Jól szervezett hálózat támadja a magyar szuverenitást

– Hogy halad a tavaly létrehozott Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása?

– A tervek szerint. Most körülbelül nyolcvanan vagyunk, a végső létszám százhúsz fő lesz. Meg kell jegyeznem, a magyar szuverenitás ellenségei mindent elkövettek, hogy megfélemlítsék azokat, akik itt dolgoznak vagy itt szeretnének majd dolgozni. A kísérlet azonban nem volt sikeres, mert az állomány feltöltése, a hézagok kitöltése folyamatos. Nagyon jó csapat állt össze, büszke vagyok rá, hogy velük dolgozhatok.

– A hivatal a kezdetektől fogva rengeteg támadást kapott, a velencei bizottság például azzal vádolta, hogy aláássa a demokratikus párbeszédet. Erre ön úgy reagált, hogy épp ellenkezőleg, a hivatal éppen hogy elmélyíti, és aki ellentétes véleményen van, az nem érti a demokrácia lényegét. Mit értett ez alatt?

– A szabad vélemény elnyomása tendenciává vált: a nyugati világban különösen azoknak kell megküzdeniük az érdekeikért, akik a globalista mainstreammel szemben fogalmazzák meg a politikai vagy kulturális krédójukat. Idetartozik a szuverenitás, a hagyományos értékek, tehát azon fundamentumok melletti kiállás, amelyek ma megtarthatnak egy nemzetállamot. A mi feladatunk az, hogy megvédjük ezeket a fundamentumokat Magyarországon. Tehát akik ezeket az értékeket, köztük a szuverenitást megkérdőjelezik, azok tulajdonképpen a demokráciát is aláássák. Azok különösképp, akik Magyarországot egy nagy birodalomba akarják betagozni.

– Együttműködtek a Velencei Bizottsággal?

– A Velencei Bizottság aggályaira egyenként válaszoltunk. Munkatársaikkal személyesen is találkoztam itt, Budapesten és tételesen válaszoltam azokra az alaptalan, légből kapott vádakra, amelyeket unos-untalan hangoztatnak. A konstruktívnak mondható megbeszélésen több vitás kérdést is sikerült tisztázni, ezek azonban az elfogadott jelentésükben újra megjelentek – mondjuk efelől nem is volt kétségem. Az Európai Bizottság pedig ennek alapján megindította a szuverenitásvédelmi törvény miatt a kötelezettségszegési eljárást.

– Jellemző, hogy a tényeket figyelmen kívül hagyó kritika éri a hivatalt?

– A szuverenitásvédelmi törvény még el sem volt fogadva, amikor az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése monitoringbizottságának elnöke már levélben támadta. Elfogadott szöveg hiányában pedig nem lehetett semmi biztosat tudni. Mégis, záporoztak a bírálatok, és a mai napig hangoztatják őket. Az elmúlt öt hónapban eljött hozzánk az uniós nagykövetek kétharmada. Meghallgattam tőlük is ugyanazokat a vádakat, és kértem, hogy mutassanak rá a törvény szövegében, mégis honnan olvasták ki ezeket a veszélyes tendenciákat. Persze nem tudták megmutatni.

– Vizsgálatot indítottak a Transparency International Magyarország tevékenységével kapcsolatban. Erre miért volt szükség?

– A Transparency egy magát civil szervezetnek álcázó politikai nyomásgyakorló csoport. Számunkra az a vizsgálat, amit velük szemben indítottunk, egyfajta lakmuszpapírként szolgál. A vizsgálatnak természetesen az is tárgya, része, hogy milyen mértékben, mennyire gördülékenyen működnek velünk együtt, és kiderült, hogy nevük ellenére egyáltalán nem szeretik az átláthatóságot. Hatvankét kérdést küldtünk el nekik, de megtagadták a választ. A vizsgálat egyébként most is folyik, mi nem fogjuk feladni. Azt a tanulságot már most levontuk, hogy azokkal a szervezetekkel szemben, amelyek politikai nyomásgyakorlást folytatnak, külföldről finanszírozzák őket, és nem hajlandók együttműködni, valószínűleg további jogalkotásra lesz szükség, hogy kikényszerítsük annak közzétételét, kik és milyen szándékok szerint pénzelik őket a magyar nyilvánosság befolyásolására.

– Vannak már konkrét javaslataik is ilyen irányú jogalkotásra?

– Ezen is dolgozunk. Bizonyos javaslatokat már megfogalmaztunk, ezeket időben nyilvánosságra fogjuk hozni.

– A szuverenitásvédelem területén az elmúlt évek legnagyobb visszhangot kiváltó ügye volt, hogy kiderült, a 2022-es választásokkor az ellenzék a pártfinanszírozási törvényt megkerülve, egyesületek útján nagyon jelentős külföldi támogatást kapott. Ezzel kapcsolatban mire jutottak?

– Az egyik első feladatunk az volt, hogy a Nemzeti Információs Központ jelentésében feltárt mechanizmusok addig nem tisztázott részleteit újból, alaposan megvizsgáljuk. Emellett az X (korábban Twitter) közösségi portálon megjelentek videófelvételek, amelyeken a 2022-es választási visszaélések szervezői meglehetős nyíltsággal beszélnek arról, hogyan is zajlott ez a konspiráció. Arra vállalkoztunk, hogy a szuverenitási kockázatok szempontjából elemezzük a teljes anyagot. A munka során olyan új információk és összefüggések birtokába jutottunk, amelyek eddig nem voltak egyértelműek a nyilvánosság számára. Az egyik ilyen, hogy a 2022-es magyarországi választásokon elkövetett visszaéléseket megszervező és lebonyolító nemzetközi hálózat tagjai egyértelműen megnevezik Soros Györgyöt mint fő támogatójukat. Leszámolhatunk a mikroadományok meséjével. Ezeken a felvételeken maguk a szervezők mondják el, hogy Soros György a legfőbb adományozó. Mikroadományokról, „gáláns” külföldi magánemberek zsebpénzéről szó sincs. Egy magyar származású, „gáláns” külföldi úriember persze akadt: ez maga Soros György. A másik fontos, egyértelmű információ az volt, hogy mindehhez felhasználták a sajtót is.

– Hogyan?

– Az egyik megszólaló elmesélte, hogyan rendelnek meg cikkeket a választások előtt Magyarországról külföldi médiumokban, külföldi újságíróktól, amelyek Magyarországot rossz színben tüntetik fel, dezinformációkat terjesztenek, és minden tekintetben alkalmasak hazánk nemzetközi tekintélyének rombolására. Ezeket a szereplőket azonosítottuk, tehát megtaláltuk, hogy kik, mely újságírók írták a lejárató cikkeket. A hatásmechanizmus az, hogy a külföldi lapokban megíratják ezeket a valótlanságokat, aztán a magyar médiának a szuverenitással ellenséges része átveszi és beledolgozza őket a magyar nyilvánosságba, az eredeti írásokban szereplő állításokra pedig ettől a ponttól kezdve mint tényekre hivatkoznak. Hiszen ők csak átveszik, amit a külföldi sajtó ír, mondván, így lát minket a külvilág. Valójában azonban ezeket a cikkeket – ha úgy tetszik, néhány áttételen keresztül – maga Soros György íratta.

– Most is zajlik ezzel kapcsolatban vizsgálat?

– Igen, hiszen a már említett szereplők maguk mondták el, hogy továbbra is aktívak, tevékenységükkel nem hagynak föl. Szeretném ezt nyomatékosítani és felhívni rá mindenki figyelmét, hogy a 2022-es választásokkal nem azért kell foglalkozni, mert valamiféle történetírói szenvedély hajt minket, hanem mert ez a cselekménysorozat nem zárult le. Ez nem a múlt. Akik megszervezték és elkövették a 2022-es választásokon tapasztalt visszaéléseket, azok továbbra is működtetik és folyamatosan bővítik a nemzetközi hálózatukat. Folyamatosan figyelemmel kísérjük őket, és igyekszünk még jobban kiismerni a gondolkodásmódjukat, a módszereiket. Azzal a céllal, hogy előre meg tudjuk mondani, hogy legközelebb milyen irányból próbálnak majd átnyúlni a magyar demokrácia feje fölött.

– Említette a sajtót, amelynek egy része bevallottan kap külföldi támogatást…

– A sajtó esetében is fontos az átláthatóságot növelni, de érdemes egy kicsit messzebbről nekiindulnunk és megnéznünk, hogyan működik valójában az a nyilvánosság, amely a magyar szuverenitás ellen dolgozik. Ahogyan már utaltam rá, egy háromszintű hálózatot láthatunk. Az első szinten vannak azok a politikai nyomásgyakorló szereplők, amelyek magukat nem kormányzati szervezeteknek, azaz NGO-knak nevezik, ilyen a Transparency International Magyarország is. De rengeteg hasonló csoportosulás működik még Magyarországon belül, meglapulva a civilek között. Ezeknek az a rendeltetésük, hogy hazánkat befeketítő, lejárató hamis információkat gyártsanak le. A következő fokot a szintén külföldről finanszírozott sajtótermékek alkotják, amelyek ezeket az „információkat” átveszik és elterjesztik. A harmadik réteg pedig a szélesebb értelemben vett nyilvánosság, ahol a magyar állampolgárok ezekkel az információkkal valójában találkoznak, ez pedig a közösségi média. Itt már mindenféle kontroll nélkül burjánzanak az álhírek. Ezt a háromosztatú struktúrát érdemes feltárni és megérteni, hogyan működik, és ahol kell, ott pedig jogszabályt módosítani.

– Az Európai Unióban a szuverenitás kérdése jellemzően egy kontextusban kerül elő, ez az orosz dezinformáció. Erre hivatkozva, az Oroszország elleni szankciós csomagok részeként letiltották a hozzáférést egyes orosz médiumokhoz is az unióban. Nemzeti szinten felmerült hasonló intézkedés bármilyen irányban?

– A kormány nevében nem szeretnék beszélni vagy a jövőbeni szándékait megtippelni. Saját véleményem az, hogy ezek a betiltások, érkezzenek akárhonnan, növelik a háborús pszichózist. Az a háború előszobája, amikor már ilyenekre sor kerül. Ha lehet, akkor ezeket érdemes elkerülni. Az elven túl a módszer hasznosságával kapcsolatban is vannak kétségeim. Nem tudom, hogy például Nyugat-Európában vagy Magyarországon hányan néztek orosz honlapokat, tévécsatornákat, de azért nem hiszem, hogy olyan őrülten sokan. Ellenben a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Arról nem is beszélve, hogy ez technikailag is komoly kihívás. Számos olyan csatorna van például, amelyeket egyszerűen fizikailag nem lehet betiltani, például a Telegram. Aki nagyon meg akarja ismerni az orosz álláspontot, az most is meg tudja tenni. Szóval a betiltást több szempontból sem tartom jó iránynak, de emellett természetesen fel kell lépni a dezinformáció ellen. A dezinformáció elleni fellépést a hivatal elsődleges feladatának tekinti.

– Vizsgálnak konkrét dezinformációs kampányokat?

– A következőkben feltárjuk és bemutatjuk azokat a dezinformációs narratívákat, amelyekkel a magyar lakosságot bombázzák. Most jelent meg a legújabb elemzésünk, amely a kínai oltásokkal kapcsolatosakat taglalja. Az elmúlt hetekben a Reuters megjelentetett egy tényfeltáró cikket arról, hogy az amerikai védelmi minisztérium hogyan folytatott a Fülöp-szigeteken, illetve közép-ázsiai és közel-keleti országokban dezinformációs háborút a kínai vakcinák ellen. Mi azt néztük meg, hogy ugyanebben az időszakban Magyarországon ezek a dezinformációs narratívák megjelentek-e. Arra jutottunk, hogy bizony vastagon jelen voltak. Egy olyan időszakban, amikor mindenki az oltások beszerzéséért küzdött, mindenki próbált minél hamarabb oltóanyaghoz jutni, megjelentek ezek a negatív információk, és azt is bizonyítottuk a jelentésben, hogy hatással voltak a magyar lakosságra. Ezek az oltásellenes szólamok alkalmasak voltak arra, hogy a magyar lakosságnak az oltásba vetett bizalmát megingassák.

– A szuverenitásvédelmi törvényt David Pressman amerikai nagykövet is bírálta, a hasonló orosz jogszabálynál is durvábbnak nevezve, holott az Egyesült Államoknak is szigorú a vonatkozó szabályozás. Nemzetközi összevetésben hová tenné a magyar szuverenitásvédelmi törvényt?

– David Pressman jogvégzett ember, akinek pontosan tudnia kell, hogy a vonatkozó amerikai jogszabályban, az 1938 óta érvényben lévő, külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló (FARA) törvényben mi szerepel. Az amerikai szabályozás sokkal keményebb, mint a magyar. Ezt nyugodtan merem állítani, és nyilván ő is tudja. Szuverenitásvédelmi törvények világszerte léteznek. Május végén fogadta el a francia nemzetgyűlés a sajátjukat, amely egyébként bizonyos tekintetben legalább olyan kemény, mint az amerikai, sőt, talán még azon is túlmegy. Aztán ott van nyilván az orosz törvény, amit több lépésben szigorítottak. És még hosszan folytathatnám a sort. Minden józan ország próbálja a saját szuverenitását védeni. Magyarország semmi mást nem kér, mint hogy ezen törekvését tartsák tiszteletben és fogadják el. Bizonyos értelemben ez is a szuverenitásunk része – szabad törvényeket hoznunk, intézményeket alapítanunk. Aki ezt elvitatja tőlünk, az a magyar szuverenitást vitatja el tőlünk. David Pressman pontosan ezt teszi.

– Ha már David Pressman – a nagykövetségek beavatkozásaira kiterjed a tevékenységük?

– Nem, a törvény úgy szól, hogy a Magyarországon akkreditált diplomáciai testület tevékenységét nem vizsgálhatjuk, hiszen az egy másik állam szuverenitását sértené. Persze azt látjuk, hogy Pressman úr fantáziáját élénken foglalkoztatjuk. Jó egészséget kívánok neki, és azt, hogy foglalkozzon inkább a saját dolgával. A nagykövet igazi feladata ugyanis az volna, hogy a két ország közti jó kapcsolatokat előmozdítsa.