglalkozás, és az MCC alapvetően olyan fiatalokat vár, akik éreznek magukban energiát ahhoz, hogy a gimnáziumi, főiskolai, egyetemi teendőik után még újabb feladatokat is vállaljanak.

– És mit kínál az MCC azoknak, akik éreznek magukban energiát?

– Kis létszámú órákat, tutoriális, személyre szabott oktatást, ahol közvetlen kapcsolat alakul ki tanár és diák között. Már három fő jelentkezése esetén is indítunk szemináriumot, sőt, külön érdeklődésre újakat is szervezünk. Nagy súlyt fektetünk a gyakorlati képzésekre is, melyek által a diákok különböző projektekben tét nélkül próbálhatják ki magukat, és nem utolsósorban közösséget építhetnek. Mindez azért is fontos, mert egy ember életében jellemzően a főiskola, az egyetem az az utolsó fázis, amikor ezt még megteheti, és őszinte barátságokat köthet.

– A cél tehát egy Kárpát-medencét átszövő informális hálózat létrehozása?

– Szó sincs itt semmiféle konspiratív, ravasz tervről. A nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a felsőbb értelmiségi és döntéshozói szegmensben az állások 90 százalékát nem kiírás során, hanem informális módon töltik be. Az MCC-ben közösségek épülnek, hiszen a fiatalok együtt laknak, tanulnak, és szabadidős programokat is kínálunk nekik. A „közös alom” pedig a későbbiekben is megalapozhatja a bizalmat és együttműködést. Közismert, hogy az angolszász világban például az Oxfordon vagy a Harvardon végzettek egyfajta összetartozást éreznek. És ne gondoljuk, hogy egy közösséget kizárólag a haszonelvűség működtet. Sokkal inkább az, hogy a benne lévők megtalálják a helyüket, és jól érzik ott magukat. Ez a későbbiekben is fontos marad, hiszen ha az ember olyanokkal dolgozik együtt, akikben bízik és akiket kedvel, akkor a hatékonyság is nő: a vállalat jobban termel, az állami hivatal olajozottabban működik, a szolgáltatások javulnak. Ezért is célunk, hogy az MCC ne csak oktasson, hanem közösséget is teremtsen.

– Amíg kevesen vannak, ez viszonylag könnyű. Viszont a diákok száma a tervek szerint hamarosan eléri a tízezret. Megőrizhető így a színvonal?

– Már most hétezer főnél járunk, a tízezer innen már nem akkora ugrás. Régebben csak Budapesten oktattunk 1500 diákot, mára viszont már 29 helyszínen folyik a képzés határon innen és túl, és már nemcsak egyetemistákkal, hanem közép- és általános iskolásokkal is foglalkozunk. Egy intézmény színvonalát jól mutatja az oda jelentkezők száma, az MCC-be pedig évről évre nagyobb a túljelentkezés, így egyre jobb diákok közül válogathatunk. De a kérdésére válaszolva: odafigyelünk arra, hogy a tanár-diák arány ne változzon, és a frissen csatlakozóknak is meg tudjuk adni azt a figyelmet, amit az eddigieknek. A tanár-diák kapcsolat ugyanis nálunk nem korlátozódik az óra 90 percére, hanem előtte és utána is tart, hiszen akkor tudnak informálisan beszélgetni, a fiatalok akkor kérnek ajánlásokat, segítséget szakmai vagy akár magánügyben. Örülök, amikor azt látom, hogy a tanárok akkor is itt vannak a Scruton kávézóban, amikor nincs órájuk, hiszen így megközelíthetők a diákok számára. Én is gyakran vagyok itt, és néha napi tíz-húsz diákkal is beszélgetek kötöttségek nélkül.

– Az elmúlt években nagyszabású nemzetközi terjeszkedésbe kezdtek. Megállapodást kötöttek az oxfordi The Roger Scruton Legacy Foundationnel és a berlini ESMT egyetemmel, valamint tulajdont szereztek a bécsi Modul egyetemben. A gyakorlatban ez milyen előnyöket jelent a magyar diákok számára?

– A tehetséges fiatalok nagy része szeretné kipróbálni magát külföldön. Ez azonban rizikót is hordoz, hiszen az ember kiszakad az itthoni környezetből, körforgásból és új helyen, kapcsolatok nélkül kell helytállnia, még ha időlegesen is. Az MCC célja, hogy a diákok bejáratott utakon juthassanak el a kinti partnerintézményekbe, ahol a fogadó oktatók tudják, kik ők, honnan érkeztek, és nagy figyelmet fordítanak rájuk. A diákok eközben az MCC-n keresztül az itthoni közeggel is megőrzik a kapcsolatot, így a hazatérésük is zökkenőmentesebb lehet. A nemzetközi terjeszkedésnek köszönhetően tehát nem kerülnek éles választási helyzetbe az itthon és a külföld között, hanem egy biztos térben mozoghatnak, akár hosszabb, akár rövidebb ideig kívánnak kint tanulni.

A tudás hatalom című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók.